Ugrás a fő tartalomra

K. M. Walton: Cracked (Megtört)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Victor utálja az életét: Az iskolában senki nem veszi észre, csak Bull, aki megveri és megalázza. A szülei elvárják, hogy a fiú tökéletes legyen, és soha semmi nem elég jó nekik, még az sem, hogy Victor matekzseni. Így amikor csak matekon ér el tökéletes SAT pontszámot, az édesanyja úgy dönt, hogy nem viszi magukkal a fiút vakációra, és akkor minden olyan lesz, mint régen, végre élhetnek a fiúk nélkül egy kicsit.

Bull utálja az életét: A nagyapjával és anyjával él együtt, akik mindketten alkoholisták és mindent a fiún vezetnek le, a nagyapja általában az öklével, míg jó esetben az anyja csak éles szavakkal. Bull nem gyenge, ezt bizonyítja be mindig, amikor az iskolában másokat bánt.

Már eltelt pár nap, hogy befejeztem ezt a könyvet és még mindig tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak róla. Valamiért olyan furcsa ez a könyv, abstractelffel is beszéltem róla, hogy ő is képtelen volt erről posztot összehozni. A regény maga tetszett, ajánlanám is bárkinek, mégis most, hogy valamit írnom kéne róla, egyszerűen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

A fülszöveg enyhén félrevezetett, mert egy kicsit más történetet kaptam, mint képzeltem. Egyrészt a reklámok azt ígérték, hogy a középpontban az iskolai zaklatás lesz, és igen, ez kap is szerepet, mégis a főtéma a családon belüli erőszak és bántalmazás.

Ezt a kérdést, persze, Walton remekül kezeli és a könyv első fele, ami ezt mutatja be kellemetlen és nyomasztó. Végigkísérjük a két fiatal útját a kilátástalanságban és kétségbeesésben és együtt éreztem velük, hogy milyen borzalmas dolgokon kell keresztülmenniük. Bull és Victor története itt egyáltalán nem függ össze, viszont annál inkább tükörképei egymásnak. Bull szegénységben él, alkoholista, fizikálisan bántalmazó felnőttekkel, míg Victor ellentétként egy gazdag, ámde rideg, nagy nyomással és elvárásokkal járó környezetben, és noha nem verik, mégis érzelmileg bántalmazzák és semmibe veszik.

Mindkét fiú története arról szól, hogy milyen lehetetlen és kibírhatatlan olyan helyzetben élni, amikor senki nem törődik az emberrel és senki nem szereti. Kettejük anyagi hátterének különbsége pedig csak még jobban kiemeli, hogy bár a pénzre szükség van egy biztos élet megteremtéséhez, az nem pótol mindent, és ugyanakkora károkat tud okozni szimplán a szeretet hiánya is.

Victorban és Bullban az is közös, hogy nem ismertek sose igazi szeretetet, és ezért a saját bántalmazó rokonaikat is képesek szeretni, és maguknak is hazudni, hogy igazából normális az, ahogyan élnek. Ezeket a maguknak magyarázkodásokat felettébb szívszorító volt olvasni. Ebből a hiányukból pedig érthetően következik, hogy ahogy találkoznak az első őket észrevevő, kedves lánnyal, akkor képesek azt mondani, hogy egyből beleszerettek. Noha nem nyálas a romantika, mégis erős kifejezésnek tűnhet, hogy öt nap − illetve Victor esetében kicsit kevesebb idő − alatt már igaz szerelmet fogadnak a hőseink, de úgy éreztem, hogy ez a szeretetéhségükkel egyértelműen jól magyarázható, és nem is ez volt a történet középpontjában, hanem hogy a két fiú megtalálja önmagát.

Noha csak öt napig vannak távol a szörnyű helyzetüktől, mindkét fiú rájön, hogy létezik saját életük, saját sorsuk, és igenis néha a szülők nem tudják jobban és nem feltétlen jó emberek. A főhőseinknek gyorsabban kell felnőni és leválni a szüleikről, mint a kortársaiknak, de erről szól ez a regény, hogy nem lehetetlen ilyen helyzetekből kilábalni.

Mégis… Bár a történet több helyen játszik a véletlennel és hogy minden okkal történik, úgy érzem, hogy Victor és Bull története nem lett eléggé kihasználva. A két fiú csak egyszer, ha szót vált, és a fülszövegből abszolút nem erre gondoltam. Mennyire jó lett volna, ha zaklató és zaklatott rájönnek, milyen a másik élete, rájönnek, hogy a másik is csak ember, noha nem hibátlan, és esetleg még meg is kedvelik egymást, hiszen annyi közös van bennük, és nem csak az, hogy mindkettőjüket bántalmazzák. De ezt az egész szálat Walton átugorja, és csak annyi a szerepe a dolognak, hogy Victort beleerőltette egy olyan helyzetbe, ahol ki kell állnia magáért, és nem tud elfutni.

A történet vége teljesen reményteli, inkább már tündérmesébe illő, mert az epilógus mindent elmond, minden akadályt eloszlat a két karakter előtt, és valahogy túl gyorsan oldódnak meg a problémák, az érzelmi katarzis így egy kicsit elmaradt.

Viszont a Cracked a maga nemében egy tökéletes regény arról, hogy nem szabad sosem feladni, hogy a nehéz helyzetekből is van kiút, és hogy még ha nem is látszik, lehet, hogy vár ránk valaki az életben, akiknek fontosak vagyunk.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a komor hangulat

Ami nem tetszett: a vége tündérmesébe illik, kihagyott potenciál a szereplőkkel

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2013. január 1. (eredeti: 2012. január 3.)

Oldalszám: 312 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d