Ugrás a fő tartalomra

Carla Jablonski: Children's Crusade - Gyerek Kereszteshadjárat

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Van egy ország... És nem Magyarország, hanem Szabad Ország. Sajnos elég műveletlen vagyok ahhoz, nem tudom, tényleg létezik-e ilyesmi valamilyen mitológiában vagy bárhol. Tehát adott egy hely, ahova a gyerekek elmenekülhetnek, ha a világban bántják őket (éheztetik, szolgaként tartják, stb.), és ott örökké élhetnek, mint gyerek, és Szabad Ország megad nekik mindent (persze, amit meglehet).

A prológusban 1212 írunk. Kereszteshadjáratok. Egyik sem jön össze, pedig tiszta a hitük. Hát valami okos ember (egy pap) kitalálja, hogy bizony gyerekeket kell küldeni, mert a felnőttek már bűnösek. És habár a felnőttek nem mind értenek ezzel egyet, a gyerekek fogják magukat és elmennek a nem tudom milyen kikötőbe, ahol vár rájuk a hajó. Rengetegen lekésik, és őket nevezhetjük a szerencséseknek. Alig pár hajó éli túl a viharokat és eleve az úton is sokan meghalnak. A gyerekek nagy része azt se tudja, hova mennének, de hisznek Istenben, és az jó dolog. Elég erőt ad nekik, hogy kibírják a rettenetes körülményeket. Végül kiderül, hogy a pap, aki nem is pap, eladja őket rabszolgának. A leírás olyan szívszorító, hogy már a prológusnál a sírógörcs kerülgetett, vagy túl érzékeny vagyok erre. Alig tucatnyi gyerek menetel a sivatagban, míg nem Aiken (az egyik gyerek) húga meg nem hal, ott hagyják szimplán a sivatag közepén, mikor nem tud járni. Itt a képregényhez mérten finomították a regényt, elvileg a gyerekeket egy sötét helyen tartották fogva és megölték az egyiküket... ezt lágyították, de még így is elég volt nekem. Végül a társuk szelleme elmondja, hogy van egy hely, ahová megszökhetnek, bizonyos Kerwyn lesz a vezető, és átjutnak Szabad Országba úgy, hogy vérrel ugróiskolát rajzolnak a kőre, és átugrálnak rajta.

Aztán adott nekünk Timothy Hunter, a mi főhősünk, aki maga alatt van. És ez a magányosság, ez a fájdalom, ami árad ebből a könyvből, na, ezért nem való "kicsiknek." Timothynak nem csak az a baja, hogy ő lehetne a világ legnagyobb varázslója, de senki sem akarja tanítani, nem is az a baja, hogy folyton kihasználják vagy meg akarják ölni, még ott van az is, hogy megmentette egész Tündérországot, de közben majdnem meghalt és a valódi apja, Tamlin, aki mellesleg fél életét madáralakban töltötte, feláldozta magát Tim helyett. Így ő halt meg. Ez két dolgot von maga után: 1) Tim nem tudja megkérdezni, hogy az édesanyja mennyit is tudott erről az egészről, meg, hogyan is találkoztak (Mr. Hunter elismerte, hogy Tim édesanyja már terhes volt, mikor elvette, és nem tőle). 2) A Tündér Királynő mérges, hogy meghalt a szeretője. Így bóklászik a mi kis Timünk.

Eközben Szabad Országban terveznek a gyerekek, mindenáron át akarják hozni Timothy Huntert, mert az ő erejével táplálhatják Szabad Országot, akinek kezd fogyni az ereje. (Igen, akinek, mivelhogy angolban "she.") Új karakterekkel ismerkedünk meg, akiket személy szerint utálok. Marya, a szép kis vörös lány, aki Szentpétervárról való táncoslányka, akinek nagyon hiányzik édesanyja, túl sok mindent hiányol a régi életéből, mellesleg pedig táncolni akar, valami olyan módon, amit ő nem tud. Szívből. Daniel a második meglehetősen jelentős szereplő (későbbi részekben is szerepel). Teljesen bele van esve Marya-ba, és még kedves is az elején, csak egy kicsit együgyű. Nem érti meg, hogy Marya-t egyáltalán nem érdekli. Mellesleg Danielt régebben gyárban dolgoztatták, onnan szökött meg.

Az egész egy nagyon jó regény, bár végig áthatja szerintem a magányosság és valamilyen szomorú íz. Nem egy akció dús regény, de egyszerűen zseniális. Igazából itt Tim csak mellékszereplő lenne az eredeti képregényben és két szellem gyerek detektív nyomozna az eltűnt gyerekek után, persze, nem lehetett ennyire szétvágni. Mindenesetre örültem, hogy ezt a mellékszálat is kiadták regény formájában. Azért hiányoltam a szellemeket, ők is kedvenc karaktereim voltak. :)

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: A Gyerek Kereszteshadjárat 1., 2., Arcana Annual 1.

Kedvenc karakter: Tim Hunter (Timmy-wimmy)

Ami kifejezetten tetszett: A prológus.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…