Ugrás a fő tartalomra

K. M. Walton: Cracked (Megtört)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Victor utálja az életét: Az iskolában senki nem veszi észre, csak Bull, aki megveri és megalázza. A szülei elvárják, hogy a fiú tökéletes legyen, és soha semmi nem elég jó nekik, még az sem, hogy Victor matekzseni. Így amikor csak matekon ér el tökéletes SAT pontszámot, az édesanyja úgy dönt, hogy nem viszi magukkal a fiút vakációra, és akkor minden olyan lesz, mint régen, végre élhetnek a fiúk nélkül egy kicsit.

Bull utálja az életét: A nagyapjával és anyjával él együtt, akik mindketten alkoholisták és mindent a fiún vezetnek le, a nagyapja általában az öklével, míg jó esetben az anyja csak éles szavakkal. Bull nem gyenge, ezt bizonyítja be mindig, amikor az iskolában másokat bánt.

Már eltelt pár nap, hogy befejeztem ezt a könyvet és még mindig tanácstalan vagyok, hogy mit is írjak róla. Valamiért olyan furcsa ez a könyv, abstractelffel is beszéltem róla, hogy ő is képtelen volt erről posztot összehozni. A regény maga tetszett, ajánlanám is bárkinek, mégis most, hogy valamit írnom kéne róla, egyszerűen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

A fülszöveg enyhén félrevezetett, mert egy kicsit más történetet kaptam, mint képzeltem. Egyrészt a reklámok azt ígérték, hogy a középpontban az iskolai zaklatás lesz, és igen, ez kap is szerepet, mégis a főtéma a családon belüli erőszak és bántalmazás.

Ezt a kérdést, persze, Walton remekül kezeli és a könyv első fele, ami ezt mutatja be kellemetlen és nyomasztó. Végigkísérjük a két fiatal útját a kilátástalanságban és kétségbeesésben és együtt éreztem velük, hogy milyen borzalmas dolgokon kell keresztülmenniük. Bull és Victor története itt egyáltalán nem függ össze, viszont annál inkább tükörképei egymásnak. Bull szegénységben él, alkoholista, fizikálisan bántalmazó felnőttekkel, míg Victor ellentétként egy gazdag, ámde rideg, nagy nyomással és elvárásokkal járó környezetben, és noha nem verik, mégis érzelmileg bántalmazzák és semmibe veszik.

Mindkét fiú története arról szól, hogy milyen lehetetlen és kibírhatatlan olyan helyzetben élni, amikor senki nem törődik az emberrel és senki nem szereti. Kettejük anyagi hátterének különbsége pedig csak még jobban kiemeli, hogy bár a pénzre szükség van egy biztos élet megteremtéséhez, az nem pótol mindent, és ugyanakkora károkat tud okozni szimplán a szeretet hiánya is.

Victorban és Bullban az is közös, hogy nem ismertek sose igazi szeretetet, és ezért a saját bántalmazó rokonaikat is képesek szeretni, és maguknak is hazudni, hogy igazából normális az, ahogyan élnek. Ezeket a maguknak magyarázkodásokat felettébb szívszorító volt olvasni. Ebből a hiányukból pedig érthetően következik, hogy ahogy találkoznak az első őket észrevevő, kedves lánnyal, akkor képesek azt mondani, hogy egyből beleszerettek. Noha nem nyálas a romantika, mégis erős kifejezésnek tűnhet, hogy öt nap − illetve Victor esetében kicsit kevesebb idő − alatt már igaz szerelmet fogadnak a hőseink, de úgy éreztem, hogy ez a szeretetéhségükkel egyértelműen jól magyarázható, és nem is ez volt a történet középpontjában, hanem hogy a két fiú megtalálja önmagát.

Noha csak öt napig vannak távol a szörnyű helyzetüktől, mindkét fiú rájön, hogy létezik saját életük, saját sorsuk, és igenis néha a szülők nem tudják jobban és nem feltétlen jó emberek. A főhőseinknek gyorsabban kell felnőni és leválni a szüleikről, mint a kortársaiknak, de erről szól ez a regény, hogy nem lehetetlen ilyen helyzetekből kilábalni.

Mégis… Bár a történet több helyen játszik a véletlennel és hogy minden okkal történik, úgy érzem, hogy Victor és Bull története nem lett eléggé kihasználva. A két fiú csak egyszer, ha szót vált, és a fülszövegből abszolút nem erre gondoltam. Mennyire jó lett volna, ha zaklató és zaklatott rájönnek, milyen a másik élete, rájönnek, hogy a másik is csak ember, noha nem hibátlan, és esetleg még meg is kedvelik egymást, hiszen annyi közös van bennük, és nem csak az, hogy mindkettőjüket bántalmazzák. De ezt az egész szálat Walton átugorja, és csak annyi a szerepe a dolognak, hogy Victort beleerőltette egy olyan helyzetbe, ahol ki kell állnia magáért, és nem tud elfutni.

A történet vége teljesen reményteli, inkább már tündérmesébe illő, mert az epilógus mindent elmond, minden akadályt eloszlat a két karakter előtt, és valahogy túl gyorsan oldódnak meg a problémák, az érzelmi katarzis így egy kicsit elmaradt.

Viszont a Cracked a maga nemében egy tökéletes regény arról, hogy nem szabad sosem feladni, hogy a nehéz helyzetekből is van kiút, és hogy még ha nem is látszik, lehet, hogy vár ránk valaki az életben, akiknek fontosak vagyunk.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a komor hangulat

Ami nem tetszett: a vége tündérmesébe illik, kihagyott potenciál a szereplőkkel

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2013. január 1. (eredeti: 2012. január 3.)

Oldalszám: 312 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö