Jane Rogers: Island (Sziget)

2011. február 20., vasárnap


Hogy akadtam rá: Lesz belőle film! :D

Úgy általában az egészről: Nikki Black köszöni szépen jól van, de persze ez nem az édesanyja érdeme, ugyanis kiskorában lerakták egy kartondobozban egy szál törölközővel. Így egész életét úgy töltötte, hogy egyik nevelőotthonból költözött a másikba, egyik családtól a másikhoz.

Nikki úgy érzi, hogy az édesanyja tehet mindenről, minden, amit ő tesz, csak reakció arra, hogy az anyja elhagyta. Hogy végre szabad lehessen, és élhesse az életét, csak pár dolgot kell tennie, legalábbis erre a következtetésre jut: megkeresnie az anyját, megkérdezni miért mondott le róla, majd nézni, ahogy meghal. Ám amire nem számít, mikor megérkezik a kis szigetre, hogy nem csak a szülőjét találja meg, hanem bizony az öccsét is.

Kezdjük ott, hogy ez a könyv nem az izgalmas cselekmény miatt kitűnő olvasmány. A prológus, az első mondat, sőt a fülszöveg is lelövi a főpoént: Nikki édesanyja bizony meg fog halni, és még csak a hogyan sem kérdéses. (Prológusként egy újságcikkünk van Phillys Lovage haláláról.) Az első ötven oldalon Nikki magyarázza a bizonyítványát, azaz elmeséli, hogy miért manipulálja az embereket, miért kegyetlen, miért hazudozik, lop és csal. Mert ő ilyen, mert legalább nem mutatja magát kedvesnek, minek, amikor az élet sem volt vele az. Bárki könnyen megutálhatná a főhősünket, de iszonyatosan érdekes (és felettébb felkavaró néha) az ő fejében lakni. Én személy szerint teljesen tudtam vele azonosulni, és megértettem, hogy miért olyan amilyen, de mégis néhol elborzadtam rajta, hogy ugyan csak nem lehet ennyire szívtelen. Nem mellesleg főhősünk cseppet paranoid, és ráférne egy pszichiáter, de ettől csak még inkább emberibb lett a karaktere.

Az egész történet arról szól, hogy többféleképpen lehet látni a dolgokat. Minden történetnek sok oldala van, minden szereplő máshogy éli meg az adott sztorit. Nikki kegyetlenségének szöges ellentéte Calum, az öccse jósága, és derűlátása, aki mindennek tud örülni és mindenkivel kedves. A közös pont a testvérpárban, hogy mindketten imádják a meséket, míg Nikkit a régi népmesék kötik le, addig Calumot a sziget mondái és a tündérek és angyalok történetei. Nehéz kifejezni, hogy mennyire jól vannak ezek a részek leírva. Nem csak mi kapunk kis történetek, legendákat, hanem látjuk Calum mit szűr le egy meséből és Nikki mit és ezek jellemzik őket, ezeken keresztül látjuk a főhősünk fejlődését, aki az elején még a Table Rock nevű mondából valami teljesen kegyetlen dolgot vesz ki, míg a végén egy kedves (ámbár vérfertőző) történetet. Ezenfelül az egyes mesék illenek a szereplőkre és magára a történetre, nem mellesleg Nikki lelkesen hiszi, hogy a vihar, amibe került az olyan, mint az azonos című Shakespeare műben.

Jane Rogers bámulatosan bánik a szavakkal, és egy igazi sötét mesét tesz elénk, amit nem lehet eléggé dicsérni. Remekül megoldja Nikki karakterének bemutatását, és szívfacsaró, ahogy látjuk, hogy a főhősünk bármennyire is kegyetlen, elgyengül attól a gondolattól, hogy milyen lehet egész életében egy házban felnőni, milyen lehet rongyosra hordani egy ruhát, milyen lehet monogramos törölközőket kapni. Az olvasó előbb észreveszi, hogy akármilyen szívtelenül is tervezgeti Nikki az édesanyja halálát (leszúrja? megmérgezze? felgyújtsa a házzal együtt? megfojtsa?), attól még igenis vérző szívű karakter, és bármilyen banálisan is hangzik, csak szeretetre vágyik.

A könyv szépsége abban is rejlik, amit megjegyzett egy "kedves" kritikaíró, hogy a szöveg koherenciája Nikki épelméjűségével együtt változik. Ha Nikki nyugodt, múlt időben folynak az események, ha rájön a pánikbetegség, akkor akár a vesszők, pontok is eltűnnek és jelen időben mesél. Valaki ezt nem találta érthetőnek, számomra teljesen nyomon követhető volt az egész. Sőt, ez tette teljessé.

A történet sötét hangulatú, hiába van megtöltve esti mesékkel. Egy kis borongós szigetre kalauzol el minket egy kegyetlen, beteges szereplő fejében, de ugyanakkor talán Nikkinek is van még remény, ahogy mindenkinek, aki rossz helyzetben van. Aki el akar mélyülni egy sötét hangulatú, lelkizős sztoriban, annak szívből ajánlom. Figyelmeztetés: nem egy darab vérfertőzéses kapcsolat van a könyvben. (NEM EZÉRT KAP HAT PONTOT, TÉNYLEG! :D)

Kedvenc karakter: Nikki, Calum

Ami kifejezetten tetszett: A kivitelezés, a kapcsolat a két testvér között

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Overlook Hardcover

Kiadás dátuma: 2000. november 6.

Oldalszám: 261 oldal

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.