Ugrás a fő tartalomra

E. Lockhart: A hazudósok

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Cadence Sinclair Eastman a gyönyörű és gazdag Sinclair család elsőszülött unokája, a vagyon és a trón várományosa. A családjában elvárják, hogy mindenki tökéletes legyen, ezért nem igazán mutathatja ki az érzelmeit, amikor a szülei elválnak vagy amikor a nagyanyja meghal. A fényűzés és a hazugságok között azért akad jó dolog is: Nyaranta a család a magánszigetükön él, ahol minden csodálatos és Cadence a baráti társaságával, a Hazudósokkal elfeledheti a problémáit legalább egy kis rövid időre. Sőt, még az igaz szerelmet is megtalálja Gat képében, aki az egyik nagynénjének ismerőse, és bár a nagyapja nem nézi jó szemmel Gat látogatásait származása miatt, mégis minden nyarat velük tölt a fiú. A dolgok csak akkor fordulnak igazán rosszra, mikor tizenöt évesen Cadence-t egyedül találják a vízben fejsérüléssel: A lány onnantól kezdve migrénes poszttraumás fejfájásoktól szenved, és nem emlékszik mi történt azon a nyáron, és valamiért a barátai se állnak szóba vele két évig.

Már amikor megjelent angol nyelven ez a könyv, akkor is el akartam olvasni, nem igazán tudtam róla semmit, azon kívül, hogy van benne valami nagy csavar, ami mindenkit letaglóz: Erre már a cím is utal és az első pár oldalból már gondolja az olvasó, hogy ez a nagy meglepetés a baleset kilétét és következményeit fedi. És igazából ez az egyetlen bajom a könyvvel, amiért csak négy csillagot tudtam rá adni: Az írónő is erre a csattanóra épít inkább, a végén sokkhatásként kell érnie minket, különben nincs olyan nagy érzelmi vonzata az egésznek. Noha a karakterek érdekesek és a kapcsolataikat valamennyire felvázolja, mégsem mélyed el annyira benne, hogy önmagában, ha már tudjuk a csattanót is, hatással legyen ránk annyira a könyv. Bevallom, én kb. a 30. oldalon már tudtam, mi a vége és bár szerettem a könyvet, sokat levont az élvezhetőségéből, főleg mert azt éreztem, hogy a végén nekem meg kéne lepődni, pedig annyi, de annyi nyom és előreutalás van, ami túl sok volt vagy túl átlátszó. Azt is hozzátenném, hogy nem az első ilyen csavarral rendelkező könyvem ez, és akinek az lesz, az esetleg meglepődhet, ez a része a regénynek nagyon olvasófüggő. De sajnos én már találkoztam hasonló csavarral, ahol ezt jobban kivitelezték − és nem csak azért, mert nem volt ennyire átlátszó, hanem mert önmagában nem ez volt a történet főpontja.

A regény stílusa egy kicsit túlírt, de szerintem pont illett egy ilyen főhőshöz, aki az elején is mondja, hogy szereti a szavak nyakatekertségét, és mivel ő mesél az olvasónak nem volt ez karakteridegen, és szerettem az eltúlzásokat a narrációban − mikor vérzésként írja le a lelki sebeit −, mert ez nagyon jellemző a tinédzserek túlságos érzelmességére és túlreagálására.

Ha már ifjúsági regény egy kicsit szól arról is, hogyan kezdik el keresni önmagukat a szereplők, és noha ők annyira gazdagok, amivel a legtöbb olvasó nem tud azonosulni, itt ez abszolút jól volt ábrázolva − hiába elkényeztetett kölykök a főszereplők, mégis lehetett őket kedvelni, és a gazdagság és elvárások negatív hatását is bemutatta. A szülői elvárás nem kifejezetten csak a felső tízezer problémája, de itt ettől még inkább hangsúlyosabb és nehezebb probléma lett ez a gyerekek számára. Gat, az egyetlen olyan szereplő, aki csak bekerült a családba és nem vérszerinti rokon, képvisel egy másik perspektívát a többi szereplőnek, és egy kicsit úgy is éreztem, ő nem hús-vér karakter, csak a külső világot, a vele járó gondolatokat, szabadságot testesíti meg, és inkább ebbe az ideába, "világba" szerelmes Cadence, mint magába a fiúba. Gat az, aki elgondolkozik azon, hogy változtatni kell-e a világon, ha tudunk, mennyit tudunk megtenni, és mi tesz minket jóvá vagy rosszá − ha tétlen ülünk a gonoszságok mellett? − és a hit kérdését is érinti. Eltöpreng azon, hogy lehet, hogy valakinek olyan kevés van, míg mások gazdagok, és hogy miért igazságtalan az élet.

Ehhez kapcsolódik közvetlen a regény másik témája: a negatív érzelmek, gondolatok, tulajdonságok, mint motiváló erő, milyen következménye van annak, ha valakin például eluralkodik a kapzsiság. A szereplők közül egyik sem jó vagy rossz, ahogy az életben, bár Gat küszködik azzal, hogy árnyaltan lássa a világot, mégis a rossz döntéseik indítanak el egy dominósort, ami a könyv végén bontakozik ki és látjuk teljes mértékben a "pusztítást." Ezt ügyesen Lockhart párhuzamba állítja azzal, hogy míg a Hazudósok a szüleik miatt szenvedtek, a Hazudósok is hasonlóan okoznak másnak szenvedést, pedig bele se gondoltak, így azért egy kicsit kérdőre vonja, hogy vajon a szülők mennyire vannak tudatában annak, hogy mennyi fájdalmat okoztak a gyerekeiknek, és az olvasóra bízza, hogy ez megbocsátható-e vagy sem.

A könyv érinti a gyász és a nehéz traumák feldolgozását is, és bár én szívesebben láttam volna a többi szereplőből többet − általában csak elsétáltak a főhős előtt gyanúsan soványan vagy részegen −, azért érthető ez a látásmód, mert Cadence inkább csak magára figyel. Még így is azért az olvasó el tudja képzelni, hogy a család többi tagja, hogyan szenved, míg Cadence lassan feldolgozza a traumát, ahogy visszajönnek az emlékei. Elég szívfacsaró még úgy is olvasni, hogy min megy keresztül Cadence és miket gondol vagy tesz, ha az ember tudja, mi a könyv vége.

Mivel a Sinclair család van a központban, ezért nem meglepő, hogy a regény másik nagy témája a családi kapcsolatok, amit tökéletesen ábrázol Lockhart. Egyik szereplő sem kifejezetten jó vagy rossz ember, és ebből következik, hogy a kapcsolataik is emberiek, hihetőek és nem mindig szépek. A szülők és a gyerekeik kapcsolatát remekül mutatja be mind a három generációval: milyen ha a szülők nyomást gyakorolnak a gyerekeikre, milyen amikor túlságosan meg akarják szabni a gyerekeik életét, de mégis szeretik őket. És milyen amikor az élet csúnya dolgai és a negatív érzelmek elrondítanak egy kapcsolatot egy időre, de aztán talán van onnan mégis visszaút. Cadence fejezi ki ezt a legjobban, amikor a nagyapjáról beszél:

"Szeretem őt, de abban nem vagyok biztos, hogy kedvelem is."

Ami még nagyon tetszett a regényben, hogy Cadence mesékként írja át a családja történetét, és nagyon sokféleképpen meséli el, különböző mesékből merítve, különböző tanulságokkal és nézőpontokkal a történetet, ezzel is azt hangsúlyozva, hogy minden eseménynek legalább két oldala van, és nem lehet mindent beskatulyázni valahova egyszerűen és semmi sem csak jó és rossz és tisztán felosztható, kielemezhető. Ehhez egy picit az is kapcsolódik, hogy mennyire látják a Sinclair család életét a külsősök csak egy mesének, egy történetnek, egy izgalmas pletykának, amit el lehet mesélni és csak az emberek szórakoztatására van, pedig igazi, élő emberekkel történt meg az a baleset.

A hazudósok nem egy egyedi, különleges történet, ahogy sok helyen reklámozzák, de való igaz, hogy nem egy rózsaszín, romantikus ifjúsági regény, hanem egy keserédes családtörténet, a nehéz helyzetek feldolgozásáról, amit kifejezetten jólesett olvasni.

A kötetet köszönöm a kiadónak! :)

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a stílus, a vége

Ami nem tetszett: túl átlátszó, pedig inkább a sokkhatásra épít, mint az érzelmekre

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2015. április (eredeti: 2014. január 8.)

Oldalszám: 248 oldal

Honnan: kiadótól recenziós példány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …