Ugrás a fő tartalomra

Jenny Downham: Amíg élek


Hogy akadtam rá: Goodreads ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Tessa Scott rákos és nincs már sok ideje hátra, ezért megfogadja az orvosa tanácsát, és arra fordítja a figyelmét, hogy mindent megtegyen, amit szeretne az élettől, mielőtt lejár az ideje. Mindezt egy nem éppen kedves barát és egy nem éppen teljes család kíséretében teszi.

Szeretem a szomorú és komoly témát feldolgozó könyveket, és igen, szeretem a nyomasztó történeteket, mert ebben is talál az ember valamit, ami leköti, elgondolkoztatja, és bár érzelmileg megvisel, szerintem hasznos ilyeneket is olvasni. Amikor láttam, hogy a Ciceró kiadja ezt a könyvet, egyből repült a várólistámra – illetve előrébb, mert angolul már ajánlották ezt nekem –, de valahogy nem vártam tőle sokat, nem is tudom miért. Olyan kis átlagosnak tűnt, a már régen lerágott témával: egy ember tudja, hogy meg fog halni, ezért mindent elrendez és rájön, hogy az élet jó, az apró dolgoknak kell örülni, és nem csak téblábolni, mert bár van, aki hosszú időt tölthet a földön, sosem lehet tudni mikor ér ez véget, és minden percet úgy kell élni, hogy számítson. Talán azért álltam olyan közömbösen a regényhez, mert túl sok filmet láttam, ami eljátssza ezt, ami kis szívmelengető történetet kanyarít a halálból és kihagyja a rossz dolgokat, mindent kedvesre festve. És persze ezek is jók, de mégis, ezért ütött akkorát ez a könyv, mert váratlanul ért az őszintesége és a tényszerűsége.

Értelemszerűen nem történet vezérelte regény ez, nem lesz semmi meglepetés, semmi fordulat, Tessa nem fog hirtelen meggyógyulni. Az olvasó előre tudja, hogy ennek a könyvnek nincs jó vége, mégis hajt előre valami, talán az, hogy mi is feldolgozzuk a halál tényét, egy szeretett személy elvesztését, ahogyan Tessa. Ez a regény nem mindig szép, nem mindig kedvesek az emberek, és van olyan karakter, akivel nehéz együtt érezni. Sokan panaszkodtak arra is, hogy Tessa sem mindig szimpatikus karakter, de én a dühét és a gonosz gondolatait teljesen jogosnak éreztem ilyen helyzetben, tehát ezzel nem voltak gondjaim.

És bár a mondatok gyönyörűek, Tessa gondolatain sokszor megálltam csodálkozni és ízlelgettem a szavakat, mégis ez tipikusan az a könyv, ami a rettentő és gyönyörű is. Akárcsak a Jégviráglányok, az élet apró szépségeit és a pozitív dolgokat ellensúlyozza a való világ rémségeivel és a könyv főproblémájával, a halállal. Különleges keverék ez, és ettől lesz ennyire jó ez a könyv: példának okáért végig míg Tessa csak az apró dolgokra figyel, a háttérben folyamatosan meghúzódik a halál árnyéka, akár olyan egyszerű esetekkel, mint egy haldokló lepke és egy madártetem, akár egy olyan brutális dologgal, mint egy közlekedési baleset. És a vége jelenetben minden apró momentumot nagyon szépen egybefon Downham.

Bár a főkérdés az élet és a halál egyensúlya, a háttérben egy család küzdelme áll: Tessa családja nem tökéletes, és habár az apja tényleg egy mintaszülő, a gyerek és a szülő rögös kapcsolatát nagyon szépen bemutatja az írónő velük, ahogy Tessa és a testvére, Cal köteléke is előkerül. Viszont itt meglepően az átlagos ifjúsági regény ábrázolással ellentétben Tessa édesanyja az, aki otthagyta a családot (valljuk be, nőkről kevésbé hisszük, hogy otthagyják a gyereküket), és látjuk a küzdelmét, hogyan próbálja helyrehozni, amit elrontott, néhány pillanatban pedig mindkét szülőt látjuk megtörten és tehetetlenül, ahol valahogy Tessa tűnik erősebbnek, ami – mint az egész könyv – szívet tépő.

A realitás talaján marad a regény végig, így a főszereplők végig dohányoznak, sőt a szexuális jelenetek részletesebbek, mint egy átlagos ifjúsági regényben, akad itt alkohol és droghasználat és tinédzserterhesség, és az abortusz kérdése is felmerül. Akit zavarnak ezek a témák, mert úgy gondolja, hogy ez nem a valóság, az jobb, ha elkerüli a könyvet, de nekem ezek adtak egy extra hitelességet a történethez.

Míg Tessa leküzdi a saját félelmét és a gyászát, rájön, hogy milyen felnőni, megtalálni önmagát, és milyen az igazi barátság, szeretet és szerelem. Eközben persze folyamatosan, mint egy kívülálló, arra gondol, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk, mi emberek, és milyen kevés a szerepünk a nagy világban, de azért talán hatunk egymás életére.

Ez egy szívhez szóló regény az életről és a halálról, feketén-fehéren, durván, fájdalmasan és gyönyörűen. Aki sírni szeretne, annak nagyon ajánlom.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: az írásmód, a téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2012.

Oldalszám: 336 oldal

Megjegyzések

  1. Mh... Listára került, köszönöm. :)
    Nagyon jók azok az írásaid, amiben cafatokra szabdalsz egy könyvet, de jobban szeretem az ehhez hasonló könyvekről szóló recenzióidat. :)

    VálaszTörlés
  2. @reea: Remélem, tetszeni fog. :) Rám nagyon nagy hatással volt, tényleg úgy kifacsart egy ideig komoly/szomorú könyvet látni sem akarok. :D

    VálaszTörlés
  3. Pont tegnap néztem meg a moziban (tudom, tudom, általában könyvet olvasunk előbb, de most nem jött össze:D), hát ha a könyv fele ilyen jó (márpedig a könyv szokott jobb lenni), akkor már alig várom hogy olvassam :)) Nagyon tetszett, hogy Angliában játszódik (a film. a könyv is, ugye?) és úgy általában az egész... Nővérem húgát olvastad? Reméltem hogy nem olyan lesz a befejezése, olyan nagyon hálivúdis, mert bennem még a legvégéig megvolt a félsz, hogy basszus még a végén Tessa csodálatos módon meggyógyul (nem mintha a halálát akartam volna :D), de nem, és annyira jó volt, és ah.... Imádtam a filmet, remélem a könyv is jó lesz

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

J. M. Barrie: Pán Péter

Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú