Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll.

Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni.

Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képessége, mint a Chloenak. Aztán a végén, amikor kiderül, hogy mi húzódik meg a háttérben, egy kicsit csalódott voltam, mert egy enyhén összecsapottnak érződött, részben a könyv rövidsége miatt is, de igazából semmi konkrét magyarázatot nem kapunk, ami nem zavart volna, ha nem erre épít javarészt a történet.

A Cainsville sorozatában felbukkanó történetmorzsa és helyszín itt kerül kifejtésre, mert Armstrong annyira szereti a régi kísérleteket és azt, hogyan bántak a mentális betegekkel, hogy elég kutatási anyaga volt, mikor felkérték ennek a történetnek a megírására, hogy kiélhette magát. Ezért is olyan érzésem támadt – főleg mert egymás után olvastam sok Armstrong könyvet –, hogy igen, ez megint a már jól bevált téma nála, de ettől még cseppet sem lesz unalmas, mert nem erre a rejtélyre építi az egész könyv a csattanóját, hanem inkább a szellemek utáni nyomozásra elhagyatott helyen, ami kellemes borzongást nyújt.

Igazán "armstrongosan" nem csak egy pörgős nyomozási szál van, hanem akad bizony humor és romantika is, és még mindig úgy vagyok vele, hogy Armstrong az egyetlen írónő, aki biztosan olyan romantikus szálat, kémiát és evődést ír a karakterek közé, hogy még engem is rá tud venni, hogy egy párosnak szurkoljak. Ez itt sem volt másként, imádtam olvasni Tess és Jackson ismerkedéséről és lassan kibontakozó vonzódásukról.

Mivel Tess árva és ifjúsági regényről is van szó, a központi téma az énkeresés és hogy mit is szeretne a főhősünk az élettől, és hogy mennyire bénító is lehet, ha kikerül valaki a nagyvilágba, hiába is vannak tervei, attól még fel kell fedeznie önmagát. Tess még azzal is küszködik, hogy mennyire határozzák meg őt a szülei, hiszen nem is ismeri őket, viszont valószínű, hogy tőlük örökölte a képességét. Ezzel Armstrong játszik egy kicsit azzal, hogy mennyire határoz meg minket a genetika, de ugyanakkor a végső döntés mégis a mi kezünkben van, hogy mi lesz belőlünk.

Ezek mellett mivel még az 1960-as években játszódik a történet, a lányoknak még nehezebb helyzete van, mint most, így egy kicsit a szexizmus kérdése is felmerül, főleg, hogy Tessnek egyedül kell boldogulnia a nagyvilágban és nem veszélytelen egyedül utaznia. Illetve azzal is szembesülnie kell, hogy nőként nehezebb elérnie az életcéljait.

Összességében ez egy elég rövid regény, így ugyan a világfelépítés látja ennek kárát, de cserébe egy izgalmas, kellemesen borzongató tini történetet kapunk, a megfelelő mennyiségű romantikával és humorral, ahogy már Armstrongtól megszokhattuk.

Kedvenc karakter: Tess, Jackson

Ami kifejezetten tetszett: a téma, a kísérteties hangulat

Ami nem tetszett: a fantasy szál összecsapott magyarázata

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Orca

Kiadás dátuma: 2015. szeptember 29.

Oldalszám: 264 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére