Ugrás a fő tartalomra

Sally Nicholls: Close Your Pretty Eyes (Hunyd le szép szemedet)

Hogy akadtam rá: Sally Nicholls rajongó vagyok.

Úgy általában az egészről: Olivia öt éves kora óta jár egyik örökbefogadó családtól a másikhoz, az édesanyja alkoholista volt és verte, ezért kénytelenek voltak a lányt és másik két testvérét máshol elhelyezni. Olivia azóta se látta a testvéreit, és végtelenül magányos, mert mindenki csak továbbpasszolja őt, ezért már aszerint az alapelv szerint élt, hogy senkit nem akar megszeretni, mert úgy is csak fáj, ha elhagyják, és őt szabályszerűen mindig elhagyják. Olivia a fejébe veszi, hogy ő biztos gonosz, hiszen az anyja is mindig ezt mondta, ezért viselkedik durván mindenkivel. Viszont amikor a tizenhatodik otthonába kerül, ahol a gyerekek nem verik meg, nem akarják megölni, végre egy kicsit kezdi megszeretni a körülötte lévő családot, és ez megijeszti, hát még az, amikor rájön, hogy a farm, ahol most él, babafarm volt, és az ott élő nő közel négyszáz gyereket ölt meg. A legrosszabb viszont az, hogy ez a nő a halál utáni életből kezdi el kísérteni Oliviát és szörnyű dolgokra készül…

Sally Nicholls ismét bizonyított, hogy lehet valami különlegeset, érzelmileg megrendítőt írni tizenéveseknek, ugyanis ez a könyv szintén gyermekirodalom, mégis olyan elgondolkoztató és komoly, hogy sokan azért panaszkodnak, hogy lehet ilyet gyerekek kezébe adni. A könyv legnagyobb varázsereje abban rejlik, hogy a főhős megbízhatatlan narrátor, és ezt már a prológusban közli velünk Olivia, hogy nem kell neki hinnünk, sokszor szokott hazudni, hiszen ez már reflexből jön nála, mindig is talált ki történeteket, és a regény közepén is van karakter, aki megjegyzi, hogy az egész szellemhistóriát, amire épül a könyv, azért szokták az emberek elmesélni, mert így felturbózza az unalmas történeteket és drámaibb hatást ér el. A főhősünk pedig Olivia figyelemre vágyik, annyira, hogy még nekünk, az olvasóknak is képes hazudni.

Az alaptémát, ami az örökbefogadott gyerekek élete és az örökbefogadási rendszer milyensége egybeolvasztja egy kísértethistóriával, és kellemesen borzongató történetet épít a főhős belső küzdelme köré. Az egész történet nem más, minthogy Olivia megpróbál újra bízni az emberekben és a saját félelmeit és múltját kivetíti egy gyerekgyilkos szellemre, és ahhoz hogy legyőzze a kísértetet a saját démonait kell megölnie. Lehet persze fantasy történetnek is olvasni a könyvet, de mégis inkább csak egy nagyon zavart elméjű gyerek képzelgéseiként tudtam értelmezni, és így is ugyanolyan hátborzongató volt, mintha egy igazi szellemmel kéne megküzdenie.

A történet két szálon fut: Olivia mindennapjait látjuk a legújabb családjánál és időrendben visszafelé megismerjük a többi házat is, ahol járt, és ebben ez volt a legszívszorítóbb, ahogy visszafelé láthattuk, hogyan halt ki a remény az olyan fiatal Oliviából, hogy az elején még mennyire bizakodott abban, hogy lesz valaki, aki vigyáz rá. Mire a végére érünk és meglátjuk, hogy az édesanyja konkrétan miket tett vele, egészen biztosan ejtünk egy-két könnycseppet.

Ez a könyv azért durva és talán páran azért nem adnák gyerek kezébe, mert reálisan mutatja be a rossz családokat, a családon belüli erőszakot és örökbefogadási rendszer árnyoldalát és hiába csak egy tizenegy éves narrációján keresztül olvassuk, nem nagy szavakkal és bonyolult mondatokkal, ugyanúgy szíven üt. Oliviát többször bántalmazták a nagyobb gyerekek, megpróbálták megfojtani, ellopták a cuccait, és van, ahol a gyerekeket csak az utánuk kapott pénzért tartják, ahol akár enni sem kapnak, és elzárják őket a pincébe. Ráadásul sokszor elválasztják a testvéreket egymástól, mert nehéz együtt elhelyezni őket, és ennek a hatását is láthatjuk Olivián.

Amiről igazából szól a könyv, hogy bemutasson egy megtört emberi lelket, ugyanis Oliviát annyi rossz dolog érte − amit az olvasó csak szép lassan tud meg, hogy pontosan mi −, hogy egyszerűen már nem tud a normális világhoz és családmodellekhez igazodni. Annyi trauma érte, hogy minden felnőttet már figyel, hogy tudja, mikor kezdik el verni, ellopja és gyűjti az ételt, mert nem tudja elképzelni, hogy valaki mindig fog neki enni adni, nem érzi a fájdalmat rendesen, mert muszáj volt a testének egy ilyen védekező mechanizmust kialakítani, elszakad a testétől és nem emlékszik rá, mit tett, és folyamatosan pánikrohamok, szorongás és paranoia gyötrik.

Oliviának eddig csak a túlélésre kellett összpontosítania és annyira megszokta, hogy nem is tudja, hogyan legyen gyerek és hogyan élhetne, amikor mindenhol csak veszélyforrást lát. Mivel mindig kicsinek és tehetetlennek érezte magát, védekező reflexből viselkedik iszonyatosan és manipulálóan a családokkal, ahova kerül, mert akkor legalább ő irányít valamit az életében. A történet igazából arról szól, hogy Olivia rájön, hogy talán tényleg van más módja annak, hogy az életét élje, de nincs mágikus megoldás, ezért még inkább valami fájdalmas érzést hagyott bennem az olvasás befejezése után, hiába lenne reményteli a befejezés.

Mivel Olivia szellemhistóriának köze van a gyerekekhez − ami Olivia múltját tekintve nem véletlen −, ezért az is felmerül, hogy régen mihez kezdtek a nem kellő gyerekekkel, hogyan és miért ölték meg őket a rossz helyzetben élő fiatal lányok, és milyenek voltak ezek a babafarmok.

Viszont Olivia mellett az új családban ott van Grace, aki egy egyedülálló tinédzser anya, aki teljes ellentétje mind a kísértettörténetben lévő fiatal anyáknak és Olivia édesanyjának, ugyanis nagyon szereti a lányát, és összeszedte az egész életét érte. Ezért is gondolkozik el Olivia azon, hogy miért szereti néhány anya a gyerekét, hogy vajon ez kötelező-e, és hogy vajon őt miért nem szeretik, mi benne a hiba, és hiába neheztel az anyjára, valahol mégis szereti. És Liz, az egyik nevelőszülője is megjegyzi, hogy hiába tesznek rossz dolgokat az emberek, attól még nem lesznek feketén-fehéren jók vagy rosszak.

A Close Your Pretty Eyes egy reális és megható történet arról, hogy milyen szülői szeretet nélkül felnőni, és hogy milyen nehéz túllépni az egy életre sebet ejtő traumákon.

Kedvenc karakter: Olivia, Liz

Ami kifejezetten tetszett: a hangulat, a megbízhatatlan narráció, a téma, A VÉGE

Ami nem tetszett: -

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 6/5 pontból (valami eszméletlen gyönyörű és kísérteties a páraként csillogó cím és belső borítón található szellemkép)

Kiadó: Marion Lloyd

Kiadás dátuma: 2013. november 7.

Oldalszám: 240 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, szülinapi ajándék

Megjegyzések

  1. Hát engem meggyőztél, elképesztően hangzik a könyv, biztos beszerzem könyvtárból, ha látom valahol.:)

    (polaris voltam)

    VálaszTörlés
  2. @Polaris: Remélem, neked is tetszeni fog. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d

2015-ös tévésorozatos toplisták

Ha azt hittem, hogy tavaly kezdtem el a legtöbb sorozatomat és hogy soha nem fogom ezt überelni, hát nagyot tévedtem! Idén rekordot döntöttem a nézett sorozataim számával, és bár akadt 1-2 nézhetetlen szenny vagy enyhén mazochista sorozat, azért leginkább kellemes csalódások és kikapcsolódás fogadott. Természetesen kommentben várom az erre járók tavalyi legjobbjait és/vagy legrosszabbjait. :) KEDVENC SOROZATOK: 5. Jessica Jones: A rövid életű, tragédiába torkollott szuperhősködése óta Jessica Jones az életét és a karrierjét próbálja újraépíteni, indulatos, szarkasztikus hell's kitcheni magánnyomozóként. Miközben önutálat és poszttraumás stressz zavar emészti fel, Jessica külső és belső démonaival küzd, különleges képességeit pedig arra használja, hogy a rászorulókon segítsen, még ha nem is az a hős típus... főleg, ha meg is fizetik érte. (akció, dráma, krimi, sci-fi) Őszintén azért kezdtem el nézni ezt a sorozatot, mert a Marvel univerzumba tartozik és elsőre nem sokat