Ugrás a fő tartalomra

Dan Krokos: Hamis emlékek

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.
Sorozat: A Hamis emlékek 1. része.

Úgy általában az egészről: Miranda egy padon ébred, és nem emlékszik semmire, csak a nevére. Ijedtében, önkéntelenül valami furcsa energiát bocsát ki, amitől az emberek megrémülnek körülötte és sokan meg is halnak. Míg a lány értetlenül áll a helyzet előtt, egy rejtélyes fiú, aki épp megjelenik, nem. Ő Peter, és állítása szerint Miranda barátja volt, együtt képezték ki őket, hogy fegyverként használják őket, miután genetikailag módosították őket. A képességük mellékhatása, hogy ha nem veszik be a gyógyszerüket, akkor elfelejtenek mindent. A kérdés az, vajon Miranda miért felejtetett el mindent? És vajon tényleg jó célra akarják őket használni?
Nem vártam sokat a könyvtől, mert nem akartam csalódni, mindegy, hogy mennyire mondogatták nekem, hogy ez bizony eszméletlenül jó könyv, de már kinéztem ezt angol megjelenésekor, így lecsaptam rá, hogy magyarul is kiadták. És te jó ég! De rég olvastam ilyen könyvet, ami ennyire magával sodort! Kicsit nehéz lesz erről értelmesen és összefüggően írni.

Talán kezdjük ott, hogy tini sci-fi, de mert technikával magyaráznak különleges képességeket, viszont igazából annyira nem részletezi a technikai dolgokat, így én, aki nem szereti ezt a gépes-kütyüs műfajt is szívesen olvastam. (Mondanám, hogy lányos sci-fi, de nem, mert nem kifejezetten nemhez kötött ez a könyv.) Szóval aki valami részletes genetikai magyarázatot vár, annak sajnos csalódnia kell. Ez a könyv nem igazán időzik el semmin: nincsenek a karakterek se kidolgozva, se a világ, és mégis remekül működik, én ezt nevezem írói tehetségnek.

Az elején máris izgalmas és keserédes jelenettel kezdünk: Miranda nem emlékszik semmire, és véletlen megöl egy-két embert, és ez tökéletesen megadja a könyv hangulatát, mert ez nem lesz másmilyen a későbbiekben sem. Végig pörög a történet, egyik jelenetből rohanunk a másikba, és se a hősöknek, se az olvasónak nincs pihenés. Sokakat zavarhat, hogy így nem lehet igazán megismerni a szereplőket, és bevallom, a könyv feléig én is ezen sírtam, hogy annyi potenciál van mind a négy genetikailag módosított gyerekben, én többet akarok róluk megtudni, aztán a felétől bejönnek a csavarok, és az „úristen, mi történik itt” momentumok, akkor már abszolút nem érdekeltek az apróbb hiányosságok. Tehát a könyv erőssége az izgalmas, sodró cselekmény, amiket tényleg csavarokkal és kegyetlen halálesetekkel fűszerez az író. Miranda emlékezetkiesése pedig kellemes narrátor hangnak bizonyul, mert vele együtt értetlenkedhetünk, és kérdőjelezhetünk meg mindenkit, így jobban bele tudtam magam élni ebbe a regénybe.

Bár említettem, hogy a karakterek picit üresnek hatnak, mégsem éreztem itt ezt hibának. Alapvetőek Krokos inkább az akcióra épít, és a látványos, filmszerű lövöldözős-robbantós-verekedős jelenetekre, meg a nagy talányra, hogy mi is történik itt és ki is van igazából a háttérben, mégis azért átéreztem a főhősök alapvető énkeresését és elveszettségét, és így mindegyik szereplőnek szurkoltam, hogy hadd lehessenek boldogok, hiszen annyi mindenen átesnek a könyv folyamán. Egy kicsit a Ragyogásra emlékeztetett ezzel a könyv, mert inkább a karakterek alapvető küzdeni akarása miatt szerettem meg őket, hiába nem ismertem meg a múltjukat.

Van romantika is a könyvben, de még sincs előtérben, ugyanakkor teljesen helyén vannak az érzelmek, és ezzel is csak a kést forgatta a szívemben Krokos, mert ezek sem boldog és enyhítő szálak, sokkal inkább egy eszköz, amivel tovább kínozhatja a hőseit és minket. Ugyanakkor a női főhősünk sem engedi magának, hogy ezen sírjon, mert előtte a világot kell megmentenie. Végre egy tökös női főhős tini regényben, aki nem a pasikon nyivákol!

Míg tényleg ez inkább „csak” egy szórakoztató regény és semmi más, egy-két érdekes gondolatot azért felvet, bár nem merül el filozófiai mélységekben. Először is ott vannak a genetikai módosítások etikai kérdései, hogy meddig mehet el az ember, mielőtt istent játszik. De az emlékek kiesésével párhuzamot von arra, hogy milyen felnőni, milyen megtalálni a saját helyünket a világban, megkérdőjelezni a szülőket/szülő figurákat, hiszen nekik sem lehet mindig igazuk, és rájönni, hogy mi határoz meg minket. Eljátszik azzal a gondolattal, hogy vajon az emlékeink és a tapasztalataink határoznak-e meg minket, vagy vajon van-e valami belsőbb, mélyebb, elemibb dolog bennünk, ami azzá tesz minket, akik vagyunk.

Pörgős, akciódús, kikapcsolódásra tökéletes regény, azoknak ajánlom, akik egy kis adrenalinra és gyors olvasmányra vágynak. És kérlek, ne ítéljetek a magyar borító alapján, amit én is letakarnék legszívesebben.

Kedvenc karakter: Miranda, Noah, Peter, Olive, Grace, Sequel

Ami kifejezetten tetszett: a csavaros történet, a romantika ábrázolása

Ami nem tetszett: többet akarok tudni a szereplőkről

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 1/5 pontból

Kiadó: Főnix

Kiadás dátuma: 2012.

Oldalszám: 242 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség