Rob Thurman: Éjvilág

Hogy akadtam rá: Fogadott ikertestvérem ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Szóval adott nekünk egy urban fantasy közeg New Yorkban. Az ismerős helyneveknél fel-felsikongattam, hogy jéé Clary és Jace is erre járt. Nálam ez már szakmai ártalom. :D

Tehát a főszereplő két testvér, illetve féltestvérek. Ha a fantasy irodalomban nagyon hangoztatni akarjuk, hogy ők bizony nem testvérek, vagy nem egészen testvérek, akkor az egyiknek fekete, a másiknak szőke hajat írunk. Cal és Niko élete a menekülésből áll, ugyanis szörnyetegek járkálnak utánuk, mivel Cal félszörnyeteg. Ők Grendeleknek hívják őket, mások Auphe-nak, igazából tündék. Én inkább démonoknak nevezném őket, megvan a saját kis otthonuk, ami Pokolnak számít, és valamikor réges régen oda vitték el Calt, Niko hűségesen várt rá, míg a szőke testvérnek a Földön két nap telt el, a másiknak két év, bár ebből semmire nem emlékszik. Azóta folyamatosan üldözik őket, ki tudja, hogy miért. Szellemként éldegélnek, futnak mindenfelé. Már önmagában nem egy jó élet.

Niko, mint idősebb testvér, folyamatosan védi az öccsét, közben persze igazi testvérként is viselkednek, mégis nagy a családi szeretet. Ez az, ami nagyon tetszett a könyvben, (én egyke vagyok), hogy mennyire szereti a két tesó egymást, mennyire kiállnak egymásért.

Tehát a két testvér most is él úgy, ahogy eddig, ám feltűnik egy Grendel. Szeretnék megtudni, miért járt ott, felkeresik a Koboldot, aki a Central Parkban él. :D Komolyan a Central Parkba ezek után el akarok menni, annyi fantasyban laknak arrafelé. Aztán találkozunk még Georginával is, aki egy tizenhét éves látnok, bár a tesóknak valamiért hazudik... Innentől pedig beindulnak az események, a két testvér nyomoz, vajon, mit is akarnak tőlük.

A történet tetszett mindenképpen, bár elég rövidnek tűnt nekem a maga 348 oldalával. :D Teljesen magával ragadt. A szereplők párbeszédei mindig feldobják hangulatot, nem is tudom, Thurman hogyan talált ki ennyi poént. De olyan jól bánik a humorral, mint Cassandra Clare, nem ront el vele semmilyen jelenetet sem, és nem tűnik erőltetettnek sem. A szereplők könnyen megszerethetők, főleg a két tesó, személyes kedvencem volt még Árnyék és a faun is, aki a meleg (vagy hát bármilyen szexuális beállítottságú) segítőtárs szerepét tölti be, ez is ismerős már más könyvből. Ahogy az ezüst szemek és a megszállás is, erőteljes Burok beütése volt. Óh, neeem, a történet közel sem ugyanaz, nem is vádolok én senkit másolással, csak megjegyeztem a hasonlóságot. Bár a vámpírokról alkotott kép itt még nem volt nekem valami nagy, még így is elmennek, bár nem is ők voltak a főszerepben.

Alig várom a következő részt, mert van még pár nyitott kérdés, egy-két szereplő háttérsztorija, amire kíváncsi vagyok. Csak így tovább Rob Thurman!

Kedvenc karakter: Cal, Niko, Árnyék, Robin

Ami kifejezetten tetszett: A humor.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá: Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről: Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

További információk

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

További információk

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről: A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige

További információk

Gigi olvasmányai

Keresés ebben a blogban