Újabb rövid életjelet írok, mert ám nem felejtettem el a blogot. A szuper titkos projektem időközben kinőtte magát, duplán is, úgyhogy nem tudom megjósolni mikorra leszek kész vele, de sajnos a mellékhatása az, hogy semmit nem tudok elolvasni. Bár már csak 3 fejezet van hátra a Clockwork Angelből, most azt is abbahagytam, mivel a jelenlegi elfoglaltságomból még Clare világa se tud kirángatni (ami nagy szó, ha ismeritek a fanságomat. :)) Remélem, azért még ti olvastok és majd szívesen várjátok vissza a kritikáimat.
Hogy akadtam rá: Egyszer volt, hol nem volt sorozat rajongója vagyok és ott beleszerettem Pán Péterbe. Úgy általában az egészről: „Nem létezett náluk boldogabb család, amíg meg nem érkezett Pán Péter.” Ilyen és hasonló baljóslatú mondatok tűzdelik a szöveget, míg megismerjük az átlagos, angol családot, Darlingékat. Nincs túl sok pénzük, a felnőttek házassága nem éppen szerelmen alapul, de van három gyerekük, akik nagyszerű képzelőerővel rendelkeznek. Mrs. Darling, miközben a szokásos anyai teendőket végzi és rendbe teszi esténként a gyermekei elméjét, Wendy, egyetlen lánya képzeletében meglát egy fura nevet, Pán Péterét. Bár a gyerekek váltig állítják, hogy sosem látták Pétert, és a szülők megrögzötten hiszik, hogy ez valami kiskori képzelgés, mégis Mrs. Darling, mintha maga is emlékezne Péterre. Aztán egyik este megjelenik egy levelekbe öltözött fiú, és szerencsétlenül elveszti az árnyékát, amit végül Wendy segít neki visszarakni. Péter, mivel annyira lenyűgözi a lány, ú...
Hát persze ikrem :D Várjuk, hogy mikor mit írsz :D és melyik könyvet szúrod le legközelebb, vagy éppen melyiket ajánlod nagy lendülettel :D
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésAz hogy "időközben kinőtte magát, duplán is, úgyhogy nem tudom megjósolni mikorra leszek kész vele" pontosan mit jelent? :)
Kinőtte magát, és kiadja egy kiadó, vagy nincs időd írni, ezért nem tudod, mikor leszel kész vele? :)
Zsebi
Szia!
VálaszTörlésEgyik sem. :D Van időm írni és írom is, csak megsaccoltam, hogy kb. hány oldalas lesz (persze, ezt sosem lehet pontosan megmondani) és már kétszer is túllépte azt a bizonyos "álomhatárt." De már közelítek a vége felé, csak másfél fejezetem van hátra. :)