Ugrás a fő tartalomra

Sally Nicholls: Close Your Pretty Eyes (Hunyd le szép szemedet)

Hogy akadtam rá: Sally Nicholls rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Olivia öt éves kora óta jár egyik örökbefogadó családtól a másikhoz, az édesanyja alkoholista volt és verte, ezért kénytelenek voltak a lányt és másik két testvérét máshol elhelyezni. Olivia azóta se látta a testvéreit, és végtelenül magányos, mert mindenki csak továbbpasszolja őt, ezért már aszerint az alapelv szerint élt, hogy senkit nem akar megszeretni, mert úgy is csak fáj, ha elhagyják, és őt szabályszerűen mindig elhagyják. Olivia a fejébe veszi, hogy ő biztos gonosz, hiszen az anyja is mindig ezt mondta, ezért viselkedik durván mindenkivel. Viszont amikor a tizenhatodik otthonába kerül, ahol a gyerekek nem verik meg, nem akarják megölni, végre egy kicsit kezdi megszeretni a körülötte lévő családot, és ez megijeszti, hát még az, amikor rájön, hogy a farm, ahol most él, babafarm volt, és az ott élő nő közel négyszáz gyereket ölt meg. A legrosszabb viszont az, hogy ez a nő a halál utáni életből kezdi el kísérteni Oliviát és szörnyű dolgokra készül…

Sally Nicholls ismét bizonyított, hogy lehet valami különlegeset, érzelmileg megrendítőt írni tizenéveseknek, ugyanis ez a könyv szintén gyermekirodalom, mégis olyan elgondolkoztató és komoly, hogy sokan azért panaszkodnak, hogy lehet ilyet gyerekek kezébe adni. A könyv legnagyobb varázsereje abban rejlik, hogy a főhős megbízhatatlan narrátor, és ezt már a prológusban közli velünk Olivia, hogy nem kell neki hinnünk, sokszor szokott hazudni, hiszen ez már reflexből jön nála, mindig is talált ki történeteket, és a regény közepén is van karakter, aki megjegyzi, hogy az egész szellemhistóriát, amire épül a könyv, azért szokták az emberek elmesélni, mert így felturbózza az unalmas történeteket és drámaibb hatást ér el. A főhősünk pedig Olivia figyelemre vágyik, annyira, hogy még nekünk, az olvasóknak is képes hazudni.

Az alaptémát, ami az örökbefogadott gyerekek élete és az örökbefogadási rendszer milyensége egybeolvasztja egy kísértethistóriával, és kellemesen borzongató történetet épít a főhős belső küzdelme köré. Az egész történet nem más, minthogy Olivia megpróbál újra bízni az emberekben és a saját félelmeit és múltját kivetíti egy gyerekgyilkos szellemre, és ahhoz hogy legyőzze a kísértetet a saját démonait kell megölnie. Lehet persze fantasy történetnek is olvasni a könyvet, de mégis inkább csak egy nagyon zavart elméjű gyerek képzelgéseiként tudtam értelmezni, és így is ugyanolyan hátborzongató volt, mintha egy igazi szellemmel kéne megküzdenie.

A történet két szálon fut: Olivia mindennapjait látjuk a legújabb családjánál és időrendben visszafelé megismerjük a többi házat is, ahol járt, és ebben ez volt a legszívszorítóbb, ahogy visszafelé láthattuk, hogyan halt ki a remény az olyan fiatal Oliviából, hogy az elején még mennyire bizakodott abban, hogy lesz valaki, aki vigyáz rá. Mire a végére érünk és meglátjuk, hogy az édesanyja konkrétan miket tett vele, egészen biztosan ejtünk egy-két könnycseppet.

Ez a könyv azért durva és talán páran azért nem adnák gyerek kezébe, mert reálisan mutatja be a rossz családokat, a családon belüli erőszakot és örökbefogadási rendszer árnyoldalát és hiába csak egy tizenegy éves narrációján keresztül olvassuk, nem nagy szavakkal és bonyolult mondatokkal, ugyanúgy szíven üt. Oliviát többször bántalmazták a nagyobb gyerekek, megpróbálták megfojtani, ellopták a cuccait, és van, ahol a gyerekeket csak az utánuk kapott pénzért tartják, ahol akár enni sem kapnak, és elzárják őket a pincébe. Ráadásul sokszor elválasztják a testvéreket egymástól, mert nehéz együtt elhelyezni őket, és ennek a hatását is láthatjuk Olivián.

Amiről igazából szól a könyv, hogy bemutasson egy megtört emberi lelket, ugyanis Oliviát annyi rossz dolog érte − amit az olvasó csak szép lassan tud meg, hogy pontosan mi −, hogy egyszerűen már nem tud a normális világhoz és családmodellekhez igazodni. Annyi trauma érte, hogy minden felnőttet már figyel, hogy tudja, mikor kezdik el verni, ellopja és gyűjti az ételt, mert nem tudja elképzelni, hogy valaki mindig fog neki enni adni, nem érzi a fájdalmat rendesen, mert muszáj volt a testének egy ilyen védekező mechanizmust kialakítani, elszakad a testétől és nem emlékszik rá, mit tett, és folyamatosan pánikrohamok, szorongás és paranoia gyötrik.

Oliviának eddig csak a túlélésre kellett összpontosítania és annyira megszokta, hogy nem is tudja, hogyan legyen gyerek és hogyan élhetne, amikor mindenhol csak veszélyforrást lát. Mivel mindig kicsinek és tehetetlennek érezte magát, védekező reflexből viselkedik iszonyatosan és manipulálóan a családokkal, ahova kerül, mert akkor legalább ő irányít valamit az életében. A történet igazából arról szól, hogy Olivia rájön, hogy talán tényleg van más módja annak, hogy az életét élje, de nincs mágikus megoldás, ezért még inkább valami fájdalmas érzést hagyott bennem az olvasás befejezése után, hiába lenne reményteli a befejezés.

Mivel Olivia szellemhistóriának köze van a gyerekekhez − ami Olivia múltját tekintve nem véletlen −, ezért az is felmerül, hogy régen mihez kezdtek a nem kellő gyerekekkel, hogyan és miért ölték meg őket a rossz helyzetben élő fiatal lányok, és milyenek voltak ezek a babafarmok.

Viszont Olivia mellett az új családban ott van Grace, aki egy egyedülálló tinédzser anya, aki teljes ellentétje mind a kísértettörténetben lévő fiatal anyáknak és Olivia édesanyjának, ugyanis nagyon szereti a lányát, és összeszedte az egész életét érte. Ezért is gondolkozik el Olivia azon, hogy miért szereti néhány anya a gyerekét, hogy vajon ez kötelező-e, és hogy vajon őt miért nem szeretik, mi benne a hiba, és hiába neheztel az anyjára, valahol mégis szereti. És Liz, az egyik nevelőszülője is megjegyzi, hogy hiába tesznek rossz dolgokat az emberek, attól még nem lesznek feketén-fehéren jók vagy rosszak.

A Close Your Pretty Eyes egy reális és megható történet arról, hogy milyen szülői szeretet nélkül felnőni, és hogy milyen nehéz túllépni az egy életre sebet ejtő traumákon.

Kedvenc karakter: Olivia, Liz

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a megbízhatatlan narráció, a téma, A VÉGE

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból (valami eszméletlen gyönyörű és kísérteties a páraként csillogó cím és belső borítón található szellemkép)

Kiadó: Marion Lloyd

Kiadás dátuma: 2013. november 7.

Oldalszám: 240 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, szülinapi ajándék

Megjegyzések

  1. Hát engem meggyőztél, elképesztően hangzik a könyv, biztos beszerzem könyvtárból, ha látom valahol.:)

    (polaris voltam)

    VálaszTörlés
  2. @Polaris: Remélem, neked is tetszeni fog. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Top 10: Kedvenc disztópiás/poszt-apokaliptikus regény

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2016. május 22 .) 10. James Dashner: Az útvesztő (ifjúsági, 3 részes sorozat) Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül. EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK… …megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is. James Dashner tril

V. C. Andrews: Virágok a Padláson

Hogy akadtam rá: Mivel fura érdeklődési köröm van, sokszor belebotlottam ebbe a könyvbe, végül egy német lány javasolta, hogy olvassam el (egyezik az ízlésünk), mivel úgy gondolta, hogy imádnám. Úgy általában az egészről: Adott nekünk a Dollangager család, akik abszolút tökéletesek. Ott van Corrine, a gyönyörű anya, Christopher, a szerető család apa, ifjabbik Christopher, az okos báty, Catherine, a főhősünk, aki balerina akar lenni, és két kisebb iker Cory és Carrie. Igen, a család, mint látjuk imádja a C betűs kezdőneveket. Mind gyönyörűek, mind szőkék és kék szeműek, a szomszédok Dresden babáknak hívják őket, irigylésre méltó életük van. Ha anyuci egy kicsit túl sokat is törődik a külsejével, ugyan mi az, hiszen szeret itt mindenki mindenkit. Ám egy napon a családfő autóbalesetben meghal, és innentől kezdve a tökéletes családi idill megtörik. Édesanyjuk picit összeomlik, de hát ez várható is, végül a szüleihez fordul, és sok-sok levél után a vonakodó nagyszülők készek arra, hogy b

John Steinbeck: Egerek és emberek

Hogy akadtam rá:   Sokan ajánlották, köztük édesanyám is, végül kölcsönkaptam barátnőmtől. Úgy általában az egészről:   Lennie és George, a két vándormunkás új tanyára érkeznek, annak reményében, hogy végre meg tudnak maradni egy helyen hosszabb ideig, és egy kis pénzt tudjanak összekaparni, hogy saját kis földet tudjanak venni. A gond csak az, hogy Lennie mentális problémákkal küzd, ezért sokan értik félre és sokszor bajba kerül, főleg, hogy erősebb és nagyobb termetű az átlagnál. Rövidke kis történet ez, mégis annyira szíven ütött, hogy kellett pár nap, mire egyáltalán fel tudtam magamban dolgozni az egészet, és még mindig nem tudom, pontosan hogyan tudnám szavakba önteni, milyen hatással volt rám. Az is közrejátszhat, hogy pont A nagy Gatsby után olvastam, ahol az anyagi jólét körülményei között is az emberek az álmukat kergetik és mindhiába. Itt viszont a gazdasági világválság a háttér és valahogy mégis ugyanerről szól a történet. Különösen szívfacsaró volt látni, hog