Mike Carey: The Unwritten - Tommy Taylor and the Bogus Identity (Az Íratlan - Tommy Taylor és az álszemélyisége)

2010. november 25., csütörtök

Hogy akadtam rá: Mike Carey az egyik kedvenc képregényíróm, nem még nem sikerült ezen a blogon bemutatnom a műveit, ideje elkezdeni. :D

Úgy általában az egészről: Tanakodtam, hogy mennyire érdemes erről nekem kritikát írnom, de annyira megfogott, annyira isteni ez a képregény, hogy igenis kénytelen vagyok szentelni neki egy bejegyzést.

A NaNoWriMo és az élet nehézségei között úgy gondoltam kell valami, ami eltereli a figyelmem, és így lett ez. (Mert képregényt gyorsan lehet olvasni.)

Főszereplőnk Tom Taylor, akinek az apja Wilson Taylor, a híres író, aki megírta a Tommy Taylor 13 részes könyvsorozatot. Mondanom sem kell, hogy a főhőst a fiáról mintázta, ami miatt szegény Tomunknak nem is igazán kellemes az élete.

Előbb essen pár szó a Tommy Taylor könyvekről. Bestseller, világhíres, a hetedik részből csinálnak éppen filmet. Minden van belőle: videó játék, képregény, és igen, népszerűbb, mint a Harry Potter és a Books of Magic együtt véve. (Érezzük ám az iróniát, ugye?) Direkt fogott Mike Carey egy Books of Magic és Harry Potter alapú főhőst (angol, szemüveges, sebhellyel és szárnyas segéddel rendelkező varázslót, akiről jóslat szól), és ezt használja fel. Hogy mekkora hatással van ránk egy ilyen kaliberű történet.

Szóval vissza a történetre: Tom Taylor apja rejtélyesen eltűnt, sokan azt hiszik, hogy meghalt, de így Tomra marad a feladat, hogy a Fantasy Conon nyilatkozzon és dedikáljon. Minden jól is megy, amíg egy újságíró fel nem bolygatja a kérdésével Tom egész életét. A kérdés ennyi "Maga kicsoda?" Azzal bemutatja, hogy hamis Tom egész személyisége, minden a papírmunkától kezdve a három éves kori képeiig. Főhősünk nem érti, mi történik, ám egy román házaspár előrelép és azt állítja, hogy tőlük "vették" a fiút, mondván kellett valami az írónak, amire alapoz.

A média egyből ráharap a történetre, és majdnem meglincselik a főhősünket, mert azt hiszik, ő ölte meg az apját, és hogy milyen hazug csaló is ő. Ám megjelenik egy skizofrén beteg, aki a Tommy Taylor könyvek főhősének hiszi magát, és elrabolja Tomot, hogy majd élőben felrobbanthassa és mindenki elismerhesse az ő győzelmét. A titokzatos nő megjelenik és megmenti a főhősünket, ezzel azt a látszatot keltve, hogy Tomnak valóban mágikus ereje van. A média ismét ráharap minderre és már Tom kultuszt alapítanak, mondván, hogy a Tommy Taylor regények a jövőt jósolták meg. Tom nem hisz ebben persze, és útjának indult, hogy kiderítse kik is az igazi szülei.

Egyrészt Mike Carey megint elővette a jól ismert, ki vagyok én problémát, és a szülő és identitás kereséssel tölti ki a kötet egy részét. Mi határoz meg minket? Számít-e hogy kik a vér szerinti szüleink? Ugyanakkor mivel az egész a Harry Potter sikerét is görbe tükörben mutatja az emberek hiszékenységéről szól, és hogy mennyire és hogyan lesz valami "divatos." Hogy mennyire kétségbeesetten keresik az élet értelmét az emberek bármiben, még egy ifjúsági tiniregényben is.

A legszebb mégis az az egészben, hogy írók a szereplők. És nekem, mint kezdő írónak, ez nagyon tetszett. Igazán élvezetem, ahogy az írótalálkozón vitatkoznak az emberek, akik között én Laurell K. Hamiltont is felfedeztem. (Igen, a vámpírpornó szerintem rá illő stílus.) Ugyanakkor az első fejezet végén látjuk a főhős apjának elég paranoid, összevissza jegyzeteit, amitől szó szerint kirázott a hideg. Vajon a fikció hogyan befolyásolja a valóságot? Milyen hatással vannak az emberekre a könyvek? Az írott szavak? A tanmesék és a történetek? Ebben a történetben van valami mágikus erő talán (nem tudom, konkrétan nem derült ki), ami segít az íróknak, hogy formálhassák a valóságot, és ezt be is mutatja nekünk Mike Carey az utolsó fejezetben, ahol Kipling történetét dolgozza fel. Hogyan születtek meg bizonyos művei, mi köze van a történet főgonoszának hozzá? És nem mellesleg Oscar Wilde is mellékszerepel. (Mindenki tudja, hogy imádom őt. :))

Röviden: Isteni új képregény Carey tollából, alig várom a folytatást, és minden olvasó/irodalom mániás embernek ajánlanám. Élvezet volt olvasgatni a John Miltonos és George Orwelles utalásokat. :)

Kedvenc karakter: Tom Taylor, Oscar Wilde

Ami kifejezetten tetszett: Az, hogy írók szerepelnek benne, a fantázia és a valóság határait feszegeti

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból - :D Hát nem lehet rá felkiáltani, hogy TIM HUNTER?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.