Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Visions (Látomások)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Cainsville 2. része.

Úgy általában az egészről: Olivia Taylor-Jones élete fenekestül felfordul, amikor rájön, hogy örökbe fogadták és a biológiai szülei nem mások, mint a hírhedt sorozatgyilkos pár, akiktől egész Amerika rettegett. Noha Gabriellel, az anyja régi ügyvédével, megoldottak egy gyilkosságot, amivel Olivia szüleit vádolták, így sem bizonyították még az ártatlanságukat az összes bűnténnyel szemben. Ám valami természetfeletti ólálkodik Cainsville-ben, a kis, idilli városban, ahová Oliviát sodorja a sors: a halálómeneken kívül, amiket lát, még egy fekete kutya is üldözi látomásszerűen, ami Patrick, a kisváros egyik rejtélyes, talán halhatatlan lakója szerint gondot jelent mindenkire nézve. Oliviának persze nincs nyugta, hiszen egyből az első ügy után egy hullát talál a kocsijában, a saját ruháiba öltöztetve, ám mire Gabriel odaér, a holttestnek nyoma vész. Vajon Oliviát csak látomást kísértette vagy valaki megfenyegette? Mindenesetre az élete veszélyben van, és meg kell találnia, ki akar neki ártani.

A kellemes bevezető rész után, alig vártam, hogy folytassam a sorozatot, és ismételten nem kellett csalódnom Armstrong tehetségében, minden megvan benne, amitől az írónőt imádom. Noha az első résznél azt kifogásoltam, hogy nem nagyon van benne fantasy elem, és egy rejtélyes, természetfeletti lényekkel teli kisvárostól én ezt vártam, ebben a részben végre ebből is kapunk ízelítőt. Bár igazán csak a 100 oldal környékén indul be ez a szál, Armstrong olyan elemeket használ fel, amik pont a személyes kedvenceim, amiket spoiler veszély miatt, inkább nem is sorolok fel. Mindent modern, városias köretbe csavar, és bár mindig is a thriller és a realisztikus aspektusok voltak Armstrongnál a dominánsak, úgy érzem, most sikerült egy nagyon jó hangulatot eltalálnia a történet középpontjában álló lényekkel. És mivel felnőtteknek írt sorozat, ezért a szexualitást is keveri a mágiával, és noha a szerkesztésről írt előadásában Armstrong szerint túl sok szex jelenet sikerült ebbe a könyvébe, azért a kész verzióban bár nagy hangsúlyt fektet rá, mégsem zavaró vagy feleslegesen részletes vagy elnyújtott.

A mostani eltűnt lány utáni nyomozás mellett inkább a karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok vannak előtérben. A kötet leginkább Olivia és a szüleivel való bonyolult kapcsolatokra épít: Szeretné, ha megbízhatna a biológiai szüleiben és nem tudja teljesen leküzdeni azt az irracionális vágyat, hogy a szülőknek általában segíteni és védelmezni kell a gyereküket, noha logikusan azért tudja, hogy lehetnek a szüleinek gyilkos titkai. Szépen játszott ezzel a témával a mostani eset is, hiszen az is az örökbefogadás körül forgott, és felvetette azt a kérdést, hogy a vér és a genetika határoz-e meg minket vagy pedig a környezet, amiben nevelkedtünk, illetve esetleg mindkettő és milyen mennyiségben.

Noha most már több romantika volt ebben a részben, sajnos nem a párossal, akiknek szurkolok, de így sem volt rossz róluk olvasni, hiszen valahogy érzem, hogy a megszokott énkeresést látjuk itt is Armstrong mintára, így egészen biztosnak érzem, hogy a Gabriel/Olivia páros lesz a végén a befutó. De mégis leginkább az életbeli választásokat és hatásaikat erősítette csak fel a romantika témával Armstrong, amit kifejezetten szeretek a szerelmi sokszögekben. Egyfelől látjuk az ex-vőlegényt, Jamest, aki a biztonságot és egyfajta kötelességtudatot jelképez Oliviának, azt az életet, amit a szülei várnak el tőle, és amivel teljesen boldog is lett volna, ha nem fedezi fel önmagát. Noha Olivia küszködik a bűntudattal, hogy ilyen gyorsan kiszeretett Jamesből, azért ez egy egészséges személyiségfejlődésnek van bemutatva: hogyan is találjuk meg önmagunkat a szüleink és a társadalom elvárása mellett. Az új karakterünk Ricky kellemes és szórakoztató karakter és kifejezetten jó társ most Oliviának, ugyanis teljes tisztelettel a nőt és normálisan áll a kapcsolatukhoz, amit kifejezetten üdítő olvasni romantikus regényekben a sok lekezelést istenítő vacak mellett. (Hova süllyedtek már az elvárásaim, tényleg? :D) A romantikába is belecsempész egy kis fantasy vonalat és rejtélyt Armstrong, szintén az egyik kedvenc elememmel, szóval erre is kíváncsi vagyok a következő részekben, merre fog vele haladni.

Ez a sorozat még mindig kellemes kikapcsolódást nyújt, megvan benne minden, amit Armstrongtól várok: Rettenetesen jó kémia, lassan kibontakozó romantikus érzések, izgalmas nyomozás és egy cseppnyi rejtélyes fantasy szál.

Kedvenc karakter: Gabriel, Olivia, Patrick

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a mitológia, az Olivia és Gabriel közötti kémia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Penguin

Kiadás dátuma: 2014. augusztus 14.

Oldalszám: 464 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d