Ugrás a fő tartalomra

Christien Boomsma: Boszorkányvér


Hogy akadtam rá: Pongrác kiadós könyv.

Úgy általában az egészről: Robin tizenegy éves, egyke gyerek, aki szeretne egy testvér, mivel egyedül él édesanyjával, akinek ő inkább amolyan tárgy, amit mutogathat baráti társaságban. A kívánsága csodák csodájára valóra válik, amikor is Szent Iván éjjelén megjelenik egy különös lány, aki állítása szerint a húga, Robin pedig nem emlékszik ilyesmire. Hamar kiderül, hogy a lány boszorkány, és átok ül rajta, ezért minden Szent Iván éjjelén el kell rejtőznie egy családhoz, ám erre eddig soha senki nem emlékezett. Robin annyira megszereti a lányt, hogy nem tudja magára hagyni, és nekiáll megkeresni, hogy megmenthesse.

Már jó rég óta szemezek ezzel a könyvvel, igazság szerint majdnem minden Pongrác kiadós könyvet el akarok olvasni, ezt kitűztem célul, és egy kedves moly kölcsönadta a könyvet, így végre neki eshettem. Nagyon rossz értékeléseket láttam róla neten, sőt, nemzetközi viszonylatban kb. semmi nincs róla, hiszen holland gyerekmese. És ezt emelném ki, hiába van rajta 14-es körkarika, én ezt 14 év alatt ajánlanám, mert mind az írásmód, mind a tartalom egy modern gyerekmese.

Természetesen vannak benne negatív dolgok, amiért megkapta a 14-es körkarikát, de ha jobban belegondolok, miért ne lehetne a modern meséket felturbózni, hogy illeszkedjenek a mai világhoz? Konkrétan ebben a könyvben a főszereplők egyszer isznak alkoholt, de még véletlenül sem súrolják az alkoholizmus szintet. Ezen kívül talán, amin megrökönyödnének páran az a főszereplő édesanyjának viselkedése. Bár nagyon jól tudjuk, hogy a legtöbb mesében találkozhatunk elnyomó – általában mostoha – szülőkkel, de még ha a szülők nem is figyelnek a gyerekekre, ott szokott lenni, hogy azért szeretik őket, esetleg a történet lényege az, hogy a szülők jobban figyelnek a gyerekekre a történtek miatt. Na, itt ez a megoldás nem található meg és egy kicsit talán negatív érzést hagyhat maga után.

A történet egyszerű, hiszen mese, így aki körmondatokra és bonyolult cselekményre vágyik, az kézbe se vegye. Tényleg nem tinédzser könyv ez, hanem sokkal fiatalabb a közönség. Néhol mégis kicsit aránytalannak éreztem a felépítést: hol nagyon is a realitás talaján mozog a könyv, hol pedig annyira elszáll bizonyos dolgokban, hogy még igen, egy mesében is zavart. Példának okáért, hogy két tizenegy éves gyerek milyen egyszerűen kirabol egy múzeumot, míg a boltban vásárláskor nehezebb dolguk akad. Ezek mellett sokszor felesleges dolgokat fejt ki oldalakon át, míg az izgalmas részleteket, például az átkot és annak háttértörténetét nagyon egyszerűen elintézi.

A mondanivalók között szerepel a nem ép család és milyen úgy felnőni, ha már tizenegy évesen kapja meg valaki a gondoskodást. Milyen az igazi szeretet, milyen az, amikor valakivel annyira barátok vagyunk, hogy inkább a családtagunk, és hogy milyen erős kötelék ez. Felveti a véletlen és a sors témáját, noha ezen a pontos is már valahol túlzásba esik, és van, amit már túl erőltetettnek éreztem (szintén a múzeumos résznél). Ezen kívül egy kis komorságot is csempész a könyvbe az író: mivel az átok régi korból származik, ezért sokszor, röviden eltöprengenek a szereplők az emberek apróságáról és múlandóságáról, ami egy kicsit lehangoló az egyszerű, kedves történetben, és még a depressziót is megemlíti, ami egy szeretett személy elvesztését követi. Így egy részben arról szól, hogy el kell engednünk a halottainkat, és nem csak őket, de nem szabad engedni, hogy a gyász és a düh felemésszenek minket.

Egyszer olvasós, kedves kis történet Hollandiából, ha nem vár túl sokat az ember, egy délutánra tökéletes.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló

Ami nem tetszett: aránytalan felépítés, néhol hihetetlen, lassú

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Pongrác

Kiadás dátuma: 2010.

Oldalszám: 296 oldal

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d