Ugrás a fő tartalomra

David Levithan: Hold Me Closer - Engedj közelebb!

Hogy akadtam rá: LMBT irodalmat kerestem.

Sorozat: A Will & Will kiegészítő kötete.

Úgy általában az egészről: A Will & Willből már jól ismert Tiny Cooper musicaljéhez való rendezői utasításokat tartod a kezedben, dalszövegekkel és jó tanácsokkal. Ez a darab Tiny életét dolgozza fel a születése pillanatától kezdve és azt, hogyan boldogult ebben a világban így "nagy csontozatú," harsány, meleg tiniként.

Közel négy éve, hogy olvastam a magyarul éppen most megjelenő Will & Willt, és bár most visszaolvastam és Tiny Coopert kedvenc szereplőmként jelöltem ott meg, mégis úgy vagyok vele, hogy így visszanézve, annyira nem kedveltem őt, mint a többiek. Bárhol néztem értékeléseket, mindenhol azt láttam, hogy Tiny a szupersztár, ő az olvasók kedvence, míg hozzám depressziós Will állt közelebb. És bár sosem érdekelt annyira Tiny egész musicalje, azért mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom ezt a kis könyvet.

Igazából ez nem több, mint az egész musical leírása, a dalszövegekkel és néhol egy-két tanáccsal vagy magyarázattal Tinytól, amivel mi olvasók − főleg, ha olvastuk a Will & Willt − már tisztában vagyunk, így semmi belsős vagy új információt nem kapunk. És bár alapvetően úgy vagyok vele, hogy egy szövegkönyv is lehet érdekes, mégis nekem ez nem az a kaliberű történet, ami megkövetelne egy önálló könyvet magának, így zenék és koreográfia és minden nélkül, ez nem ad sok mindent.

Noha akad itt humor, mégis inkább azok fogják értékelni, akiknek abszolút Tiny volt a főregény központja. Valamennyire látunk belőle többet, de azért így sem sikerült annyira megkedvelnem, noha megértem a kapcsolatokkal való küzdelmeit és teljesen reális, mégis úgy érzem, hogy Tiny egyszerűen csak túl melodrámai, hát ezért is nyúlt a musicalhez. És bár tudom, hogy Tiny kezdő szerző, mégis úgy érzem, hogy ez a nagy musical így mégsem olyan "nagy," habár a dalszövegek egész frappánsak. Inkább csak az elismerésre méltó, hogy valaki írt dalszöveget az életéről, mintsem maga a dalszövegek tartalma.

Persze, amit szerettem a regényben, az itt is megvan: Van itt szó a családról, és Tiny mázlijáról, hogy elfogadó környezetbe született. Rácsodálkozhatunk, hogy bár az apjának nehéz elfogadnia, hogy a fia homoszexuális, mégis viszonylag könnyedén veszi és hamar feldolgozza, mert feltétel nélkül szereti. És igen, erről is szól ez a kis szösszenet, hogy a családi szeretetnek ilyennek kéne lennie, és persze, felmerül az is, hogy elsősorban mindenki be akar illeszkedni, és legfőképpen a családjába szeretne.

Látjuk, hogy Tinyt mi inspirálta az életben − a családja lelkesedése, a bébiszittere életfelfogása −, és ebből látjuk, hogyan is inspirálják egymást az emberek jóra és fejlődésre. Noha Tinynak még van mit tanulnia az életben, azért valamennyit fejlődik.

Az első felvonás Tiny énkereséséről szól, és azt mutatja be, hogy mennyire fontos önmagukkal rendben lenni,  elfogadni saját magunkat úgy, ahogy vagyunk és hogy bármennyire is van egy olyan társadalmi nyomás, hogy csak párban érnek az emberek valamit, ez nem igaz, és minden kapcsolat előfeltétele, hogy magunkkal legyünk jóban.

Tiny feszegeti a szexualitás kérdését is − milyen a homoszexuális szex, honnan tudja, mikor jön el az első szexuális kapcsolat ideje −, de igazából csak egy érzéseivel küszködő fiatalt látunk, aki teljesen el van veszve a romantika és a párkapcsolatok világában. Olyannyira is, hogy exnek nevez olyat is, aki csak szimplán nemet mondott neki, és igazából mind a 17 exe csak valamiféle önfelfedezés volt, és nem igazán tartott egyik kapcsolat sem pár napnál tovább.

A Hold Me Closer igazából nem nyújt semmi különlegeset, csak egy kellemes kis kiegészítő azoknak, akik szeretnék látni Tiny összes dalszövegét.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a mondanivaló, néhol humoros

Ami nem tetszett: nem működik ez igazán könyvformában

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Dutton Books for Young Readers

Kiadás dátuma: 2015. március 17.

Oldalszám: 208 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige