Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Hamis emlékek 1. része.
Úgy általában az egészről: Miranda egy padon ébred, és nem emlékszik semmire, csak a nevére. Ijedtében, önkéntelenül valami furcsa energiát bocsát ki, amitől az emberek megrémülnek körülötte és sokan meg is halnak. Míg a lány értetlenül áll a helyzet előtt, egy rejtélyes fiú, aki épp megjelenik, nem. Ő Peter, és állítása szerint Miranda barátja volt, együtt képezték ki őket, hogy fegyverként használják őket, miután genetikailag módosították őket. A képességük mellékhatása, hogy ha nem veszik be a gyógyszerüket, akkor elfelejtenek mindent. A kérdés az, vajon Miranda miért felejtetett el mindent? És vajon tényleg jó célra akarják őket használni?
Úgy általában az egészről: Miranda egy padon ébred, és nem emlékszik semmire, csak a nevére. Ijedtében, önkéntelenül valami furcsa energiát bocsát ki, amitől az emberek megrémülnek körülötte és sokan meg is halnak. Míg a lány értetlenül áll a helyzet előtt, egy rejtélyes fiú, aki épp megjelenik, nem. Ő Peter, és állítása szerint Miranda barátja volt, együtt képezték ki őket, hogy fegyverként használják őket, miután genetikailag módosították őket. A képességük mellékhatása, hogy ha nem veszik be a gyógyszerüket, akkor elfelejtenek mindent. A kérdés az, vajon Miranda miért felejtetett el mindent? És vajon tényleg jó célra akarják őket használni?
Nem vártam sokat a könyvtől, mert nem akartam csalódni, mindegy, hogy mennyire mondogatták nekem, hogy ez bizony eszméletlenül jó könyv, de már kinéztem ezt angol megjelenésekor, így lecsaptam rá, hogy magyarul is kiadták. És te jó ég! De rég olvastam ilyen könyvet, ami ennyire magával sodort! Kicsit nehéz lesz erről értelmesen és összefüggően írni.
Talán kezdjük ott, hogy tini sci-fi, de mert technikával magyaráznak különleges képességeket, viszont igazából annyira nem részletezi a technikai dolgokat, így én, aki nem szereti ezt a gépes-kütyüs műfajt is szívesen olvastam. (Mondanám, hogy lányos sci-fi, de nem, mert nem kifejezetten nemhez kötött ez a könyv.) Szóval aki valami részletes genetikai magyarázatot vár, annak sajnos csalódnia kell. Ez a könyv nem igazán időzik el semmin: nincsenek a karakterek se kidolgozva, se a világ, és mégis remekül működik, én ezt nevezem írói tehetségnek.
Az elején máris izgalmas és keserédes jelenettel kezdünk: Miranda nem emlékszik semmire, és véletlen megöl egy-két embert, és ez tökéletesen megadja a könyv hangulatát, mert ez nem lesz másmilyen a későbbiekben sem. Végig pörög a történet, egyik jelenetből rohanunk a másikba, és se a hősöknek, se az olvasónak nincs pihenés. Sokakat zavarhat, hogy így nem lehet igazán megismerni a szereplőket, és bevallom, a könyv feléig én is ezen sírtam, hogy annyi potenciál van mind a négy genetikailag módosított gyerekben, én többet akarok róluk megtudni, aztán a felétől bejönnek a csavarok, és az „úristen, mi történik itt” momentumok, akkor már abszolút nem érdekeltek az apróbb hiányosságok. Tehát a könyv erőssége az izgalmas, sodró cselekmény, amiket tényleg csavarokkal és kegyetlen halálesetekkel fűszerez az író. Miranda emlékezetkiesése pedig kellemes narrátor hangnak bizonyul, mert vele együtt értetlenkedhetünk, és kérdőjelezhetünk meg mindenkit, így jobban bele tudtam magam élni ebbe a regénybe.
Bár említettem, hogy a karakterek picit üresnek hatnak, mégsem éreztem itt ezt hibának. Alapvetőek Krokos inkább az akcióra épít, és a látványos, filmszerű lövöldözős-robbantós-verekedős jelenetekre, meg a nagy talányra, hogy mi is történik itt és ki is van igazából a háttérben, mégis azért átéreztem a főhősök alapvető énkeresését és elveszettségét, és így mindegyik szereplőnek szurkoltam, hogy hadd lehessenek boldogok, hiszen annyi mindenen átesnek a könyv folyamán. Egy kicsit a Ragyogásra emlékeztetett ezzel a könyv, mert inkább a karakterek alapvető küzdeni akarása miatt szerettem meg őket, hiába nem ismertem meg a múltjukat.
Van romantika is a könyvben, de még sincs előtérben, ugyanakkor teljesen helyén vannak az érzelmek, és ezzel is csak a kést forgatta a szívemben Krokos, mert ezek sem boldog és enyhítő szálak, sokkal inkább egy eszköz, amivel tovább kínozhatja a hőseit és minket. Ugyanakkor a női főhősünk sem engedi magának, hogy ezen sírjon, mert előtte a világot kell megmentenie. Végre egy tökös női főhős tini regényben, aki nem a pasikon nyivákol!
Míg tényleg ez inkább „csak” egy szórakoztató regény és semmi más, egy-két érdekes gondolatot azért felvet, bár nem merül el filozófiai mélységekben. Először is ott vannak a genetikai módosítások etikai kérdései, hogy meddig mehet el az ember, mielőtt istent játszik. De az emlékek kiesésével párhuzamot von arra, hogy milyen felnőni, milyen megtalálni a saját helyünket a világban, megkérdőjelezni a szülőket/szülő figurákat, hiszen nekik sem lehet mindig igazuk, és rájönni, hogy mi határoz meg minket. Eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon az emlékeink és a tapasztalataink határoznak-e meg minket, vagy vajon van-e valami belsőbb, mélyebb, elemibb dolog bennünk, ami azzá tesz minket, akik vagyunk.
Pörgős, akciódús, kikapcsolódásra tökéletes regény, azoknak ajánlom, akik egy kis adrenalinra és gyors olvasmányra vágynak. És kérlek, ne ítéljetek a magyar borító alapján, amit én is letakarnék legszívesebben.
Kedvenc karakter: Miranda, Noah, Peter, Olive, Grace, Sequel
Ami kifejezetten tetszett: a csavaros történet, a romantika ábrázolása
Ami nem tetszett: többet akarok tudni a szereplőkről
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 5/5 pontból
A borító: 1/5 pontból
Kiadó: Főnix
Kiadás dátuma: 2012.
Oldalszám: 242 oldal
Megjegyzések
Megjegyzés küldése