V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám.

Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit.

Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy befogadják az unokákat. De ha ez így van, akkor miért kell az éjszaka sötétjében menniük a nagyon gazdag nagyiékhoz? És miért van az, hogy igazából nem is Dollanganger a nevük, hanem Foxworthék? Miért változtattak nevet? És mi köze van a főhőseink édesanyjának a fél nagybátyjához?

A lényeg, hogy Cathy és három testvére kénytelenek édesanyjuknak engedelmeskedni, mivel a nagypapi kizárta az örökségből anyucit, mert valami olyan dolgot tett. Tehát, nincs más hátra, mint nagypapit meggyőzni, hogy az unokái édes kis teremtések, és hát szegénynek rossz a szíve, és a többi, meg kell kímélni, ezért a Foxworth testvéreknek fent kell maradniuk az északi szárny egyik szobájába és csak a padlásra mehetnek "játszani." A 15 éves Chris, a 12 éves Cathy, és a két öt éves iker persze teljesen megbízik édesanyjukban, és eltűrik, hogy egy napot a padláson kelljen tölteniük. Igen ám, de a napokból hetek lesznek, azokból pedig hónapok, mindamellett pedig be kell tartaniuk a szigorú nagyi szabályait, aki ha kell ostorral hajtja be a bűnöket, és ha ő nem, hát Isten haragja sújt le a bűnösökre.

A regényre azt mondják gótikus horror. Egy biztos, sötét hangulatú regény, rózsaszín lelkűeknek nem ajánlom. Nincs nagy cselekmény, hiszen főhőseink éveken át a padlásra vannak bezárva, de mégis lekötött és magával sodort az egész történet, ahogyan szembenéztek az élet nehezével az elzárt kis börtönükben.

Nem vitás a karaktereket (legalábbis a négy testvért) imádni lehet, mivel ez az ő szívszorító történetük. Az írónő tökéletesen eltalálta a megfelelő hangot a megfelelő koroknál, és a gondolatmenetek isteniek. Annyi szép idézni való mondat akad ebben a könyvben. Az egész a szeretetről/szerelemről, hűségről, hazugságról, a hitről szól. A főhőseink teljesen bíznak a családban, hiszen naivak és ártatlanok, de ez mind lekopik róluk, bár a végsőkig próbálják a szeretteikbe vetett hitet és reményt megőrizni. Szívszorító olvasni a sorokat, amit az anyjuk ró fel nekik, akit olyan könnyen le lehet nyűgözni a pénzzel. Viszont emellett a karakterek mind teljesen reálisak, mindenki összetett, mindenkinek megvan az oka, hogy miért olyan, amilyen. Itt senki sem egészséges lelkileg.

És itt a bökkenő. Olvastam ilyen kritikát, hogy "Jajj, hát ez, de rossz egy könyv, mert hogy ez lehetetlen, hogy ez a karakter így érezzen!" 1) Ez elvileg igaz történeten alapszik, nem tudom, még nem jártam jobban utána. 2) Meg van magyarázva, hogy miért érez úgy az a bizonyos karakter. Hiszen kérem szépen, itt senki sem egészséges lelkileg! Cathy és Chris mind a ketten betegesen vonzódnak a saját szüleikhez, ami nem normális. És itt a kulcs az egészben.

A testvérekkel együtt izgulunk, félünk, és szenvedünk. Esküszöm, mikor éheztették őket, én éreztem a fizikai fájdalmukat. Együtt nevetünk velük, hiszen négyen odafent, a padláson próbálnak egy szép kis családot alkotni. A 12 és 15 éves testvér egyből szülőkké kell, hogy felnőjenek a két öt éves iker mellett, és ezt meg is teszik.

Semmi kivetnivalót nem találtam a kötetben. Az elején elkönyveltem, hogy nem olyan durva, mint Ellen Hopkins, de azért mégis. Teljesen jól bemutatja a családon belüli erőszakot, a manipuláló embereket, a szülők kötelességeit, és a mindezeknek a lélekre való hatását. Egyik szereplő sem épp, az egyszer biztos. És azért jegyezzük meg, enyhe nemi erőszak is előfordul a kötetben. Hiába népszerű kint ez a könyv, mint tinédzser irodalom, azért csak erősebb lelkűeknek és 14 év felett ajánlanám.

Kedvenc karakter: Cathy, Micky

Ami kifejezetten tetszett: a karakter ábrázolás, hogy elborzasztott, INCEST (többféle vérfertőző kapcsolat is fellelhető a kötetben)

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból