Ugrás a fő tartalomra

Carla Jablonski: Bindings - Kötelékek

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Íme a Books of Magic 2. része. Nos, aki az első részről szóló kritikám nem látta. Igen, Harry Potterhez hasonló a főhős, és igen, előbb volt, mint a Harry Potter. Komolyan jogi vita nem lett belőle, de néhány fanatikus Books of Magic rajongó nem szereti a Harry Potter nevezetű Timothy Hunter "klónt." Nekem semmi bajom nincs vele, a két sorozat tökéletesen más, csak néhány szereplő hajaz egymásra, meg néhány apró cselekményszál. De mégis ég és föld a két sorozat.

Timothy Hunter nemrég meg tudta, hogy ő lehetne minden idők legnagyobb varázslója, de rájött, hogy ennek túl nagy az ára, és köszönte szépen nem kérte. De azóta sem tud másra gondolni. Itt kezdődik a második könyv. A prológusban látjuk, hogy Titania, a Tündérek Királynője aggódik a Tim nevezetű halandó miatt, akiben annyi erőt látott, és azt akarja, hogy hozzák Tündérföldre. Tamlint kéri meg, egykori szeretőjét, és a halandó solymászt, akit ki tudja, hány száz éve tart már Tündérföldön. Tamlin persze nemet mondd. De azért elmegy Tim Hunterhez, elrabolja, elviszi a sivatagba és leteszteli, ad neki egy kavicsot, ami a Nyitó Kő lenne, kedvenc főhősünk pedig sikeresen hazajut. De vajon mi lesz még itt?

Ugyanis a Tündérföld haldoklik. Titania önkényesen elzárta a Tündér világot az emberekétől, hogy Tamlin, a szeretője ne tudjon találkozni egy nővel... És ezért az egész Tündér birodalom haldoklik, csak hogy senki nem látja az igazat, még a királynő sem, egyedül Tamlin, amit majd jól a királynő arcába is vág. De ugyanakkor van egy jóslat egy fiúról, aki segíthet visszaállítani a birodalmat a régi formájába... Persze, hogy Tim az a fiú.

Ennyit a történetről. Áh, jó volt regényként újraolvasni, bár azért a leírórészeket kicsit hiányosnak találom. Nehéz lehetett képregényből átdolgozni, de azért mégis. Át kéne valahogy élnie az embereknek. Én sajnos nem vagyok pártatlan, engem eléggé lekötött a cselekmény ahhoz, mintsem, hogy a leírásokat annyira hiányoljam. Minden van ebben a történetben, ami csak kell, de ez ismét csak egy keserédes történet. Vajon, mi határozza meg, hogy kik is vagyunk? Főleg ez az alapkérdés.

Tamlin karaktere nagyon jó és szépen kidolgozott. Nem egy jó ember (én már csak tudom, főleg, hogy olvastam a képregényt), de mégis mindenáron rá akarja venni a Királynőt, hogy lássa az igazságot, hogy pusztulóban van a Tündérföld. Sőt, egymaga akarja megoldani a problémát.

Másik nagy kedvencem Halál. Egyszerűen imádni való karakter. :) Remélem, a többi kötetben is viszont látjuk őt. Timothy pedig... érte is megéri elolvasni ezt a könyvet. A főszereplőket valamiért nem szoktam kedvelni, főleg, ha fiúk, nehezen azonosulok velük, de egy ilyen kétbalkezes, jószívű tizenéves fiúval, ki ne azonosulna? Azért persze van nekünk karakter fejlődésünk is, hála Tamlinnak.

És bár a könyvben szerintem kicsit hiányosak a leírások, a rengeteg megható jelenet tényleg megérintett. Még így is sikerült neki, ez pedig a történet nagy érdeme. Nem egy átlag sztori, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Szétszakadás, A Levelek Könyve, A kör bezárása, Elveszett Indokok

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Tamlin, Halál

Ami kifejezetten tetszett: Tamlin karaktere, Halál karaktere, a vége.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige