Amit a Kaktusz is olvasni akar #39

2013. február 24., vasárnap

Az e heti könyvekből, amik felkeltették az érdeklődésemet:
4 angol nyelvű
4 ifjúsági-tinédzser könyv
2 sci-fi
1 komoly, realisztikus

1 humor.


Robin Benway: Also Known As – megjelenés: február 26.

Az, hogy valaki 16 éves széftörőnek és még küldetéseket is kap, és a szülei nemzetközi kémek, annak vannak jó és rossz pillanatai. Előnyök: bűntény megoldó kalandokkal körbejárhatod a világot. A szüleidnek szupermenő állása van. Hátrány: Sosem maradsz egy helyen sokáig, hogy barátokat szerezhess vagy esetleg szerelmes legyél. De Maggie Silvernek, a legnagyobb előny mind közül, hogy elkerülheti a gimit és a vele járó klikkeket, rossz menza kaját és a frusztrálóan egyszerű szekrény zárkombinációkat.

Aztán Maggie-t és a szüleit New Yorkba küldik az első önálló munkájára, és minden megváltozik. Egy magániskolába kell járnia, ahol ellent kell állnia a kísértésnek, hogy feltörje az iskola védelmi rendszerét és össze kell barátkoznia a helyes Jesse Oliverrel, hogy fontos információhoz jusson az üggyel kapcsolatban… miközben próbál nem lebukni.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: kémes, középiskola, kaland
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: kémes, vicces
Taszító tényezők: -

Patrick Carman: Pulse (Pulse trilógia 1.) – megjelenés: február 26.

2051-et írunk, és a világot még fel lehet ismerni. A rejtélyes osztálytársa, Dylan Gilmore segítségével Faith Daniels rájön, hogy képes az elméjével tárgyakat mozgatni. Ezt a telekinetikus képességet „pulzusnak” hívják és Dylannek is van képessége.

Magával ragadó akciójelenetekben Faith bemutatja a képességét egy telekinézist mesterien űző csoporton, akik olyan erősek, hogy az ellenségeiket a helyükről kiszaggatott villanyoszlopokkal, mozgó szikladarabokkal terítik le és akár egy eldobott kalapácsot is képesek eltéríteni a pályájáról, hogy halálos fegyvernek használják. De még a legnagyobb képesség is, az elme – és a szív – is nehezen irányítható. Ha Faith Dylanhez akar csatlakozni és megmenteni a világot, akkor mindkettőre szüksége lesz.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: sci-fi, természetfeletti erők, technológia, középiskola
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: különleges képességek, talán génmanipuláció
Taszító tényezők: romantika, a szeretet ereje mindent legyőz érzet

Caela Carter: Me, Him, Them, and It – megjelenés: február 26.

Az ÉN Evely Jones, 16 éves, kitűnő tanuló, aki azért adta elő a rossz lányt, hogy feldühítse ŐKET, a rideg, távolságtartó szüleit. Ő Todd, Evelyn titkos nem-szerelme, akiről azt hitte, hogy csak a szexért használja – amíg véletlen tényleg bele nem szeretett. De mielőtt Evelyn esélyt kapna rá, hogy bevallja az érzéseit Toddnak, valami fontosabb közbejön. AZ. AZ egy embrió. Evelyn ugyanis terhes – és amikor Todd magára hagyja, Evelynnek ötlete sincs kihez forduljon. Egy házasságtörő apa, egy közömbös, rideg anya, egy mérges legjobb barátnő és egy (hálisten!) szerető nagynéni, akinek örökbefogadott lányai vannak, segíthetnek-e Evelynnek meghozni a szívszorító döntést?

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: terhesség, családi problémák, érzelmi problémák
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: komoly könyv
Taszító tényezők: -

Elsie Chapman: Dualed (Dualed 1.) – megjelenés: február 26.

Kersh városa biztonságos menedékhely, de a biztonság ára magas. Mindenkinek van egy genetikus Alternatívja – egy ikertestvére, amit egy másik család nevel fel – és a városlakóknak bizonyítaniuk kell magukat úgy, hogy megölik az Alternatívjukat még a huszadik születésnapjuk előtt. A túlélés jó képzést, jó munkát, házasságot – egy szóval életet jelent.

A tizenöt éves West Grayert harcosnak képezték ki, felkészítve a napra, amikor a küldetése megérkezik, és egy hónapot kap arra, hogy levadássza és megölje az Altját. De egy tragikus baleset alapjaiban rázza meg West önbizalmát. Gyásszal és bűntudattal lesújtva már nem biztos benne, hogy ő a legjobb, hogy ő érdemes a jövőre. Ha bármi esélye van is a győzelemre, fel kell hagynia az Altja és a szerelem elől való meneküléssel… noha mindkettőnek megvan az esélye, hogy elpusztítja őt.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: disztópia
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: klónok
Taszító tényezők: kritikák szerint túl romantikus

Christien Boomsma: Boszorkányvér

2013. február 19., kedd


Hogy akadtam rá: Pongrác kiadós könyv.

Úgy általában az egészről: Robin tizenegy éves, egyke gyerek, aki szeretne egy testvér, mivel egyedül él édesanyjával, akinek ő inkább amolyan tárgy, amit mutogathat baráti társaságban. A kívánsága csodák csodájára valóra válik, amikor is Szent Iván éjjelén megjelenik egy különös lány, aki állítása szerint a húga, Robin pedig nem emlékszik ilyesmire. Hamar kiderül, hogy a lány boszorkány, és átok ül rajta, ezért minden Szent Iván éjjelén el kell rejtőznie egy családhoz, ám erre eddig soha senki nem emlékezett. Robin annyira megszereti a lányt, hogy nem tudja magára hagyni, és nekiáll megkeresni, hogy megmenthesse.

Már jó rég óta szemezek ezzel a könyvvel, igazság szerint majdnem minden Pongrác kiadós könyvet el akarok olvasni, ezt kitűztem célul, és egy kedves moly kölcsönadta a könyvet, így végre neki eshettem. Nagyon rossz értékeléseket láttam róla neten, sőt, nemzetközi viszonylatban kb. semmi nincs róla, hiszen holland gyerekmese. És ezt emelném ki, hiába van rajta 14-es körkarika, én ezt 14 év alatt ajánlanám, mert mind az írásmód, mind a tartalom egy modern gyerekmese.

Természetesen vannak benne negatív dolgok, amiért megkapta a 14-es körkarikát, de ha jobban belegondolok, miért ne lehetne a modern meséket felturbózni, hogy illeszkedjenek a mai világhoz? Konkrétan ebben a könyvben a főszereplők egyszer isznak alkoholt, de még véletlenül sem súrolják az alkoholizmus szintet. Ezen kívül talán, amin megrökönyödnének páran az a főszereplő édesanyjának viselkedése. Bár nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb mesében találkozhatunk elnyomó – általában mostoha – szülőkkel, de még ha a szülők nem is figyelnek a gyerekekre, ott szokott lenni, hogy azért szeretik őket, esetleg a történet lényege az, hogy a szülők jobban figyelnek a gyerekekre a történtek miatt. Na, itt ez a megoldás nem található meg és egy kicsit talán negatív érzést hagyhat maga után.

A történet egyszerű, hiszen mese, így aki körmondatokra és bonyolult cselekményre vágyik, az kézbe se vegye. Tényleg nem tinédzser könyv ez, hanem sokkal fiatalabb a közönség. Néhol mégis kicsit aránytalannak éreztem a felépítést: hol nagyon is a realitás talaján mozog a könyv, hol pedig annyira elszáll bizonyos dolgokban, hogy még igen, egy mesében is zavart. Példának okáért, hogy két tizenegy éves gyerek milyen egyszerűen kirabol egy múzeumot, míg a boltban vásárláskor nehezebb dolguk akad. Ezek mellett sokszor felesleges dolgokat fejt ki oldalakon át, míg az izgalmas részleteket, például az átkot és annak háttértörténetét nagyon egyszerűen elintézi.

A mondanivalók között szerepel a nem ép család és milyen úgy felnőni, ha már tizenegy évesen kapja meg valaki a gondoskodást. Milyen az igazi szeretet, milyen az, amikor valakivel annyira barátok vagyunk, hogy inkább a családtagunk, és hogy milyen erős kötelék ez. Felveti a véletlen és a sors témáját, noha ezen a pontos is már valahol túlzásba esik, és van, amit már túl erőltetettnek éreztem (szintén a múzeumos résznél). Ezen kívül egy kis komorságot is csempész a könyvbe az író: mivel az átok régi korból származik, ezért sokszor, röviden eltöprengenek a szereplők az emberek apróságáról és múlandóságáról, ami egy kicsit lehangoló az egyszerű, kedves történetben, és még a depressziót is megemlíti, ami egy szeretett személy elvesztését követi. Így egy részben arról szól, hogy el kell engednünk a halottainkat, és nem csak őket, de nem szabad engedni, hogy a gyász és a düh felemésszenek minket.

Egyszer olvasós, kedves kis történet Hollandiából, ha nem vár túl sokat az ember, egy délutánra tökéletes.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: aránytalan felépítés, néhol hihetetlen, lassú

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 296 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #38

2013. február 16., szombat

Az e heti könyvekből, amik felkeltették az érdeklődésemet:
5 angol nyelvű

1 magyar nyelvű
4 ifjúsági-tinédzser könyv

2 felnőtt könyv
2 fantasy
3 sci-fi
1 komoly, realisztikus.


Julianna Baggott: Fuse (Tiszták 2.) – megjelenés: február 19.

Amikor a világ véget ért, akik a Kupolán belül tartózkodtak, biztonságban voltak. Az üvegvilágban a Tiszták sebhely mentesen élnek, míg akik kint vannak – a Nyomorultak – a füst és a hamu között küzdenek a túlélésért.

Mivel azt hiszi, hogy édesanyja a Nyomorultak között van, Partridge megszökött a Kupolából, hogy megkeresse. Eltökélve, hogy visszanyeri az uralmat a fia felett, Willux, a Tiszták vezére, iszonyatos támadást intéz a Nyomorultakra. Pressia Belze-en, egy fiatal lányon (akinek megvan a maga titokzatos múltja) áll, hogy megfejtse a rejtélyes nyomokat a múltból, ami majd felszabadíthatja a Nyomorultakat.

Nyelv: angol
Korosztály: felnőtt
Műfaj, téma: disztópia
Mennyire várom: 5/6
Vonzó tényezők: brutális, véres, gyönyörű, a tavalyi év egyik legjobb könyvének folytatása
Taszító tényezők: -

Michael Hassan: Crash and Burn – megjelenés: február 19.

2008. április 21-én Steven „Crash” Crashinsky több mint ezer embert megmentett, amikor megállította az osztálytársát David Burnettet abban, hogy fogságba ejtse a gimnáziumukat fegyverekkel és robbanószerrel. Valószínűleg már sejted, hogy mi következett Crash számára: országos hírnév, sikeres egyetemi felvételik és egy könyvszerződés. Amit nem sejtesz, hogy mi történt előtte: a két tinédzser élete elválaszthatatlanul össze volt fonódva általános iskola óta, és néhányan azt mondják, hogy a sors akarta, hogy találkozzanak a tanári szobában. És amit biztosan nem sejtesz az az, amit Burn suttogott Crashnek, amikor a támadásnak vége lett, egy titok, amit Crash sosem árult el.

Egészen mostanáig.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: romantikus, érzelmi problémák, erőszak, középiskola
Mennyire várom: 5/6
Vonzó tényezők: komoly témás, iskolai erőszakról is
Taszító tényezők: -

Kiersten White: Mind Games (Mind Games 1.) – megjelenés: február 19.

Fia hibátlan ösztönökkel született. Az első benyomása, a megérzései mindig igaznak bizonyulnak. A testvére, Annie, vak a körülötte lévő világra – kivéve, amikor a jövő furcsa látomásai ragadják magukkal.

Egy olyan iskolában ragadva, ahol a különleges képességekkel rendelkező lányokat vállalati kémkedésre használják, Annie és Fia kénytelen újra és újra választani, hogy a képességeiket rossz, elképzelhetetlen dolgokra használják… vagy kockára tegyék az életüket, ha ellenállnak.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: természetfeletti erők, testvérek
Mennyire várom: 5/4
Vonzó tényezők: különleges képességek rosszra használása
Taszító tényezők: az írónő másik trilógiája sem kapott annyira magas értékelést

Gordon Dahlquist: The Different Girl – megjelenés: február 21.

Veronika. Caroline. Isobel. Eleanor. Egy szőke, egy barna, egy vörös, és egy koromfekete. Négy amúgy teljesen egyforma lány, akik az életüket teljes szinkronban töltik tanulással. De amikor May, egy nagyon is másfajta lány – egy hajótörés áldozata – hirtelen és rejtélyesen megérkezik a szigetre, egy felkavaró tükröt fognak feltartani a lányok élete elé, amit eddig még soha nem kérdőjeleztek meg.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: disztópia, mesterséges intelligencia, túlélés, énkép, felfedezések
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: talán robotos, klónos, önmagunkat felfedezős
Taszító tényezők: -

Kirsten Miller: How to Lead a Life of Crime – megjelenés: február 21.

Egy metamfetamin díler. Egy prostituált. Egy sorozatgyilkos.

Bárhol máshol csak söpredékek lennének. A Mandel Akadémián azonban csodagyerekek. A legexkluzívabb iskola New Yorkban fiatal bűnözőket képez ki már több mint egy évszázada. Csak a legkegyetlenebb diákok érettségizhetnek. A többiek eltűnnek.

Flick, a tini zsebtolvaj, az osztálya legjobbja. De aztán Mandel felvesz egy új, erős vetélytársat, aki éppenséggel Flick régi nagy szerelme. Azt mondták, csak egyikük jut ki élve a Mandel Akadémáról. Találnak egy módot, hogy megmentsék egymást – vagy az iskola mindkettejüket elpusztítja?

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: bűnözők, középiskola, túlélés, szellemek
Mennyire várom: 5/4
Vonzó tényezők: humor könyv, bűnözők
Taszító tényezők: minden humor könyvet el lehet rontani

Lauren Beukes: Moxyland  – megjelenés: február 22.

Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Nyelv: magyar
Korosztály: felnőtt
Műfaj, téma: disztópia
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: Beukestól már olvastam
Taszító tényezők: -

Lauren DeStefano: Sever (Elválás)

Hogy akadtam rá: Többen ajánlották.

Sorozat: A Chemical Garden trilógia 3. része.

Úgy általában az egészről: Miután Rhine kiszabadult az alagsori kínzókamrából, még mindig nehéz meggyőznie Lindent arról, hogy édesapja gonosz, és nem áll távol tőle akár a gyilkosság sem. Mivel Rhine ikertestvére, Rowan, csatlakozott a lázadókhoz, és eltökélte, hogy Észak-Amerika összes laboratóriumát elpusztítja, hogy ne legyen több kísérletezés embereken, Rhine kötelességének érzi, előbb az öccsét megkeresni, és a szerelmét, Gabrielt hátrébb sorolni. Viszont Vaughn nem hajlandó a különleges genetikával ellátott lányt egykönnyen elengedni, és így Rhine-nak nincs más választása, minthogy Vaughn titokzatos testvérénél, a fura feltalálónál keressen menedéket, amíg rá nem jön, hogyan oldja meg az összes problémáját és legyen végre szabad.

Mivel ez a trilógia befejező része, és az első két rész teljesen magával ragadott, abban reménykedtem, hogy ez a könyv is hozza a színvonalat és egy extázis élményben lesz részem. Sajnálatos módon csalódnom kellett, és persze még így is ez a sorozat a jobban megírt ifjúsági regények közé tartozik, mégis a Sever rossz ízt hagyott maga után, és kevésbé tudom értékelni, mint eddig.

Alapjában véve a történet három cselekmény szál köré épül: a vírus ellenszerének felkutatása, Gabriel felkutatása, akit a főhősünk az előző rész végén kénytelen volt maga mögött hagyni, mikor elrabolták, és Rowan előkerítése és lenyugtatása. Elképzeltem, hogy a második részhez hasonló adrenalin löketet kapunk, és Rhine majd a nagyvilágban egyedül kalandozik… Ehelyett az első 190 oldalon Vaughn testvérénél ül és gondolkozik. Nem panaszkodom, a karakterek drámája nagyon szépen felfestett, látjuk hogyan nő fel Cecily és Linden, mindkettejüknek meg kell küzdeniük a boldog tudatlanság csábításával és lehullik róluk a naivságuk, de… de nekem ez kevés volt, és őszintén, mint karakterek, ők érdekeltek a legkevésbé. Ezek mellett az újonnan behozott dilis feltalálónknak nagy szerepe nincs, csak az enyhén rózsaszín epilógushoz kellett egy elem, és ez lett ő. És ez a főbajom a Severrel, azok mellett, amit eddig szerettem benne, nem kerülte el az ifjúsági könyvek betegségét, és aránytalan felosztása lett, és minden, ami érdekes lett volna, egy-két oldalban lerendeződött.

Bár az elején nem untam a könyvet, DeStefano enyhén költői mondatai és a mögöttes tartalom lekötött, mégis a 200. oldal után azon kaptam magam, hogy már beérem bármivel, csak történjen valami. Aztán végre ekkor útra kelt Rhine a bátyjáért, eddig csak beszéltünk róla, és Gabriel pedig egy esetlen VÉLETLEN folytán kerül elő az utolsó két oldalon. Igen, az epilógusban… Ebben annyi pozitívum van, hogy aki nem kedvelte Gabriel és Rhine romantikáját (pl. engem nem kötött le), annak nem kell Gabrielt látnia, mégis így nem éreztem azt a kötődést, amit el kéne hinnem róluk. Ezzel ellentétben Rowan és Rhine testvéri kapcsolatát és Rhine és Cecily összetartozását és Linden és Rhine bonyolult viszonyát nagyon szépen felvázolta, csak túl sok oldalban.

A történet lényege ez a vírus dolog lenne – amit csak tévesen hívnak vírusnak, erről tudnak is, genetikai betegségről van szó – mégis, ezt egy oldalban lerendezte DeStefano és végül is azzal, hogy a gyógyír végig előttük volt, nem kellett küzdeniük rajta. Míg például a Partialsban is elég egyszerűen találják meg a gyógyírt, ott legalább megmagyarázzák és kifejtik és sokáig keresik, itt ismét akár a Reachedben a VÉLETLENEK sora segíti a szereplőket.

A gond az, hogy míg az első részben hiányzott az akciódús katarzis, mégis érzelmes könyv volt, itt már nekem kevésnek bizonyult ez a haldokló hangulat – egyszerűen azért, mert az utolsó 80 oldal rózsaszín pónis hangulatú lesz, ami elüt a regény többi részétől, hiába jelképezni a reményt, DeStefano túladagolta a szivárványokat. Mindent a VÉLETLENEK oldanak meg: az utolsó prostituálttól kezdve, akit megismertünk a második részben, annak is köze van Rhine-hoz, és minden mellékszereplőről kiderül, hogy ezelőtt VÉLETLEN találkoztak. A gond az, hogy a könyv nem árnyaltan játszik ezzel, hogy a sors és a végzet elkerülhetetlenségét mutassa be, mert erről itt szó sincsen, ezek szimplán csak írói erőltetések és béna szappanopera drámai elemek, és itt csalódtam nagyot.

A végére zsúfol be sok mindent DeStefano, például azt, hogy Silasszal mi történt, neki egy mondata sincs és csak az epilógusban jelenik meg két szóra, és szintén rózsaszínesítő/mindenkinek-boldog-vég-kell elemként. És ez is egy olyan „sokat akart a szarka” probléma, hogy felvonultatja az összes szereplőt, és látszik, hogy el akarja mindről mesélni hol vannak, de ettől csak olyan elhamarkodott és összedobott érzete lett a könyv második felének.

A világfelépítésről kiderül egy titok, ami nem nagy titok volt, számíthattunk rá és sok utalás is volt, el is fogadtam volna. DE! Az hogy hogyan alakult ki ez az elzárt Észak-Amerika, az valami iszonyatosan nevetséges történet volt – szintén csak két oldal magyarázat van erre, és többet nem említik, nem kérdőjelezik meg – és tele van logikai bakikkal, amit spoiler nélkül nem lehetne kifejteni. De főleg ez az elem rombolta le a teljes sorozat hitelességét.

A végén történik egy haláleset, ami drámai akar lenni, de nekem nem jött át a komolyság, és talán azért, mert VÉLETLEN halt meg az illető, se nem a vírusban, se nem feláldozta magát, és semmilyen módon nem köthető a cselekményhez, csak egy beleerőltetett baleset, ami ráadásul olyan röviden és sután volt leírva – véresen habzó száj –, hogy inkább felnevettem rajta. A többi karakter szomorúsága sem érdekelt, mert az utolsó húsz oldal szólt erről (amikor még mindig nem oldódott meg a vírus és Gabriel gondja), és már azt akartam, hogy vége legyen a történetnek, ráadásul itt kezdett el rózsaszínre festett lenni a sztori, ami értelmetlen keverék lett.

De hogy ne csak panaszkodjak: a mögöttes tartalom szép. Foglalkozik a könyv a gyásszal, ha minden igaz DeStefano eleve azért írta ezt a trilógiát, hogy feldolgozza egy szerette elvesztését, mégsem lesz olyan komor könyv ez. Leginkább arról szól, hogy milyen felnőni, megváltozni, hiszen minden szereplőnek döntenie kell magától, nem támaszkodhatnak senkire. Felveti a kérdést, hogy egy családtagnak miket vagyunk képesek elnézni – Vaughn és az embertelen kísérletei, Rowan és a robbantások –, míg azt is bemutatja, hogy a főgonoszaink – Vaughn és Madame – egyáltalán nem szívtelenek és pszichopaták, egyszerűen ők azok, akiknek nem sikerült egészségesen feldolgozni a gyászt. De leginkább arról szól, hogy akármilyen közel is van a halál, akármennyire is kilátástalan hely a világ, meg kell őriznünk a reményt, még ha a legtöbb szereplő gyűlöli és megveti a szeretet és a reményt, ez ennek a könyvnek a tanulsága, hiszen azok jártak rosszul a végén.

Összességen persze ajánlom ezt a sorozatot azoknak, akik szép szavakra vágynak, de nem valami Éhezők viadalás, izgalmas könyvre, se nem a Tiszták-féle torokszorító érzésre. Olyan kis átlagos, kicsit az elmúlásról szóló hangulatkönyv.


Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: lassú, logikai bakis

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon & Schuster

Kiadás dátuma: 2013. február 12.

Oldalszám: 384 oldal

Dan Krokos: Hamis emlékek

2013. február 11., hétfő

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Hamis emlékek 1. része.

Úgy általában az egészről: Miranda egy padon ébred, és nem emlékszik semmire, csak a nevére. Ijedtében, önkéntelenül valami furcsa energiát bocsát ki, amitől az emberek megrémülnek körülötte és sokan meg is halnak. Míg a lány értetlenül áll a helyzet előtt, egy rejtélyes fiú, aki épp megjelenik, nem. Ő Peter, és állítása szerint Miranda barátja volt, együtt képezték ki őket, hogy fegyverként használják őket, miután genetikailag módosították őket. A képességük mellékhatása, hogy ha nem veszik be a gyógyszerüket, akkor elfelejtenek mindent. A kérdés az, vajon Miranda miért felejtetett el mindent? És vajon tényleg jó célra akarják őket használni?
Nem vártam sokat a könyvtől, mert nem akartam csalódni, mindegy, hogy mennyire mondogatták nekem, hogy ez bizony eszméletlenül jó könyv, de már kinéztem ezt angol megjelenésekor, így lecsaptam rá, hogy magyarul is kiadták. És te jó ég! De rég olvastam ilyen könyvet, ami ennyire magával sodort! Kicsit nehéz lesz erről értelmesen és összefüggően írni.

Talán kezdjük ott, hogy tini sci-fi, de mert technikával magyaráznak különleges képességeket, viszont igazából annyira nem részletezi a technikai dolgokat, így én, aki nem szereti ezt a gépes-kütyüs műfajt is szívesen olvastam. (Mondanám, hogy lányos sci-fi, de nem, mert nem kifejezetten nemhez kötött ez a könyv.) Szóval aki valami részletes genetikai magyarázatot vár, annak sajnos csalódnia kell. Ez a könyv nem igazán időzik el semmin: nincsenek a karakterek se kidolgozva, se a világ, és mégis remekül működik, én ezt nevezem írói tehetségnek.

Az elején máris izgalmas és keserédes jelenettel kezdünk: Miranda nem emlékszik semmire, és véletlen megöl egy-két embert, és ez tökéletesen megadja a könyv hangulatát, mert ez nem lesz másmilyen a későbbiekben sem. Végig pörög a történet, egyik jelenetből rohanunk a másikba, és se a hősöknek, se az olvasónak nincs pihenés. Sokakat zavarhat, hogy így nem lehet igazán megismerni a szereplőket, és bevallom, a könyv feléig én is ezen sírtam, hogy annyi potenciál van mind a négy genetikailag módosított gyerekben, én többet akarok róluk megtudni, aztán a felétől bejönnek a csavarok, és az „úristen, mi történik itt” momentumok, akkor már abszolút nem érdekeltek az apróbb hiányosságok. Tehát a könyv erőssége az izgalmas, sodró cselekmény, amiket tényleg csavarokkal és kegyetlen halálesetekkel fűszerez az író. Miranda emlékezetkiesése pedig kellemes narrátor hangnak bizonyul, mert vele együtt értetlenkedhetünk, és kérdőjelezhetünk meg mindenkit, így jobban bele tudtam magam élni ebbe a regénybe.

Bár említettem, hogy a karakterek picit üresnek hatnak, mégsem éreztem itt ezt hibának. Alapvetőek Krokos inkább az akcióra épít, és a látványos, filmszerű lövöldözős-robbantós-verekedős jelenetekre, meg a nagy talányra, hogy mi is történik itt és ki is van igazából a háttérben, mégis azért átéreztem a főhősök alapvető énkeresését és elveszettségét, és így mindegyik szereplőnek szurkoltam, hogy hadd lehessenek boldogok, hiszen annyi mindenen átesnek a könyv folyamán. Egy kicsit a Ragyogásra emlékeztetett ezzel a könyv, mert inkább a karakterek alapvető küzdeni akarása miatt szerettem meg őket, hiába nem ismertem meg a múltjukat.

Van romantika is a könyvben, de még sincs előtérben, ugyanakkor teljesen helyén vannak az érzelmek, és ezzel is csak a kést forgatta a szívemben Krokos, mert ezek sem boldog és enyhítő szálak, sokkal inkább egy eszköz, amivel tovább kínozhatja a hőseit és minket. Ugyanakkor a női főhősünk sem engedi magának, hogy ezen sírjon, mert előtte a világot kell megmentenie. Végre egy tökös női főhős tini regényben, aki nem a pasikon nyivákol!

Míg tényleg ez inkább „csak” egy szórakoztató regény és semmi más, egy-két érdekes gondolatot azért felvet, bár nem merül el filozófiai mélységekben. Először is ott vannak a genetikai módosítások etikai kérdései, hogy meddig mehet el az ember, mielőtt istent játszik. De az emlékek kiesésével párhuzamot von arra, hogy milyen felnőni, milyen megtalálni a saját helyünket a világban, megkérdőjelezni a szülőket/szülő figurákat, hiszen nekik sem lehet mindig igazuk, és rájönni, hogy mi határoz meg minket. Eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon az emlékeink és a tapasztalataink határoznak-e meg minket, vagy vajon van-e valami belsőbb, mélyebb, elemibb dolog bennünk, ami azzá tesz minket, akik vagyunk.

Pörgős, akciódús, kikapcsolódásra tökéletes regény, azoknak ajánlom, akik egy kis adrenalinra és gyors olvasmányra vágynak. És kérlek, ne ítéljetek a magyar borító alapján, amit én is letakarnék legszívesebben.

Kedvenc karakter: Miranda, Noah, Peter, Olive, Grace, Sequel

Ami kifejezetten tetszett: a csavaros történet, a romantika ábrázolása

Ami nem tetszett: többet akarok tudni a szereplőkről

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Kiadó: Főnix

Kiadás dátuma: 2012.

Oldalszám: 242 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #37

Lauren DeStefano: Sever (The Chemical Garden 3.) – megjelenés: február 12.

Az idő egyre fogytán, míg a vírus teljesen legyőzi, Rhine kétségbeesetten keresi a válaszokat. Miután kibírja Vaughn legrosszabb tetteit is, Rhine nem várt szövetségesre talál a férfi bátyja, egy fura feltaláló, Reed személyében. Az ütött-kopott házban lel menedéket, habár az emberek, akiket hátra hagyott nem maradnak a múlt ködében. Gabriel Rhine emlékeit kísérti, Cecily pedig eltökélte, hogy Rhine mellett marad, még ha Linden érzései a kettejük között őrlődik.

Eközben Rowan egyre növekvő részvétele a titkos lázadásban arra kényszeríti Rhine-t, hogy érje utol, mielőtt valami végzetes tesz. De amire rájön eközben, annak veszélyes dolgokra utal a jövőjében – és a múltjában, amit a szüleinek sosem volt esélyük elmagyarázni.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: disztópia, genetikai módosítás, túlélés, árvák
Mennyire várom: 5/5
Vonzó tényezők: befejező kötet
Taszító tényezők: -

Maurissa Guibord: Revel – megjelenés: február 12.

Van egy sziget Maine partja mellett, ami egyik modern térképen sincs rajta.

Ködbe burkolózva és halálos zátonnyal védve a Küszöb-sziget otthona azoknak, akik védik a szigetet és annak titkait a kívülállóktól. A tizenhét éve Delia Kansasben nőtt fel, de azért jött ide, hogy megkeresse a családját és a válaszokat a kérdéseire: Miért nem beszélt az édesanyja soha Küszöb-szigetről? Miért félt a nyílt vizektől? De Deliát nem látják szívesen, és hamarosan egy ijesztő és természetfeletti világban találja magát, ahol ősi görög szimbólumok díszítik az épületeket és titkos ceremóniák zajlanak este a tengerparton.

Sean Gunn, egy fiatal rákász, összebarátkozik Deliával és úgy tűnik, az életét is kockára tenné, hogy megvédje a lányt. De Jax az, a rideg, rejtélyes fiatalember, akivel a víz szélén találkozik a lány, aki végre ráébreszti Deliát a sziget igazi veszélyeire. Deliának küzdenie kell az életben maradásért. Mert szörnyek élnek itt. És senki sem hagyja el Küszöböt élve.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: görög mitológia, szigetvilág
Mennyire várom: 3/5
Vonzó tényezők: görög mitológia
Taszító tényezők: lehet szerelmi háromszög

Christina Johnson: The Gathering Dark – megjelenés: február 12.

Keira hallucinál. Először csak egy ajtóról, ami az út felett lebeg, aztán egy fáról a nappalijában. De mivel a szülei állandóan veszekszenek és a legjobb barátja nem beszél vele, Keira nem tud senkivel beszélni az összeomlásáról.

Amíg nem találkozik Walkerrel. Élénk kapcsolat van közöttük, és valahogy a fiú látja ugyanazokat az árnyékos képeket, amik Keirát üldözik.

De az ártatlan Walker talán veszélyesebb, mint Keira valaha hitte volna. Minél többet mesél el a fiúnak, annál erőteljesebb – és ijesztőbbek – lesznek a lány látomásai. Mert Walker nem az, akinek látszik. És Keira látomásai sem.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: fantasy, zenészek, romantikus
Mennyire várom: 4/5
Vonzó tényezők: elvileg párhuzamos világokról szól, látomások
Taszító tényezők: lehet instant romantika

Jenny Downham: Amíg élek

2013. február 6., szerda


Hogy akadtam rá: Goodreads ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Tessa Scott rákos és nincs már sok ideje hátra, ezért megfogadja az orvosa tanácsát, és arra fordítja a figyelmét, hogy mindent megtegyen, amit szeretne az élettől, mielőtt lejár az ideje. Mindezt egy nem éppen kedves barát és egy nem éppen teljes család kíséretében teszi.

Szeretem a szomorú és komoly témát feldolgozó könyveket, és igen, szeretem a nyomasztó történeteket, mert ebben is talál az ember valamit, ami leköti, elgondolkoztatja, és bár érzelmileg megvisel, szerintem hasznos ilyeneket is olvasni. Amikor láttam, hogy a Ciceró kiadja ezt a könyvet, egyből repült a várólistámra – illetve előrébb, mert angolul már ajánlották ezt nekem –, de valahogy nem vártam tőle sokat, nem is tudom miért. Olyan kis átlagosnak tűnt, a már régen lerágott témával: egy ember tudja, hogy meg fog halni, ezért mindent elrendez és rájön, hogy az élet jó, az apró dolgoknak kell örülni, és nem csak téblábolni, mert bár van, aki hosszú időt tölthet a földön, sosem lehet tudni mikor ér ez véget, és minden percet úgy kell élni, hogy számítson. Talán azért álltam olyan közömbösen a regényhez, mert túl sok filmet láttam, ami eljátssza ezt, ami kis szívmelengető történetet kanyarít a halálból és kihagyja a rossz dolgokat, mindent kedvesre festve. És persze ezek is jók, de mégis, ezért ütött akkorát ez a könyv, mert váratlanul ért az őszintesége és a tényszerűsége.

Értelemszerűen nem történet vezérelte regény ez, nem lesz semmi meglepetés, semmi fordulat, Tessa nem fog hirtelen meggyógyulni. Az olvasó előre tudja, hogy ennek a könyvnek nincs jó vége, mégis hajt előre valami, talán az, hogy mi is feldolgozzuk a halál tényét, egy szeretett személy elvesztését, ahogyan Tessa. Ez a regény nem mindig szép, nem mindig kedvesek az emberek, és van olyan karakter, akivel nehéz együtt érezni. Sokan panaszkodtak arra is, hogy Tessa sem mindig szimpatikus karakter, de én a dühét és a gonosz gondolatait teljesen jogosnak éreztem ilyen helyzetben, tehát ezzel nem voltak gondjaim.

És bár a mondatok gyönyörűek, Tessa gondolatain sokszor megálltam csodálkozni és ízlelgettem a szavakat, mégis ez tipikusan az a könyv, ami a rettentő és gyönyörű is. Akárcsak a Jégviráglányok, az élet apró szépségeit és a pozitív dolgokat ellensúlyozza a való világ rémségeivel és a könyv főproblémájával, a halállal. Különleges keverék ez, és ettől lesz ennyire jó ez a könyv: példának okáért végig míg Tessa csak az apró dolgokra figyel, a háttérben folyamatosan meghúzódik a halál árnyéka, akár olyan egyszerű esetekkel, mint egy haldokló lepke és egy madártetem, akár egy olyan brutális dologgal, mint egy közlekedési baleset. És a vége jelenetben minden apró momentumot nagyon szépen egybefon Downham.

Bár a főkérdés az élet és a halál egyensúlya, a háttérben egy család küzdelme áll: Tessa családja nem tökéletes, és habár az apja tényleg egy mintaszülő, a gyerek és a szülő rögös kapcsolatát nagyon szépen bemutatja az írónő velük, ahogy Tessa és a testvére, Cal köteléke is előkerül. Viszont itt meglepően az átlagos ifjúsági regény ábrázolással ellentétben Tessa édesanyja az, aki otthagyta a családot (valljuk be, nőkről kevésbé hisszük, hogy otthagyják a gyereküket), és látjuk a küzdelmét, hogyan próbálja helyrehozni, amit elrontott, néhány pillanatban pedig mindkét szülőt látjuk megtörten és tehetetlenül, ahol valahogy Tessa tűnik erősebbnek, ami – mint az egész könyv – szívet tépő.

A realitás talaján marad a regény végig, így a főszereplők végig dohányoznak, sőt a szexuális jelenetek részletesebbek, mint egy átlagos ifjúsági regényben, akad itt alkohol és droghasználat és tinédzserterhesség, és az abortusz kérdése is felmerül. Akit zavarnak ezek a témák, mert úgy gondolja, hogy ez nem a valóság, az jobb, ha elkerüli a könyvet, de nekem ezek adtak egy extra hitelességet a történethez.

Míg Tessa leküzdi a saját félelmét és a gyászát, rájön, hogy milyen felnőni, megtalálni önmagát, és milyen az igazi barátság, szeretet és szerelem. Eközben persze folyamatosan, mint egy kívülálló, arra gondol, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk, mi emberek, és milyen kevés a szerepünk a nagy világban, de azért talán hatunk egymás életére.

Ez egy szívhez szóló regény az életről és a halálról, feketén-fehéren, durván, fájdalmasan és gyönyörűen. Aki sírni szeretne, annak nagyon ajánlom.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az írásmód, a téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2012.

Oldalszám: 336 oldal

Amit a Kaktusz is olvasni akar #36

2013. február 3., vasárnap


Megan Miranda: Hysteria – megjelenés: február 5.

Mallory megölte a szerelmét, Briant. Nem emlékszik arra az éjszakára, de mindenki tudja, hogy önvédelemből cselekedett, ezért nem emelnek vádat ellene. De Mallory még mindig érzi Brian jelenlétét az életében. Vagy mindez csak a fejében lenne? Vagy ennél többről van szó? Kétségbeesetten szeretne mindent újrakezdeni, ezért Malloryt a Monroe-ba küldik, egy puccos magániskolába, ahol senki nem ismeri… és senki nem tud semmit a múltjáról. De az érzés oda is követi őt, ahogy a titkai is. Aztán az egyik osztálytársát holtan találják. Mallory lesz a gyanúsított, így muszáj rájönnie, hogyan emlékezhetne mindkét végzetes estére, hogy bizonyíthassa az ártatlanságát – saját magának és másoknak.

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: halál, emlékezet, bentlakásos iskola
Mennyire várom: 5/3
Vonzó tényezők: talán fantasy
Taszító tényezők: lehet romantikus

Anna Collomore: The Ruining – megjelenés: február 7.

Annie Phillips örül, hogy végre maga mögött hagyhatja a múltját és új, csillogó életet kezdhet Belvedere szigetén, mint bébiszitter a tökéletes Cohen családnak. Alig telik el egy kis idő és máris beleszeret Cohenékbe, főleg Libbybe, a család gyönyörű és fiatal anyjába. Az élet jobb, mint valaha képzelni merte volna. Még a szerelmet is megtalálja a szomszéd fiúval.

De hamarosan Annie látszólag tökéletes világának illúziója megtörik. Olyan hibákért okolják, amire nem emlékszik, hogy elkövette volna. A hálószobája ajtaja meglazul, és úgy érzi, valaki mindig figyeli. Libby, akit egykor nővéreként szeretett, most rideg és engesztelhetetlen. Ahogy Annie az új életének elvárásaival próbál megküzdeni, a félelmei ijesztő hallucinációkká válnak. Vajon tényleg az őrület szélén áll, vagy valaki aljas játékot űz vele?

Nyelv: angol
Korosztály: tinédzser
Műfaj, téma: bébiszitterek, érzelmi problémák, pszichopaták
Mennyire várom: 5/4
Vonzó tényezők: Különleges Ügyosztály hangulat
Taszító tényezők: -
Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.