Ugrás a fő tartalomra

Laurell K. Hamilton: Isteni vétkek


Hogy akadtam rá: Laurell K. Hamilton rajongó vagyok.

Sorozat: A Merry Gentry 8. része.

Úgy általában az egészről: Meredith Gentry, miután lemondott az Unseelie Udvartartás trónjáról, próbál normális életet élni Los Angelesben a szerelmeivel, de a politikai zűrzavar idáig is elér. És úgy látszik, sosem szabadul meg a vértől és az erőszaktól sem, ugyanis a rendőrség felkéri egy tündéket érintő sorozatgyilkosság megoldásában, ahol a gyilkos az áldozatait mesék illusztrációja szerint rendezi el.

Egy ideig úgy tűnt, ez lesz az utolsó Merry Gentry kötet, de idén bejelentette Hamilton, hogy érkezik majd jövőre a 9. rész, de igazából az Isteni vétkeken látszik, hogy nem lezárásnak készült. Sok szál, amit megemlítenek függőben marad: például a fülszövegben is kiemelt katonák, akiket Merry meggyógyított és most képesek ők is kézrátétellel gyógyítani. Őszintén amennyire ezt kiemelték, én azt hittem lényeges szerepet kap, de nem, egy mondat erejéig jelenik meg. És ez a kötet egyik hibája, hogy sokan csak egy megjegyzés erejéig jelennek meg, úgy mint a Vörös Sipkások és Misztrál.



„A tündérmesék egy szempontból igazak. Mielőtt a mese végére érnél, rossz dolgokat élsz át, nehéz döntéseket kell hoznod. Ha úgy vesszük, én megkaptam a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mesevégződést, de a tündérmesékkel ellentétben a való életben nincsen vég, sem boldog, sem boldogtalan. A történeted, az életed folytatódik. Az egyik percben azt hiszed, nagyjából kézben tartod az életedet, aztán a következő pillanatban már látod: ez csak egy illúzió volt.”


És valahogy úgy éreztem, Merry tökéletesen leírja ezzel ezt a kötetet, ez nem más, mint egy epilógus Merry véres tündérmeséjéhez. Nem a történet lezárása, egy kis toldalék hozzá, hogy hogyan is élnek a szereplőink a nagy csata után. Ezért hiába indít a könyv egy véres bűnügyi helyszínnel, nem a nyomozás van a középpontban, hanem a karakterek és a kapcsolataik, és ezzel egy kicsit hasonlított az Ezüstgolyó, a legutóbb általam olvasott Hamilton könyv felépítéséhez.

Látjuk minden karakter küzdelmét az úgynevezett „boldog végünk” után: Meredithnek rá kell jönnie, hogy bármennyire is szeretne szeretettel és megértéssel uralkodni, néha kemény eszközökhöz kell fordulnia, és nem mindenki tiszteletét érheti el. Jó volt látni, ahogy Meredith a saját sötétebb részével küzd, ugyanakkor tudja, hogy ez is szükséges része egy jó vezetőnek, ahogy az is, hogy törődik az összes emberével, így az udvarból megkínzott nemeseket és testőröket befogadja.

Ugyanakkor Meredith szembesül a szerelmei régi életével, nemcsak hogy hatalmukból mit veszítettek el, hanem szívükhöz közelálló személyeket is, és felvetődik a kérdés, hogy mi lesz, ha Merry nem lett tényleg halhatatlan. Ugyanakkor ezt a kérdést Hamilton szinte megválaszolja a mellékszereplők kapcsolatával, ahol kijelenti, hogy bátor dolog halhatatlannak halandót szeretni, de ugyanakkor a szerelem megéri.

Meredith arra is ráébred, hogy bár sosem fogadták el az udvartartásban a nem tisztavérű származása, és nem tökéletes sidhe kinézete miatt, most már nem változtatna magán, még ha tudna se, hiszen annyian szeretik és elfogadják, és úgy éreztem, ebben a kötetben már Meredith is sokkal magabiztosabb lett, hiába kellett kompromisszumokat kötnie, hogy milyen veszélyes helyzetekbe keveredhet, hiszen most már terhes, amihez hozzá kell szoknia.

Előtérbe kerülő szereplők még Galen, aki egy kicsit kénytelen felnőttesebb viselkedni, mint eddig, Rhys, aki egy kicsit visszanyer az elveszett hitéből, és Barinthus, aki a legtöbb problémát okozza Merrynek a hatalomvágyával.

Hamilton ugyanakkor hozza a tőle már megszokott témákat: egyrészt a különbségek elfogadását (legyen az faji hovatartozás, szexualitás, vagy egyszerűen csak külső szerinti) és a gonoszság kérdését. Amit mindig is szerettem Hamiltonban, hogy hiába bújtatja a történeteit fantasy köntösbe, a gonoszság mindig is a realitás talaján marad, emberi, és ettől hátborzongatóbb. Senki sem szimplán fekete vagy fehér karakter és ezt azzal is jól mutatja Hamilton, hogy Merryt is a szeretet vezérli ölésre, és a mostani adott gonoszunkat is, noha egy betegesebb fajta szeretet. A főbb gonoszunk és egy kisebb negatív szereplőnk egyik legnagyobb hibája, hogy képtelenek voltak saját magukat elfogadni, és ez a gyűlölet és elégedetlenség vezette őket a rossz útra. Ugyanakkor az igazi gonoszt nem festi fel másnak, mintha a családod és a szeretteid cserbenhagynak:



„– Tudom, hogy néz ki a sátán – feleltem –, és nem rajzfilmszerű álarcot és vigyort visel. Az ördög azok alakjában jön, akiknek szeretniük kellene, gondoskodniuk rólad, de nem teszik.”


Az Isteni vétkek nem a legizgalmasabb Merry kötet, de a karakterek rajongóinak megadja a szükséges adagot a kedvenceikből, és ismét elmerülhetünk a tündérek veszélyes, politikai csapdákkal teli, és erotikus világába.

A kötetet köszönöm az Agave kiadónak!

Kedvenc karakter: Doyle, Rhys

Ami kifejezetten tetszett: a világ

Ami nem tetszett: -

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2013. október 10. (eredeti: 2009.)

Oldalszám: 330 oldal

Honnan: recenziós példány kiadótól

Megjegyzések

  1. Már megint rá kellett jönnöm, hogy le vagyok maradva a történettel, hiszen az ezt megelőző kötetről sem tudtam. Súlyos hiba, úgy látom, lesz mit pótolnom :) Köszönöm az igényes leírásokat, sok könyv iránt felkeltetted az érdeklődésem (nem mintha a saját magam által összeállított lista nem lenne így is elég testes :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

Cassandra Clare: Clockwork Angel - Az Angyal

Hogy akadtam rá: Clare mániás vagyok a fanficjei óta. Úgy általában az egészről: Íme az Infernal Devices 1. része, az új Árnyvadász trilógia, amire annyira vártunk az Üvegváros után. Ismerjük Clare stílusát és szeretjük, ezért nagy volt az elvárás, főleg ugye pasi karakter szinten. De úgy írom le a kritikát, hogy mindenki értse, hiszen ez a kötet is ilyen, nem kell feltétlen előtte olvasni a Végzet Ereklyéit. 1878-at írunk, és a prológusban már találkozunk Willel és Jemmel a két férfi szereplőnkkel, akik nem mások, mint Árnyvadászok, azaz félangyal félember démonvadászok. Most is épp démonvadásznak, miközben egy rejtélyes gyilkosságba botlanak, ami után el is kezdenek nyomozni. Eközben Tessa Gray, ami igazi főszereplőnk megérkezik Londonba, mivel a nagynénje meghalt, és amellett is árva, már nem maradt más neki a világon, csak a bátyja. Igen ám, de hamar rá kell jönnie, hogy a bátyját, Nathanielt elrabolták a Sötét Nővérek névre hallgató warlockok. (Warlockok = féldémonok, akik