Ugrás a fő tartalomra

Carla Jablonski: The Invitation - A meghívás

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Kócos, fekete hajú, szemüveges, sanyarú sorsú tinédzser fiú szemüveggel és bagollyal. Nem mellesleg pedig korunk legnagyobb varázslója. Na ki ő? Harry Potter? Dehogy! Timothy Hunter! Mielőtt bárki is azt mondja, hogy ez egy Harry Potter utánzat és egyből bezárja dühében a böngészőt, hadd mondjam el, ez jóval előbb meg lett írva, mint a Harry Potter sorozat. Bizony. Habár a főhős kiköpött Harry (vagy inkább Harry egy kiköpött Tim), és még jó pár szereplő gyanúsan hasonlít egymásra, ez a sorozat teljesen más. Sokan megvádolták Rowlingot, hogy innen lopta az ötletet, és hogy JKR aratta le Neil Gaiman babérjait, de a két író tökéletesen megvan egymással. JKR hivatalosan tagadta, hogy egyáltalán tudott volna a sorozat létezéséről, Gaiman pedig annyit mondott, hogy biztos ugyanazok a művek inspirálták mindkettőjüket. Téma lezárva.

Mi köze van ennek Neil Gaimanhez? Felkérték, hogy írjon egy mini-sorozatot, valami olyasmit, ami bemutatja a múltat, jelent és jövőt a DC univerzumban. Gaiman persze rávágta, hogy hülyeség, majd rájött, hogy mégsem. :D Így hát megírta a négy részes kis képregényt, amit folytattak további 75 résszel és sok-sok más kiadvánnyal. Később pedig Carla Jablonskit kérték meg, hogy írja át regénybe.

Az első könyv az első négy, eredetileg Gaiman által írt képregény feldolgozása, pontosabban A Láthatatlan Labirintus, Az Árnyékvilág, A Nyár Alkonyának Földje és A Semmibe vezető út című részekből készült.

Lássuk a történetet: Adott egy átlagos fiú, aki a világ legerősebb varázslója lehet, bár ő a mágia létezéséről semmit sem tud. Édesapja alkoholista és egész nap otthon ül a tévé előtt. Miért? X évvel ezelőtt ő vezette a kocsit, amikor balesetet szenvedtek, így Tim édesanyja meghalt, apja pedig elveszítette egyik kezét. Nem mondhatjuk, hogy Timnek jó élete van, de legalább ott van neki Molly, az egyik osztálytársa és legjobb barátja. Mellesleg megjegyzem, hogy Molly a képregény első négy részében még nem szerepelt, de sebaj, ennyi kiegészítést megengedünk. :)

Egy napon négy úriember látogatja meg Timothy Huntert: Dr. Occult, Stranger, Mr. E és John Constantine, igen, az a Constatine. Csupa máshonnan vett képregény hősök jönnek, és nemes egyszerűséggel megkérdezik szegény fiútól, hogy hisz-e a mágiában. Aztán pedig elmondják neki, mi a helyzet. Ő bizony varázsló és választhat, akar-e a varázsló lenni vagy sem. A döntés végleges, nincs kiszállás. Ezért is mindannyiuk elviszi Timet egy-egy útra. A múltba, a jelenbe, a Tündérföldre és a jövőbe. Először a múltba megy Tim Strangerrel. Látják, hogy keletkezett a világ, majd az angyalok háborúját és Atlantisz pusztulását is. Ott egy ősi varázsló figyelmezteti Timet, hogy az egész egyáltalán nem éri meg, hogy bármit is kínál a négy figura, ne fogadja el. Majd jön Merlin, aki nagyon is jól tudja, hogy mi lesz a vége, mivel jövőbe lát, de mindent úgy tesz, ahogy kell, mert "a mágia nem hagy szabad akaratot." Ezután pedig az inkvizíciót mutatja meg Stranger Timnek, hogy ártatlanokat végeztek ki, még csak nem is mágusokat, mert a mágia hatalom, és akik nem értik, azok félnek tőle. Ezek után Tim még végigjárja Constatine-nal a jelent, megismerkedik jó pár szereplővel, bemutatkozik Titánia a Tündérek Királynője is, és meglátogatjuk Mr. E-vel a jövőt is.

Ami tetszett: az a Neil Gaimanitás, ami benne van. Fantasztikus egy könyv, és bár sokan panaszkodnak, hogy nem áll meg önálló regényként, azért mégis megéri elolvasni. Mást nem együtt a többivel, hiszen azért sorozat. Ez inkább egy elgondolkodtató rész, hogy mivel is jár a mágia, hogy hiába lesz izgalmas tőle az életünk, mindig meg kell fizetni az árát. A múlt és a jövő világa szépen ki van dolgozva. Bár egy kicsit hiányoltam a regényből a jövő részeit, ott már kicsit elkapkodta az író és a szerintem legmeghatóbb jeleneteket kiírta. Igen, a regény alapötlete jó, és Constatine humora utánozhatatlan, viszont ez egyáltalán nem Jablonski érdeme. A leírás viszont elég hiányos. Titánia királynő leírása "zöld és gyönyörű," oké, ott van a borítón, de akkor is...

Mindenesetre élveztem a könyvet, ajánlom sok mindenkinek. Miért nem mindenkinek? Mert ez nem egy könnyen emészthető darab. Szórakoztató, igen, Constantine humora jó, Tim is egy nagyon szerethető karakter (fura, ő a második főhős, akit szeretek), de végül is, mintha lenne valami mélyebb mondanivalója, illetve azért jó ez a könyv, mert elgondolkodtató. A későbbi részekben lesznek izgalmak, bonyodalmak és váratlan fordulatok, nem egy sablonos sztori az biztos (nem, a regényekhez még nem volt szerencsém, csak a képregényhez). Ez a rész csak ízelítő, ennyit elmondok, megjelenik benne maga a Halál is, hogy kiért jön, az maradjon rejtély. No meg Timothy Hunter végül mit válaszol? Akarja-e vajon a mágiát az életébe? Nem mellesleg pedig sokan akarják Timet, főleg holtan, köztük a Hideg Láng Testvériség... Hát igen, nem egyszerű az élete a világ leghatalmasabb varázslójának.

Utólagos javítás: Ami kimaradt... Bárki is volt az, aki csinálta a könyv besorolását, nem igazán lehetett magánál. 9-12 éves kategóriába rakták, mikor az alap képregény 18-as... Ez is bizonyítja, hogy ez nem egy gyerekmese, bármennyire is legyen a főhős egy 12 éves fiú.

Kedvenc karakter: Tim Hunter, John Constantine, Dr. Occult

Ami kifejezetten tetszett: A jövő elképzelése.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség