Ugrás a fő tartalomra

Tim Manley: Alice in Tumblr-Land - And Other Fairy Tales for a New Generation (Alice Tumblr-országban - és más tündérmesék egy új generációnak)

Hogy akadtam rá: Molyon megláttam.

Úgy általában az egészről: Hófehérke kezd kiszeretni a hercegből, Szépség új pasiját nem képesek elfogadni a barátai, mert Szörnyeteg nem egy menő srác, a Rút Kiskacsa felfedezi, hogy egy bizonyos instagram szűrővel egészen elviselhetőek lesznek a képei. Eközben Pán Péter azon aggódik, hogy talán ideje lenne felnőnie, Aranyhaj önértékelési problémákkal küzd, a Három Kismalac útjai szétváltak. Piroskát a farkas akarja molesztálni, ezért új, biztonságosabb helyre költözik, Hamupipőke elválik és soha nem többé nem hord üvegcipőt, Robin Hood elgondolkozik azon, vajon jó irányba halad-e az élete, a Nyúl és a Teknős rivalizálnak egymással, de a főszerepet az életvitelük és a munkahelyük kapja, Arthur pedig inkább elindul kalandozni, hiába húzta ki a kőből az Excaliburt.

Hófehérke Ryan Goslingról álmodozik
Ahogy megláttam a könyv címét, eldöntöttem, hogy elolvasom, mert imádom az újrameséléseket és érdekelt volna minden karakter története a modern világban, a túlságosan technikailag fejlett élet problémáival. De mivel ez (elég szerkesztetlenül) csak az író tumblr blogjának kiadása, ezért novelláskötetként sem állja meg a helyét, olyan ez, mint egy személyes oldal, csapongó, nem áll össze, és néha a zseniális (de kidolgozatlan) ötleteket váltja fel az unalmas és nem egyszer sajnos sértő is.

Belle-nek Siri ad tanácsot
Kb. 150 novellácska található ebben a könyvben, maximum 5 mondatos félpercesek mindez illusztrációkkal kísérve. A képek szépek, de nem olyan inspirálóak, nem adnak hozzá nagyon a történethez csak 1-2 esetben (főleg a farkas online randizós adatlapja és Pán listája, hogyan is legyen igazi férfi).

Rút Kiskacsa és az instagram
Több szereplő kap több novellát és náluk éreztem, hogy valamiféle történet van, és ez egészen tetszett, az ötlet nagyon jó lett volna, viszont megölte, hogy ilyen rövid. Semmi bajom nincs az egyperces novellákkal, ha jól vannak megírva, itt viszont úgy éreztem, ezek vázlatok egy regényhez, és nem varázsolt el annyira a szavaival az író, hogy átérezzem a karakterek gondjait vagy hogy sokkoljon.

Alice próbál nem a drogokra figyelni
Sok karakter nem kap csak 1-1 novellát, ez elég egyértelműen csak helykitöltő, nem értem Hüvelyk Panna miért kapott 2 mondatos novellát, semmi értelme nem volt, és nagyjából az összes állatszereplős novella mellé lőtt, kivétel a Rút Kiskacsa és Chicken Little (ezt valaki segíthet lefordítani, nem találom a magyar megfelelőjét), akik teljes sztorit kaptak. Viszont ott volt a Három Kismalac, Aranyfürt és a három medve, a Teknős és a Nyúl, a Csizmáskandúr, és még rengetegen, akiknek semmi, de semmi üzenete nem volt, és úgy érzem, csak a helyet vették el a potenciállal rendelkező meseátköltésektől.

Pán Péteren kívül mindenkinek már munkája és családja van
Az újramesélésekben is van egy kis minőségi hullámvasút, ugyanis az alcím szerint ez egy mostani generációnak szóló meséskötet lenne, bemutatva a technológia hatását az életünkre. Utóbbi érdekes téma lenne, de csak viccforrásként használja fel Manley, méghozzá úgy, amitől egyáltalán nem lesz vicces. Az internetet kb. megveti Manley, pedig lássuk be, ez egy tumblr blog kiadott verziója, és nem a káros és veszélyes dolgokra próbálja felhívni a figyelmet vagy bemutatni azokat, egyszerűen összevissza rakosgatja a szavakat és elveszik a mondanivalója. Az internet és a technológia hol a sátán a történeteiben, hol csak szimpla vicc, és ahhoz képest, hogy ezzel reklámozza, ez teszi ki a legkevésbé a történetei részét. Az rendben van, hogy megemlíti, hogy nem normális, ha az anyák telebombázzák a facebookot a gyerekükről készült képekkel (ezt ő már nem említi, de én mindig, hogy hahó, a pedofiloknak ez maga a mennyország, legalább tegyétek priváttá azokat a képeket!), és hogy a túlzott információ megosztás és elismerésre vágyás a szociális médián nem éppen egészséges. Pán Péter története csak ekörül forog, és bár az olvasó látja, hogy ez inkább karakterhiba lenne, Manley ráfogja az egészet a netre, és nem kell a karakternek fejlődnie, csak mágikusan megjavul, ahogy kikapcsolja a gépet. Manley leszólja a blogolást, a csendes magányban való sorozatnézést és nem értem miért.
- Néha - jöttek rá korral és nyitott szívvel járó bölcsességgel -, az emberek kibaszott seggfejek.

Aranyhaj búcsút mond a hajának
A másik főtéma a felnőttkor szürkesége és hogy a tinédzserek/huszonévesek mennyire futnak a felelősség elől. Van itt olyan, aki nem akar állást, aki nem akar gyereket és a többi. Igazából az a baj, hogy senki sem változik nagyon, és nem tanul semmit, Arthurt rákényszerítik, hogy nőjön fel, nem a saját szívéből és akaratából jut el oda. Egyetlen egy szereplő van, akinek a munka tényleg meghozza a gyümölcsét, ő Hamupipőke, de mégis úgy éreztem, ennek a történetnek is hülye üzenete van: Manley megveti az irodai és a kétkezi munkát, mert az alantas és embertelen, és csak akkor élsz, ha kreatívkodsz. Azt még megérteném, hogy szüksége van minden embernek a kreativitásra, de azért nem mindenki teheti meg, hogy abból éljen, sőt, az sem gond, ha az ember azt a munkát vállalja el, ami éppen van. Az egyetlen szereplői, akik keményen dolgoznak, azok szépen hajléktalanná válnak, hát így kell ezt ábrázolni.

Piroska és a farkas
Lehet, ez tinédzsereknek nagyon bejön, akik éppen azt gondolják, hogy felnőni rossz dolog, és mindig is szerettem az olyan könyveket, amik feldolgozzák a gyermeki ártatlanság elvesztését, de itt negatív hangulatot hagyott maga után, és hiába minden szereplő felnő, egyik sem nagyon leli benne örömét, mindenki megkeseredett.

Hamupipőke nem hord többé üvegcipőt
A harmadik főtéma a kapcsolatok és a szerelem, és ez is elég semmilyenre sikeredett. Elvileg mindenkinek meg kell küzdeni a problémákkal, de a novellák rövidsége miatt ez sem jön át, bár pozitívum, hogy nagy ritkán lett bárkinek is boldog vége. (Bár a Wendyre elpazarolt 1 mondatra most is haragszom, mert minek kellett AZT berakni?) Egyedül Piroska története volt értékelhető, ahol minden férfi farkas (vagyis akik csak ki akarják használni vagy manipulálni), vagy vadász (akik csak eljátsszák a megmentő szerepét), mégis hiába volt egy ideig az üzenet az, hogy Piroska megvan magában és teljes életet tud élni, bele kellett passzírozni a végére, hogy bár kompromisszumokat kellett kötnie, de legalább lett pasija, mert anélkül nem élet az élet… Így mondj magadnak még ellent.

Robin Hood elmélkedik
Egyéb komoly témák is felmerülnek: Csipkerózsika depressziós, az ő szálát szerettem, bár a végét szintén lehet úgy értelmezni, hogy csak egy pasira volt szüksége. Chicken Little pedig szorongással küzd, amit szintén szívesen láttam. A többi szereplők java része pedig a társaság/társadalom elvárásainak megfelelésével küzd, ami szintén lehetne jó téma, ha ki lenne fejtve.

Az örök riválisok, a Nyúl és a Teknős
Az utolsó nagyobb témája, ami szintén "jó is lehetett volna" kategória: az LGBT szál. Van itt homoszexuális herceg, ezt bírtam, mert egész jól lett megírva, bár a szokásos LGBT szál kliséket és vele együtt a kétes utalást, miszerint ez nem normális, nem sikerült legyőznie. Van itt transzszexuális karakter, akinek szintén örültem, de aztán viccre veszi az egészet Manley. (Azért akar nemet váltani végül a karakter, hogy ne kelljen a női mosdó előtt sorba állnia, és az sem zavarja a karaktert, hogy az apja még mindig lánynak hívja, mert ez vicces… Én inkább tiszteletlennek mondanám, de mindegy.) A biszexualitásnak eleve rossz híre van, Manley adja ez alá a lovat, miszerint biszexualitás nem létezik: egy karaktert a rövid haja miatt (fújj, klisé) leszbikusnak néznek, pedig eddig a fiúkhoz vonzódott, aztán vállat von és leszbikus lesz…

Arthur a szociális médián közvetíti kalandjait
Bár sokat morogtam ezen a könyvön, azért mégis ötletes volt, de kár, hogy nem látott ez igazán szerkesztőt, vagy nem lett belőle több regény inkább vagy teljes novellák, így csak pár elég változó minőségű ötlet, amolyan vázlatfüzet ez, nem igazi novelláskötet.

Kedvenc karakter: Pán Péter, Chicken Little, Csipkerózsika

Ami kifejezetten tetszett: van benne lgbt szál

Ami nem tetszett: de milyen az az lgbt szál néhol, túl rövidek a novellák, túl sok felesleges novella

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Penguin

Kiadás dátuma: 2013. november 5.

Oldalszám: 272 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

  1. Chicken little-ről van egy mese, ott Csodacsibeként emlegetik.
    Amúgy Alice-ből írtam szakdogát, akkor találkoztam ezzel a könyvvel, bár a témámba nem vágott teljesen, így nem használtam fel, de érdekelt. Kár, hogy ennyire ígéretesnek tűnik és ennyire semmilyen. :/

    VálaszTörlés
  2. Szia! A Chicken Little a Csodacsibe magyarul. Aranyos kis mese :) Nagyon szerettem :)

    VálaszTörlés
  3. @Chibi Zsó: Főleg, hogy Alice története a legsemmilyenebb benne szerintem, hiába van több novellácskája, nem igazán szólt semmiről. :\

    @Balázs Németh: Az az animációs mese, nem? Én az eredeti írott mesére gondolok, és azt sehol nem találtam.

    VálaszTörlés
  4. Rég nem hallottam ekkora kihagyott lehetőséget. Ilyen alapötlettel ez a könyv zseniális is lehetett volna. Szórakoztató, kissé nosztalgikus a gyerekkori kedvenc karaktereink miatt és egészséges adagnyinyi társadalomkritikával. De felszínes történetekkel oda az egésznek a varázsa. Őszintén sajnálom, hogy nem dolgozták ki jobban ezt a könyvet.

    VálaszTörlés
  5. Ez a könyv többször szembe jött velem tumblrön, de azt már nem tudtam, hogy ott 'született'. Majd lehet, hogy beleolvasok, de nem igazán nyert meg - a beszámolód viszont nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
  6. @Petra: Én is így voltam ezzel, annyira érdekelt volna ez hosszabban és jobban kifejtve.

    @theodora: Lehet, másnak/neked tetszene, tudom, hogy odakint sokan imádják. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Hogy akadtam rá: Féltem tőle, mert felnőtt fantasy, aztán Kelly úgy döntött elküldi nekem, én is élvezzem. :D

Úgy általában az egészről: Diana Bishop az alkímiára szakosodott történész élete fenekestül felfordul, mikor kikéri az egyetem könyvtárából az Ashmole 782 kéziratot. Diana boszorkány, de mióta szülei meghaltak hét éves korában, a mágia mindenféle módjától elzárkózott, ezért is választotta a történelmet a tanulmányai témájának. Igen ám, de az Ashmole 782 bűbáj alatt áll, és ha ez nem lenne elég, megjelenik egy lélegzetelállítóan gyönyörű vámpír is, Matthew, közvetlen azután, hogy a kéziratot Diana kikérte. Mi olyan különleges ebben a könyvben?

Sejtéseim szerint sokan vagytok úgy vele, hogy ki akartok kapcsolódni, mikor egy könyvet a kezetekbe vesztek, legalábbis a szórakoztató irodalom erre való. Felteszem, nem csak én vagyok már 18 fölött, aki szeret az első szerelemről olvasni, ezért inkább YA (ifjúsági) könyveket olvas. De valahogy mégsem az igazi az, hogy 16 évesek bőrébe kel…