Hogy akadtam rá: Az első részből van film.
Sorozat: Az Így neveld a sárkányodat 7. része.
Úgy általában az egészről: Hablatynak és barátainak most a Törzsközti Úszóversenyen kell bizonyítania, ahol az nyer, aki a legtovább marad kint a sárkányokkal és egyéb ragadozókkal teli viharos tengeren. A nyertes a másik két törzs főnökétől kérhet bármit, ezért nem is csoda, hogy a Gyilkos Törzs vezére egyből csalással indít és kizárja a másik két törzsfőnököt a versenyből. Hablaty persze az egészet csak túl akarja élni, de ez nem könnyű, ha Takonypóc megint az útjába áll és ha valami a mélyből elragadja Camicazit. És valahol a messzeségben egy rabszolgákkal teli hajó várja őket…
Ez már a hetedik kötete az Így neveld a sárkányodat sorozatnak és Cressida Cowell még mindig piszok jól ír. Ez a rész is ugyanolyan izgalmas, vicces és kikapcsoló volt, mint az eddigiek, és most is sikerült valami elgondolkodtatót belecsempésznie a gyerek közönségének. Bár bevallom, nekem hiányzott ebből a részből Alvin, mert ő a kedvenc gonoszom, és Fogatlan is méltatlanul keveset szerepelt, és ki ne szeretné azt a kis önző sárkányt. Viszont kaptunk helyette valami kérdést a következő részre és az epilógus megint olyan keserédes volt, amit annyira szeretek, hogy mindig rajongói csodálattal zárom be a könyvet.
Ebben a részben is Hablaty küzd azzal, hogy hiába jó ember alapjáraton az apja, gyakran nem hallgat meg másokat, főleg a családját − és ezért kerül nézeteltérésbe a saját fiával. Viszont most előbukkant az a téma is, hogy miért rossz, ha a negatív érzelmek és indulatok eluralkodnak rajtunk. Több szereplő is azért kerül rossz helyzetbe, mert elvakította a düh, harag, a bosszúvágy vagy az arrogancia, és nem minden ilyen karakter volt ám gonosz!
Ami a történet nagy pozitívuma számomra (még mindig), hogy Hablaty az eszével gondolkozik, és olyan zseniális terveket szövöget, hogy néha még nekem sem volt egyértelmű, hogy egy-egy helyzetből vajon hogyan szöknek meg, pedig komikusan mindig egyre rosszabb lesz a sorsuk.
A mostani gondolkozós téma ebben a kötetben elég nehéz, és furcsálltam is először, hogy Cowell ilyenre mer utalni, ugyanis azt hozza fel, milyen ha valaki (egy nép vagy csoport) felsőbbrendűnek képzeli magát a többieknél. Van egy jelenet, ahol a szőke hajú, fess fiatalemberek úgy gondolják, hogy ők a tökéletes nép és ők fognak uralkodni az új országban, és nekem ez annyira a német náci felsőbbrendűséget jutatta az eszembe, hogy megdöbbentem. És most először hozza elő Cowell, hogy a vikingeknek vannak ősellenségeik, a vándorlók, akik egy békés vadász nép, akiket a vikingek csak úgy legyilkolnak vagy rabszolgaságba taszítanak, így bemutatva, hogy a mi hőseink népe sem éppen tökéletes. Bár eddig is tudtuk, hogy nem gondolkoznak a vikingek tisztán, de ezzel Cowell végleg elmossa a fekete-fehér határvonalat.
Főleg, hogy ebben a részben Hablaty rájön, hogy Hibbant-sziget − legyen bármilyen is − az otthona, és nem új helyet kell keresnie, hanem javítania a régi szokásokon. Megérik benne a gondolat, hogy talán tényleg törzsfőnök akar lenni, és helyre hozni a múlt hibáit, bár elismeri, hogy hosszú út áll előtte, amire nagyon kíváncsi vagyok.
Kedvenc karakter: Hablaty, Fogatlan, Halvér, Camicazi
Ami kifejezetten tetszett: a humor, az elgondolkodtatóbb részek
Ami nem tetszett: -
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 5/5 pontból
Kiadó: Little, Brown and Company
Kiadás dátuma: 2011. július 6. (eredeti: 2008. október 2.)
Oldalszám: 288 oldal
Honnan: saját, papírpéldány, születésnapi ajándék
Megjegyzések
Megjegyzés küldése