Laurell K. Hamilton: Halálcsók

2015. szeptember 5., szombat

Hogy akadtam rá: Gimnáziumban nyomták a kezembe a sorozat első kötetét.

Sorozat: Az Anita Blake 21. része.

Úgy általában az egészről: Amikor egy vámpírbanda elvisz átváltoztatni egy tizenöt éves lányt, az jog szerint emberrablásnak számít, hiszen fiatalkorú még nem egyezhet bele a harapásba. Így Anitán a sor, hogy előkerítse az áldozatot, lehetőleg még élve. A gond ott kezdődik, amikor a vámpírtársaság úgy néz ki, mint egy csapat kedves ember a közeli szomszédságból: csak fiatal gyerekek és öreg, nagyszülő korúak. Gyanúsnak tűnik a dolog, de nem tudják eldönteni, hogy ki állhat mögötte és milyen céllal. Eközben persze Anitától rettegnek a vámpírok is és az emberek is, hiszen ő teszi a dolgát és bárkit megöl, akinél fegyver van és veszélyt jelent, még ha gyerek is vagy annak néz ki.

Egy vallomással kezdeném ezt a posztot: Nagyon elfogult vagyok ezzel a sorozattal, mert bébi könyvmoly koromban kezdtem el olvasni, és Hamilton vezetett be egy másfajta világba. Egy világba, ahol a lányok/nők is lehetnek segget szétrúgó, komor, borongó, szarkasztikus hősök. Nem azt mondom, hogy ne lennének ilyen művek még, mert van azért elég, főleg mostanában, de akkor még nem igazán kerülhetett, főleg magyar nyelven ilyesféle regény a kezembe. Imádtam azt, amit ez a sorozat adott, egy kellemes álomképet: A magányos detektívet, aki semmibe veszi magát, mégis mindenki ámulva néz fel rá. Egy hős, akit bár felemésztenek a problémái, mégis megoldja mindenki másét. Azt hiszem, ez egy tökéletesen összesűrít egy fajta fantáziát, amibe szívesen merülnek el az emberek. Van aki hercegnő szeretne lenni, van aki darabolós gyilkos/vámpírvadász, és ezzel nincs semmi baj.

Az ilyesféle regényekre azt mondom, hogy vágybeteljesítők, és bár ezt a szót általában negatív értelemben használom, nincs velük semmi gond, amíg szórakoztatóak. Ennek a sorozatnak kismillió hibája van, de eddig valahogy egy hullámhosszon voltam Hamiltonnal, és nem zavartak annyira a bukkanók, főleg Anita önfényezése és a többi nő lenézése. Most eljött az a pillanat, hogy elgondolkozom rajta, hogy folytassam-e Anita kalandjait − ezt a kötetet már ismételten csak kölcsönkértem és nem is tervezem megvenni, amíg meg nem bizonyosodom róla, hogy akarom én ezt tovább folytatni.

Noha van itt jó alaptéma (és persze a világ és a karakterek is már hozzám nőttek 11 év alatt), mégis elveszik minden a regény gyengeségei között. A főbb témák közé tartozik, már szinte persze megszokás szerint, hogy mit jelent igazi gonosznak és szörnyetegnek lenni, amivel nagyon jól tud játszani Hamilton, tekintve, hogy nem csak a természetfeletti tudnak gonoszok lenni a könyveiben. Erre itt még nagyobb hangsúlyt fektet, ahogy Anita egyre több erőt kap, és a régi barátai társai néha félő szemmel néznek rá. Illetve Anita a túlélési ösztöne és a sok tapasztalata miatt olyanokra is képes, amin mások sokkal többet gondolkoznának vagy nehezükre esne.

A másik főtéma, ha már a romantika is bekerült a sorozatba, a kapcsolatok, és hogy Anita, aki mindig is munkamániás volt inkább, hogyan próbálja a munkáját egyeztetni a párkapcsolataival, főleg hogy elég nehéz és veszélyes munkát végez. Ezzel persze a rendőrök közül nem csak Anitának vannak problémái, és ezt a részét még egy kicsit kedveltem is a könyvnek, hogy apró realistást csempész az amúgy idilli vágyálomba.

A kötet középpontjában most két karakter áll, hiszen mindig van valakinek valami problémája: Sin, aki a legfiatalabb Anita háremében azon sír, hogy Anita nem képes beismerni, hogy szereti, mert zavarja a korkülönbség, és emellett még sok tanulni valója van Anita életviteléről és hogy az milyen veszélyekkel jár. Még elviselhető lett volna ez a dráma adag, ha nem párosul hozzá Asher undorító viselkedése. Persze, hogy vannak emberek, akik képtelenek boldogok lenni a lelki sebeik és a negatív tapasztalataik miatt, de annyira teátrális, rosszul megírt és feleslegesen belezsúfolt volt ez a szál, hogy az idegeimen táncolt. Azok után, amit Asher tett, nem tudom, hogy képesek még mindig megbocsátani neki. És akkor itt már kezdődhet a logikai és írói hibák felsorolása. Állandóan emlegetik, hogy Asher új városba költözik, csak így, hogy "új városba," miért nem tudhatja meg az olvasó, hogy hova? Ettől úgy éreztem, hogy ennyire lusta volt Hamilton, hogy még a térképre se tudott rábökni.

De ennél sokkal nagyobb hibák is vannak, ami miatt kiérdemelte az egy csillagot ez a kötet. Először is teljesen aránytalan, 460 oldalas és bár az elején akcióba csöppenünk, ez hamar kifullad és gyorsan átadja a helyét több fejezeten át tartó, unalmas beszélgetésnek, ami annyira nevetséges, hogy leginkább tényleg csak vágyálmokban tudná elképzelni az ember, nem pedig kiadott könyvben. Először is Anita összeveszik Larryvel a vámpírok miatt és teljes a harag, természetesen Anita nem érezheti úgy, hogy valaki ellene megy és vége van itt egy kapcsolatnak, rögtön behoz neki Hamilton egy új srácot, aki tanulni akar Anitától, betöltve a mentorált tanonc helyét. Természetesen ez a srác meleg, szóval hagy jó három fejezetnyi időt arra, hogy politikai korrektségről beszélgessünk, ami amúgy tök jó dolog, de amikor átmegy valami fejen vágós, prédikáló valamibe, ami szótárcikkek és wikipédia oldalak kimásolása, az fárasztó és csak kellemetlen az olvasónak. Ez után persze jön a női szereplőnk, akinél Anita sokkal jobb, mert ez egy gonosz nőszemély, aki meg akarja magának szerezni a meleg srácot, és egy hihetetlen, sarkított jelenetet kapunk arról, hogy a nő semmibe veszi a pasit és Anitával beszélgetnek úgy, mintha adott fickó ott se lenne, előtte elismerve, hogy igen, rá akar arra mászni, meg jól meghágni és Anita egy ribanc és én ezt nem bírom már… Rágondolni is rossz.

A logikai hibák (miért hagyja ott Anitát a testőre csak azért, mert egy lány megijedt és el kell kísérni egy szobába, miért nem várhatják meg hogy jöjjön másik testőr?), a nevetséges istenítésig (csak Anita az egyetlen nő, aki képes polikapcsolatra), a sértő LMBT dolgokig (a biszexualitás azt jelenti, hogy valakinek mindig kell mindkét nemből partner, azt meg sem említem, hogy nem csak két nem létezik, de sebaj, tápláljuk a hülye sztereotípiákat) minden van itt, ami elveszi az olvasó életkedvét is. De leginkább az zavart, hogy semmi nem történik, és a könyv második fele már teljesen szétesett, nem is tudom regénynek nevezni, inkább csak szex novellák voltak, mindenféle koherencia nélkül.

Noha semmi baj nincs a tökös, tűsarkúval vámpírt ölő vágyálommal, egy ilyen regénynek az lenne elsősorban a dolga, hogy szórakoztasson, Hamilton pedig csak prédikál és nevetséges szex jeleneteket ír. Se ponyvának, se pornónak nem volt ez jó, és úgy érzem, tényleg jót tenne már egy szerkesztő az írónőnek.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: unalmas, tele kellemetlen, nevetséges helyzetekkel és jelenettel

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 2/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2015. június 4. (eredeti: 2012. június 5.)

Oldalszám: 464 oldal

Honnan: kölcsön

2 megjegyzés:

reea írta...

Hááát, én már a 13. rész után így érzetem, és igazából csak az első négyet szerettem, szóval egy hős vagy, amiért eddig bírtad. :)

Gigi írta...

@Reea: Igen, az ötödik rész után dobta ki a szerkesztőjét, és azt hiszem, a szerződésében benne is van, hogy nem is kell átírnia semmit, már olyan bestseller. De legalább eddig engem szórakoztatott. Most ez olyan száraz lett... Kicsit örülök is, hogy nem volt rá pénzem akkor, hogy megvegyem. :D

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.