Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Death - The High Cost of Living (Halál - Az élet nagy ára)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Plusz ebből állítólag film lesz, és imádom Halált, gyenge pillanatomban nekiestem.

Úgy általában az egészről: Lehet, hogy megöltök most engem, mert MEGINT képregény kritikával jövök, de amondó vagyok, hogy sok képregény tartalmasabb történetet mutat fel, mint a mostani tiniregények, és néha kell nekem a felüdülés, amit ez a kötet is jelentett.

Nézzük a történetet, adott nekünk három darab kötet, amely bemutatja az élet árát. Igazából arról szól, hogy bizonyos időközönként Halál (a mi kis imádni való gót tinink) emberként leél egy napot, hogy jobban megismerje, megértse azokat, akiknek elveszi az életét.

Látjuk Mad Hettiet, aki csak nekem ismerős a Sandmanből? Nem tudom, amúgy hogy vajon a DC univerzum bentlakásos karaktere-e, de már akkor is imádtam, most pedig még jobban. Szóval Mad Hettie, a 250 éves idős hölgy, aki azért elég jól tartja magát, felkeresi Halált, hogy keresse meg a szívét. Igen, jól hallottátok, mindig elteszi valamerre, hogy biztonságban legyen. (Csak nekem ugrott be erről az, hogy milyen jó lenne a saját érző szívünket elrejteni, hogy ne bánthassa senki?)

A másik főbb szereplőnk Sexton, a tinédzser, aki úgy kezdi a bemutatkozását, hogy öngyilkos levelet ír. Miközben az anyja ott van, és az észre sem veszi. Avagy, mivel nem akar semmit az élettől, ennyi erővel lehet nyugodtan halott is.

Persze három főhősünk szála egybefonódik, ahogy Gaimannél az lenni szokott, és valaki mindig el akarja kapni Halált.

Az egészben az a szép, hogy nem erőltet ránk semmit, csak elgondolkoztat. A halálról, az öngyilkosságról, az élet értékéről, a szeretetről... szóval mondhatjuk, hogy az összes nagy klisés témáról. De mindezt úgy tárja elénk Gaiman, hogy nem unatkozunk, sodor magával a történet, nevetünk Halálon (ugyan, kit nem tud megnevettetni az a lány?) és egy kicsit el is fogadjuk az emberi sors utolsó megállóját. Közben pedig Sextonnal együtt felfedezzük, hogy nem mindig nekünk a legrosszabb, hogy az öngyilkosság nem a legjobb módszer a lelépésre a nagy színpadról. Mad Hettie pedig számomra a szív érzékenységét mutatja, hogy mennyire el akarja rejteni azt mindenki elől. És hogy vajon jól teszi-e? Azt mindenki eldöntheti maga.

U.i.: Nem érdekel, csak azért is írok képregényekről! :D

Kedvenc karakter: Halál (Didi)

Ami kifejezetten tetszett: MINDEN! A TÉMA!

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Szia! Egy ilyen képregény szerinted hány éves korban lehet ugy elkezdeni, hogy az illető valamilyen szinten válalja a szótárazást?

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Hát... eleve egy-egy ilyen képregény (legalábbis, amiket én olvasok) 18-as korhatárral íródtak. De erre konkrétan nem tudok válaszolni, hogy hány évesnek kell hozzá lenned. Pl. az Anita Blake is 18-as mégis 14 évesen kezdtem el olvasni, ez a te saját felelősséged, hogy a tartalom mennyire zavar téged.

    A nyelvre pedig: http://www.dccomics.com/vertigo/graphic_novels/?gn=1601 itt le lehet tölteni az első részt, vagyis bele tudsz olvasni, milyen a nyelvezet, és el tudod dönteni, hogy nehéz-e neked.

    VálaszTörlés
  3. Hát kösz beleolvasok. True bloodod, hívj bet olvasok ugyhogy szerintem ez nem olyan nagy izé. Engem nem zavar Xandri (egy ÉH-s fórumos)azt mondta elvont, depis a címe, nekem való. Amúgy ez a Didi gótnak nézz ki ami jó pont. És tudsz olyat mondnai (könyvet) amit ha azért azt mondja valaki, hogy (hát még középfokúm sincs)azért tudok valamit és válalom a szótárat akkor hány éves kortól ajánlsz?
    Amúgy beleolvastam szerintem nem vészes, kinyomtatok pár oldalt és elkezdtem. Mondjuk a szótár száz, hogy kell, de se baj azért ezzel csak tanulok valamit nem?

    VálaszTörlés
  4. Amúgy az oldalon az egész könyv (képregény) fönt van?
    Amúgy tök happy vagyok egy oldalt lefordítottam wordbe. Asszem' így, hogy wordbe írom sokkal könyebb. Mondjuk így is ki akadtam.

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Ajánlom a Death Note képregényeket. Ez a kis hazánkban 12-16-os karikával futott. A sztori érdekes.
    http://www.konyv-konyvek.hu/book_images/69a/999632369a.jpg

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség