Monika Feth: Eperszedő

Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképző kiadó könyveit szemmel tartom, mivel sok kedvencemre tették rá a kezüket, elolvastam a fülszöveget, és mivel oda vagyok a gonoszokért, és itt egy sorozatgyilkos az egyik főszereplő, gondoltam, nosza, olvassuk el.

Úgy általában az egészről: Talán az a legjobb, ha felvázoljuk az alaptörténetet. A fülszöveg elárulja nekünk, hogy van Jette, akinek a barátnőjét, Carót megölik, és ő nyilvánosan bosszút esküszik, a gyilkos pedig ezért elkezd neki udvarolni, Jette pedig beleszeret. És elvileg ez egy thriller lenne.

A történetünk úgy indul, hogy a gyilkos fejében ülünk és megismerjük a karakterét, ő egy szezonmunkás eperszedő. Szerintem abszolút jó ötlet volt vele kezdeni, én ezért is szerettem bele a könyvbe először, amikor mintát olvastam belőle. Aztán megismerjük a főhősünket, Jettét, akinek gazdag, krimiíró anyucija van, elvált szülei és a barátnőivel lakik (Merlével, a lelkes állatbaráttal és Caróval, aki magát vagdossa és rossz családból származik).

A történet innentől elég egyszerű. Caróhoz eleve nem fűzünk sok reményt, hiszen tudjuk, amikor az elején egy titokzatos pasival kezd el randevúzni, hogy bizony ő a gyilkos, és bizony Caró meghal jó pár fejezeten belül. Mi pedig olvassuk tovább és várjuk a fejleményeket. Viszont Caro még mindig él, mi pedig csak olvasunk, és Caro csak nem hal meg. Persze elérkezik a pillanat, hogy említett hősünk meghal, temetés, és a drámai bejelentés Jette részéről, hogy elkapja a gyilkost.

Az írásmóddal nincs bajom, az elején kicsit zavartak még a tőmondatok, valahogy angol fordításban (mert fel vagyok iratkozva egy ilyen mintákat adó angol oldalra, ahol olvastam az első fejezetet) nem zavartak a tőmondatok, nem tűntek fel, viszont magyarban szemet szúrt. Óh, nem, nem a fordítót hibáztatom, csak gondolom magyar nyelvben ez előbb feltűnik nekem. Amúgy a fordítás isteni, gratulálok a fordítónak, egy elgépelést sem láttam a könyvben, a kiadó kitett ezért a kötetért.

A történetvezetéssel sincs bajom. (Fogadott húgomnak ez okozott gondot.) Mivel sok szereplő szemén át látjuk a történetet, ezzel az szokott a baj lenni, hogy az egyik vonal érdekesebb, mint a másik, és csak igen kevés író bánik jól ezzel a fonal megosztással. Itt a végén kicsit unalmas és elhúzott volt, hogy mi az akciót akarjuk olvasni, de azt látjuk, hogy a szereplő anyja, hogyan izgul a lányáért. Megjegyzem nem is egyszer vált át erre a képre. Olyan, mintha film lenne. És itt jön a következő probléma. A szöveg eleve szét van vagdosva, minden egyes jelnél más szereplőt látunk (a rendőrt, az anyukát, a nagyit, az anyuka barátját, a főhős barátnőjét, a másik barátnőjét, a gyilkost, a gyilkos barátját és persze E/1-ben a főhőst), ez igazán nem zavaró, számomra élvezhető volt. No, de egyes ilyen bekezdéseknél is hirtelen ugrások vannak. Beszélgetnek, főznek, zsupsz már aközben beszélgetnek, hogy esznek, zsupsz már utána. És ez nem logikusan, érthetően van leírva, hogy "Megebédeltünk és utána kávéztunk és beszélgettünk." Hanem a beszéd jel után van írva. "- mondtam, mikor már eltelt egy nap." Ez eléggé zavaró tudott lenni.

A rendőr karaktere abszolút nem is kellett volna bele. Én szeretem a krimit (Agatha Christie-t pl.) és nézek nyomozós sorozatokat (imádom a Különleges Ügyosztályt), szóval nem kell nagy lövöldözéseknek lennie, sem egyéb túlzásoknak, hogy érdekeljen egy nyomozó/rendőr munkája. Itt viszont semmi nyomozás nincs. Abszolúte. Rendőr fogja magát, megérzés, és tudja ki a gyilkos. Persze, mi is tudjuk az első mondattól kezdve, de a rendőr erőlködhetett volna egy kicsit jobban. Szinte a semmire adott ki körözést. A nyomozási szál nagy paffja még, amikor fejeltem, hogy a lányok találtak egy virágot. Ami köthető a gyilkoshoz. Epertermesztő kisvárosban élnek (én epertermesztő faluban). ÉS NEM ISMERNEK FEL EGY EPERNÖVÉNYT??? Nem vagyok egy nagy szakértő, de ha epret látok, felismerem, így elég súlyosnak éreztem, hogy az írónő erre vezeti vissza a nagy felfedezést. Mellesleg, amikor Jette találkozik a gyilkossal először, meg is jegyzi "A gyilkos kb. úgy nézhet ki, mint maga." Kérdem én, akkor ez hogyhogy nem esett le neki? Ha az epernövény és versek lehetnek indítékok, akkor a leírás is.

Bár a nyomozás részt eléggé kritizáltam, mégis megfogott a könyv. Nem, érzelmileg sem volt kidolgozva, amit hiányolok, több gyilkos/Jette romantikus pillanatot láttam volna szívesen. Több érzelmet, több kidolgozást. Az sajnos itt nem volt, bár lehet azért is, mert nem olyan stílusú könyvnek szánták.

Idézet magamtól egy másik oldalról: "Én ettől vártam a világmegváltást. Valami sötét romantikus katyvaszt." Vagyis tényleg reméltem, hogy ha a fülszövegben ellövik a poént, akkor azon lesz a hangsúly. Sajnos nem így lett, és tényleg már abszolút késztetést érzek, hogy egy fanfictionben kijavítsam ezt. Magában a könyvben akad egy-két szép mondat és gondolat, amiért megérdemli a 4 pontot. Ha jelenne meg Monika Feth-től könyv, biztos megvenném. Általában véve szerintem ez a könyv inkább szólt a beteges romantikus kapcsolatokról, a kiegyensúlyozatlan, elcseszett párkapcsolatokról, mint a nyomozásról. De épp ezért egy kicsit a szívembe zártam. :)

A szereplőkről: Én abszolúte Georg (gyilkos) párti vagyok, egyszerűen imádtam, és tényleg úgy érzem, hogy hihető, mint pszichopata gyilkos. Jettét ezzel szemben megutáltam a végén. Mondjuk úgy, hogy amikor csalódást okozott a gyilkosnak, akkor nekem is. (Dehogy vagyok elfogult.) A többi karakterrel nem tudok mit kezdeni. A rendőr, Bert hihetetlen figura, mert zsaru, de mégsem elpuhult, mindenkivel együtt érez, és mégis úgy érzem, mint egy nagy összekötő figurát, aki bárkivel tud azonosulni. (Caróval a rossz múltja miatt, Imkével a munkája és a hozzáállása miatt). Egyszerűen úgy kilóg és annyira nem hihető, ahogy elő van írva. Egyszer ezt gondolja, másszor azt, és persze mindig igaza van a nyomozás terén. (Egy kicsit úgy érzem, hogy mintha ő lenne az írónő karaktere, aki piszkálja a szálakat, és nagyon természetellenesen hat.) Imkével, mint íróval, abszolút együtt tudtam érezni, és ez is csak egy jó pont, hogy beleírt egy írót. No meg még az ilyen apró kis plusz pontok: a falusi/kisvárosi életábrázolás (főleg a trágyaszagos mondaton nevettem, hogy de hasonlít az én kis lakhelyemre), hogy állandóan epret ettek (hiszen az a főtéma) és Rudi, a spániel, mert imádok őket.

Összességében: Kicsit csalódtam benne, de mégis ajánlani tudnám a könyvet, mert érdekes. De biztosan nem mondanám rá, hogy izgalmas thriller.

Kedvenc karakter: Georg, Rudi

Ami kifejezetten tetszett: Rudi -egyszerűen a gyengém, Georg - szintén :D