Rob Thurman: Éjvilág

2009. szeptember 25., péntek

Hogy akadtam rá: Fogadott ikertestvérem ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Szóval adott nekünk egy urban fantasy közeg New Yorkban. Az ismerős helyneveknél fel-felsikongattam, hogy jéé Clary és Jace is erre járt. Nálam ez már szakmai ártalom. :D

Tehát a főszereplő két testvér, illetve féltestvérek. Ha a fantasy irodalomban nagyon hangoztatni akarjuk, hogy ők bizony nem testvérek, vagy nem egészen testvérek, akkor az egyiknek fekete, a másiknak szőke hajat írunk. Cal és Niko élete a menekülésből áll, ugyanis szörnyetegek járkálnak utánuk, mivel Cal félszörnyeteg. Ők Grendeleknek hívják őket, mások Auphe-nak, igazából tündék. Én inkább démonoknak nevezném őket, megvan a saját kis otthonuk, ami Pokolnak számít, és valamikor réges régen oda vitték el Calt, Niko hűségesen várt rá, míg a szőke testvérnek a Földön két nap telt el, a másiknak két év, bár ebből semmire nem emlékszik. Azóta folyamatosan üldözik őket, ki tudja, hogy miért. Szellemként éldegélnek, futnak mindenfelé. Már önmagában nem egy jó élet.

Niko, mint idősebb testvér, folyamatosan védi az öccsét, közben persze igazi testvérként is viselkednek, mégis nagy a családi szeretet. Ez az, ami nagyon tetszett a könyvben, (én egyke vagyok), hogy mennyire szereti a két tesó egymást, mennyire kiállnak egymásért.

Tehát a két testvér most is él úgy, ahogy eddig, ám feltűnik egy Grendel. Szeretnék megtudni, miért járt ott, felkeresik a Koboldot, aki a Central Parkban él. :D Komolyan a Central Parkba ezek után el akarok menni, annyi fantasyban laknak arrafelé. Aztán találkozunk még Georginával is, aki egy tizenhét éves látnok, bár a tesóknak valamiért hazudik... Innentől pedig beindulnak az események, a két testvér nyomoz, vajon, mit is akarnak tőlük.

A történet tetszett mindenképpen, bár elég rövidnek tűnt nekem a maga 348 oldalával. :D Teljesen magával ragadt. A szereplők párbeszédei mindig feldobják hangulatot, nem is tudom, Thurman hogyan talált ki ennyi poént. De olyan jól bánik a humorral, mint Cassandra Clare, nem ront el vele semmilyen jelenetet sem, és nem tűnik erőltetettnek sem. A szereplők könnyen megszerethetők, főleg a két tesó, személyes kedvencem volt még Árnyék és a faun is, aki a meleg (vagy hát bármilyen szexuális beállítottságú) segítőtárs szerepét tölti be, ez is ismerős már más könyvből. Ahogy az ezüst szemek és a megszállás is, erőteljes Burok beütése volt. Óh, neeem, a történet közel sem ugyanaz, nem is vádolok én senkit másolással, csak megjegyeztem a hasonlóságot. Bár a vámpírokról alkotott kép itt még nem volt nekem valami nagy, még így is elmennek, bár nem is ők voltak a főszerepben.

Alig várom a következő részt, mert van még pár nyitott kérdés, egy-két szereplő háttérsztorija, amire kíváncsi vagyok. Csak így tovább Rob Thurman!

Kedvenc karakter: Cal, Niko, Árnyék, Robin

Ami kifejezetten tetszett: A humor.

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

2 megjegyzés:

Névtelen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
kikisz írta...

Jajj! Annyira imádom ezt a könyvet. :D Szerintem is 5/5 :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.