Ugrás a fő tartalomra

Beth Fantaskey: Jekel Loves Hyde (Jekel Szereti Hyde-ot)

Hogy akadtam rá: Megszerettem Fantaskey előző könyvét, és tűkön ülve vártam a következő regényét.

Úgy általában az egészről: Kezdem azzal, hogy a fülszöveg ritka rossz, legalábbis teljesen félrevezetőnek ítéltem meg, persze, persze, arról szól, de mégis, kb. a 60. fejezetbeli csavart rakják ki, és nem értettem minek. Tehát, zárjuk ki most a fülszöveget és térjünk a lényegre.

Van Jill Jekel, a tökéletes szürke egér típusú lány, adott Darcy Gray, az ősellensége, vagyis a szőke ribanc (óh, már nem is fáradozok, hogy kiszűrjem a csúnya szavakat), és mindehhez adjuk hozzá Tristen Hyde-ot, a nem éppen vidám, ám de szexi, magának való tanulót.

Jill apját megölték, és próbálja feldolgozni a gyászát, és bár reméli, hogy a rendőrök megoldják az édesapja gyilkosságának esetét, mégis ennél nagyobb problémákkal kell szembenéznie. Édesanyját megtöri a gyász, jönnek az anyagi és lelki gondok, hiszen nemcsak, hogy édesanyja nincs ott mellette, egyetlen barátja, Becca (akit hívhatunk a fantasy irodalom ékes példájának, ugyanis minden ilyen típusú könyvben a barátok inkább ellenségek) csak azért áll egyáltalán szóba vele, hogy kihasználhassa őt, és ami a legrosszabb Jill édesapjának emlékét befeketítik, ugyanis a kedves Mr. Jekell lopott a munkáltatóitól és feketén dolgozott valamin, nem mellesleg pedig eltüntette Jill iskolára szánt pénzét.

Így még inkább vonzónak tűnik az a kémia verseny, amit a közeli Tudományegyetem rendezett meg, a díj nem más, mint 30 ezer dollár. Persze Jillt nem csak ilyen "sekélyes" okok vezérlik, mikor belemegy, hogy Tristen Hyde-dal együtt dolgozzon egy titokzatos vegyületen, ami ha minden igaz a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különleges esete című regény alapját adta. A tét nem más, mint Tristen lelke.

Beth Fantaskey-től őszintén egy reális alapú, laza, romantikus regényt vártam, hiszen a debütáló irománya is ilyen volt. A megszokott karaktereket hozta, a lány, aki csendes, a fiú, aki magának való, a szőke, ámbár nem hülye rivális csaj, az igenis sötét futball sztárok, a legjobb barátnő, a tanár, a kedves szülő. Igen ám, de mintha Fantaskey is érezte volna, hogy szinte ugyanazokat a karaktereket mozgatja, mint régen, ezért megcsavarta a dolgokat, és senki nem olyan, mint ahogy először várnánk. (Megjegyzés: valaki szidta Beccát, hogy nem is barátnő. Kérem szépen, Jill is nagyon jól tudja, hogy Becca csak kihasználja őt, nem értem, ki olvasott félre és mit. Ez nem olyan, mint a Csitt, Csittben Vee, aki tényleg semmire se jó, és mégis ő kapja meg a barátnői címet.)

Mint említettem laza regényre vágytam, azért kezdte ebbe, de valami teljesen más kaptam. Nem véresen komoly, nem egy Ellen Hopkins, de mégis azt mondanám, hogy sötét hangulata van, hiszen alap kérdés az önmagunk gonoszságának, erkölcstelenségének feldolgozása, a bennük rejlő sötétség elfogadása. A szereplők megpróbálnak küzdeni a saját démonaikkal, és lehet rá kell jönniük, hogy a gonosz rész nélkül nem teljes emberek. Az öngyilkosság, a gyilkosság, a gyász, az elfogadás, a magányosság, az elhanyagoltság, a kihasználás témája is felvetődik, és bár Fantaskey nem oktató, nevelő regényt akart írni, mégis szerintem akad benne egy-két csodálatos mondat.

A romantika igenis reális, bár nagyon sok hangsúlyt helyez a szexuális vonzalomra is, nem, nincs benne 18-as jelenet, és nem eltúlzott, hanem pontosan és hitelesen adja a tinédzserek érzésvilágát. Kifejezetten tetszett, hogy vannak benne idősnittek, azaz Fantaskey ott rövidít, ahol kell, ott hosszabbít, ahol kell. Nem írja le teljesen pontosan, hogyan és mikor szeretnek egymásba, csak azokat a mozzanatokat, amiket fontosnak tart és pontosan így jó ez.

Összességében a regény sokkal többet nyújtott, nem volt olyan "rózsaszín," mint Fantaskey ezelőtti könyve. Ezek után epekedve várom a következő Beth könyvet, ami pontosan egy év múlva fog megjelenni. :)

Kedvenc karakter: Tristen

Ami kifejezetten tetszett: a szép elgondolkozó mondatok, az egész sötét téma

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige