Ugrás a fő tartalomra

Claudia Gray: Evernight - Örökéj

Hogy akadtam rá: Találtam egy cikket, ami az élet a Twilight után címet viselte, valami ilyesmi. Ahol fel volt sorolva négy sorozat, amit elolvashatsz, most, hogy vége a Twilightnak. A négy sorozat: Mortal Instruments (akkor már rég kivégeztem), Wicked Lovely (szintén), Evernight és Darkest Powers. Akkor úgy gondoltam, hogy maaaajd elolvasom. Aztán megjelent magyarul, belelapoztam, és borzalmasnak találtam, mentem tovább az Evermore-ra. De lássuk, mi lett belőle, hogy teljesen elolvastam.

Úgy általában az egészről: Az alaptörténetünk, hogy Bianca szökni akar, írják ezt a fülszövegen is. És hogy sötét titkok fogják a két szerelmes szétszakítani, és majd főhősünk jól kétségbe von mindent, amiben eddig hitt. No meg hogy az egész az Evernightban játszódik, egy bentlakásos suliban.

Nos lássuk igazából mi is van nekünk. Igen, adott egy ódon kastélyszerű izé, Evernight - Örökéj Akadémia (milyen ártalmatlan, semmire sem utaló neve van), ami félelmetes, rideg és sznobok járnak oda. Főhősünk, Bianca, szökni akar, de persze nem igaziból, csak megmutatni a szüleinek (akik ott tanítanak majd), hogy ő nem akar itt maradni ebben a suliban, ő haza akar menni. Ugyanis Biancát akarata ellenére idehozták, mondván ez a legjobb neki, ő pedig még szüleivel a tanítás előtt beköltözött a mi kis kastélyunkba. Mikor elindul a szobájából, hogy megszökjön... hát... már bebizonyítja, hogy az értelmi szintje egy 12 évesén rekedt. Rettenetes volt olvasni az elejét, szinte borzalmasnak mondanám, és téptem a hajam. A főszereplő ötlete, hogy ő elszökik, de nem igazán, csak egy kicsit. Nekem nem tűnt egyáltalán logikusnak és ezzel nem is tudtam mit kezdeni. Plusz úgy váltogatja Gray a jelen és az álombeli képeket, hogy roppant zavaró és idegesítő, és semmi átvezetés nincs közöttük. Oké, oké, első regény, értem én.

Szóval főhősünk sétál az erdőben, és meglát egy emberkét, aki mint kiderül, Lucas a mi főpasink, és egyből meg akarja védeni a lányt, mert azt hiszi valami elől menekül. Persze Bianca előle futott. Ismét egy szinte agyatlan helyzet. Egyszer találkoznak, Lucas elmond nekünk egy nagyon fontos mesét a családjáról, amit Gray nem akar fontosnak feltűntetni, de mégis sikerül neki. Az arcunkba vág, hogy ez bizony valamit takar. És ez a baj leginkább ezzel a könyvvel, mindent leplezni akar az írónő, de nem jön neki össze. Titokzatos akar lenni, nagy csattanót akar összehozni, de ez nem jön össze. Egyszerűen minden teljesen nyilvánvaló, a főhős szüleinek VÉLETLEN szóhasználata... a főhős, ahogy leírja a tanulókat... És a legnagyobb baki, hogy Gray úgy akart nagy meglepetést okozni nekünk, hogy az E/1-ben írt történetben a főhős titkol előlünk valamit. Ez már erőltetett szerintem. Egy-két dolgot még el lehet így ferdíteni, hogy pl. "aztán eszembe jutott, mit fogok tenni" és utána majd meglepetten látjuk, hogy mire gondolt a szereplő. De itt nevetségesen van szétszabdalva a szöveg. Ki van vágva a főhős agyának egyik része a történet feléig.

A történetről: ameddig nem jut el odáig a szereplő, hogy mindent felfedjen előttünk, addig borzalmas. Adott nekünk Bianca, aki nem tud beilleszkedni a bentlakásos suliba, de ugye találkozott egyszer Lucasszal és már az elején a tömegben úgy keresi, hogy vele akár még ezt is túlélheti. Meghogy mennyire kedveli biztos a srác. Meg csak magának akarja őt. Egy találkozás után már barátoknak nyilvánítják ki magukat... Ez... ez... ehhez nem tudok mit hozzátenni. Gyors ütemű kapcsolat? Az nem kifejezés.

