Kelley Armstrong: Double Play (Kettős játszma)

2016. május 8., vasárnap

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Nadia Stafford 3,5. része.

Úgy általában az egészről: Nadia és Jack boldogan élik az életüket, már amennyire ez bérgyilkosokként lehetséges. Mivel Jack tartozik egy régi mentorának egy szívességgel, ezért Írországba utazik, hogy elintézze és végre maga mögött tudhassa a múltját. De a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy várja, és Quinnt is elrabolja valaki, a Cotrapasso társaság pedig bevonja Nadiát a nyomozásba.

Alapvetően nem szeretek kiegészítő novellákat olvasni a sorozataimhoz, mert eddig mindig úgy éreztem, hogy teljesen feleslegesek. Úgy vagyok vele, hogy ha már egy regényt vagy regénysorozatot olvasok, akkor legyen benne minden, lehetnek ingyenes plusz anyagok, de anélkül is lehessen érteni a történetet, hiszen azért könyv a könyv, hogy egy teljes történetet kapjak. Ezek mellett pedig akárhányszor belekezdtem valamibe, sosem találtam olyan novellát, ami igazán bármit hozzáadott volna a sztorihoz és leginkább csak kifáradt, unalmas részletek voltak, amik azt az érzést keltették bennem, hogy ezek kerültek ki a vágószobában a kéziratból.

Az egyetlen dolog, ami miatt mégis bevállaltam ezt a kötetet, hogy rendes kisregény a maga 130 oldalával, és mert imádom a Nadia/Jack párost és nem nagyon láttuk, hogy merre tart az életük a 3. rész végén, illetve a Contrapasso társasággal túl sok kérdés maradt megválaszolatlanul. De ha azt gondoltam, hogy ezzel haladunk valamerre, hát nagyon csalódhattam, ugyanis ez csak egy kis epizodikus nyomozós eset, és ennyi.

A történetben ráadásul, bár hiába van váltott nézőpont, így (még jobban) megismerhetjük Jack gondolatait, érzelmeit és kétségeit is, mégis a kedvenc párosom javarészt nem is szerepeltek együtt. Bár a végén a Nadia/Jackre vágyó szívem is kapott pár kedves percet, mégis jobban szerettem volna, ha egész végig együtt dolgoznak. A romantika pedig sajnálatos módon a könyv végére egyszerűen átcsapott nyálasba, amit nem igazán hittem volna, főleg Jacktől, és elkapott a nevetőroham is olyan rózsaszín és bénus jelenettel találtam magam szemben.

Az akció része viszont izgalmas és pörgős, ahogy azt már Armstrong krimi/thrillerjeitől megszokhattuk. Noha nem egy nagyon csavaros történetet kapunk ekkora terjedelemben, mégsem volt túlságosan átlátszó a történet. De sajnos valahogy úgy éreztem a végére kifulladt Armstrong, ugyanis iszonyatosan összecsapott lett a sztori vége, minden szálat rettenetesen gyorsan lezavart, és gyorsan még egy epilógusszerű mesélést is kaptunk, ami talán egy regény befejezéséhez jobban illett volna.

Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kiegészítő kisregényt, de még mindig úgy érzem, hogy ezek a toldaléktörténetek nagyon nem nekem valók, ugyanakkor aki egy kis falat Nadia sztorira vágyik, annak tökéletes kikapcsolódást nyújthat.

Kedvenc karakter: Nadia, Jack

Ami kifejezetten tetszett: az akciójelenetek, a Jack/Nadia páros

Ami nem tetszett: a vége összecsapott és nyálas

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Traverse Press

Kiadás dátuma: 2016. április 5.

Oldalszám: 130 oldal

Honnan: saját, e-book

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.