Neil Gaiman: Death - The High Cost of Living (Halál - Az élet nagy ára)

Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus lettem, és eljutottam odáig, hogy megnézem milyen képregényeket alkotott a Mester. Plusz ebből állítólag film lesz, és imádom Halált, gyenge pillanatomban nekiestem.

Úgy általában az egészről: Lehet, hogy megöltök most engem, mert MEGINT képregény kritikával jövök, de amondó vagyok, hogy sok képregény tartalmasabb történetet mutat fel, mint a mostani tiniregények, és néha kell nekem a felüdülés, amit ez a kötet is jelentett.

Nézzük a történetet, adott nekünk három darab kötet, amely bemutatja az élet árát. Igazából arról szól, hogy bizonyos időközönként Halál (a mi kis imádni való gót tinink) emberként leél egy napot, hogy jobban megismerje, megértse azokat, akiknek elveszi az életét.

Látjuk Mad Hettiet, aki csak nekem ismerős a Sandmanből? Nem tudom, amúgy hogy vajon a DC univerzum bentlakásos karaktere-e, de már akkor is imádtam, most pedig még jobban. Szóval Mad Hettie, a 250 éves idős hölgy, aki azért elég jól tartja magát, felkeresi Halált, hogy keresse meg a szívét. Igen, jól hallottátok, mindig elteszi valamerre, hogy biztonságban legyen. (Csak nekem ugrott be erről az, hogy milyen jó lenne a saját érző szívünket elrejteni, hogy ne bánthassa senki?)

A másik főbb szereplőnk Sexton, a tinédzser, aki úgy kezdi a bemutatkozását, hogy öngyilkos levelet ír. Miközben az anyja ott van, és az észre sem veszi. Avagy, mivel nem akar semmit az élettől, ennyi erővel lehet nyugodtan halott is.

Persze három főhősünk szála egybefonódik, ahogy Gaimannél az lenni szokott, és valaki mindig el akarja kapni Halált.

Az egészben az a szép, hogy nem erőltet ránk semmit, csak elgondolkoztat. A halálról, az öngyilkosságról, az élet értékéről, a szeretetről... szóval mondhatjuk, hogy az összes nagy klisés témáról. De mindezt úgy tárja elénk Gaiman, hogy nem unatkozunk, sodor magával a történet, nevetünk Halálon (ugyan, kit nem tud megnevettetni az a lány?) és egy kicsit el is fogadjuk az emberi sors utolsó megállóját. Közben pedig Sextonnal együtt felfedezzük, hogy nem mindig nekünk a legrosszabb, hogy az öngyilkosság nem a legjobb módszer a lelépésre a nagy színpadról. Mad Hettie pedig számomra a szív érzékenységét mutatja, hogy mennyire el akarja rejteni azt mindenki elől. És hogy vajon jól teszi-e? Azt mindenki eldöntheti maga.

U.i.: Nem érdekel, csak azért is írok képregényekről! :D

Kedvenc karakter: Halál (Didi)

Ami kifejezetten tetszett: MINDEN! A TÉMA!

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból