Ugrás a fő tartalomra

Keri Arthur: Darkness Splintered (Széttört sötétség)

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A Dark Angels 6. része.

Úgy általában az egészről: Risa elvesztette a Pokol Kapujához vezető második kulcsot is, és sikeresen meg is halt közben. Ám Azriel visszahozta az életbe − ezzel viszont elrabolta Risától a jövendő életeit, mivel így, ha újra meghal, ő is sötét angyal lesz. Dühétől vezérelve, Risa száműzi maga mellől Azrielt, majd jól leissza magát és sír pár napig, mivel terhes, ezért azt hiszi, hogy Azriel nem belé szerelmes és azért segített neki, hanem mindent azért a tetves gyerekért tett. (Imádjuk ezt a hozzáállást.)

De persze Risának akadnak komoly gondjai is: Mivel nem sikerült megszereznie a kulcsot, az apja végleg elvesztette azt a kevés türelmét is, ami volt, ezért megfenyegeti Mirri életét, egy mágikus nyakörvet tesz rá, ami negyven óra múlva lefejezi a nőt. Mivel Lucient megölte Risa, ezért nem tehet mást, minthogy megpróbálja felkutatni a régi rejtekhelyeit, hátha valami információt talál ott a rossz útra tért angyal segítőiről, akiknél a kulcs van. Amit talál: az ex-pasiját, akinek muszáj a segítségét elfogadni most, hogy teljesen egyedül van, egy bombát, ami majdnem megöli őket, démoni energiákat. De otthon sem fogadja vidámabb látvány, mikor arra ér haza, hogy leégett a házuk. Vajon a teljes káoszban Risa képes lesz végre megszerezni egy kulcsot és manőverezni Hunter, a vámpír tanács fejének politikai játszmái között?

Az előző részt nagyon utáltam, és a földhöz is vágtam, mert az írónő abszolút elrontott a romantikus szálat Risa siralmaival. Azt megérteném, hogy dühös azért, amit Azriel tett - hiszen megfosztotta ezzel attól, hogy újra lássa a szeretteit és egy örökkévalóságig szóló döntést hozott a nő életében. Ez minden csak nem romantikus, nem óvó és szerető, és nem érdekel, ha az az indoka, hogy ő szereti Risát. Előtte meg lehetett volna beszélni, hogy mit csinálnak egy ilyen kétes esetben. Ezt nekem le kéne nyelni, hogy romantikus, mikor az egész arra ment ki, hogy legyen köztük egy félreértés, és ezen szomorkodjanak. (Nem ilyen témát kéne ehhez választani.) Ugyanis most kiderül, hogy ha Risa meghal, a gonosz papok valószínűleg zombiként újraélesztik és teljes uralmuk lett volna felette, de hogy ezt Azriel képtelen volt elmondani és hogy ez csak a hatodik rész közepén jön elő? Nevetséges. Elhiszem, hogy sok párkapcsolatban van kommunikációs probléma, de ez túlmutat azon.

Ami nagyon dühített még az Risa féltékenysége a saját gyerekére. Azt mondja, nem is az zavarja, hogy Azriel elrabolta a reinkarnáció lehetőségét tőle, hanem egészen biztos, hogy a gyerekért tette. És hogy nem őt szereti, hanem a gyereket és hát hogy miért szeret mindenki mást, nem őt? Elhiszem, hogy nem minden nő birkózik meg a terhesség gondolatával, és teljesen rendben lenne, ha ezt mutatná be a könyv. De miután egy több száz oldalas félreértésből, aww mégis szeretlek dráma lejátszódik, Risa egyből elolvad a kisfia gondolatára.

És ez itt a legnagyobb gond: Arthur próbálkozik drámai elemeket bedobni, de igazából ez csak egy romantikus urban fantasy lenne. Ami nem azt jelenti, hogy nem lehetne normálisan kezelni a dolgokat, de Arthur egyszerűen figyelemhiányos ilyen helyzetekben, és amikor sírni kéne vagy depressziózni, bedob egy-két szexuális viccet, flörtölgetést, mert ez inkább a lételeme. Feleslegesen akart dark fantasy vonulatot ide belehozni, mert egyszerűen nem használja ki, és nem megy neki sehogy sem.

A főhősnőt megerőszakolták az előző részben, az ember azt gondolná, hogy ez esetleg eszébe jut, de nem, mindenáron szexelni akar, mindenféle gondolat nélkül az előző nemi aktusára… (De legalább tényleges szex jelenet most nem volt, ami plusz pont ezek után.) Meghal egy szereplő, akiért Risa sír, az olvasók nem igazán, mert huszadrangú szereplőről van szó, akitől elbúcsúzni nem fáj… De Risa miután kisírta magát a hulla felett már megint Azriel nadrágjába akar bejutni és nevetgélnek a szópoénokon.

Néha ilyenkor úgy éreztem, hogy Arthur amennyit dolgozott a könyvön nem olvasta el egyben, mert a főhősnek, az olvasónak alig telt egy pár perc a drámai esemény után, lehet írás közben ő már feldolgozta az eseményeket, de se Risa, se mi nem, így meg kizökkentően édes-vicces volt utána a regény.

Ezeket az egyenetlenségeket leszámítva maga a történet viszont isteni lett: pörgős akció, ahol Risának tényleg egy perc nyugta sincs, mindenki csak fenyegeti. Mind Hunterrel, mind Harryvel, mind az apjával, a sötét varázslókkal és a Raziqkal szembe kell néznie, és minden szálon kiderülnek érdekes dolgok, de csak nő a feszültség, ami várhatóan eposzi nagy küzdelemben fog végződni a következő részben.

Noha a Lucien szálat szintén kicsit érzelemmentesen zárta le Arthur, reméltem, hogy nem fog mindegyik gonosszal így végezni. Viszont még egyet sikerült az utolsó két oldalban elintéznie, aminek se érzelmi, se semmilyen vonzata nem volt, és csak ültem és néztem, hogy ezt most komolyan meglépte-e, mert ahhoz képest, hogy öt könyvön keresztül ő volt az atyaisten, elég könnyen megoldotta Risa a helyzetet.

De összességében egy jól sikerült kötet ez, könnyen olvasható, az összes szál kezd összeérni, és azért bár egy kicsit morogva a romantikára, várom, hogy mi lesz ennek a sorozatnak a vége.

Kedvenc karakter: Stane

Ami kifejezetten tetszett: a nyomozás

Ami nem tetszett: Risa siralmai, az éles és érzéketlen hangulatváltások

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Kiadó: Signet

Kiadás dátuma: 2013. november 5.

Oldalszám: 394 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d