Ugrás a fő tartalomra

Dan Wells: Bluescreen (Kék halál)

Hogy akadtam rá: Szeretem Dan Wells írásait.

Sorozat: A Mirador 1. része.

Úgy általában az egészről: Marisa legszívesebben a mindennapjait a virtuális valóságban tölti, amit meg is tehet, mert a jövőben mindenkinek a fejében van a csatlakozója, amivel a világhálóra kapcsolódhat. A lány feltörekvő esportoló és a barátnőivel készül bejutni a világbajnokságra, ám a készülődéseket megzavarja, hogy hiába fizetnek Marisa szülei védelmi pénzt, az egyik helyi banda meglátogatja és megfenyegeti őket a saját éttermükben. Ha ez nem lenne még elég, egy újfajta drog is kikerül az utcákra, a Kék halál, ami elvileg ártalmatlan, csak túlterheli és kikapcsolja az emberek netcsatlakozóját, de Marisa barátnője furcsán kezd el viselkedni a használata után. Így hát Marisa nekilát ez után a drog után nyomozni az sportcsapatával/hacker legjobb barátnőivel, a technofób legjobb barátjával és a helyi maffiafőnök elkényeztetett fiával, akit egy furcsa, megmagyarázhatatlan tragédia köt a főhősünkhöz.

Lehet van egy kis problémám a játékokkal...
Ha már esportoló lányok vannak a főszerepben, akkor úgy érzem, csak tiszteletet tanúsítok a könyv iránt, ha Hearthstone-ozás közben írom meg ezt a posztot. Bár a könyves blogomból talán annyira nem látszik, nagy rajongója vagyok a videojátékoknak, így kifejezetten élveztem ezt a regényt, amit nem tudom mennyire lehet értékelni, ha az embert nem érdeklik az ilyesfajta dolgok, ugyanis itt ez a főtéma. Dan Wells is gamer és a köszönetnyilvánításban írja, hogy az a cikk volt a végső ihletlöket számára, amikor arról olvasott, hogyan szereznek a versenyre utazó esportolók vizát, és elgondolkozott azon, mennyit fejlődött a világ, hogy már itt tartunk. Végre a hivatalos versenyeknek is egyre nagyobb híre van világszerte − és igen, Magyarországon is.

Noha rengeteg negatív kritikát kapott a könyv, mondván ez Wells legrosszabb regénye − amivel egy szinten egyet is tudok érteni −, nekem a hibáival együtt is egy abszolút kikapcsoló élményt tudott nyújtani, amiben lehet a témaválasztás is szerepet játszott. A könyv felépítése amúgy elég aránytalan, az első 100 oldalon kb. nem igazán történik semmi, a drog, amiről tudjuk a fülszövegből, hogy gondot fog okozni szinte elő sem kerül és bár valamennyire felvázolja a világot Wells, ami érdekes, mégis inkább csak a lányok barátságát látjuk és hogy partiznak. Valahogy sokkal inkább a megszokott ifjúsági regény klisékből építkezik, mint Wellstől vártam volna, ami nem rossz, de így csak a kellemes limonádé szintet üti meg, ami egy cyberpunk regénytől egy kicsit fura.

A nyomozás része leginkább abból áll, hogy egy programkódot próbálnak megfejteni és különböző vírusirtókkal játszadoznak, de nem olyan részletesen vagy szakszöveggel, hogy ne lehetne érteni. Talán egy kicsit túl felületes is és hollywoodias is volt a hackerkedés, de volt annyira magával sodró a regény, hogy ne figyeljek erre.

Mégis azt meg kell említeni, hogy bár a világfelépítés felvet érdekes kérdéseket az internet és a szociális média hatásáról az életünkre, mégis úgy érzem, hogy egyáltalán nem volt kidolgozva. Elvileg a főhős a szegénynegyedben lakik, mivel a robotok minden munkát elvégeznek, már nincsen nagyjából kétkezi, fizikai munka, mégis Marisa szüleinek jól menő étterme van, amiből havi tízezer dollárt kifizetnek a védelmi pénznek. Persze, lehet mondani, hogy mást jelentenek az összegek a jövőben, de mégis teljesen felszerelt, modern gépekkel ellátott konyhájuk van és még félre is tudnak tenni, mert van tartalékuk négy gyerek mellett. Hasonlóan mindenki gyerekkorában megkapja a netcsatlakozót, ami nem kötelező, de ugyanakkor amikor Marisa barátnőjének megfertőződik a gépe, muszáj lesz kicserélni, amire a főhősünk meg is jegyzi, hogy de hát az rengeteg pénzbe kerül! Most akkor az első ingyenes mindenkinek? Ha olyan olcsó az előállítás és a speciális agyműtét, akkor később miért drága? Másfelől a szegénynegyedben hogy nincsen orvos- és gyógyszerhiány? Egy nagyobb balesetkor elözönlik az emberek a kórházat és mindenki profi gyógyszert kap és minden teljesen felszerelt és tiszta − míg nézzünk már rá a mi országunk orvosi ellátására és mi elvileg nem élünk nyomorban. Abszolút hihetetlen volt, hogy Marisa családja teljesen szegény, ha a horribilis árú kórházi kezelést és napi ágydíjat tudták fizetni, még ha csak egy családtagnak a kettő helyett, akkor is. Így bár az érdekes kérdések a technológia hatásáról az életünkre megmaradnak, de a hangulat valahol szétesik és nem is tudtam a világot komolyan venni.

De sajnos néha a karakterek is elég furcsán viselkednek: Az egyik lány az egész életét közvetíti a neten élő felvétellel (a szociális média és a net celebség kérdését boncolgatva) és sokszor megemlítik, hogy igen, ő közvetíti Marisa legbelsőségesebb beszélgetéseit is, utána pedig simán a titkos összeesküvés elleni terveket is végigközvetítik neten? Valahol egyszer utógondolatként odaveti a szereplő, hogy "ja, ne aggódj, ezt most nem közvetítettem," de ez még mindig nem a titkos tervre vonatkozott, ahol szintén ott voltak a kamerák. Marisa pedig amúgy nem naiv, realizálja és tudja nagyon jól, hogy a bandaháborúk vérrel és fegyverekkel járnak, később pedig úgy megy oda egy bandavezérhez, hogy reméli, hogy csak a kezére csap valakinek és senki nem fog megsérülni vagy meghalni. Lehet a főhős impulzív, de ezt mégis túlzásnak tartottam.

De a hibái ellenére gyorsan lehet haladni a könyvvel, rettentően olvasmányos és a humorával abszolút könnyed kikapcsolódást nyújt. Wellstől már megszokottan a karakterek közötti kapcsolatok és kémia nagyon erős, és leginkább a baráti társaság miatt szerettem meg ezt a könyvet. (És itt megemlítenék még egy negatívumot: A szülők abszolút csak dísznek vannak, a gyerekek nagy része iskolába se jár be, mert meghackelik a rendszert.) A karakterek mind a szürke moralitás talaján mozognak, hiszen egyikük sem igazán törvénytisztelő, és még az a kérdés is felmerül, hogy ha változtatni akarunk a világon, vajon meddig mehetünk el. Mi az, ami még morálisan elfogadható? Esetleg nyúlhatunk-e törvénytelen eszközökhöz is?

Frissítés/Toldalék: A könyv elég diverz, sok a nem fehér bőrű szereplő és a főhős lánynak ráadásul csak egy keze is van (bár ez nem annyira hangsúlyos, hiszen van olyan pótkeze a technika miatt, amitől egyáltalán semmi problémája nem akad.) Viszont mégis, hiába ennyire multikulturális a könyv, a németek akkora sztereotípiák, hogy csak mosolyogni tudtam rajta, főleg, hogy a német nyelvű mondatokat/szavakat még jól félre is gépelték.

Noha tényleg a Bluescreen az eddigi leggyengébb, leglightosabb Wells regény − ami látszik abból is, hogy hiába adta rá öt csillagot, mégis kb. csak negatívat írtam róla, mert azok voltak annyira szembetűnők −, mégis kellemes olvasmány azoknak, akiket legalább egy kicsit lekötnek a számítógépes játékok.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: esportolók a főszereplők! méghozzá lányok! lányok, akik programoznak is!

Ami nem tetszett: logikai bakik

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Balzer + Bray

Kiadás dátuma: 2016. március 24.

Oldalszám: 352 oldal


Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Ann Redisch Stampler: How to Disappear (Így lehet köddé válni)

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónő könyveit. Úgy általában az egészről:   Nicolette-tel valami szörnyűség történik az erdőben, aminek következtében kénytelen elmenekülni otthonról. A régen népszerű lány most arra kényszerül, hogy újabb és újabb személyazonosságot vegyen fel és alkalmi munkákból tartsa el magát, nem sokáig maradva egy-egy helyen, nehogy rátaláljanak. Jack nem tudja lemosni magáról a bűnöző apja nevét, ezért is próbál annyira törvénytisztelő lenni, amennyire csak lehet. Viszont a börtönben lévő testvére, Don megbízza egy feladattal, amit muszáj lesz végrehajtania: El kell tennie láb alól Nicolette Hollandot, aki megölte az ismerősüket, Connie-t. Bár Jack eleinte vonakodik, a végén beleegyezik, mikor a maffiacsalád, akik megbízták a testvérét, figyelmeztetésként rágyújtják a házat az anyjára, és bár még nem esett neki baja, ki tudja, mi fog történni következőre. Stampler könyvei közel állnak a szívemhez, imádom a stílusát és a témaválasztásait, ezért is ö