Miután pár snittel már beindulnak az "események," élvezhetőbb a könyv. A cselekmény kiszámítható, ami nem is lenne baj, ha annyira jó lenne az írás, hogy magával ragadna. Szóval ez is csak egy átlagos, tipikus, amerikai tini regény. A történeten két szereplő dobott, Balthazar és Vic. Meg egy-két komikus jelenet is volt még.

Apropó komikum. Az a naaagy felfedezés, amit mondtam, ami a könyv felénél lesz, hát engem nem sokkolt, nem voltam még csak meg se lepődve. Az első fejezetben lelőttem azt a két poént, ami a könyvben van, annyira nyilvánvalóak voltak, még nekem is, pedig elég sötét tudok lenni, tényleg. Szóval a nagy felfedezésnél nevettem, vígjátékba illő jelenet volt, és utána is viccesnek találtam inkább a könyvet. Persze akció is akar benne lenni. Óh, az akció, nem kell sok egy könyvbe tényleg. Viszont a prológusról meg is feledkeztem, van nekünk az is, annyira nem ködös, mint az Alkonyatban, de kb. abban le van lőve az összes akció. És szerintem egyáltalán nem is kellett volna az a könyv elejére.

Ugyebár a prológusból tudjuk, hogy a történetben vannak/lesznek vámpírok. Na, már most ezek a vámpírok még lágyabbak, mint a Twilightosok. A Twilightban legalább az átlag, normális vámpírok a vérengző, emberölő izék voltak, itt a normális vámpírok nekem túlságosan is lágyak/szépek/aranyosak/kedvesek. De persze, mindenkinek megvan a maga vámpír képe, ami piros pont, hogy belerakta Gray a vámpírok és a folyó víz kapcsolatát. Ritka manapság ezt látni, örülök neki. Akiknek nem tetszettek az Alkonyat napon járó vámpírjai, bele se kezdjen, ebben nincs se vér, se akció, se rejtély, csak romantika. Ami nem egy rossz dolog, nem negatívumként mondom. Aki ki akar kapcsolódni egy laza tini regénnyel az egyik délután, azoknak tökéletesen megfelel ez a regény. Még maradtak megoldatlan kérdések, de egyik sem kifejezetten olyan egetverő, hogy remegve akarjam elolvasni a további részeket.

Kedvenc karakter: Balthazar, Vic

Ami kifejezetten tetszett: Öhm... egy-két vicces jelenet a modern kütyük felett szenvedő vámpírokkal, Vic karaktere

Ami nem tetszett: a rosszul megszerkesztett "titok-felfedés," ez nekem túl erőltetettnek tűnt, a két főhős szerelme az elején hihetetlen...

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 1/5 pontból, a magyar szebb egy fokkal, szóval gratula a Könyvmolyosoknak, mert az tényleg jobb.

Megjegyzések

  1. hm. belegondolva tényleg megjelennek ezek a hibák. a könyv feléig én se voltam elájulva tőle, de nekem tetszett a fordulat után. sokan modnják, hogy az evermore-on meglepődtek, ezen meg nem. na én pont fordítva :

    VálaszTörlés
  2. (bocsi a hibákért.)

    VálaszTörlés
  3. Én is inkább az Evermore-on lepődtem meg, mert bele sem gondoltam, hogy ott olyan egyszerű lenne a megoldás, mivel vámpíros könyvek között is láttam besorolva, előbb gondoltam volna ott vámpírra. :) Amúgy az Evernight nekem csak átlagos, ami nem is baj, ízlések és pofonok, viszont a második része már egyáltalán nem tetszett. De persze tovább olvasom, hátha sorozat szintjén még lesz valami érdekes.

    VálaszTörlés
  4. Ez a könyv annyira rossz, hogy lehetne vallatni vele. De most komolyan.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige