Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Visions (Látomások)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Cainsville 2. része.

Úgy általában az egészről: Olivia Taylor-Jones élete fenekestül felfordul, amikor rájön, hogy örökbe fogadták és a biológiai szülei nem mások, mint a hírhedt sorozatgyilkos pár, akiktől egész Amerika rettegett. Noha Gabriellel, az anyja régi ügyvédével, megoldottak egy gyilkosságot, amivel Olivia szüleit vádolták, így sem bizonyították még az ártatlanságukat az összes bűnténnyel szemben. Ám valami természetfeletti ólálkodik Cainsville-ben, a kis, idilli városban, ahová Oliviát sodorja a sors: a halálómeneken kívül, amiket lát, még egy fekete kutya is üldözi látomásszerűen, ami Patrick, a kisváros egyik rejtélyes, talán halhatatlan lakója szerint gondot jelent mindenkire nézve. Oliviának persze nincs nyugta, hiszen egyből az első ügy után egy hullát talál a kocsijában, a saját ruháiba öltöztetve, ám mire Gabriel odaér, a holttestnek nyoma vész. Vajon Oliviát csak látomást kísértette vagy valaki megfenyegette? Mindenesetre az élete veszélyben van, és meg kell találnia, ki akar neki ártani.

A kellemes bevezető rész után, alig vártam, hogy folytassam a sorozatot, és ismételten nem kellett csalódnom Armstrong tehetségében, minden megvan benne, amitől az írónőt imádom. Noha az első résznél azt kifogásoltam, hogy nem nagyon van benne fantasy elem, és egy rejtélyes, természetfeletti lényekkel teli kisvárostól én ezt vártam, ebben a részben végre ebből is kapunk ízelítőt. Bár igazán csak a 100 oldal környékén indul be ez a szál, Armstrong olyan elemeket használ fel, amik pont a személyes kedvenceim, amiket spoiler veszély miatt, inkább nem is sorolok fel. Mindent modern, városias köretbe csavar, és bár mindig is a thriller és a realisztikus aspektusok voltak Armstrongnál a dominánsak, úgy érzem, most sikerült egy nagyon jó hangulatot eltalálnia a történet középpontjában álló lényekkel. És mivel felnőtteknek írt sorozat, ezért a szexualitást is keveri a mágiával, és noha a szerkesztésről írt előadásában Armstrong szerint túl sok szex jelenet sikerült ebbe a könyvébe, azért a kész verzióban bár nagy hangsúlyt fektet rá, mégsem zavaró vagy feleslegesen részletes vagy elnyújtott.

A mostani eltűnt lány utáni nyomozás mellett inkább a karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok vannak előtérben. A kötet leginkább Olivia és a szüleivel való bonyolult kapcsolatokra épít: Szeretné, ha megbízhatna a biológiai szüleiben és nem tudja teljesen leküzdeni azt az irracionális vágyat, hogy a szülőknek általában segíteni és védelmezni kell a gyereküket, noha logikusan azért tudja, hogy lehetnek a szüleinek gyilkos titkai. Szépen játszott ezzel a témával a mostani eset is, hiszen az is az örökbefogadás körül forgott, és felvetette azt a kérdést, hogy a vér és a genetika határoz-e meg minket vagy pedig a környezet, amiben nevelkedtünk, illetve esetleg mindkettő és milyen mennyiségben.

Noha most már több romantika volt ebben a részben, sajnos nem a párossal, akiknek szurkolok, de így sem volt rossz róluk olvasni, hiszen valahogy érzem, hogy a megszokott énkeresést látjuk itt is Armstrong mintára, így egészen biztosnak érzem, hogy a Gabriel/Olivia páros lesz a végén a befutó. De mégis leginkább az életbeli választásokat és hatásaikat erősítette csak fel a romantika témával Armstrong, amit kifejezetten szeretek a szerelmi sokszögekben. Egyfelől látjuk az ex-vőlegényt, Jamest, aki a biztonságot és egyfajta kötelességtudatot jelképez Oliviának, azt az életet, amit a szülei várnak el tőle, és amivel teljesen boldog is lett volna, ha nem fedezi fel önmagát. Noha Olivia küszködik a bűntudattal, hogy ilyen gyorsan kiszeretett Jamesből, azért ez egy egészséges személyiségfejlődésnek van bemutatva: hogyan is találjuk meg önmagunkat a szüleink és a társadalom elvárása mellett. Az új karakterünk Ricky kellemes és szórakoztató karakter és kifejezetten jó társ most Oliviának, ugyanis teljes tisztelettel a nőt és normálisan áll a kapcsolatukhoz, amit kifejezetten üdítő olvasni romantikus regényekben a sok lekezelést istenítő vacak mellett. (Hova süllyedtek már az elvárásaim, tényleg? :D) A romantikába is belecsempész egy kis fantasy vonalat és rejtélyt Armstrong, szintén az egyik kedvenc elememmel, szóval erre is kíváncsi vagyok a következő részekben, merre fog vele haladni.

Ez a sorozat még mindig kellemes kikapcsolódást nyújt, megvan benne minden, amit Armstrongtól várok: Rettenetesen jó kémia, lassan kibontakozó romantikus érzések, izgalmas nyomozás és egy cseppnyi rejtélyes fantasy szál.

Kedvenc karakter: Gabriel, Olivia, Patrick

Ami kifejezetten tetszett: a humor, a mitológia, az Olivia és Gabriel közötti kémia

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Penguin

Kiadás dátuma: 2014. augusztus 14.

Oldalszám: 464 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…