2014-es tévésorozatos toplisták

2015. január 2., péntek

Azt hiszem 2014-ben néztem a legtöbb sorozatomat, szóval egy kicsit változtattam a listákon, mert végre van miből válogatnom. Az "érvényes" epizódok és sorozatok listája szintén, ahogyan eddig is, a sugárzás évétől függ, mert (hogy jól bekavarjak) én az évemet nézem sorozatokban, nem pedig a sorozatok évadjait. :)

Idén csak egy sorozatot kellett kaszálnom, sőt, 2013-hoz képest még az Egyszer volt, hol nem volt is javított, szóval végül annak sem mondtam búcsút, és 8 abszolút kedvenc sorozatom is futott 2014-ben, szóval amondó vagyok, hogy ez egy egész jó év volt.

KEDVENC SOROZATOK:

5. Once Upon a Time in Wonderland: A Viktória-kori Angliában élő Alice története egy különös világról, ami a nyúlüreg túloldalán van. Aka az Egyszer volt, hol nem volt sorozat melléksorozata Csodaországról. (kaland, dráma, fantasy)

Tudom, 2014-ben már csak öt része ment le, de mégis az majdnem a fele sorozat, szóval még ide sorolom. Annyira a kedvencem lett, hiába nem a történetre, hanem a karakterekre volt kiélezve a sorozat. (És a készítők is elismerték, hogy a vetítési idő tett keresztbe a nézettségnek, nem feltétlenül a minőség.) Ez a sorozat adta az egyik kedvenc karakteremet, Willt, aki időközben átköltözött Storybrooke-ba, bár nem nagyon tudnak ott mit kezdeni vele. Akinek esetleg szimpatikus Will karaktere, de még nem látta ezt a sorozatot, azoknak nagyon ajánlom. Humor, Alice és Will közötti kémia, gonosz megváltási sztorik, bonyolult és nehéz családi kapcsolatok, ebben a sorozatban minden van, amire vágyok.


4. A zöld íjász (Arrow): Az elkényeztetett, milliárdos Oliver Queen hajótörést szenved, feltehetően halott, ám öt évvel később teljesen más emberként tér vissza, elhatározza, hogy íjjal felszerelkezve, csuklyás igazságosztóként megtisztítja a várost. (akció, kaland, krimi)

Ez a sorozat már a kezdete óta mindig a Top 5 listáimban szerepel, és még mindig tartja magát, bár most lejjebb csúszott, attól még ugyanannyira szeretem. Noha a sok karakterrel nem tudnak mit kezdeni - Roy, Laurel -, még mindig azt mondom, hogy a karakterek itt is az erősségeik, és a nagy történetív apró nyomait nagyon jól keverik a töltelékrészekkel, miközben a karakterdrámával is jól bánnak. Bevallom, a második évad második fele nekem már nagyon unalmas volt Slade-del, aki egy idő után elég egyhangú karakter lett, ezért most a friss harmadik évad még jobban tetszik, és kíváncsian várom, merre haladnak vele. (Bár ahogy olvastam, Slade ismét visszatér, szóval ha mázlim van, megint frusztrálhat egy féléven keresztül.)

3. A titkok könyvtára (The Librarians): Egy csapat könyvtáros rejtélyes, ősi ereklyéket kutat fel. (kaland)

Valamikor régebben hallottam, hogy indul ez a sorozat, és akkor elkönyveltem, hogy ha eszembe jut belenézek, mert az első filmet szerettem. (Akiknek kimaradt, létezik egy kincsvadászos film, ez annak a folytatása tévéképernyőn.) Aztán megláttam a sorozatjunkie-n a posztot róla, és leesett, hogy hát csak elfelejtettem. Nem nagy kedvvel kezdtem neki, de unatkoztam, és... teljesen elvarázsolt ez a sorozat.

Legjobban angol szavakkal tudnám kifejezni, hogy "over-the-top" és "cheesy," talán úgy lehet magyarul leírni, hogy túljátszott, de pont az a kategória, ahol ez a bája. A humora szórakoztató (bár abban a passzban is kell lenni, hogy értékelje az ember), plusz a karakterek és a közöttük kialakuló kapcsolat az egyik kedvenc elememre épül: mindegyik magányos, eltérő jellem és a csapatban találják meg a családot. Ha ez éppen vonz téged, akkor lehet ez a te sorozatod. Talán leginkább a BBC Merlin komolysági szintjére tenném.

2. Egyszer volt, hol nem volt (Once Upon a Time): Egy zavaros múltú nőt Maine-be visz a sors, ahol egy kis városkában a tündérmese karakterek köztünk járnak. (kaland, fantasy, romantikus)

Ezzel a sorozattal elég viharos a kapcsolatom, néha összeveszünk, néha legjobb barátok vagyunk. Az alapötletet még mindig imádom - modernizálják a tündérmeséket, ahol a gonoszok is teljesen kidolgozott karakterek, és inkább tragédiák miatt döntenek rosszul, ezért lesznek gonoszok, mert kiábrándultak az életből és a jóságból. És ez az, amit nagyon imádok benne, noha jelenleg Golddal már nem tudnak mit kezdeni, és a motivációja kb. nulla értelemmel rendelkezik.

A negyedik évadban a top siker Jégvarázs mesét dolgozták át, megfejelve az eredeti Hókirálynő alakjával, akit Elizabeth Mitchell játszik (és milyen jól!). Noha a Disney mese nem lett a kedvencem, ez az új történetszál nagyon jót tett a sorozatnak (már az Óz is sokat dobott rajta az előző évadban), így talán egy picit megbocsátottam, ahogyan elrontották a Pán Péteres történetüket. Bár sajnos még mindig fennáll az a gond, hogy mivel egy évadban két történetet mesélnek el, nagyon szépen és lassan felépítik a történetet, amit kb. két másodperc alatt le is zárnak, összecsapottan. (Hiányolni fogom Elsáékat az már biztos, de kíváncsian várom, a három gonosz királynőt.)

1. Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow): Ichabod Crane 250 évvel később ébred, a mi világunkban, és valami nagy rejtélyt kell felfednie, ami egészen az ő koráig visszanyúl. (kaland, dráma, fantasy)

Te jó ég! :D Mennyire utáltam ezt a sorozatot az elején, és most hol van! Az Álmosvölgy legnagyobb pozitívuma a karakterek, Abbie és Ichabod barátsága annyira érzelmes és jól van ábrázolva. (És azt sem bánnám, ha csak barátok maradnának, mert végre nem kell a nőnek mindig vonzódnia egy pasihoz.) A második évad előnye még, hogy végre minden rész összekapcsolódik, és egy kicsit sötétebb is lett a hangulat, ahogy egyre közeledik az Apokalipszis, amit még személyesebbé tesz, hogy mindegyik Lovas Ichabod valakije. (Ezek után mondjuk azt várom, hogy a másik két lovas Abbie-hez kötődjön.)

Noha idén Jenny, aki az egyik legjobb karakter, és Irving a háttérbe szorultak, nem igazán zavart az oly sokak által gyűlölt Hawley bemutatása, sőt, imádom a humorát, a vonakodását ahogy a világ megmentéséhez áll, és nagyon jó kémiája van mindkét főszereplővel, így tökéletesen beleillik a csapatba. Egy kis vérfrissítés úgy sem ártott, ha már a világvége ellen küzdenek, ne csak ketten tegyék. (Megjegyzés: Katrinával még mindig nem tudnak mit kezdeni az írók, kicsit olyan, mint A zöld íjászban Laurel, és hát, nem sírnék, ha meghalna...)

INNENTŐL SPOILERES A BEJEGYZÉS A KÜLFÖLDÖN LEADOTT RÉSZEKRE.

KEDVENC RÉSZEK:

10. T.A.H.I.T.I. (1x14) SHIELD: Coulson összefog egy ügynök kollégával, hogy megmentse Skye életét. De ennek az ára talán túl nagy.

Ez volt az első rész, ahol azt éreztem, igen, végre, kémes akció sorozatot nézek! Bár sejthető volt, hogy Skye nem hal meg, de kellemesen válogatták össze az akció részeket, egy kis érzelemmel, először hittem el, hogy a csapat tényleg egy család és már összeszoktak annyira, hogy érzelmi kötelék is van köztük. És kaptunk egy nyomot is a GH drog kiléte felől, ami akkor még a nagy történetnek számított.

9. City of Blood (2x21) Arrow: Egyik szerette halála után Oliver úgy dönt, hogy feladja magát Slade-nek, csakhogy ne kockáztassa a további vérontást. Eközben Laurel ismét elkezd nyomozni Sebastian Blood után, Slade pedig véglegesíti a tervét, hogy a Mirakuruval megerősített hadseregét ráküldje Starling Cityre.

A második évadban abszolút Sebastian Blood volt a kedvencem, és ebben a részben tündököl, szóval nem meglepő, hogy ez itt szerepel a top listámban. Ez és a 22. rész olyan tökéletes lett volna évadzárónak.

8. And They Lived... (1x13) OUATiW: Jafar végre megszerzi az erőt, amire mindig is vágyott, hogy megváltoztathassa a mágia törvényeit. Míg Cyrus és Amara elindulnak a Csodák Kútjához, hogy megtörjék a dzsinn átkát, Alice és a Fehér Nyúl hadsereget toboroz, hogy megállítsák Jafart.

Igazából azért ezt a részt választottam - habár mindegyiket szeretem -, mert tökéletes lezárása volt a sorozatnak. Volt itt akció, érzelmes részek, áldozatok, és egészen a végéig Will és Alice kapcsolata annyira, de annyira shippelhető volt, még Alice esküvője után is. (És a Jafar/Alice érzéseimről nem is beszélek...)

7. Streets of Fire (2x22) Arrow: Laurel és Oliver megmenekülnek, majd Oliver elindul, hogy megszerezze a Mirakuru ellenszerét, hogy megállíthassa Slade szuperkatonáit. De amikor Slade szerzi meg az ellenszert, Olivernek tárgyalnia kell Sebastian Blooddal. Eközben Laurel megtalálja a testvérét, Amanda pedig extrém lépéseket tesz, hogy kordában tartsa a szuperkatonákat.

Ez a rész volt szintén minden, amit imádok a sorozatban: akció, Sebastian Blood (nekem ő volt a fő fénypontja, ahogyan rájött, hogy kicsit tőrbe csalták, de igazából nem volt annyira más elképzelése, mint Olivernek, ő is a városba volt szerelmes), Thea (őt még azóta is szerettem, hiába tették félre a sorozatkészítők, és jó volt látni, hogyan kezeli Malcolmot), és összességében az izgalomfaktor nagyobb volt itt, mint az enyhén lapos évadzáróban.

6. Snow Drifts (3x21) OUAT: Zelena halála kinyitja az időportált, ami magába szívja Emmát és Hookot, és a 30 évvel ezelőtti múltba küldi őket... az Elvarázsolt Erdőbe. Míg megpróbálnak visszautat találni, véletlenül megváltoztatják a múltat és így Hófehérke és a Daliás herceg talán sosem találkoznak... és Emma sosem születik meg.

Ki ne szeretné az időutazós részeket? Itt éreztem azt, hogy bár Zelenát - az új gonoszunkat - megint nevetségesen egyszerűen írták ki, mégis élvezem a sorozatot és le tud kötni. Szívesen elviseltem volna, ha az időutazós szálból egy félévadnyi történetet kihoznak, nem csak ennyit.

5. Penguin's Umbrella (1x07) Gotham: Falcone és Maroni háborúval fenyegetőznek, a kiváltó ok pedig, hogy kié legyen a Pingvin, amikor a besúgóról kiderül, hogy életben van. De ezen kívül Falcone holtan akarja látni Jimet, mert ellenszegült a parancsának, ezért Victor Zsaszt, a bérgyilkost küldi érte.

Pingvin, azt hiszem, elég ennyit mondanom. :D ♥

4. Bad Blood (1x13) SH: Ichabod és Abbie rájönnek, hogy ki kell szabadítaniuk Katrinát a Purgatóriumból, hogy el tudják kapni az Apokalipszis Második Lovasát, Háborút. De Katrinát csak az egyik Tanú végső áldozatával lehet kiszabadítani.

Bár az egész második évadot élvezem úgy, ahogy van - szinte ez a tökéletes sorozat most számomra, Katrinát leszámítva -, mégis az első évadzárót emelném ki. Az volt az, ahol tényleg beleraktak egy olyan fordulatot, hogy "Mi?" képpel ültem a végén. (Nem mondom, hogy annyira kiszámíthatatlan lenne, de nagyon tetszett.)


3. The Climb (3x09) Arrow: Ra's al Ghul Nyssát küldi Starling Citybe, hogy Oliver tudtára adja, hogy a Liga naponta ötven embert fog megölni, amíg át nem adják nekik Sara gyilkosát. Mivel fogytán az idő, Oliver végre azonosítja a gyilkost... és rájön, hogy sosem tudná kivégzésre ítélni őt. Eközben Ray megmutatja Felicitynek az új projektjét.

Bár első tippjeim között volt Sara gyilkosának kiléte, addig csűrték-csavarták, míg elhittem, hogy mégsem ő az. Abszolút jó volt látni Oliver érzelmi küzdelmeit, és hogy végre Thea előtérbe került.

2. Beginning of the End (1x22) SHIELD: Coulson és csapata Fitz és Jemma áldozatának hála rájönnek, hol van Garrett, és esélyük adódik rá, hogy megállítsák a HYDRA ügynököt. Eközben Garrett élvezi az új erejét, Grant pedig megkérdőjelezi mentora épelméjűségét.

Szintén egy remekül összerakott epizód: akció, humor, áldozathozatal, és tökéletes függővég egy évadzárónak. (Azóta csak sírok, hogy hova vitte ezt a második évad...)

1. Turn, Turn, Turn (1x17) SHIELD: Egy kódolt üzenet sugárzása után a SHIELDen belül minden káoszba fullad. Eközben Coulson azt próbálja kideríteni, kinek is dolgozik May, és hogy kiben bízhat.

Kétségkívül a tetőpontja a sorozatnak: Nagyon jót tett neki, hogy meg merték lépni, hogy a fő csapatból is valakit HYDRA ügynökké tettek, és imádtam, hogy itt változott minden egy kicsit sötétebbé a SHIELD szétbomlásával és a karakterek reakciójával az árulásra.



KEDVENC KARAKTEREK:

5. Grant Ward (SHIELD): Már az első részektől kezdve Ward volt a kedvencem, mert a humora és a sztoikus karaktere nyújtott egyáltalán valamit. (Valljuk be, a sorozat az elején elég gyengén bánt a karaktereivel.) Aztán jöttek a visszaemlékezések és a Nagy Fordulat, és Ward még inkább belopta magát a szívembe, noha tudom, hogy a nézők és a fandom nagy része rajta veszekszik.

4. Oswald Cobblepot (Gotham): Amikor a Gothamet elkezdtem nézni, nem gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom, de úgy látszik, a humoros, szinte paródiába illő hangulat 2014 év főmotívuma, mert egyszerűen imádom ezt a sorozatot. De a fő ok Oswald karaktere, és simán át is lehetne nevezni a sorozatot a Pingvin show-ra, mert az ő részei és történetvonala viszi el a hátán a sorozatot. Manipulatív, őrült gonosz, aki a többi gonoszt egymásnak uszítja. Mi kell még?

3. John Constantine (Constantine): Bár nem olvastam - még - az összes Hellblazer képregényt, mégis DC-s kalandjaim során John Constantine karaktere hozzám nőtt. Ezért is különösen örültem, amikor a sorozatbeli adaptáció nem lett rossz, sőt! Végre egy szarkasztikus, cinikus Constantine (nem vagyok hajlandó azóta se a filmről beszélni), akit fel lehet ismerni! Egyedüli bánatom, hogy nagyon úgy fest, a sorozat nem fog megélni még egy évadot.

2. Cassandra Cillian (Librarians): Egy rész alatt sikerült megszeretnem, talán ő az újoncok közül a legösszetettebb karakter, főleg mert az ő az, akinek a legjobban utálni kéne a képességét, hiszen az öli meg.

1. Nick Hawley (SH): Mikor bejelentették, hogy új szereplő érkezik Álmosvölgybe, egyből kikészültem, mondván lesz majd erőltetett romantika, és nem kell az nekem. Aztán megjelent Nick, mindenki utálja, én pedig azonnal beleszerettem. Bár sokat még nem tudunk róla, de a rossz fiús, ereklyevadász személyisége abszolút passzol a két komoly főhősünkhöz, és kellemes comic relief.

KEDVENC NEM KÁNON PÁROSOK:

Idén bárhogy is akartam, nem tudtam kánon párosokat mondani, mert akármennyire nem zavar Oliver és Felicity romantikája, a régi fellángolásomnak teljesen vége, és ahogy kánon vizekre evezett a Captain Swan hajója, nekem abban a pillanatban ment el a kedvem tőle. Ahogy a könyvekben, a sorozatokban sem bírom azokat a romantikus kapcsolatokat, amiket az írók alkotnak, mert... valahogy sosem úgy írják őket, hogy lekössön engem, és nagyon szeressem.

5. John/Manny (Constantine): Új keletű párosításom, de mostanában, hogy Mannynek már több dialógusa van, úgy érzem, hogy tényleg segített eddig Constantine-nak és talán egyensúlyba tudnák egymást hozni

4. Bellamy/Clarke (The 100): Az elejétől fogva miattuk néztem a sorozatot, az akkor még lázadó/rosszabb oldalon álló, az impulzusaira hallgató Bellamy és az önzetlen, segítőkész Clarke abszolút jó páros a 100-ak vezetőinek, és jól ki is egészítik egymást. Kár, hogy a könyvekben hiába canon a párosításuk, iszonyatosan van megírva.

3. Jim/Oswald (Gotham): Óh, hát ez a páros... Kezdjük ott, hogy Jim megmenti Oswaldot, és így találkoznak először. Utána Oswald csak úgy beállít Jim lakására, és jön a falhoz vágós, kémiával teli jelenet. Ehhez nem is kellene több, hiszen ha ketten a képernyőn vannak, az már elég, hogy egész armadányi hajót elindítson. Viszont ahogy Oswald beszél Jimről (kb. mintha élete szerelme lenne), és hogy annyira érdekesnek találja, abszolút kedvez a megszállottságon alapuló kapcsolatnak.

2. Mindenki/Mindenki (Librarians): Ez az a sorozat, amit részben azért szeretek, mert a kedvenc elememet használja, a "megtalált családot," azaz minden szereplő cinikus, magányos, nem mernek közel kerülni senkihez, annyit csalódtak (vagy épp haldokolnak), és erre összehozza őket a Sors, együtt kell dolgozniuk és kész is a csapat = család. Ezt csak fokozza, hogy mindenki között olyan jó a kémia. (Jenkinst nem számolom ide. :D)

1. Nick/Ichabod/Abbie (SH): Ahogy már feljebb említettem, Nick karaktere tökéletes választás volt az Ichabod/Abbie pároshoz. Ichabod és Abbie is sok mindent (és sok mindenkit) vesztettek el az életben, Nickről csak annyit tudunk, hogy nem igazán alakít ki komolyabb kapcsolatokat (ennek nyilván van oka), de mégis ő a legoptimistább karakter közülük, és úgy érzem, jót tesz mindkét Tanúnak egy kis kikapcsolódás/nevetés/másik életszemléletmód. És itt is erősen közrejátszik, hogy alapjában véve "mi a világ ellen" hangulatú a kapcsolatuk, ami személyes kedvencem.

A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK:

Idén nem akartam a legrosszabb sorozatrészeket kiválogatni - egészen egyszerűen azért, mert most a jó sorozataimnak, bár voltak kétes minőségű részeik, mégis a top 5 helyet csak rossz sorozatokból kaptam, szóval:

5. Drakula (Dracula): Drakula amerikai vállalkozónak adja ki magát, amikor Londonba érkezik, akinek semmi más vágya nincs, mint modern technikát hozni a Viktóriánus korba. Valójában viszont azokon akar bosszút állni, akik évszázadokkal ezelőtt tönkretették az életét. Az egyetlen dolog, ami ebben megakadályozhatja, hogy beleszeret Minába, aki a halott feleségének reinkarnációja. (dráma, horror)

Jajj, hát ez a sorozat! Csak színésznőkért néztem végig, meg mert rövid volt, bár eleinte érdekelt volna, mert mégiscsak vámpíros történet. Azóta olvastam az eredeti regényt, és blah, ez nem is tudom, melyik film adaptációja, mert úgy hallottam, van még ilyen feldolgozás, ahol Mina Drakula szerelmének reinkarnációja.

Szóval igazából itt semmi fantasy nincs nagyon, csak valami üzletpolitikai bosszúk, ami aztán valóban nekem való...

4. A kiválasztottak (The Tomorrow People): Történet egy csapatnyi fiatalról, akik az emberi evolúció következő lépcsőjét képviselik, különleges erejük van, úgymint teleportálás és telepátia. Együtt a gonoszok ellen harcolnak. (akció, dráma, sci-fi)

Ez is csak egy régi történet feldolgozása - bár egyik ez előtti adaptációhoz nem volt szerencsém -, és még az elején egészen tetszett. Emlékszem, a 2013-as évzáró posztnál majdnem sikerült top 5-be bekerülnie a sorozatnak, mert szórakoztató volt, noha semmi véresen komoly, és szerettem a főhősök közötti kémiát, no meg, hogy a főhős nagybátyja volt a gonosz, és már az első részben a főhősünk beáll a gonoszokhoz kettős ügynöknek!

Na, igen, csak ezek után belebukott a CW adó legnagyobb hibájába - SZERELMI HÁROMSZÖGEK DÖGIVEL! A végén már keresztbe-kasul mindenki szerelmes volt mindenkibe, ami nevetségesen hatott, hiszen alig beszéltek. Ezen sajnos a történet sem segített, mert a kettős ügynökös szálat abszolút nem használták ki - igazából Stephent csak bénázott, és a gonoszok direkt nem buktatták le. Majd az írók már maguk sem tudták mihez kezdjenek, ezért a végén már ez is gonosz, az sem gonosz, majd mégis gonosz lett, teljesen eltörölve mindenféle karakter motivációt.

3. Bitten: Amikor Elena Michaels "most már végleg" elment Stonehavenből, azt hitte, hogy maga mögött hagyta a természetfelettit. Egészen addig, amíg egy rejtélyes telefonhívást nem kap a falka vezérétől, hogy jöjjön vissza. Szóval most vissza kell menni, el a normális életétől, ahol fényképészként dolgozik, és vissza a vérfarkasok világába, ami csak a falkát védelmező törvényekből áll, és egy férfiból, akit évek óta próbál elfelejteni. És ha ez nem lenne elég, Elena az egyetlen női vérfarkas. (dráma, fantasy, horror)

Sírok, ha erre a sorozatra gondolok, ugyanis Kelley Armstrong: Bitten könyvének adaptációja ez, és annyira rossz. :( Nem mondom, a könyvben is vannak hibák - főleg Elena és Clay kapcsolata, ami szerintem rohadtul nem romantikus, és ezen a sorozat sem segített egy cseppet sem, noha a végére megpróbálták átírni, hogy Clay legyen a hős, de addigra már mindenkit megutáltam.

Az a baj ezzel a sorozattal, hogy a könyv is unalmas helyenként - Armstrong legelső könyve, ezért kezdőkönyves hibákkal van tele -, és ez a képernyőn abszolút nem állja meg a helyét. Az elején nem sokat változtattak a könyvhöz képest, ami itt eléggé rosszat tett a sorozat élvezhetőségének, amikor csak esznek és beszélgetnek 40 percen át, az horror végül is, csak éppen másképp, mint az írók szánták. A második felére pedig kanyarítottak valami erőltetett történetet, mert rájöttek, hogy lesz második évad, de a második könyv jogát nem vették meg...

2. Az elnök árnyékában (State of Affairs): Egy CIA dolgozót kiválasztanak arra a szerepre, hogy naponta jelentse az elnöknek az Amerikát legjobban fenyegető veszélyeket. (dráma, thriller)

Néha úrrá lesz rajtam a kényszer, hogy keressek valami CIA-s, kémes sorozatot és eddig mindig belebuktam, és ez sem lett másképp. Most már csak mazochizmusból nézem még egy kicsit a sorozatot, meg talán nem kap 2. évadot...

Annyi logika sem szorult ebbe a sorozatba, hogy egy rész értelmes legyen belőle. El kéne hinnünk, hogy mindenben ez a véletlenszerűen kiválasztott CIA-s dönt, és a terepügynököknek semmi szerepük nincs a sikerekben. Minden az ő érdeme. Ő A NŐ! Ő aztán megmutatja! Másfelől persze, hogy az elnökkel személyes majdnem családi kapcsolatuk van, és ezért az elnök mindenben bízik benne - persze, aztán nem, de valahogy úgy érzem, ez a konfliktus is meg lesz oldva egy-két részen belül.

Végtelenül unalmas, ahogyan csak diskurálnak, hülyébbnél-hülyébb döntéseket hoznak, és még a CIA is körberöhögte őket a hitelességükért. Bónusz pont: A színésznő és az anyja maguk pénzelik ezt a sorozatot, hogy legyen hol dolgoznia a színésznőnek.

1. Believe: Egy különleges képességekkel rendelkező lány összebarátkozik az ő megvédésével megbízott, frissen a börtönből szökött fegyenccel. (dráma, fantasy, sci-fi)

A sorozatot a tartalma alapján nekem találták ki - különleges képességekkel megáldott emberek, jövőbe látó kislány, akinek az a feladata, hogy jobb hellyé változtassa a világot, de az erejétől sokan félnek, sokan pedig ki akarják használni.

De jól hangzik! Csak a kivitelezés olyan borzalmas, hogy szavakba sem tudom önteni. Odaadják a főhős kislányt egy frissen börtönből megszöktetett halálra ítéltnek, aki rendben, az apja, de ezt még ők nem tudják, ezért a pasi végig sír és sivalkodik, hogy ő nem-nem-nem. Mindig a pénz érdekli, a lányt elviszi szerencsejátékozni, de ők ám bujdosnak. A másik meg, akik a lányt rábízzák, közlik vele, hogy írassa iskolába, adjon meg neki mindent, legyen normális élete. De pénzt nem ad, házat nem ad, új személyiséget nem ad, ezért csak RÉSZEKEN át sétálnak az utcán étlen-szomjan. Tényleg, nagyon izgalmas, és mindkét főszereplő rémesen idegesítő és logikát nem ismer.

Ezt a sorozatot az 1x06 résszel kaszáltam, így nem tudom mi lett a vége, de azt hiszem, jobb is így, csak megkíméltem magam egy agyérgörcstől.

És ti hogy álltatok 2014-ben a sorozatokkal? :)

4 megjegyzés:

Lindaaa írta...

Mi a baj a SHIELD második évadával? Csak mert nekem eddig jobban tetszett, mint az első. :D Kicsit úgy vagyok vele, hogy jelenleg az az egyetlen sorozat, aminek van értelme, érdekes és jók a karaktetek is. Kiakasztott egyik másik sorozatnak az értelmetlensége és az ostoba párbeszédek, úgyhogy már nem is merek újakkal próbálkozni.

Gigi írta...

@Lindaaa: Nem sorolom mazochistába - jelenleg 4 ponton áll :) -, szóval szeretem, de vannak benne olyanok, amiken a hajamat tépem.
- Coulson őrültségét felvezették, aztán hopsz vége.
- Coulson morális iránytűje: elvileg ő lenne a *jó* SHIELD vezető, és hangsúlyozzák is, hogy ő jobb, mint Fury, hogy ő nem hagy ott embert. Erre Donnie-val is, egy szinten Warddal is úgy bánik, mint a HYDRA. Jelenleg a HYDRA és a SHIELD között annyi talán a különbség, hogy a SHIELDnek nincsenek népirtós gondolatai, de módszerre, és az adott esetekben nem sok különbség van az áldozatoknak, hogy kivel dolgoznak.
- Honnan van a SHIELDnek pénze?
- A karakterek, nem látom, hogy haladnának valahova, kevesebb érzelmesebb rész van, és így nekem megint üres vázak leginkább. Főleg Skye, aki Ward árulásától most kicsit dark side-os lett, de a szüleiétől nem? Mármint amikor azt hitte, hogy elhagyták, etc, etc, akkor a személyisége egy vidám, főleg comic relief volt. Wardba nem is volt szerelmes.
- Eddig Skye megkérdőjelezte a SHIELDet, most nem. Egyszer talán ha volt erre egy mondata.
- Jemma és a HYDRA szál, el lehetett volna húzni félévadig, igazi kémes sorozatosan. Erre kiderül, hogy ott van Bobbi (aki szintén ért a tudományhoz is), és ő elvileg Jemma után került be? De mégis fővezető volt? Hogy? Miért? Miért kellett Jemmának ott lennie? Szimpla ügynökök szoktak mindenféle tudományos ismeret nélkül információt lopni, Bobbi is megtehette volna. Jó, tegyük fel, hogy valami extra-ultrát akartak felsőbb szintről - nem mintha számítógépről nem lehetne feltörni és ott van Skye tehetsége, de azt minek használni -, de akkor is Jemma mit ért el? Semmit. Sőt, még csak ki se képezték semmire, úgy küldték be. Kétlem, hogy hirtelen a gyásztól ennyire összeszedett lenne.
- Trip - tudom, hogy a színésznek van egy másik sorozata, de nevetséges, ahogy bántak a karakterével -, sírnunk kéne, de a neve is alig jutott az eszembe, annyi karaktere van.
- Mack, Izzy - szintén. Ja meg hát Izzy gyászát hirtelen abbahagyta Hunter.
- Bobbi/Hunter - ha romantikusnak kéne látnom, akkor nem érték el, amit akartak...
- Skye apja - nekem borzalmasan mutatták be, még most sem tudom eldönteni, hogy mit akartak ezzel. Egyszerűen ezt a dühkitörést, amitől "gyilkos szörnyeteg," nem tudom hova tenni, mert oké, hogy indulatos, de így? Azt hittem, szuperereje van, amikor besétált Whitehallhoz és leölte az embereket, de nem, csak dühös volt.
- Whitehall - eddig kétdimenziós gonosz volt, akitől félnünk kéne. Most már hulla.

De ettől függetlenül tényleg valahol jobb, mint az első évad: Komolyabb irányba mennek, jobban hajtanak a főszálra. Ez tetszik. :) Viszont nekem kevés Fitz, Jemma, May és a többiek, csak akkor vannak elől, hogy ha épp cselekményelemek. És én karakterközpontú vagyok, és úgy vettem észre, hogy bár az első évad 1. felében sem törődtek rendesen a karakterekkel, kb. azon a szinten vagyunk. Skye körül forog a világ, akit meg én nem szeretek.

Konyvfan írta...

Szia! Az Agents of SHIELD-től függetlenül a Marvel új sorozata, az Agent Carter tetszett? :) Engem az angol akcentus és Jarvis megvett kilóra, kíváncsi lennék, vajon mennyire vagyok elfogult.

Gigi írta...

@Konyvfan: Igen, abszolút imádom az Agent Carter - elméletileg, ha nem felejtettem el frissíteni a GYIK rovatban szoktam hetente változtatni, hogy állok a sorozatokkal, miket nézek és mik a kedvenceim, és most ott az első az Agent Carter. :)

Abszolút imádom Jarvist, és Peggyt is, nem tudok eleget áradozni róla, hogy mennyire jó főhős Peggy, és mennyire imádom az anti-feminizmus kifigurázását. Úgy érzem, hogy sokkal jobb, mint a SHIELD valaha is volt, sajnálom, hogy csak 8 részes lesz. :(

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.