Ugrás a fő tartalomra

Carolyn MacCullough: Once a Witch (Egyszer boszorkány)

Hogy akadtam rá: Cassandra Clare (kedvenc íróm) ajánlása található a könyvborítón. :) Azt hiszem, ez mindent megmagyaráz.

Várható magyar megjelenés: Nem tudok róla, hogy megjelenne magyarul.

Úgy általában az egészről: Adott nekünk Tamsin Greene, aki köszöni szépen tökéletesen elvan a bentlakásos suliban Manhattanben és örül, hogy szobatársával és barátjával lehet, Agathával, és a legfőbb, hogy minél távolabb legyen az otthonától, amit ő csak "Hellcraternek," azaz Pokollyuknak hív. Hogy miért is olyan rossz főhősünknek ott? Van egy elbűvölően gyönyörű nővére, aki szőke hajú, stb, és mindenki imádja. Mellesleg pedig, mindenki boszorkány a családban, mindenkinek megvan a maga Képessége (fagyasztás, tűzlabdák, gyors mozgás, időjárás irányítás, az emberek befolyásolása), és a család dolgot épp ezért nagyon komolyan veszik. A nagymama irányítja ezt az egész családi boszorkányság ügyet, ő hozza a döntéseket, és Tamsin nagyon Tehetséges nővére, Rowena a várományos a családvezetési szerepre. A lényeg, hogy nagyi bizony jövőbe lát és megjósolja Tamsin születésekor, hogy ő lesz a legerősebb az egész családban. Mindenki izgatottan várja a 8. születésnapját főhősünknek, ugyanis ekkor mutatkozna meg a képessége... Érkezik a nagy nap és nyomtalanul el is múlik, a család pedig próbál nem beszélni róla. Akik eddig jóban voltak Tamsinnal, főleg unokatestvérei, elhúzódnak tőle, hiszen ő a csodabogár, a család szégyene, akinek nincs semmilyen ereje. Nah, pont ezért szereti a nyüzsgő várost, a boszorkányságtól jó távol.

Sajnos viszont hétvégére és ünnepekre haza kell látogatni és nem mellesleg most lesz a nővére eljegyzési partija is. Tamsin átvette nagyanyjától egy időre a család könyvesboltot, legalábbis ezt a munkát azért még rábízzák, és Tamsin szerencséjére (vagy nem) betéved egy helyes, fiatal professzor az egyik egyetemről, hogy neki bizony segítség kéne. Meg kellene keresni egy családi örökséget, egy órát, amit 1887-ben vesztett el a családja szerencsejátékon. A professzor, Alastair, csak annyit tud, hogy egy bizonyos Rowena Greene tudna neki segíteni, mert azt hallotta, neki van tehetsége az ilyen dolgokhoz. Mivel Tamsin végre úgy érzi, hogy bizonyíthat a családjának elvállalja a feladatot, és újonnan hazaérkezett régi legjobb barátjával, Gabriellel neki vág az időutazásos kincsvadászatnak.

A könyv megérdemli az öt pöttyöt bőven. Szép, összeszedett, megszerkesztett kis sztoriról van szó. Az időutazás miatt a paradox kis problémák felvetődnek, amiket én eleve külön szeretek. A humor is kifogástalan, és a karakterek is szerethetőek, főleg a mindent tudó nagyi. :) Amit kiemelnék, hogy reálisan ábrázolja a világot (a háttérben elfut egy-két hajléktalan, a főhősöknek hamis személyijük van, hogy be tudjanak menni szórakozni, a főhős iszik és dohányzik, no persze mértékkel). Tetszettek a jóslatok, a meghatározott dolgok, ilyesmi.

Viszont a történetnek nagy potenciálja van, hogy valami szomorúbb vége legyen, illetve, hogy nagyobb szomorú esemény, nagyobb döntés legyen benne, hiszen ezt is sulykolják, hogy a főhős borzalmas választás előtt áll. Az epilógus pedig nem zárt, ott gyülekeznek a sötét felhők. Remélem, hogy ennek lesz folytatása, bár eddig csak egyke regényként van fent adatbázisokban, mert mindenképpen megérne egy második részt. Sőt! Akár többet is. :)

Kedvenc karakter: A Nagyi. :D

Ami kifejezetten tetszett: Időutazás.

Ami nem tetszett: én azért kijátszottam volna a szomorú kártyát

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Ilyenkor vagyok szomorú, hogy nem jelenik meg magyarul illetve azért is mert még nem tudok jól angolul, hogy neki merjek kezdeni :(

    VálaszTörlés
  2. Hát reménykedni lehet, meg zaklatni a kiadókat. :) Most úgy is nagyon ráálltak erre a young adult fantasy témára.

    VálaszTörlés
  3. Ez igazán megjelenhetne magyarul is. :S

    VálaszTörlés
  4. A Kelly Kiadó biztos ráharapna ha szólna nekik valaki.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige