Ugrás a fő tartalomra

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá: Szeretem az írónő könyveit.

Úgy általában az egészről: Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak.

Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre.

Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is örültem, amikor felkeresett az írónő, hogy esetleg nem érdekelne egy előolvasói példány a nyáron megjelenő regényéből. Noha ez a könyve thriller, itt is meglátszik, hogy Stampler legnagyobb erőssége a karakterábrázolás, ugyanis a regény legerősebb pontja a karakterizálás és a szereplők háttértörténete, amit csak erősít, hogy váltott nézőpontban követjük Nicolette-et és Jacket, így mindkettejüket teljesen megismerjük.

Nicolette szála leginkább a Szökés 2. évadára emlékeztetett (amibe az is belejátszik, hogy éppen akkor maratonoztam a sorozatot), vagyis egyik helyről menekült a másikra és mindig kísértette a paranoiája. Élvezetes volt olvasni egy átlagos, ám de talpra esett lány túléléséről, és leginkább az tetszett az egészben hogyan oldja meg a dolgokat. Nicolette korán elvesztette édesanyját és a nevelőapjával él, így az egész narrációjában volt valami szomorkás hangulat, és habár nem látjuk pontosan, hogy mit követett el (hidegvérű gyilkosságot vajon), egyből szimpatikus lett számomra. A karakterének főkérdése, hogy mit képes megtenni az ember a túlélésért, sorra látjuk, hogy az amúgy a többi embernek csak elméleti síkon megmaradó kérdéseket muszáj megválaszolnia, például, hogy lopna-e, ha éhes lenne, hazudna-e, ha csak így maradhat életben, és fogna-e fegyvert valakire, esetleg le is lőné az illetőt.

Jacknek szintén nincs könnyed családi háttere: az apja nem csak a szervezett bűnözésben vett részt, de még bántalmazta és manipulálta is a családját. Míg a bátyja, Don, börtönben kötött ki és folytatta a "családi üzletet," addig Jack megpróbál teljesen ellentétes lenni az apjától, de a regény folyamán kénytelen elgondolkozni azon, hogy a genetika mennyire szabja meg, hogy mi lehet az emberből - és attól is tartani kezd, mikor Nicolette iránt kezd érzelmeket táplálni, hogy inkább az anyjára hasonlít, aki évekig elnézte az apja embertelen tetteit. Jack tépelődéséről, énkeresésről, és arról a témáról, hogy a szülők hogyan határoznak meg minket és az életünket, szintén kellemes volt olvasni.

A történet pörgősségéhez hozzájárultak a rövid, váltott nézőpontú fejezetek, ez a regény előnyére vált, még akkor is, ha az első egyharmadban a két szereplő nem is találkozik. Mégis számomra az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy alig vártam, hogy találkozzanak és macska-egér játékba kezdjenek, amit a fülszöveg is hirdet, hiszen az ilyesfajta dinamika - az egyik fél nem ismeri a másik teljes személyazonosságát és az ellenfelek közötti vonzalom − a kedvencem, mégis ez nekem elmaradt. Nicolette érthetően szeretethiányos és sokat gondolkozik azon, élet-e az élet, ha sosem lehet önmaga és mindig magányosan kéne élnie, ezért elfogadható volt, hogy egyből rátapadt az első helyes srácra. Mégis… Nem tudtam átérezni egyszerűen a vonzalmukat, Jack részéről abszolút érthetetlen volt számomra, hogy miért akar lefeküdni azzal, aki megölte az ismerősét/barátnőjét anélkül, hogy tényleg megismerte volna. Lehetett ez valami elemi vonzalom, csak sajnos számomra ez nem jött át.

Noha a romantika számomra lehúzza a könyvet, attól függetlenül tetszett a regény mondanivalója: mi az, amitől az emberben elpattan valami és képes erőszakos dolgokra, netalántán gyilkosságra. A két karakter nagyon jól egyensúlyozta ezt: Jack, akinek a vérében lenne az erőszak a családja miatt, szinte sose tud ártani senkinek, Nicolette, akiről nem hinnénk első ránézésre, hogy bármit is tenne − alkatából kifolyólag vagy mert ő a félős lány, aki menekül − mégis képes erőszakhoz folyamodni, ha meg kell magát védenie. És az is felmerül kérdésként vajon van-e rá jogunk, hogy így védekezzünk? Van-e olyan szituáció, amikor az erőszak lehet a megfelelő reakció? Ezt még jobban kihozza, hogy szinte éles ellentétként látjuk Jack apjának tetteit és Nicolette-ét.

A könyv vége pedig teljesen kárpótolt a kicsit lassan folyó, enyhén leült középért, ugyanis bár sejtettem, hogy mi történt Nicolette-tel, sosem volt idegesítő vagy erőltetett az, ahogy a rejtélyt megőrizte Stampler. És a történet zárására tényleg azt tudom mondani, hogy jól sikerült, az utolsó záró sorok kellően ütnek, és más fényben láttam az egész történetet, elgondolkoztam azon, hogy mennyire vezetett meg vajon az egyik narrátorunk és mi lehet az igazi történet.

A How to Disappear egy kellemes tini thriller noha az ízlésemnek nem való romantikával, ami érdekes kérdéseket vet fel a túlélésről, az emberi természetről és az erőszakról.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: a vége, a karakterek és a helyzetük, a Magyarországra vonatkozó utalás :)

Ami nem tetszett: a közepe kicsit lassú, a romantika nem  nekem való

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2016. június 14.

Oldalszám: 416 oldal

Honnan: kiadótól recenziós példány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d