Ugrás a fő tartalomra

Anne Rice: Lestat, a vámpír

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: A Vámpírkrónikák második része, ahol végre a kedvenc karakterem veszi át a főszerepet, Lestat, ahogy a cím is mutatja. :D Ugye, mi gonosz karakternek ismertük meg az első részben, és ezt cáfolja meg Anne Rice. Végre megismerhetjük a Lestatféle verziót is.

Szóval látjuk Lestatot, hogyan is lesz vámpír. Neki ugyan nem volt választása, egyszerűen fogták, elragadták vadászat közben, és nosza rajta vámpírrá tették. Aztán pedig készítője elégette magát. És utána pedig mindenáron fel akarja kutatni, hogyan is lettek a vámpírok, ami sikerül is neki. Legalábbis egy részét meg tudjuk. Ez a történet pedig szépen meg van kreálva, Anne Rice hagy neki időt kibontakozni, tekintve, hogy jó nagy darab ez a kötet a laza első részhez képest.

És hogyan is oldja meg ismét Anne Rice, hogy úgy adja ki a könyvet, mintha saját karakterei tennék? Lestat felkel álmából a közeli rock banda hatására, és csodálkozva tekint a 20. századra. Persze, megtetszik neki a zene, és úgy gondolja átveszi a zenekart, bemutatkozik, mint Lestat, a vámpír. Csak a bökkenő, hogy a zenészek olvasták az Interjú a vámpírral című könyvet. Így Lestat felkerekedik és megírja a saját életrajzát, ami ez a kötet lenne. Közben pedig dalszövegeket ír, és majd fergeteges koncertet is ad, hogy megkeresse a vámpírokat.

Egy bökkenő van benne, hogy a vége rettentes függővég, amit nem várnánk Anne Rice-tól, de mégis megkapjuk. Szóval, aki idáig eljutott, az mindenáron el akarja majd olvasni a Kárhozottak Királynőjét.

Kedvenc karakter: Lestat, Marius

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból
Címkék:

Megjegyzések

  1. Unknown2013. augusztus 2. 12:49

    Tényleg nagyon jó. És a többi része is..filmben kár hogy nem Tom Cruise játszotta tovább Lestat szerepét. :/

    VálaszTörlés
  2. Gigi2013. augusztus 3. 3:45

    @Adrienn: Nekem is nagy bánatom, hogy a Kárhozottak királynője film olyan lett, amilyen...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is
6 megjegyzés
További információk

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére
Megjegyzés küldése
További információk

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige
Megjegyzés küldése
További információk