Ugrás a fő tartalomra

Alyson Noel: Blue Moon - Kék hold

Hogy akadtam rá: Tetszett a borítója Amazon.com-on. De előbb olvastam el csomó más sorozatot, és mire észbe kaptam, a Könyvmolyképző kiadta. Gratula nekik ismét.

Úgy általában az egészről: Végre kezembe vehettem a várva várt Halhatatlanok második részét. Igen, magyarul még várhatunk rá, de akit érdekel egy spoiler mentes ismertető, az olvasson csak tovább. :)

Először is még most is a hatása alatt vagyok, ugyanis most tettem le a könyvet. Hát... Kezdjük ott a hatása alatt vagyok, ezt hogy is értem, egyértelműen nem pozitívan. De kezdjük az elején.

Vártam ezt a könyvet, alig tudtam kibírni, míg bele olvashattam. A fülszövegből kiderül, hogy Damen beteg lesz, Ever pedig Nyárföldre (már nem emlékszem, magyarul mi volt) Summerlandre utazik, közben megtanul időutazni és választania kell, hogy Dament menti meg vagy az egész családját. Izgalmasnak hangzik, tűkön ültem tényleg.

Kinyitottam a könyvet, és... az első 10 fejezet maga volt a kínszenvedés. Damen és Ever azzal vannak elfoglalva, hogy lefeküdjenek egymással. De Evernek valamiért nem megy, még szép, a csajnak kimaradt 600 év. Nem is értem Dament... mármint rendben, mindig megismerkedtek és mindig azon az estén halt meg Ever, mikor végre elvesztette volna a szüzességét. Na már most értem én, hogy ekkora felhajtás van a szex körül, mert a kapcsolat része. De a YA kategóriából mellőzni kéne szerintem, hogy ennyire lényeg legyen. Nem vagyok prűd, olvasok Anita Blake-t (:D), de az tisztán 18-as. Ha már 14 éven vagy 12 éven felülieknek adják, ne ezt kapják példának, hogy 3 hét után már baj van egy kapcsolatba, ha nem feküdtek le. Ever pedig, hiába is reinkarnálódott, csak arra a szerencsétlen három hétre emlékszik, annyit élt át. Damen meg igazán megérthetné, ha már így is ennyit várt rá.

A következő cselekmény részlet, hogy MINDENKI elfordul Evertől. Vagy ne szaladjunk ennyire előre? A 20. fejezetig maga dögunalom a könyv. Ever Victoria Secretes bugyit vesz meg melltartót, ott Stacia jól lefotózza, ahogy vergődik a földön, illetve levideózza és majd szegény felkerül a youtube-ra is. A nagy problémák. De Ever is MEGVÁLTOZOTT. Egyszerűen nem értettem, a könyv azzal kezdődik, hogy Damentől tanulja a halhatatlanok képességeit, azaz gyakorolna manifesztálni, de ő lusta, ő nem akar tanulni, oké, új még neki az élet. Meg idejük az bőven van. Aztán kiderül, hogy ő tud ám telekinézist is használni, amikor is Stacia táskáját a lány térdének vágja. Micsoda értelem... Kifejezetten zavart, hogy amikor Ever nyomozna vagy bármi olyan sötét lett, mint a vakablak. Zavaró. Az első részből nekem nem tűnt ennyire üresfejűnek.

Szóval a cselekmény ott folytatódik, hogy Damen, Haven és Miles, mindenki, plusz a tanárok is FURÁN viselkednek. De persze szigorúan azután, hogy megjelenik egy új gyerek (szőke haj, kék szem, angol akcentus), aki szintén helyes meg minden. Csöppet sem gyanús. Az ember egyből összerakja a képet, főleg, hogy Ever is érzi a gyomrában, hogy valami baj van. De mindenki szereti az új fiút, Romant. Fura volt nekem, hogy megint új diákkal hozott be Alyson nekünk egy új karaktert, de végül is ez még elnézhető. Szóval Evernek végig gyanús Roman, de hiába mindenki Ever ellen fordul. Kivéve persze Romant, aki még egyszer-kétszer randira is hívja a mi főhősünket.

Ekkor Ever felbuzdul gondolja, hogy valami baj van és neki vág megoldja. Innentől kezdve nem mondom tovább a történetet, csak véleményezek. Az eleje piszok lassan indul, szerintem jó páran leteszik majd a könyvet, vagy lapoznak benne. Hogy Ever megtanul valamit Nyárföldön? Ez túlzás a fülszövegben. Gyakorlatilag csak próbálgatja az erejét, persze, az sem jó, ha tanulás nélkül egyből mindent tudna. A történet a 20. fejezettől talán élvezhető. Egyetlen egy fejezet izgalmas benne, tekintve, hogy 50 körüli fejezetszámmal rendelkezik, ez igen csekély teljesítmény. Örültem, mikor Dament kiírták. Hogy miért? Addig nekem túl cukros volt, nem baj, tudom, romantikus regény, ezt nem róhatom fel hibának. De legalább miután Damen eltűnt, előbukkanhatott a cselekmény. Ami mint mondtam vontatott, egy idő után élvezhető, így azért sikerült végig olvasnom. :)

Everről még pár szót. Ever sötét. Ez nyilvánvaló. Összerakja végre a képet, amire mi már régebben rájöttünk, és valaki megszólal mellette, közbe vág egyetlen egy mondatot, Evernek meg MEGINT eszébe jut, hogy talán csak őt nem szereti senki... és semmi mágikus nincs a háttérben. *Fejét a falba veri* Igen, ez egy kicsit gyakori volt ennél a regénynél. A végén pedig. Ever óriási baklövést követ el, és egyszerűen hülye, hogy megbízik a főgonoszban. Pedig még csak nem is erőlködik annyira a gonosz.

A vége pedig... borzalmas... "Mi történt?" "Nem emlékszel rá?" "Nem."[...] "Most kezdődik a hétvége."

Más könyveknél nem volt zavaró a függővég, de ennél? Jó persze, gondoljuk Ever mindent elmond Damennek, a reakcióra meg várhatunk 2010 januárjáig. Amikor is, ha jól néztem Shadowland (Árnyékföld) címen megjelenik a következő rész. El fogom azt is olvasni. Ez a rész nem tántorított el annyira. De mégis. Tudom, hogy vannak a népszerű lányok, és Ever is közéjük tartozott, de az ilyen részletektől felállt a hátamon a szőr:
"Voltam manikűrösnél meg pedikűrösnél, amit elég régóta nem csináltam, hát igen, a régi életében még eljártam oda, amikor népszerű és lányos voltam, mint Stacia, a különbség az, hogy én sosem voltam ribanc."

"...és pletykálhatnék végre, mint egy normális lány."

Na, igen, kemény dolog a halhatatlanság, hogy nem pletykálhatja el az ember. Tudom, lányokról szól, de szerintem ezt a regényt lebutították. Nem hiába kapott sok negatív kritikát. Nekem is csak három pöttyöt ér meg. Óh, és még valami. Az első résznél is írtam, sőt szinte mindenki, hogy hasonlít az Alkonyatra. Hát igen, ez hasonlít a New Moonra. Depressziós második rész, ahol a főhős csaj ennek ellenére megmenti a pasit. Hát itt is fellelhetők New Moonos elemek még. Viszont itt Alyson Noel nem tudta kompenzálni ezt a történettel... Reméljük, a Shadowland érdekesebb és értelmesebb lesz.

Kedvenc karakter: Roman

Ami kifejezetten tetszett: Roman a végén

Ami nem tetszett: A karakterek megváltozása, Ever sötétsége - erre nincs jobb szó, a vége, ez egyáltalán vég volt???

A történet: 3/5 pontból

A karakterek: 3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, a borító legalább szép, a polcon jól mutat

Megjegyzések

  1. Na, nálam ez a sorozat volt az, ami kiverte a biztosítékot.:) Az Evermore után úgy voltam a 2.résszel, mint Te a harmadikkal - adtam neki egy esély, hátha jobb lesz, de így utólag azt mondom, hogy kár volt.
    Ever az első rész után, mintha visszafejlődött volna. Szegénykém tényleg olyan sötét volt egyes esetekben...

    VálaszTörlés
  2. Nálam is ez a rész verte ki a biztosítékot és én itt döntöttem el, hogy nem áldozom rá még egy forintot sem a következő részre.
    Annyira egyértelmű volt, hogy Roman a főgonosz, hogy én esküszöm azt gondoltam, hogy kiderül, hogy igazából ó a jófiú!!! Én végig azt hittem, mert annyira nevetségesen egyértelmű volt...
    Óriási csalódás volt. Igazából nekem már az első rész sem tetszett. Ever iszonyat ostoba egy karakter és ez nagyon idegesített. Damen sem volt szimpatikus.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Kelley Armstrong: The Unquiet Past (A nyughatatlan múlt)

Hogy akadtam rá:   Kelley Armstrong fanatikus vagyok. Sorozat: A Secrets című kiadói sorozat része, ami egy univerzumban játszódó, önálló kötetekből áll. Úgy általában az egészről: Ez a könyv kicsit kitűnik Armstrong többi regénye közül, részben azért, mert olyan kis rövid és talán nem tudta rendesen kiélni magát az írónő. A The Unquiet Past egy 7 részes „sorozat” tagja, ahol felkértek kanadai ifjúsági írókat, hogy egy rejtély, az árvaház leégése köré írjanak könyveket. A szereplők ugyan ismerik egymást annyira, nagy összefüggés nincs a hét történet között, a szereplők nem beszélnek egymással, de ötletesnek találom így összefűzni a sztorikat, és egy univerzumot létrehozni. Viszont talán ettől is volt olyan furcsa ennek a könyvnek a fantasy szála. Az elején teljesen hozta a Sötét erő sorozat hangulatát, olyannyira egyforma volt a szellemek és a főhős látomásainak ábrázolása, hogy azt hittem, Armstrong ugyanabba az univerzumba helyezi a dolgot, és ugyanaz Tess képesség