Carla Jablonski: The Invitation - A meghívás

2009. augusztus 26., szerda

Hogy akadtam rá: A kedvenc képregényem regényesített változata.

Úgy általában az egészről: Kócos, fekete hajú, szemüveges, sanyarú sorsú tinédzser fiú szemüveggel és bagollyal. Nem mellesleg pedig korunk legnagyobb varázslója. Na ki ő? Harry Potter? Dehogy! Timothy Hunter! Mielőtt bárki is azt mondja, hogy ez egy Harry Potter utánzat és egyből bezárja dühében a böngészőt, hadd mondjam el, ez jóval előbb meg lett írva, mint a Harry Potter sorozat. Bizony. Habár a főhős kiköpött Harry (vagy inkább Harry egy kiköpött Tim), és még jó pár szereplő gyanúsan hasonlít egymásra, ez a sorozat teljesen más. Sokan megvádolták Rowlingot, hogy innen lopta az ötletet, és hogy JKR aratta le Neil Gaiman babérjait, de a két író tökéletesen megvan egymással. JKR hivatalosan tagadta, hogy egyáltalán tudott volna a sorozat létezéséről, Gaiman pedig annyit mondott, hogy biztos ugyanazok a művek inspirálták mindkettőjüket. Téma lezárva.

Mi köze van ennek Neil Gaimanhez? Felkérték, hogy írjon egy mini-sorozatot, valami olyasmit, ami bemutatja a múltat, jelent és jövőt a DC univerzumban. Gaiman persze rávágta, hogy hülyeség, majd rájött, hogy mégsem. :D Így hát megírta a négy részes kis képregényt, amit folytattak további 75 résszel és sok-sok más kiadvánnyal. Később pedig Carla Jablonskit kérték meg, hogy írja át regénybe.

Az első könyv az első négy, eredetileg Gaiman által írt képregény feldolgozása, pontosabban A Láthatatlan Labirintus, Az Árnyékvilág, A Nyár Alkonyának Földje és A Semmibe vezető út című részekből készült.

Lássuk a történetet: Adott egy átlagos fiú, aki a világ legerősebb varázslója lehet, bár ő a mágia létezéséről semmit sem tud. Édesapja alkoholista és egész nap otthon ül a tévé előtt. Miért? X évvel ezelőtt ő vezette a kocsit, amikor balesetet szenvedtek, így Tim édesanyja meghalt, apja pedig elveszítette egyik kezét. Nem mondhatjuk, hogy Timnek jó élete van, de legalább ott van neki Molly, az egyik osztálytársa és legjobb barátja. Mellesleg megjegyzem, hogy Molly a képregény első négy részében még nem szerepelt, de sebaj, ennyi kiegészítést megengedünk. :)

Egy napon négy úriember látogatja meg Timothy Huntert: Dr. Occult, Stranger, Mr. E és John Constantine, igen, az a Constatine. Csupa máshonnan vett képregény hősök jönnek, és nemes egyszerűséggel megkérdezik szegény fiútól, hogy hisz-e a mágiában. Aztán pedig elmondják neki, mi a helyzet. Ő bizony varázsló és választhat, akar-e a varázsló lenni vagy sem. A döntés végleges, nincs kiszállás. Ezért is mindannyiuk elviszi Timet egy-egy útra. A múltba, a jelenbe, a Tündérföldre és a jövőbe. Először a múltba megy Tim Strangerrel. Látják, hogy keletkezett a világ, majd az angyalok háborúját és Atlantisz pusztulását is. Ott egy ősi varázsló figyelmezteti Timet, hogy az egész egyáltalán nem éri meg, hogy bármit is kínál a négy figura, ne fogadja el. Majd jön Merlin, aki nagyon is jól tudja, hogy mi lesz a vége, mivel jövőbe lát, de mindent úgy tesz, ahogy kell, mert "a mágia nem hagy szabad akaratot." Ezután pedig az inkvizíciót mutatja meg Stranger Timnek, hogy ártatlanokat végeztek ki, még csak nem is mágusokat, mert a mágia hatalom, és akik nem értik, azok félnek tőle. Ezek után Tim még végigjárja Constatine-nal a jelent, megismerkedik jó pár szereplővel, bemutatkozik Titánia a Tündérek Királynője is, és meglátogatjuk Mr. E-vel a jövőt is.

Ami tetszett: az a Neil Gaimanitás, ami benne van. Fantasztikus egy könyv, és bár sokan panaszkodnak, hogy nem áll meg önálló regényként, azért mégis megéri elolvasni. Mást nem együtt a többivel, hiszen azért sorozat. Ez inkább egy elgondolkodtató rész, hogy mivel is jár a mágia, hogy hiába lesz izgalmas tőle az életünk, mindig meg kell fizetni az árát. A múlt és a jövő világa szépen ki van dolgozva. Bár egy kicsit hiányoltam a regényből a jövő részeit, ott már kicsit elkapkodta az író és a szerintem legmeghatóbb jeleneteket kiírta. Igen, a regény alapötlete jó, és Constatine humora utánozhatatlan, viszont ez egyáltalán nem Jablonski érdeme. A leírás viszont elég hiányos. Titánia királynő leírása "zöld és gyönyörű," oké, ott van a borítón, de akkor is...

Mindenesetre élveztem a könyvet, ajánlom sok mindenkinek. Miért nem mindenkinek? Mert ez nem egy könnyen emészthető darab. Szórakoztató, igen, Constantine humora jó, Tim is egy nagyon szerethető karakter (fura, ő a második főhős, akit szeretek), de végül is, mintha lenne valami mélyebb mondanivalója, illetve azért jó ez a könyv, mert elgondolkodtató. A későbbi részekben lesznek izgalmak, bonyodalmak és váratlan fordulatok, nem egy sablonos sztori az biztos (nem, a regényekhez még nem volt szerencsém, csak a képregényhez). Ez a rész csak ízelítő, ennyit elmondok, megjelenik benne maga a Halál is, hogy kiért jön, az maradjon rejtély. No meg Timothy Hunter végül mit válaszol? Akarja-e vajon a mágiát az életébe? Nem mellesleg pedig sokan akarják Timet, főleg holtan, köztük a Hideg Láng Testvériség... Hát igen, nem egyszerű az élete a világ leghatalmasabb varázslójának.

Utólagos javítás: Ami kimaradt... Bárki is volt az, aki csinálta a könyv besorolását, nem igazán lehetett magánál. 9-12 éves kategóriába rakták, mikor az alap képregény 18-as... Ez is bizonyítja, hogy ez nem egy gyerekmese, bármennyire is legyen a főhős egy 12 éves fiú.

Kedvenc karakter: Tim Hunter, John Constantine, Dr. Occult

Ami kifejezetten tetszett: A jövő elképzelése.

Ami nem tetszett: A leíró részek kicsit hiányosak, de végül is egy képregényből átírt regény...

A történet: 6/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.