Carla Jablonski: Bindings - Kötelékek

2009. augusztus 28., péntek

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Íme a Books of Magic 2. része. Nos, aki az első részről szóló kritikám nem látta. Igen, Harry Potterhez hasonló a főhős, és igen, előbb volt, mint a Harry Potter. Komolyan jogi vita nem lett belőle, de néhány fanatikus Books of Magic rajongó nem szereti a Harry Potter nevezetű Timothy Hunter "klónt." Nekem semmi bajom nincs vele, a két sorozat tökéletesen más, csak néhány szereplő hajaz egymásra, meg néhány apró cselekményszál. De mégis ég és föld a két sorozat.

Timothy Hunter nemrég meg tudta, hogy ő lehetne minden idők legnagyobb varázslója, de rájött, hogy ennek túl nagy az ára, és köszönte szépen nem kérte. De azóta sem tud másra gondolni. Itt kezdődik a második könyv. A prológusban látjuk, hogy Titania, a Tündérek Királynője aggódik a Tim nevezetű halandó miatt, akiben annyi erőt látott, és azt akarja, hogy hozzák Tündérföldre. Tamlint kéri meg, egykori szeretőjét, és a halandó solymászt, akit ki tudja, hány száz éve tart már Tündérföldön. Tamlin persze nemet mondd. De azért elmegy Tim Hunterhez, elrabolja, elviszi a sivatagba és leteszteli, ad neki egy kavicsot, ami a Nyitó Kő lenne, kedvenc főhősünk pedig sikeresen hazajut. De vajon mi lesz még itt?

Ugyanis a Tündérföld haldoklik. Titania önkényesen elzárta a Tündér világot az emberekétől, hogy Tamlin, a szeretője ne tudjon találkozni egy nővel... És ezért az egész Tündér birodalom haldoklik, csak hogy senki nem látja az igazat, még a királynő sem, egyedül Tamlin, amit majd jól a királynő arcába is vág. De ugyanakkor van egy jóslat egy fiúról, aki segíthet visszaállítani a birodalmat a régi formájába... Persze, hogy Tim az a fiú.

Ennyit a történetről. Áh, jó volt regényként újraolvasni, bár azért a leírórészeket kicsit hiányosnak találom. Nehéz lehetett képregényből átdolgozni, de azért mégis. Át kéne valahogy élnie az embereknek. Én sajnos nem vagyok pártatlan, engem eléggé lekötött a cselekmény ahhoz, mintsem, hogy a leírásokat annyira hiányoljam. Minden van ebben a történetben, ami csak kell, de ez ismét csak egy keserédes történet. Vajon, mi határozza meg, hogy kik is vagyunk? Főleg ez az alapkérdés.

Tamlin karaktere nagyon jó és szépen kidolgozott. Nem egy jó ember (én már csak tudom, főleg, hogy olvastam a képregényt), de mégis mindenáron rá akarja venni a Királynőt, hogy lássa az igazságot, hogy pusztulóban van a Tündérföld. Sőt, egymaga akarja megoldani a problémát.

Másik nagy kedvencem Halál. Egyszerűen imádni való karakter. :) Remélem, a többi kötetben is viszont látjuk őt. Timothy pedig... érte is megéri elolvasni ezt a könyvet. A főszereplőket valamiért nem szoktam kedvelni, főleg, ha fiúk, nehezen azonosulok velük, de egy ilyen kétbalkezes, jószívű tizenéves fiúval, ki ne azonosulna? Azért persze van nekünk karakter fejlődésünk is, hála Tamlinnak.

És bár a könyvben szerintem kicsit hiányosak a leírások, a rengeteg megható jelenet tényleg megérintett. Még így is sikerült neki, ez pedig a történet nagy érdeme. Nem egy átlag sztori, ezt nem győzöm hangsúlyozni.

Készült az alábbi képregény kötetek alapján: Szétszakadás, A Levelek Könyve, A kör bezárása, Elveszett Indokok

Kedvenc karakter: Tim Hunter, Tamlin, Halál

Ami kifejezetten tetszett: Tamlin karaktere, Halál karaktere, a vége.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.