Ugrás a fő tartalomra

Tim Manley: Alice in Tumblr-Land - And Other Fairy Tales for a New Generation (Alice Tumblr-országban - és más tündérmesék egy új generációnak)

Hogy akadtam rá: Molyon megláttam.

Úgy általában az egészről: Hófehérke kezd kiszeretni a hercegből, Szépség új pasiját nem képesek elfogadni a barátai, mert Szörnyeteg nem egy menő srác, a Rút Kiskacsa felfedezi, hogy egy bizonyos instagram szűrővel egészen elviselhetőek lesznek a képei. Eközben Pán Péter azon aggódik, hogy talán ideje lenne felnőnie, Aranyhaj önértékelési problémákkal küzd, a Három Kismalac útjai szétváltak. Piroskát a farkas akarja molesztálni, ezért új, biztonságosabb helyre költözik, Hamupipőke elválik és soha nem többé nem hord üvegcipőt, Robin Hood elgondolkozik azon, vajon jó irányba halad-e az élete, a Nyúl és a Teknős rivalizálnak egymással, de a főszerepet az életvitelük és a munkahelyük kapja, Arthur pedig inkább elindul kalandozni, hiába húzta ki a kőből az Excaliburt.

Hófehérke Ryan Goslingról álmodozik
Ahogy megláttam a könyv címét, eldöntöttem, hogy elolvasom, mert imádom az újrameséléseket és érdekelt volna minden karakter története a modern világban, a túlságosan technikailag fejlett élet problémáival. De mivel ez (elég szerkesztetlenül) csak az író tumblr blogjának kiadása, ezért novelláskötetként sem állja meg a helyét, olyan ez, mint egy személyes oldal, csapongó, nem áll össze, és néha a zseniális (de kidolgozatlan) ötleteket váltja fel az unalmas és nem egyszer sajnos sértő is.

Belle-nek Siri ad tanácsot
Kb. 150 novellácska található ebben a könyvben, maximum 5 mondatos félpercesek mindez illusztrációkkal kísérve. A képek szépek, de nem olyan inspirálóak, nem adnak hozzá nagyon a történethez csak 1-2 esetben (főleg a farkas online randizós adatlapja és Pán listája, hogyan is legyen igazi férfi).

Rút Kiskacsa és az instagram
Több szereplő kap több novellát és náluk éreztem, hogy valamiféle történet van, és ez egészen tetszett, az ötlet nagyon jó lett volna, viszont megölte, hogy ilyen rövid. Semmi bajom nincs az egyperces novellákkal, ha jól vannak megírva, itt viszont úgy éreztem, ezek vázlatok egy regényhez, és nem varázsolt el annyira a szavaival az író, hogy átérezzem a karakterek gondjait vagy hogy sokkoljon.

Alice próbál nem a drogokra figyelni
Sok karakter nem kap csak 1-1 novellát, ez elég egyértelműen csak helykitöltő, nem értem Hüvelyk Panna miért kapott 2 mondatos novellát, semmi értelme nem volt, és nagyjából az összes állatszereplős novella mellé lőtt, kivétel a Rút Kiskacsa és Chicken Little (ezt valaki segíthet lefordítani, nem találom a magyar megfelelőjét), akik teljes sztorit kaptak. Viszont ott volt a Három Kismalac, Aranyfürt és a három medve, a Teknős és a Nyúl, a Csizmáskandúr, és még rengetegen, akiknek semmi, de semmi üzenete nem volt, és úgy érzem, csak a helyet vették el a potenciállal rendelkező meseátköltésektől.

Pán Péteren kívül mindenkinek már munkája és családja van
Az újramesélésekben is van egy kis minőségi hullámvasút, ugyanis az alcím szerint ez egy mostani generációnak szóló meséskötet lenne, bemutatva a technológia hatását az életünkre. Utóbbi érdekes téma lenne, de csak viccforrásként használja fel Manley, méghozzá úgy, amitől egyáltalán nem lesz vicces. Az internetet kb. megveti Manley, pedig lássuk be, ez egy tumblr blog kiadott verziója, és nem a káros és veszélyes dolgokra próbálja felhívni a figyelmet vagy bemutatni azokat, egyszerűen összevissza rakosgatja a szavakat és elveszik a mondanivalója. Az internet és a technológia hol a sátán a történeteiben, hol csak szimpla vicc, és ahhoz képest, hogy ezzel reklámozza, ez teszi ki a legkevésbé a történetei részét. Az rendben van, hogy megemlíti, hogy nem normális, ha az anyák telebombázzák a facebookot a gyerekükről készült képekkel (ezt ő már nem említi, de én mindig, hogy hahó, a pedofiloknak ez maga a mennyország, legalább tegyétek priváttá azokat a képeket!), és hogy a túlzott információ megosztás és elismerésre vágyás a szociális médián nem éppen egészséges. Pán Péter története csak ekörül forog, és bár az olvasó látja, hogy ez inkább karakterhiba lenne, Manley ráfogja az egészet a netre, és nem kell a karakternek fejlődnie, csak mágikusan megjavul, ahogy kikapcsolja a gépet. Manley leszólja a blogolást, a csendes magányban való sorozatnézést és nem értem miért.
- Néha - jöttek rá korral és nyitott szívvel járó bölcsességgel -, az emberek kibaszott seggfejek.

Aranyhaj búcsút mond a hajának
A másik főtéma a felnőttkor szürkesége és hogy a tinédzserek/huszonévesek mennyire futnak a felelősség elől. Van itt olyan, aki nem akar állást, aki nem akar gyereket és a többi. Igazából az a baj, hogy senki sem változik nagyon, és nem tanul semmit, Arthurt rákényszerítik, hogy nőjön fel, nem a saját szívéből és akaratából jut el oda. Egyetlen egy szereplő van, akinek a munka tényleg meghozza a gyümölcsét, ő Hamupipőke, de mégis úgy éreztem, ennek a történetnek is hülye üzenete van: Manley megveti az irodai és a kétkezi munkát, mert az alantas és embertelen, és csak akkor élsz, ha kreatívkodsz. Azt még megérteném, hogy szüksége van minden embernek a kreativitásra, de azért nem mindenki teheti meg, hogy abból éljen, sőt, az sem gond, ha az ember azt a munkát vállalja el, ami éppen van. Az egyetlen szereplői, akik keményen dolgoznak, azok szépen hajléktalanná válnak, hát így kell ezt ábrázolni.

Piroska és a farkas
Lehet, ez tinédzsereknek nagyon bejön, akik éppen azt gondolják, hogy felnőni rossz dolog, és mindig is szerettem az olyan könyveket, amik feldolgozzák a gyermeki ártatlanság elvesztését, de itt negatív hangulatot hagyott maga után, és hiába minden szereplő felnő, egyik sem nagyon leli benne örömét, mindenki megkeseredett.

Hamupipőke nem hord többé üvegcipőt
A harmadik főtéma a kapcsolatok és a szerelem, és ez is elég semmilyenre sikeredett. Elvileg mindenkinek meg kell küzdeni a problémákkal, de a novellák rövidsége miatt ez sem jön át, bár pozitívum, hogy nagy ritkán lett bárkinek is boldog vége. (Bár a Wendyre elpazarolt 1 mondatra most is haragszom, mert minek kellett AZT berakni?) Egyedül Piroska története volt értékelhető, ahol minden férfi farkas (vagyis akik csak ki akarják használni vagy manipulálni), vagy vadász (akik csak eljátsszák a megmentő szerepét), mégis hiába volt egy ideig az üzenet az, hogy Piroska megvan magában és teljes életet tud élni, bele kellett passzírozni a végére, hogy bár kompromisszumokat kellett kötnie, de legalább lett pasija, mert anélkül nem élet az élet… Így mondj magadnak még ellent.

Robin Hood elmélkedik
Egyéb komoly témák is felmerülnek: Csipkerózsika depressziós, az ő szálát szerettem, bár a végét szintén lehet úgy értelmezni, hogy csak egy pasira volt szüksége. Chicken Little pedig szorongással küzd, amit szintén szívesen láttam. A többi szereplők java része pedig a társaság/társadalom elvárásainak megfelelésével küzd, ami szintén lehetne jó téma, ha ki lenne fejtve.

Az örök riválisok, a Nyúl és a Teknős
Az utolsó nagyobb témája, ami szintén "jó is lehetett volna" kategória: az LGBT szál. Van itt homoszexuális herceg, ezt bírtam, mert egész jól lett megírva, bár a szokásos LGBT szál kliséket és vele együtt a kétes utalást, miszerint ez nem normális, nem sikerült legyőznie. Van itt transzszexuális karakter, akinek szintén örültem, de aztán viccre veszi az egészet Manley. (Azért akar nemet váltani végül a karakter, hogy ne kelljen a női mosdó előtt sorba állnia, és az sem zavarja a karaktert, hogy az apja még mindig lánynak hívja, mert ez vicces… Én inkább tiszteletlennek mondanám, de mindegy.) A biszexualitásnak eleve rossz híre van, Manley adja ez alá a lovat, miszerint biszexualitás nem létezik: egy karaktert a rövid haja miatt (fújj, klisé) leszbikusnak néznek, pedig eddig a fiúkhoz vonzódott, aztán vállat von és leszbikus lesz…

Arthur a szociális médián közvetíti kalandjait
Bár sokat morogtam ezen a könyvön, azért mégis ötletes volt, de kár, hogy nem látott ez igazán szerkesztőt, vagy nem lett belőle több regény inkább vagy teljes novellák, így csak pár elég változó minőségű ötlet, amolyan vázlatfüzet ez, nem igazi novelláskötet.

Kedvenc karakter: Pán Péter, Chicken Little, Csipkerózsika

Ami kifejezetten tetszett: van benne lgbt szál

Ami nem tetszett: de milyen az az lgbt szál néhol, túl rövidek a novellák, túl sok felesleges novella

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Penguin

Kiadás dátuma: 2013. november 5.

Oldalszám: 272 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

  1. Chicken little-ről van egy mese, ott Csodacsibeként emlegetik.
    Amúgy Alice-ből írtam szakdogát, akkor találkoztam ezzel a könyvvel, bár a témámba nem vágott teljesen, így nem használtam fel, de érdekelt. Kár, hogy ennyire ígéretesnek tűnik és ennyire semmilyen. :/

    VálaszTörlés
  2. Szia! A Chicken Little a Csodacsibe magyarul. Aranyos kis mese :) Nagyon szerettem :)

    VálaszTörlés
  3. @Chibi Zsó: Főleg, hogy Alice története a legsemmilyenebb benne szerintem, hiába van több novellácskája, nem igazán szólt semmiről. :\

    @Balázs Németh: Az az animációs mese, nem? Én az eredeti írott mesére gondolok, és azt sehol nem találtam.

    VálaszTörlés
  4. Rég nem hallottam ekkora kihagyott lehetőséget. Ilyen alapötlettel ez a könyv zseniális is lehetett volna. Szórakoztató, kissé nosztalgikus a gyerekkori kedvenc karaktereink miatt és egészséges adagnyinyi társadalomkritikával. De felszínes történetekkel oda az egésznek a varázsa. Őszintén sajnálom, hogy nem dolgozták ki jobban ezt a könyvet.

    VálaszTörlés
  5. Ez a könyv többször szembe jött velem tumblrön, de azt már nem tudtam, hogy ott 'született'. Majd lehet, hogy beleolvasok, de nem igazán nyert meg - a beszámolód viszont nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
  6. @Petra: Én is így voltam ezzel, annyira érdekelt volna ez hosszabban és jobban kifejtve.

    @theodora: Lehet, másnak/neked tetszene, tudom, hogy odakint sokan imádják. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség