Ugrás a fő tartalomra

Cressida Cowell: How to Break a Dragon's Heart (Így törd össze egy sárkány szívét)

Hogy akadtam rá: Az első részből készült film.

Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 8. része.

Úgy általában az egészről: Egy nagy vihar közben Camicazi eltűnik, és Hablaty és a Huligán törzs a lány keresésére indulnak. Amennyire szerencsés főhősünk, a hajójuk elsüllyed egy ellenséges törzs területén, ezért kénytelenek ott éjszakázni, ahol a történetek szerint szellemek kísértenek. Bár szellemekkel nem találkoznak, de megtalálják a múlt egyik darabkáját, egy Huligán címerrel díszített trónt, amit rejtély övez (és talán valamilyen átok is sújt), miközben az ellenséges törzs bekeríti őket…

Ez már a nyolcadik Így neveld a sárkányodat rész, és úgy gondoltam, tudtam, mire számítsak: egy kis humor, egy kis kalandozás és jó nagy adag barátság, no meg egy-két elgondolkoztató mondat. Hallottam róla, hogy mivel Hablaty felnő, ezért a sorozat is "felnő," és sokkal sötétebb hangulata lesz, de annyira szíven ütött, mikor már a prológusban apa-fia gyilkosságról kellett olvasnom, hát még amikor megismertem részletesen is ezt a történetet!

Habár minden megvan ebben a kötetben, ami eddig volt, de tényleg úgy érzem, hogy Cowell igazán kitett magáért és ez lett a legjobb könyv (eddig) a sorozatban, és ez részben tényleg a sötétebb hangulatnak köszönhető, ezt pedig a keserédes epilógussal fejeli meg Cowell, ahol a narrátor idős Hablaty visszavágyik a múltba, a régi énjéhez, aki még optimista volt, mert ő már annyira megváltozott. De a könyv főpozitívuma, hogy végre az összes, (de tényleg az összes) kötet egybefonódik, és apró jelentéktelen jelenetek nyernek értelmet. Lehet, hogy Cowell régen még nem ezt a történetet akarta megírni, bár interjúkban úgy olvastam, hogy de igen, mégis úgy érzem, hogy nem kellett annyit erőltetnie, mint pl. J. K. Rowlingnak. Minden tökéletesen egybeillik, és most már még jobban várom a következő köteteteket, mert olyan vége lett, és ehhez csak adalékanyag, hogy tudjuk, hogy mire Hablaty öreg lesz, már nincsenek sárkányok, és úgy látom, erre a kérdésre fogunk választ kapni.

A könyv nagy varázsereje számomra, hogy nem létezik feketén-fehéren jó és gonosz, (noha vannak gonosz figurák, akik velejéig romlottak), mégis akad olyan szereplő, aki történetvezetés szempontjából gonosz, mégis látjuk, hogy jó volt, hogy csak az érzelmei vezetik és sajnos rossz útra tért. Mind Alvin (aki végre van ebben a részben! Imádom Alvint!) és mind az új főgonoszunk rabságban volt eddig, és a gyűlölet emésztette fel őket. Nem volt társuk, nem volt mellettünk senki, aki segített volna rajtuk, ezért is torzultak el, mert hagyták, hogy a negatív érzelmeik vezéreljék őket. (Bár Alvinnál ez nem annyira szembetűnő, mert ő eddig se volt egy lágy karakter, bár megtudjuk végre, hogy mi is motiválja.)

És ezzel a szállal jön az, hogy bemutatja a könyv, hogy az élet nem igazságos, és bár sokan úgy vannak vele, minek ez egy mesébe, szerintem pont emiatt lesz minden korosztály számára emészthető ez a sorozat, mert valahogy mindenkit meg tud érinteni. Bár csak pár mondat erejéig, de bemutatja, hogy van, aki rabság/rabszolgaság után nem tud visszatérni a régi életéhez, egy nagyon picit nekem erről a Stockholm szindróma jutott eszembe, bár ezen nem időzik annyit a könyv, mint a többi témán.

− Milyen szomorú ez a történet.
− Ez nem csak egy történet − csattant fel a boszorkány. − Ez történelem. Persze, hogy tragikus. Ez a valódi élet, nem egy tündérmese…

Ami pedig nem más, minthogy igenis történnek tragédiák. Tudtuk eddig is, hogy Hablaty a Harmadik Hablaty a sorban, és most megismerjük Második Hablaty történetét, ami tele van árulással és könnyfakasztó halálokkal. (Én bevallom, hogy sírtam, de lehet azért, mert az egyik cselekményelem túl személyesen érint.) És ezzel a történettel jön az a téma, hogy a múlt kísért minket, és érdekes volt látni, hogy tényleg Hablaty életútját mennyire befolyásolta múltbeli emberek döntése, hogy milyen szövevényes is az élet, ha messzebbről, évtizedek távlatából tud ránézni az ember.

Ami még ebben a részben hangsúlyos az az énkeresés és a család fogalma: Camicazi és Halvér is rájön, hogy ők kicsodák, de mégis Halvér az, aki nagyobb szerepet kap ebben a kötetben. Végre megtudjuk, hogy miért nincs családja (ugyanis a filmekkel ellentétben Halvér egy talált árva) és fel kell dolgoznia, hogy a szülei egyszerűen eldobták őt, és hogy a család nem mindig a vért jelenti, hanem azt, aki szeret téged és törődik veled, és ezt hangsúlyozza Második Hablaty története is.

A másik nagy téma a szeretet/szerelem, ami nagyon üde foltja volt a történetnek, mert nem arról szól, hogy akibe először beleszeretsz, az lesz az igaz szerelmed. Sőt, a könyv üzenete, hogy akár többször is megtalálja az ember az igaz szerelmet, attól, hogy több embert szeret az élete során még nem lesz kevesebb az első szerelme. Ugyanakkor felveti a kérdést, ha fájdalmas szeretni, illetve bánthatnak azzal az emberek, ha megszereted őket, vajon érdemes-e egyáltalán törődni másokkal, megkedvelni másokat. Persze, a válasz igen, de nagyon aranyos humort is belecsempész, mert itt szó szerint is bajuk esik azoknak, akik egy hercegnőnek szerelmet vallanak (és ki is derül, hogy nem is gondolták annyira komolyan a nagy vallomásukat.) Ugyanennek a témának nem csak szép vége: van, aki össze tudta szedni az összetört szívét, és sajnos van, aki nem.

Ez a kötet is méltó darabja a sorozatnak, és bármennyire Cowell rajongó voltam eddig, most még jobban az lettem, annyira elvarázsolt a szavaival. Csak reménykedem, hogy a következő tervezett két mozifilm is ebbe az irányba fog haladni, mert ad reményre okot, hogy a tévésorozatban szó szerint idéztek már ebből a kötetből.

Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Halvér, Camicazi, Alvin

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a mondanivaló, a hangulat

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Little, Brown & Company

Kiadás dátuma: 2012. június 12. (eredeti: 2009. szeptember 3.)

Oldalszám: 298 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d