Ugrás a fő tartalomra

Anne Rice: Interjú a vámpírral

Hogy akadtam rá: A kedvenc vámpíros filmem az Interjú a vámpírral. Aztán sok-sok év után leesett nekem, hogy ez egy könyvsorozat első része is. :D

Úgy általában az egészről: Végre valami normális, tényleg vámpíros könyv. Azt kell, hogy mondjam, Anne Rice vámpír téren nagyon sokakra hatott. Szinte ő is egy mérföldkő a vámpírirodalomban Bram Stroker után.

Ki ne ismerné ezt a történetet? De ha valaki mégis új lenne a vámpírok körében, hát íme egy kis ízelítő a történetből: Adott nekünk egy Louis de Pointe du Lac nevezetű emberke, aki interjút ad egy újságírónak azt állítva, hogy ő bizony vámpír. A könyv erről szól, hogy elmeséli egy "interjúban" az egész élettörténetét. Annyit elárulok, hogy a történetet a film kicsit ferdíti, szóval nem a felesége és a gyereke halt meg Louis-nak (ha jól emlékszem, ez volt a filmben), hanem a testvére. Aztán teljesen elkomorodik, nem akar élni, és megjelenik Lestat, aki vámpírt csinál belőle. Louis egy nagy szenvedő, végül is az egész történet ezzel foglalkozik, hogyan is viseli el valaki, hogy vámpír lesz, az öröklétet, stb. Itt legalább erre koncentrálnak. Végül Lestat még egy vámpírt vesz maguk mellé, a kislány, Claudiát, és egy ideig boldog "családként" élnek, majd a két vámpír, de főleg Claudia (mivel mindig gyerek marad) bosszút áll Lestat-ton.

Azok a részek lassan mentek, ahol csak Louis van. És mivel ő főszereplő... De attól még megéri elolvasni, főleg, ha valaki kedveli őt. Én mindig is Lestat párti maradok. A filmben persze lerövidítették pár snittre Claudia és Louis útját, de érdemes elolvasni, bár a film tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát. Na, igen, viszont jól meglepődhetnek az emberek, akik csak a filmet látták, és olvassák, hogy Armand igazából hogy is néz ki. :D De attól függetlenül ez a könyv egy briliáns darab, amiben tényleg mélyebb értelem is van.

Kedvenc karakter: Lestat

Ami kifejezetten tetszett: Lestat, meg az egész történet, a megoldás, hogy mintha tényleg vámpír adta volna ki a könyvet

Ami nem tetszett: Csak a Louis-s részek.

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 3/5 pontból, az ilyet nem a borítóért vesszük :)
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére
Megjegyzés küldése
További információk

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is
6 megjegyzés
További információk

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség
Megjegyzés küldése
További információk