Gigi olvasmányai

Hogy akadtam rá: Fogadott ikertestvérem ajánlotta. Úgy általában az egészről: Szóval adott nekünk egy urban fantasy közeg New Yorkban. Az ismerős helyneveknél fel-felsikongattam, hogy jéé Clary és Jace is erre járt. Nálam ez már szakmai ártalom. :D Tehát a főszereplő két testvér, illetve féltestvérek. Ha a fantasy irodalomban nagyon hangoztatni akarjuk, hogy ők bizony nem testvérek, vagy nem egészen testvérek, akkor az egyiknek fekete, a másiknak szőke hajat írunk. Cal és Niko élete a menekülésből áll, ugyanis szörnyetegek járkálnak utánuk, mivel Cal félszörnyeteg. Ők Grendeleknek hívják őket, mások Auphe-nak, igazából tündék. Én inkább démonoknak nevezném őket, megvan a saját kis otthonuk, ami Pokolnak számít, és valamikor réges régen oda vitték el Calt, Niko hűségesen várt rá, míg a szőke testvérnek a Földön két nap telt el, a másiknak két év, bár ebből semmire nem emlékszik. Azóta folyamatosan üldözik őket, ki tudja, hogy miért. Szellemként éldegélnek, futnak mindenfelé. Már ö...

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata. Úgy általában az egészről: Van egy ország... És nem Magyarország, hanem Szabad Ország. Sajnos elég műveletlen vagyok ahhoz, nem tudom, tényleg létezik-e ilyesmi valamilyen mitológiában vagy bárhol. Tehát adott egy hely, ahova a gyerekek elmenekülhetnek, ha a világban bántják őket (éheztetik, szolgaként tartják, stb.), és ott örökké élhetnek, mint gyerek, és Szabad Ország megad nekik mindent (persze, amit meglehet). A prológusban 1212 írunk. Kereszteshadjáratok. Egyik sem jön össze, pedig tiszta a hitük. Hát valami okos ember (egy pap) kitalálja, hogy bizony gyerekeket kell küldeni, mert a felnőttek már bűnösek. És habár a felnőttek nem mind értenek ezzel egyet, a gyerekek fogják magukat és elmennek a nem tudom milyen kikötőbe, ahol vár rájuk a hajó. Rengetegen lekésik, és őket nevezhetjük a szerencséseknek. Alig pár hajó éli túl a viharokat és eleve az úton is sokan meghalnak. A gyerekek nagy része azt se tudja, hova men...

Tudom, hogy nem sokat haladtam eddig sem az olvasólistával. :D De azért mégis összeírom. Bár most kicsit szűkítem a kört, elvégre is mégis csak egy hónapos lista... Carla Jablonski: Consequences (Következmények) (Books of Magic 4.) Laurell K. Hamilton: Egy sötét úr halála Neil Gaiman és Terry Pratchett: Elveszett Próféciák Anne Rice: The Claiming of Sleeping Beauty (Sleeping Beauty 1.) Rob Thurman: Éjvilág (Cal és Niko Leandros 1.) P. C. Cast: Megjelölve (Éj háza sorozat 1.) Utólagos szerkesztés: Még inkább lerövidítettem a listát, így reálisabb. :D A szavazás eredménye alapján pedig az alábbi sorrendben olvasom el az alábbi sorozatokat: P. C. Cast - Éjszaka Háza (eddig 5 rész jelent meg eredeti nyelven) Libba Bray - Gemma Doyle trilógia (3 rész jelent meg eredeti nyelven) Kim Harrison - Hollows (eddig 7 rész jelent meg eredeti nyelven) L. Jane Smith - Vámpírnaplók (eddig 5 rész jelent meg eredeti nyelven) Anne Rice - Vámpírkrónikák (12 rész jelent meg eredeti nyelven) Melissa Marr - ...

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata. Úgy általában az egészről: Íme a Books of Magic 2. része. Nos, aki az első részről szóló kritikám nem látta. Igen, Harry Potterhez hasonló a főhős, és igen, előbb volt, mint a Harry Potter. Komolyan jogi vita nem lett belőle, de néhány fanatikus Books of Magic rajongó nem szereti a Harry Potter nevezetű Timothy Hunter "klónt." Nekem semmi bajom nincs vele, a két sorozat tökéletesen más, csak néhány szereplő hajaz egymásra, meg néhány apró cselekményszál. De mégis ég és föld a két sorozat. Timothy Hunter nemrég meg tudta, hogy ő lehetne minden idők legnagyobb varázslója, de rájött, hogy ennek túl nagy az ára, és köszönte szépen nem kérte. De azóta sem tud másra gondolni. Itt kezdődik a második könyv. A prológusban látjuk, hogy Titania, a Tündérek Királynője aggódik a Tim nevezetű halandó miatt, akiben annyi erőt látott, és azt akarja, hogy hozzák Tündérföldre. Tamlint kéri meg, egykori szeretőjét, és a halandó ...

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata. Úgy általában az egészről: Kócos, fekete hajú, szemüveges, sanyarú sorsú tinédzser fiú szemüveggel és bagollyal. Nem mellesleg pedig korunk legnagyobb varázslója. Na ki ő? Harry Potter? Dehogy! Timothy Hunter! Mielőtt bárki is azt mondja, hogy ez egy Harry Potter utánzat és egyből bezárja dühében a böngészőt, hadd mondjam el, ez jóval előbb meg lett írva, mint a Harry Potter sorozat. Bizony. Habár a főhős kiköpött Harry (vagy inkább Harry egy kiköpött Tim), és még jó pár szereplő gyanúsan hasonlít egymásra, ez a sorozat teljesen más. Sokan megvádolták Rowlingot, hogy innen lopta az ötletet, és hogy JKR aratta le Neil Gaiman babérjait, de a két író tökéletesen megvan egymással. JKR hivatalosan tagadta, hogy egyáltalán tudott volna a sorozat létezéséről, Gaiman pedig annyit mondott, hogy biztos ugyanazok a művek inspirálták mindkettőjüket. Téma lezárva. Mi köze van ennek Neil Gaimanhez? Felkérték, hogy írjon egy mini-soroz...

Nem bírtam magammal, úgyhogy kerestem könyves dolgokat. Szóval 3 dolgot láthattok alább: Amadea blogjából vett láncpostot. Egy nem tudom honnan vett könyves kérdést, és Alyson Noel oldaláról vett kérdéseket. Amadea blogjából 1. Mi volt életed legrosszabb könyvélménye? Claudia Gray: Stargazer, azaz az Evernight második része. Rettenetes volt. Számomra teljesen össze-vissza és értelmetlen. Mindig, amikor úgy éreztem, javulhat a történet, Gray leírt egy mondatot és a falba vágtam a fejem. Túlságosan amerikai nekem, vagy csak értelmetlen. 2. Mi volt az a könyv, ami eddig a legnagyobb hatással volt rád? Cassandra Clare: City of Glass, azaz a Mortal Instruments trilógia befejező része. Egyszerűen csodálatos az a könyv, bár elvileg nagyobb tartalom nem lenne benne, csak egy romantikus/kaland regény, de mégis... 3. Olvastál már olyan könyvet, ami komolyan a frászt hozta rád és félelmet keltett benned? Hmm... szerintem nem olvastam még olyat, amitől nagyon féltem volna. Talán Anita Blake e...

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D Úgy általában az egészről: És íme itt a Vámpírkrónikák harmadik része, ami szinte egyből a Lestat, a vámpír története után játszódik. Több szereplőn át látjuk a történetet, ezt később úgy magyarázzák, hogy Lestat mindenkiből kiszedte a történet megfelelő darabkáját, és ő írta/szerkesztette meg a könyvet, amit később kiadott, habár azért szépen megkérték rá, hogy ne tegye. :D De hát ugye Lestat és a szabályok. Adott nekünk Akasa, minden vámpírok ősanyja, akit anno Lestat barátunk meglátogatott, sikerült felébresztenie, senki sem tudja pontosan hogyan. A lényeg a lényeg, a történetünk (Lestat, a vámpír) ott ért véget, hogy Lestatért eljött Akasa. Miközben magával viszi és felkészíti az "isteni" életre, a többiek szemszögéből (pár elkóbort vámpír, akik hamar meghalnak, plusz a szereplőgárda többi része) látjuk a történetet. Van nekü...