Vége az évnek és úgy gondoltam önnön magam szórakozásából készítek egy listát. Egy listát, ami összefoglalja az idén olvasott könyvek garmadáját, és amolyan díjkiosztónak is nevezhetjük. Én megírom a listát, és ha van kedvetek, kommentbe pötyögjetek, ti minek/kinek adnátok át a képzeletbeli díjat az adott "kategóriákban." A feltétel: 2009-ben olvastátok a könyvet.
1. A legjobb regény: Cassandra Clare - Végzet és/vagy Halál Ereklyéi 3. (fordítástól függően, innentől maradjunk a Halál Ereklyéinél) - Üvegváros
Miért? Mert összességében ez a könyv volt az, ami a várakozásaimat teljesítette vele szemben. A kedvenc sorozatom, bár imádom a Gaiman regényeket, mégis nehéz döntés lett volna valamelyik Gaimanre mondani, hogy a legjobb könyv, amit olvastam 2009-ben. Egyértelmű, hogy Clare fantasztikus trilógiájának befejező részéé kell, hogy legyen ez a "díj," mert rettenetesen várták, egy egész történet lezárása volt (bár tudjuk, lesz Simonos rész is), és sikerült mindenkit elvarázsolnia. Egy panaszt sem hallottam erre a befejező részre. Ott sírtam, ahol kellett, ott nevettem, ahol kellett, és mindent egybevetve fantasztikus könyv. Jace és Clary szerelmi kapcsolatától kezdve a kisebb karakterekig mindenkinek megvan a maga mélysége és szerepe és mindről jól olvasni. Olyan szereplőket szerettem meg, akiket nem kedveltem, és Clare bebizonyította, hogy én szívemből még mindig a gonoszokat szeretem. Csak köszönni tudom ezt a csodálatos részt.
2. A legjobb novella: Nehéz, mert alapjában véve Gaiman novellát mondanék, de mivel Gaiman novellát nem olvastam 2009-ben, ezért marad Laurell K. Hamilton - Can he bake a cherry pie? (Meg tud sütni egy cseresznyés pitét), még pedig azért, mert bár Cassandra Clare novellát is olvastam, mégis ez fogott meg a legjobban idén. Hamiltoni tündérmese, vagyis egy alap tündérmese átalakítva Hamiltonosan. Ahol a nemes lány nem akar hozzá menni a neki kijelölt öreg grófhoz, és a családját sem akarja szégyenbe hozni, ezért elmegy és vállalja a lehetetlen küldetést. A karakterek fogtak meg a leginkább, a herceg, a gonosz boszorkány és a főhős. Mindegyik életszerű és nem egy akció dús novella, több ilyet szeretnék látni Hamiltontól, ahol nem akarja vérrel és szexszel túlhangsúlyozni azt, amit nagyon tud.
3. Legjobb író: Ajjajj, idén kitől olvastam a legtöbb kedvencemet? Nehéz eldönteni, mivel mindannyiukat szeretem, imádom. Mármint a kedvenceimet. Szóval az idei író, akit a legjobbnak mondanék, aki a műveivel a legnagyobb hatással volt rám, még mindig: Neil Gaiman. Egyszerűen tudom, hogy ha egy Gaiman könyvet veszek a kezembe, nem csak átlag szórakozást kapok, hanem megvan benne az az icipici gondolatcsomó, amire nekem szükségem van (néha az íráshoz, néha egyszerűen csak az élethez). Így bár legjobb regénynek nem az ő művei közül emeltem ki egyet, övé marad ez a hely.
4. Legjobb női főszereplő: Idén rengeteg női szereplő tért vissza és állt helyet a fantázia világában, bebizonyítva, hogy igenis mi lányok/nők ugyanúgy lehetünk kemények. Sokuk túlságosan tökéletes, csakhogy sulykolják, hogy tiniknek való a könyv, és mindenki tökéletes akar lenni. Sokuk szarkasztikus és a kemény csaj szerepet öltik magukra. Mégis én Clarissa Frayt (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) választom, aki makacs, bővelkedik hibában, szinte alig harcol a többiek mellett (mert nincs képesítése), de mégis mindig tesz valamit, sosem ül és csak várja, hogy megmentsék, de azért mégsem vállalja magára az egész világ terhét, mint oly sok főhős. Megérti, hogy a háborúba ő bizony nem szalad ki egy szál karddal, de ha bármelyik barátja és/vagy szerelme bajban van, ő megy és mindent megtesz. A legemberibb, a legközelebb őt érzem magamhoz, és ő volt az első női főhős, akit igazán megkedveltem, nem csak eltűrtem.
5. Legjobb férfi főszereplő: Az igazat megvallva kevés olyan könyvet olvastam, ahol férfi a főszereplő. Igen egyszerű oknál fogva, nehezemre esik velük azonosulni. Mégis akihez nagyon hozzánőttem, aki nélkül már az életemet nem tudnám elképzelni, hiszen annyi minden érzelmet keltett bennem a története, akit imádtam, az nem más, mint a képregényhősből regényhőssé előlépő Timothy Hunter (Neil Gaiman - Books of Magic), a szemüveges, baglyos varázsló, aki szarkasztikus, gyakran esetlen, igen emberi, és bizony korunk legnagyobb varázslója. Mégis sokszor magában beszél, és talpraesett, és bizony sokszor a saját hibáiból tanul.
6. Legjobb női (mellék)szereplő: Tisztázzuk a mellékszereplőre azt értem, aki kifejezetten nem a történet főhőse, mégis lehet főbb szereplő. Mivel az összes könyvben szép és jó női szereplőkkel vagyunk ellátva, szinte minden nő kategória felvonul előttünk. Mégis ahogy átnyálazom a 2009-ben olvasott könyvek listáját, felmerül bennem, hogy ha nem nő a főszereplő, akkor igen csekélyek a női karakterek, egyszerűen elmosódnak. Jó persze, ennek ez a legjobb barátnője, annak az, de igazából a karakter jelleme, melyik fog meg minket annyira, hogy meg is maradjon. Még ha már jó pár könyvet is elolvastunk utána. Nekem egyetlen egy ilyen akadt, aki a maga fura módján, bár lányos lány, mégis imádnivaló karakter: Isabelle Lightwood (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi). Bár Isabelle az igazi harcos lány, és még szép is, és minden, ami a lány lenni akar, mégis közel érzem magamhoz, mégis látom, hogy nem egy üres lyukat kitöltő legjobb barátnő pótlék karakter, hanem igenis megáll a két lábán (a korbácsával).
7. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Egy csomó jobbnál jobb pasi idejöhetne, akik a mi főhőseink szívét dobogtatják. Lelki szemeim előtt felvonul mindenki, és elég erős is a mezőny (már azok között, akik bent maradtak a mentális selejtező után), mégis azt kell, hogy mondjam Edward győz mindenki felett, még Jace Wayland, Valentine Morgenstern (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi), Derek Souza (Kelley Armstrong - Darkest Powers) és Jack (Kelley Armstrong - Nadia Stafford sorozat) felett is. De csak azért, mert őt régebb óta szeretem. Akiket felsoroltam itt, azokat mind imádon, a szívemhez nőttek, és ennek mind van oka. De mivel Edwardot és a büszke Team Edwardos zászlót régebb óta cipelem. Ezért a 2009-es férfi verseny győztese: Edward alias Ted Forester (Laurell K. Hamilton - Anita Blake sorozat).
8. Legjobb gonosz karakter: Mit mondhatnék. I Love Bad Boys. A gonoszokért élek. Nem minden könyvben szeretem a gonoszokat, nem elég szarkasztikusnak, helyesnek lenniük, olyan kell, aki mélyebben összetett, értelmesnek gondolja, amit csinál, nem csak, hogy legyen valami főgonosz. Eddig éltem-haltam Voldemortért, de valaki kiütötte őt a helyéről, és nem Valentine Morgensternre (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) gondolok, aki a maga módján hátborzongató, mégis bárkit meggyőz és gonosz, velejéig romlott, mégis képes szeretni, méghozzá elég nyilvánvalóan. De bizony ugyanebből a könyvből választom 2009 leggonoszabb karakterét, de rettenetes spoiler. Így csak annyit mondok, hogy Cassandra Clare Halál Ereklyéi sorozat utolsó részében van egy nagy gonosz még Valentine mellett, na ő rá gondolok, akinek a képe kint lóg a falamon. :D Aki járt a szobámban, az tudja. Addig szegény a spoiler veszély miatt névtelenségbe burkolózik.
9. Legjobb vége-harcolós jelenet: Minden könyv végén van egy nagy csata. Legalábbis valami olyasmivel felérő feszültségi pont. A legtöbb könyvet, amit olvastam, vagy elvolt húzva, vagy nem volt annyira lényeges ez a jelenet, kivéve persze egynél, amit végigüvöltöztem és szorítottam. Merthogy mindkét fél a személyes kedvencem volt. Így a Cassandra Clare Üvegvárosának Peniel című fejezetét választom.
10. Legjobb romantikus jelenet: Az a baj azzal, ha túl erős könyv van a mezőnyben. Mindent kiüt. Mivel legjobb regénynek jelöltem az Üvegvárost, így abból választanám az epikus In the Dark Forest fejezetet. Jace Wayland a lehető legszebb beszédet adja elő, és bár igenis vaaan testi vonzódás ebben a könyvben reálisan, mégis visszafogják magukat, és csak szépen alszanak egymás mellett.
11. A legviccesebb jelenet: Sok humor is volt 2009-ben, és ezek közül számos jelenet nagyon is megmaradt, szinte örökre bevésték magukat a tudatomba. De a versenyt most Neil Gaiman Anansi Fiúk regényéből nyerte a Kövér Charlie a börtönben. Egyszerűen szinte sírva nevettem, ahogy szöszöl ott. "-Drog? - Nem, köszönöm. - Azért hozták be?" "Kövér Charlie megpróbálta felidézni, mivel ütik el az idejüket az emberek a börtönben, de csak arra emlékezett, hogy titkos naplót vezetnek, vagy ezt-azt eldugnak a hátsójukban. Írnia nem volt mire, és úgy érezte, az ember sikerének egyik mércéje, hogy ne kelljen semmit a hátsójába dugnia."
12. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Igazságtalanság lenne az Üvegváros végét jelölni, pedig az tényleg az, amin bármikor sírok. Mégis ha már dráma, és ne a szerelmi drámáról legyen szó, hanem inkább családiról, akkor Neil Gaiman és Carla Jablonski átíró közreműködésével készült Bindigs (Books of Magic 2.) mondanám. Ebben van, hogy mikor Tim ismét találkozik azzal az emberrel, akiről megtudta, hogy az apja, akkor Tim épp haldoklik, és az alábbit gondolja: "Tudta, hogy a fölé hajoló férfitól meg kéne valamit kérdeznie, de már nem tudta pontosan, hogy mit, vagy miért volt olyan fontos." Ez az apa-fia vonal, ahogy elvesztik megtalálják egymást a történet folyamán az, amin mindig sírni tudok és de ha mást nem, egy pár napig tartó melankólia nehezedik rám.
13. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Az urban fantasykkal (amiket imádok) csak egy a gond, hogy új, leleményes helyszínt, nem nagyon írnak. Kivéve persze Gaimant. Kilőném az összes akadémiát és bentlakásos sulit, amiről olvastam (Szent Vlagyimirék - Vámpírakadémia, Evernight Akadémia - Evernight, Éjszaka Háza, stb.) Gaimannek ötletes a világ mögötti világa, de hogy szívesen mennék-e oda? Hmm... A legszebb táj, a legjobb hely elég egyértelműen Idris, fővárosával Alicantéval együtt Cassandra Clare Halál Ereklyéiben. Szép és nem igazán városra, mindinkább falura hasonlít. De mégis olyan jól le van írva, hogy szinte nekem is honvágyam van az Árnyvadászok őshazájába.
14. A szereplő, akit leginkább sajnálsz, hogy nem valódi: A 2009-es év újonnan beköszöntött karakterét választom, akit már akkor megkedveltem, mikor csak a borítón láttam, és tudtam, ez egy jó karakter. Alapvetően vonzódom a "sötét foltokhoz" (sötét haj, sötét ruházat), így Sebastian Verlac (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) lett az utolsó díj nyertese. Amennyit elárulhatok róla, ő a harmadik részben jelenik meg, a Penhallow család unokatestvére, a Penhallow-éknél pedig a Lightwoodék szállnak meg, mikor Alicantéba mennek. És Sebastian Verlac egyértelműen Jace és Clary közé áll, ő az amolyan harmadik fiú opció.
A Legrosszabbak
Mivel hugival tanakodtunk, rájöttünk, hogy ideje kiosztani a legrosszabbnak járó díjakat is. Mert bár szeretünk olvasni, sokszor van olyan, hogy a fejünket a falba verjük egy-egy "remekműtől."
1. Az a szereplő, akinek örülök, hogy nem valódi: Bianca (Claudia Gray - Evernight) - Egyszerűen rémes volt az ő szemszögéből olvasni. Érzelmek nulla, értelem nulla, leginkább csak egy odaírt valami volt, ami még emberi lénynek sem nevezhető, nemhogy félvámpírnak. Idézet Percytől: "Bianca a vámpír, aki imád vért ontani... ezáltal szívja be a hülyeséget, ami az ő életfeltétele."
2. A legrosszabban kitalált hely: Ami a leginkább kiborított? Úgy istenigazából? A vámpírok és a templom. Szóval az Éjszaka Háza ugyanezen sorozatból, ahol cuki kis templomjaik is vannak. Bár ez elég kényesen érintett a Vámpírakadémiában is, de ott legalább nem a szó szerint vett vámpírokról volt szó.
3. A legrosszabb drámai jelenet: Talán azt mondanám, amikor kiderül, hogy Reqiuel (jól írtam a nevét?) nemi erőszak áldozata volt (Claudia Gray - Nézz az égre!). Valahogy rettenetesen erőltetett drámai hatást akar elérni, és őszintén már az elején is túl sokat emlegetik, hogy próbál nem szép lenni. Aki nem tudja jól kezelni a nemi erőszak témát, ne írjon, se fanficbe, se igazi könyvbe.
4. A legrosszabb vicces jelenet: Ide nem tudok hirtelen semmit sem jelölni. Ugyanis lehet, hogy próbáltak poénkodni egy-két könyvben, ami nekem nem volt vicces, de ez szerencséjének annak a könyvnek, nem maradt meg bennem.
5. A legrosszabb romantikus jelenet: P. C. Cast és Kristin Casttól a Megjelölve című könyvben, mikor Zoey iszik ex-pasija véréből és magához köti. Elvileg romantikus lenne, merthogy micsoda érzelmek dúlnak ott. (Ezt láttam valahol leírva kritikában, tényleg!) Hát nekem az minden volt, csak nem romantikus, sőt még erotikus sem...
6. A legrosszabb vége-harcolós jelenet: Nagyon sok könyvnek rossz a befejezése, tanúsítom, túl egyszerű, túl elkapkodott. Amiket nem szerettem könyveket, persze, hogy a végével is volt bajom. De Alyson Noeltől a Kék Holdat jelölném, aminek a vége-csúcspontján tényleg megütköztem, hogy ilyen nem lehet. Noel egyedül a feszültségponthoz nem ért. Legalábbis a Halhatatlanok sorozatból erre következtetek.
7. A legrosszabb gonosz karakter: Az a baj, hogy a legtöbb regényben, amiket nem szeretek, igazából nincs is gonosz, csak valami ellentéte a főhősnek, de igazán a háttérben mozgó gonosz az nincs. A legrosszabb szálakat mozgató alak, akit egyszerűen nem tudok hova tenni, az egyik kedvenc sorozatomból a Gemma Doyle trilógiából Kirké. Könnyű kitalálni ki is ő, és egyszerűen nem tartom egy jó szereplőnek.
8. A legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Claudia Gray - Evernightának Lucasa. Minden más szereplőről megtudunk valamit, még ha csak felszínesen is. Belőle semmit sem látunk, érzünk, tapasztalunk, csak hogy van, és Bianca szereti. A legfeleslegesebb karakter.
9. A legrosszabb női (mellék)szereplő: Ann a Gemma Doyle trilógiából. Persze, reális karakter, mert nem tökéletes. De mégsem tudom elviselni, nem áll ki senkiért és semmiért, nem kell persze mindenkinek erős karakternek lennie, de őszintén, a csoportba csak Gemma miatt vették be, aztán hányszor áll Gemma ellen, ő az abszolút elviselhetetlen. Nála még Torit (Darkest Powers) is jobban kedvelem.
10. A legrosszabb férfi főszereplő: Bár nem éppen főszereplő, de mégis látunk a szemszögéből, és mert a többiek tényleg nem főszereplők, ezért marad csak ő hátra: Stefan Salvatore (L. Jane Smith - Vámpírnaplók).
11. A legrosszabb női főszereplő: Óh, ebből akad sok is, nem csak egy. De ha választani kell, aki leginkább fel tudott idegesíteni, Bianca az Evernightból. Már említettem, hogy miért.
12. A legrosszabb író: Az olvasmányaim során (főleg mert nem vagyok író), nem mondhatom, hogy húú, de rossz író. De mégis most megnevezem azt, aki idén a legrosszabb könyvet hozta el nekem. Sokan gondolnák, hogy Claudia Gray, de nem, a novellája megmentette, mert bemutatta, hogy ő kedves, aranyos ember, aki tudna írni, csak valahogy a vámpíros-bentlakásos-sulis témát nem neki találták ki. Szóval ketten is indulnak a legrosszabb címért: Kristin Cast és P. C. Cast. Nem egy rosszul összetett regényt hoztak össze, mint Gray. Hanem anyuka írt, látszik a szép tájleírásokból, de a kislány irányítja a love cselekményt. Legalábbis így tűnik. Szinte minden gyermeteg a könyvben, anyuka meg esetleg a kidolgozást, a wicca szokások utána keresését végzi talán el. Ketten együtt valami nagyon ütőset hoztak össze, negatív értelemben.
13. A legrosszabb novella: Sarah Mlynowskitól a Cruisin' (Hajókázás). Magát az írót nem ismerem, de egy ilyen novella után nem is akarom. Sikerült úgy lelohasztania a kedvem a novellás kötethez, mint az Evernightnak a vámpíros regényekhez (ami nagy szó). E/1-ben rejtegeti a nagy csattanót, ami jó is lenne, ha nem éppen az lenne a csattanó, ami. És persze az írás... *fáradt sóhaj*
14. 2009 legrosszabb könyve: Ami a leginkább lesújtott, ami a leginkább felidegesített, ami a leginkább untatott, nem más, mint: Claudia Gray - Nézz az égre! A könyv címének gyakorlatilag köze sincs a könyvhöz, az első három élvezetesebb fejezet után az egész történet szét esik, kicsúszik a kezeink közül és csak mentális fájdalmat hagy maga után.
Ha kedved kaptatok hozzá (és valamikor a szilveszteri buli kiheverése után - ami mellesleg nekem nem lesz, csak gondolom másnak igen) lesz rá erőtök és időtök, írjatok kommentet, nem muszáj minden kategóriára "jelölni" valakit, de kíváncsi lennék, hogy az erre járókra, mik és kik voltak nagy hatással.
És persze BUÉK mindenkinek.
1. A legjobb regény: Cassandra Clare - Végzet és/vagy Halál Ereklyéi 3. (fordítástól függően, innentől maradjunk a Halál Ereklyéinél) - Üvegváros
Miért? Mert összességében ez a könyv volt az, ami a várakozásaimat teljesítette vele szemben. A kedvenc sorozatom, bár imádom a Gaiman regényeket, mégis nehéz döntés lett volna valamelyik Gaimanre mondani, hogy a legjobb könyv, amit olvastam 2009-ben. Egyértelmű, hogy Clare fantasztikus trilógiájának befejező részéé kell, hogy legyen ez a "díj," mert rettenetesen várták, egy egész történet lezárása volt (bár tudjuk, lesz Simonos rész is), és sikerült mindenkit elvarázsolnia. Egy panaszt sem hallottam erre a befejező részre. Ott sírtam, ahol kellett, ott nevettem, ahol kellett, és mindent egybevetve fantasztikus könyv. Jace és Clary szerelmi kapcsolatától kezdve a kisebb karakterekig mindenkinek megvan a maga mélysége és szerepe és mindről jól olvasni. Olyan szereplőket szerettem meg, akiket nem kedveltem, és Clare bebizonyította, hogy én szívemből még mindig a gonoszokat szeretem. Csak köszönni tudom ezt a csodálatos részt.
2. A legjobb novella: Nehéz, mert alapjában véve Gaiman novellát mondanék, de mivel Gaiman novellát nem olvastam 2009-ben, ezért marad Laurell K. Hamilton - Can he bake a cherry pie? (Meg tud sütni egy cseresznyés pitét), még pedig azért, mert bár Cassandra Clare novellát is olvastam, mégis ez fogott meg a legjobban idén. Hamiltoni tündérmese, vagyis egy alap tündérmese átalakítva Hamiltonosan. Ahol a nemes lány nem akar hozzá menni a neki kijelölt öreg grófhoz, és a családját sem akarja szégyenbe hozni, ezért elmegy és vállalja a lehetetlen küldetést. A karakterek fogtak meg a leginkább, a herceg, a gonosz boszorkány és a főhős. Mindegyik életszerű és nem egy akció dús novella, több ilyet szeretnék látni Hamiltontól, ahol nem akarja vérrel és szexszel túlhangsúlyozni azt, amit nagyon tud.
3. Legjobb író: Ajjajj, idén kitől olvastam a legtöbb kedvencemet? Nehéz eldönteni, mivel mindannyiukat szeretem, imádom. Mármint a kedvenceimet. Szóval az idei író, akit a legjobbnak mondanék, aki a műveivel a legnagyobb hatással volt rám, még mindig: Neil Gaiman. Egyszerűen tudom, hogy ha egy Gaiman könyvet veszek a kezembe, nem csak átlag szórakozást kapok, hanem megvan benne az az icipici gondolatcsomó, amire nekem szükségem van (néha az íráshoz, néha egyszerűen csak az élethez). Így bár legjobb regénynek nem az ő művei közül emeltem ki egyet, övé marad ez a hely.
4. Legjobb női főszereplő: Idén rengeteg női szereplő tért vissza és állt helyet a fantázia világában, bebizonyítva, hogy igenis mi lányok/nők ugyanúgy lehetünk kemények. Sokuk túlságosan tökéletes, csakhogy sulykolják, hogy tiniknek való a könyv, és mindenki tökéletes akar lenni. Sokuk szarkasztikus és a kemény csaj szerepet öltik magukra. Mégis én Clarissa Frayt (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) választom, aki makacs, bővelkedik hibában, szinte alig harcol a többiek mellett (mert nincs képesítése), de mégis mindig tesz valamit, sosem ül és csak várja, hogy megmentsék, de azért mégsem vállalja magára az egész világ terhét, mint oly sok főhős. Megérti, hogy a háborúba ő bizony nem szalad ki egy szál karddal, de ha bármelyik barátja és/vagy szerelme bajban van, ő megy és mindent megtesz. A legemberibb, a legközelebb őt érzem magamhoz, és ő volt az első női főhős, akit igazán megkedveltem, nem csak eltűrtem.
5. Legjobb férfi főszereplő: Az igazat megvallva kevés olyan könyvet olvastam, ahol férfi a főszereplő. Igen egyszerű oknál fogva, nehezemre esik velük azonosulni. Mégis akihez nagyon hozzánőttem, aki nélkül már az életemet nem tudnám elképzelni, hiszen annyi minden érzelmet keltett bennem a története, akit imádtam, az nem más, mint a képregényhősből regényhőssé előlépő Timothy Hunter (Neil Gaiman - Books of Magic), a szemüveges, baglyos varázsló, aki szarkasztikus, gyakran esetlen, igen emberi, és bizony korunk legnagyobb varázslója. Mégis sokszor magában beszél, és talpraesett, és bizony sokszor a saját hibáiból tanul.
6. Legjobb női (mellék)szereplő: Tisztázzuk a mellékszereplőre azt értem, aki kifejezetten nem a történet főhőse, mégis lehet főbb szereplő. Mivel az összes könyvben szép és jó női szereplőkkel vagyunk ellátva, szinte minden nő kategória felvonul előttünk. Mégis ahogy átnyálazom a 2009-ben olvasott könyvek listáját, felmerül bennem, hogy ha nem nő a főszereplő, akkor igen csekélyek a női karakterek, egyszerűen elmosódnak. Jó persze, ennek ez a legjobb barátnője, annak az, de igazából a karakter jelleme, melyik fog meg minket annyira, hogy meg is maradjon. Még ha már jó pár könyvet is elolvastunk utána. Nekem egyetlen egy ilyen akadt, aki a maga fura módján, bár lányos lány, mégis imádnivaló karakter: Isabelle Lightwood (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi). Bár Isabelle az igazi harcos lány, és még szép is, és minden, ami a lány lenni akar, mégis közel érzem magamhoz, mégis látom, hogy nem egy üres lyukat kitöltő legjobb barátnő pótlék karakter, hanem igenis megáll a két lábán (a korbácsával).
7. Legjobb férfi (mellék)szereplő: Egy csomó jobbnál jobb pasi idejöhetne, akik a mi főhőseink szívét dobogtatják. Lelki szemeim előtt felvonul mindenki, és elég erős is a mezőny (már azok között, akik bent maradtak a mentális selejtező után), mégis azt kell, hogy mondjam Edward győz mindenki felett, még Jace Wayland, Valentine Morgenstern (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi), Derek Souza (Kelley Armstrong - Darkest Powers) és Jack (Kelley Armstrong - Nadia Stafford sorozat) felett is. De csak azért, mert őt régebb óta szeretem. Akiket felsoroltam itt, azokat mind imádon, a szívemhez nőttek, és ennek mind van oka. De mivel Edwardot és a büszke Team Edwardos zászlót régebb óta cipelem. Ezért a 2009-es férfi verseny győztese: Edward alias Ted Forester (Laurell K. Hamilton - Anita Blake sorozat).
8. Legjobb gonosz karakter: Mit mondhatnék. I Love Bad Boys. A gonoszokért élek. Nem minden könyvben szeretem a gonoszokat, nem elég szarkasztikusnak, helyesnek lenniük, olyan kell, aki mélyebben összetett, értelmesnek gondolja, amit csinál, nem csak, hogy legyen valami főgonosz. Eddig éltem-haltam Voldemortért, de valaki kiütötte őt a helyéről, és nem Valentine Morgensternre (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) gondolok, aki a maga módján hátborzongató, mégis bárkit meggyőz és gonosz, velejéig romlott, mégis képes szeretni, méghozzá elég nyilvánvalóan. De bizony ugyanebből a könyvből választom 2009 leggonoszabb karakterét, de rettenetes spoiler. Így csak annyit mondok, hogy Cassandra Clare Halál Ereklyéi sorozat utolsó részében van egy nagy gonosz még Valentine mellett, na ő rá gondolok, akinek a képe kint lóg a falamon. :D Aki járt a szobámban, az tudja. Addig szegény a spoiler veszély miatt névtelenségbe burkolózik.
9. Legjobb vége-harcolós jelenet: Minden könyv végén van egy nagy csata. Legalábbis valami olyasmivel felérő feszültségi pont. A legtöbb könyvet, amit olvastam, vagy elvolt húzva, vagy nem volt annyira lényeges ez a jelenet, kivéve persze egynél, amit végigüvöltöztem és szorítottam. Merthogy mindkét fél a személyes kedvencem volt. Így a Cassandra Clare Üvegvárosának Peniel című fejezetét választom.
10. Legjobb romantikus jelenet: Az a baj azzal, ha túl erős könyv van a mezőnyben. Mindent kiüt. Mivel legjobb regénynek jelöltem az Üvegvárost, így abból választanám az epikus In the Dark Forest fejezetet. Jace Wayland a lehető legszebb beszédet adja elő, és bár igenis vaaan testi vonzódás ebben a könyvben reálisan, mégis visszafogják magukat, és csak szépen alszanak egymás mellett.
11. A legviccesebb jelenet: Sok humor is volt 2009-ben, és ezek közül számos jelenet nagyon is megmaradt, szinte örökre bevésték magukat a tudatomba. De a versenyt most Neil Gaiman Anansi Fiúk regényéből nyerte a Kövér Charlie a börtönben. Egyszerűen szinte sírva nevettem, ahogy szöszöl ott. "-Drog? - Nem, köszönöm. - Azért hozták be?" "Kövér Charlie megpróbálta felidézni, mivel ütik el az idejüket az emberek a börtönben, de csak arra emlékezett, hogy titkos naplót vezetnek, vagy ezt-azt eldugnak a hátsójukban. Írnia nem volt mire, és úgy érezte, az ember sikerének egyik mércéje, hogy ne kelljen semmit a hátsójába dugnia."
12. A jelenet, amin a legtöbbet bőgtem: Igazságtalanság lenne az Üvegváros végét jelölni, pedig az tényleg az, amin bármikor sírok. Mégis ha már dráma, és ne a szerelmi drámáról legyen szó, hanem inkább családiról, akkor Neil Gaiman és Carla Jablonski átíró közreműködésével készült Bindigs (Books of Magic 2.) mondanám. Ebben van, hogy mikor Tim ismét találkozik azzal az emberrel, akiről megtudta, hogy az apja, akkor Tim épp haldoklik, és az alábbit gondolja: "Tudta, hogy a fölé hajoló férfitól meg kéne valamit kérdeznie, de már nem tudta pontosan, hogy mit, vagy miért volt olyan fontos." Ez az apa-fia vonal, ahogy elvesztik megtalálják egymást a történet folyamán az, amin mindig sírni tudok és de ha mást nem, egy pár napig tartó melankólia nehezedik rám.
13. Az a hely, ahova szívesen elmennék: Az urban fantasykkal (amiket imádok) csak egy a gond, hogy új, leleményes helyszínt, nem nagyon írnak. Kivéve persze Gaimant. Kilőném az összes akadémiát és bentlakásos sulit, amiről olvastam (Szent Vlagyimirék - Vámpírakadémia, Evernight Akadémia - Evernight, Éjszaka Háza, stb.) Gaimannek ötletes a világ mögötti világa, de hogy szívesen mennék-e oda? Hmm... A legszebb táj, a legjobb hely elég egyértelműen Idris, fővárosával Alicantéval együtt Cassandra Clare Halál Ereklyéiben. Szép és nem igazán városra, mindinkább falura hasonlít. De mégis olyan jól le van írva, hogy szinte nekem is honvágyam van az Árnyvadászok őshazájába.
14. A szereplő, akit leginkább sajnálsz, hogy nem valódi: A 2009-es év újonnan beköszöntött karakterét választom, akit már akkor megkedveltem, mikor csak a borítón láttam, és tudtam, ez egy jó karakter. Alapvetően vonzódom a "sötét foltokhoz" (sötét haj, sötét ruházat), így Sebastian Verlac (Cassandra Clare - Halál Ereklyéi) lett az utolsó díj nyertese. Amennyit elárulhatok róla, ő a harmadik részben jelenik meg, a Penhallow család unokatestvére, a Penhallow-éknél pedig a Lightwoodék szállnak meg, mikor Alicantéba mennek. És Sebastian Verlac egyértelműen Jace és Clary közé áll, ő az amolyan harmadik fiú opció.
A Legrosszabbak
Mivel hugival tanakodtunk, rájöttünk, hogy ideje kiosztani a legrosszabbnak járó díjakat is. Mert bár szeretünk olvasni, sokszor van olyan, hogy a fejünket a falba verjük egy-egy "remekműtől."
1. Az a szereplő, akinek örülök, hogy nem valódi: Bianca (Claudia Gray - Evernight) - Egyszerűen rémes volt az ő szemszögéből olvasni. Érzelmek nulla, értelem nulla, leginkább csak egy odaírt valami volt, ami még emberi lénynek sem nevezhető, nemhogy félvámpírnak. Idézet Percytől: "Bianca a vámpír, aki imád vért ontani... ezáltal szívja be a hülyeséget, ami az ő életfeltétele."
2. A legrosszabban kitalált hely: Ami a leginkább kiborított? Úgy istenigazából? A vámpírok és a templom. Szóval az Éjszaka Háza ugyanezen sorozatból, ahol cuki kis templomjaik is vannak. Bár ez elég kényesen érintett a Vámpírakadémiában is, de ott legalább nem a szó szerint vett vámpírokról volt szó.
3. A legrosszabb drámai jelenet: Talán azt mondanám, amikor kiderül, hogy Reqiuel (jól írtam a nevét?) nemi erőszak áldozata volt (Claudia Gray - Nézz az égre!). Valahogy rettenetesen erőltetett drámai hatást akar elérni, és őszintén már az elején is túl sokat emlegetik, hogy próbál nem szép lenni. Aki nem tudja jól kezelni a nemi erőszak témát, ne írjon, se fanficbe, se igazi könyvbe.
4. A legrosszabb vicces jelenet: Ide nem tudok hirtelen semmit sem jelölni. Ugyanis lehet, hogy próbáltak poénkodni egy-két könyvben, ami nekem nem volt vicces, de ez szerencséjének annak a könyvnek, nem maradt meg bennem.
5. A legrosszabb romantikus jelenet: P. C. Cast és Kristin Casttól a Megjelölve című könyvben, mikor Zoey iszik ex-pasija véréből és magához köti. Elvileg romantikus lenne, merthogy micsoda érzelmek dúlnak ott. (Ezt láttam valahol leírva kritikában, tényleg!) Hát nekem az minden volt, csak nem romantikus, sőt még erotikus sem...
6. A legrosszabb vége-harcolós jelenet: Nagyon sok könyvnek rossz a befejezése, tanúsítom, túl egyszerű, túl elkapkodott. Amiket nem szerettem könyveket, persze, hogy a végével is volt bajom. De Alyson Noeltől a Kék Holdat jelölném, aminek a vége-csúcspontján tényleg megütköztem, hogy ilyen nem lehet. Noel egyedül a feszültségponthoz nem ért. Legalábbis a Halhatatlanok sorozatból erre következtetek.
7. A legrosszabb gonosz karakter: Az a baj, hogy a legtöbb regényben, amiket nem szeretek, igazából nincs is gonosz, csak valami ellentéte a főhősnek, de igazán a háttérben mozgó gonosz az nincs. A legrosszabb szálakat mozgató alak, akit egyszerűen nem tudok hova tenni, az egyik kedvenc sorozatomból a Gemma Doyle trilógiából Kirké. Könnyű kitalálni ki is ő, és egyszerűen nem tartom egy jó szereplőnek.
8. A legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Claudia Gray - Evernightának Lucasa. Minden más szereplőről megtudunk valamit, még ha csak felszínesen is. Belőle semmit sem látunk, érzünk, tapasztalunk, csak hogy van, és Bianca szereti. A legfeleslegesebb karakter.
9. A legrosszabb női (mellék)szereplő: Ann a Gemma Doyle trilógiából. Persze, reális karakter, mert nem tökéletes. De mégsem tudom elviselni, nem áll ki senkiért és semmiért, nem kell persze mindenkinek erős karakternek lennie, de őszintén, a csoportba csak Gemma miatt vették be, aztán hányszor áll Gemma ellen, ő az abszolút elviselhetetlen. Nála még Torit (Darkest Powers) is jobban kedvelem.
10. A legrosszabb férfi főszereplő: Bár nem éppen főszereplő, de mégis látunk a szemszögéből, és mert a többiek tényleg nem főszereplők, ezért marad csak ő hátra: Stefan Salvatore (L. Jane Smith - Vámpírnaplók).
11. A legrosszabb női főszereplő: Óh, ebből akad sok is, nem csak egy. De ha választani kell, aki leginkább fel tudott idegesíteni, Bianca az Evernightból. Már említettem, hogy miért.
12. A legrosszabb író: Az olvasmányaim során (főleg mert nem vagyok író), nem mondhatom, hogy húú, de rossz író. De mégis most megnevezem azt, aki idén a legrosszabb könyvet hozta el nekem. Sokan gondolnák, hogy Claudia Gray, de nem, a novellája megmentette, mert bemutatta, hogy ő kedves, aranyos ember, aki tudna írni, csak valahogy a vámpíros-bentlakásos-sulis témát nem neki találták ki. Szóval ketten is indulnak a legrosszabb címért: Kristin Cast és P. C. Cast. Nem egy rosszul összetett regényt hoztak össze, mint Gray. Hanem anyuka írt, látszik a szép tájleírásokból, de a kislány irányítja a love cselekményt. Legalábbis így tűnik. Szinte minden gyermeteg a könyvben, anyuka meg esetleg a kidolgozást, a wicca szokások utána keresését végzi talán el. Ketten együtt valami nagyon ütőset hoztak össze, negatív értelemben.
13. A legrosszabb novella: Sarah Mlynowskitól a Cruisin' (Hajókázás). Magát az írót nem ismerem, de egy ilyen novella után nem is akarom. Sikerült úgy lelohasztania a kedvem a novellás kötethez, mint az Evernightnak a vámpíros regényekhez (ami nagy szó). E/1-ben rejtegeti a nagy csattanót, ami jó is lenne, ha nem éppen az lenne a csattanó, ami. És persze az írás... *fáradt sóhaj*
14. 2009 legrosszabb könyve: Ami a leginkább lesújtott, ami a leginkább felidegesített, ami a leginkább untatott, nem más, mint: Claudia Gray - Nézz az égre! A könyv címének gyakorlatilag köze sincs a könyvhöz, az első három élvezetesebb fejezet után az egész történet szét esik, kicsúszik a kezeink közül és csak mentális fájdalmat hagy maga után.
Ha kedved kaptatok hozzá (és valamikor a szilveszteri buli kiheverése után - ami mellesleg nekem nem lesz, csak gondolom másnak igen) lesz rá erőtök és időtök, írjatok kommentet, nem muszáj minden kategóriára "jelölni" valakit, de kíváncsi lennék, hogy az erre járókra, mik és kik voltak nagy hatással.
És persze BUÉK mindenkinek.
Szia, hugi! Nem vagy kicsit elfogult (ennyi Co...- s kötet istenítése után?)?
VálaszTörlésNos, én 2009 -ben
a legjobb női szerep: Rose Hathaway(Vámpírakadémia) (Szarkasztikus humora miatt és azért, mert nem egy hibátlan karakter; Egyébként Clary lenne, de hát valamiben az ikreknek is el kell térni ;))
a legjobb férfit Caliban (Éjvilág) (Mert szerintem a szarkazmusa klassz, és bírtam a könyvben)
a legjobb novella: Szélesi Sándortól az Egy napló, kilenc arcképet szavaznám meg (mert nem szoktam túl sok novellát olvasni, és idén csak Oscar Wilde -tól és Szélesitől olvastam, és Szélesi megfogott...)
Legjobb regény? Éjvilág (utánanéztem, és 2009-ben olvastam ;) de ez nehéz, mivel sok jó kötetet olvastam. Azért írom mégis az Éjvilágot, mert még mindig ez a kedvenc regényem ;))
Legjobb író? Rob, Kelley és Clare között nem tudok dönteni, mert mind a hárman fantasztikusak. Mind a három elvarázsolt. De ha nagyon muszáj, akkor Claret választom... Tőle többet olvastam, mint a másik kettőtől, és bebizonyította, hogy amit ír, az biztosan klasszul össze van rakva, és abban hiba szerintem nincs.
Legjobb női mellékszereplő? Ajtó a Soseholból lehet annak tekinteni? Elvégre ott a főszereplőnk Richard... Miért? Mert ő fogott meg legjobban. Igaz, hogy nagyon szeretem a Co... sorozatot, de nálam nem Isabell lesz ez a kategória :D
Legjobb férfi mellékszereplő? Derek a Summoningból. Ahogy mondtad: "Az egyik surlódik, a másik vetkőzik." Derek nagyon aranyos karakter :D
Legjobb gonosz karakter? Mr. Vandemar vicces volt gonosznak XD Szavazatom neki adom (Soseholból)
Legjobb vége-harcolós jelenet? Ez nehéz. Nálam ilyen nincs...
Legjobb romantikus jelenet? A Csontvárosban, mikor Jace ajándékot ad Clarynek. Annyira megmaradt bennem ez a jelenet, hogy megszavaznám neki részemről :D
Legviccesebb jelenet: Az Eclipse-ből a Bella-Jacob-Edward egy sátorban rész :D
Legtöbbet bőgős jelenet? Olyanom nem volt... Én akkor sírtam a legtöbbet, mikor Az Éjszaka Háza sorozatban a karakterek bármit csináltak és az fájt...
A hely, ahova szívesen elmennék? Amilyen könyveket olvastam, mindegyik színtéren ott voltam magam is (ha jó volt, amit olvastam...) A helyszín, ami jó lenne, ha ott lehetnék, az a Rettentő gyönyörűségből a varázsvilág, ahol bármi megtörténhet, amit csak az ember akar :D
A szereplő, akit leginkább sajnálok, hogy nem valódi? Jace és Caliban az élen, de én sajnálom, hogy Jean-Claude (Anita Blake vámpírvadász) nincs a valóságban :D
Nos, ezek lennének az én szavazataim...
1. Az a szereplő, akinek örülök, hogy nem valódi: Nos, akinek örülök, hogy nem valódi, az Anita Blake -ből Richard... Aranyos lenne, ha nem rinyálna annyit... Mint egy farkasbőrbe bújtatott mechanikus siránkozógép...
VálaszTörlés2. A legrosszabban kitalált hely: Kastélyok és templomok Az Éjszaka háza sorozatban... Milyen már, ahogy bemutatja? Neee...
3. A legrosszabb drámai jelenet: Az Ecplipse -ben (Stephenie Meyer), mikor Bella megkéri Jacobot, hogy ne menjen harcolni, maradjon vele, és bármit megtesz érte, csak Jacob ne menjen el... A csaj lenyom egy hisztit, megcsalja Edwardot, élete legnagyobb szerelmét, és a hisztije végül semmit sem ér... Jól meg van írva, de mégis szerintem ez a legrosszabb, elvégre ha annyira szeretné Edwardot, nem adna csak úgy csókot Jacobnak....
4. A legrosszabb vicces jelenet: Szerintem az egész Az Éjszaka Háza sorozat az... Egy nagy, rossz, vicces jelenet. Elvégre milyen már, hogy próbálnak viccesek lenni? Olyan, mintha minden fapoénnál, amit belöknek azt mondanák, hogy „reccs”. Poén következik: reccs! Még egy poén: reccs! Szóval szerintem szörnyű...
5. A legrosszabb romantikus jelenet: Ilyenből túl sokat olvastam... Lássuk csak: van a Megjelölvébe, mikor a csaj iszik az ex-pasija véréből, az Elárulvába, mikor a csaj már arra felizgul, hogy egy férfi tanára megérinti a vállát, jah, és Az Éjszaka Háza harmadik kötetében, mikor le is fekszik a férfitanárral... Az már egyenesen röhejes... XD Szörnyű, ahogy leírják, hogy a pasi hogyan dönti ágynak a csajt...
6. A legrosszabb vége-harcolós jelenet: Az Éjszaka Házában, mikor elszabadulnak a szellemek... Az milyen már? És akkor színrelép főhősünk, aki úgy dönt, hogy hősködik egyet, és jé, happy end... Pfff....
7. A legrosszabb gonosz karakter: A Ryeki tűzben (Eric Crowe írása) az áruló. Annyira sablonos, ahogy fölfedik, hogy ő az áruló, aztán amilyen véget ér a pályája, mint áruló... Annyira nem éreztem rajta a gonoszságot...
8. A legrosszabb férfi (mellék)szereplő: Edward és Jacob úgy vitatkoznak Bellán (mikor már rég el van döntve, hogy kié lesz a csaj), mintha egy játékszer lenne... Úgyhogy a szavazatom Lucasra esik az Evernightból... Milyen karakter már? Bianca is hibbant volt, na de Lucas? Próbálja eljátszani az öntörvényű jófiút, mire kiderül, hogy ő a rossz... És hogy kényszerítheti rá Biancát, hogy mindenkinek hátatfordítson? Jah, és tényleg nem tudunk meg róla túl sokat...
9. A legrosszabb női (mellék)szereplő: Mindenki Az Éjszaka házából... Aki talál ott egy jó női mellékszereplőt, akkor az kezeket fel! Mert én egyet sem találtam...
10. A legrosszabb férfi főszereplő: Vinidis Re'll Hass a Ryeki tűzből... Nekem túl mogorva volt, olyan semmilyen karakter. Hozzá képest még az elfnek is nagyobb jelleme volt. Ő java részt hallgatott, de még ígyis többet ért számomra a regényben, mint maga a főhős...
11. A legrosszabb női főszereplő: Most következik a sok(k): Bianca az Evernightból, Zoey Az Éjszaka házából, Jette Az eperszedőből és még lehetne sorolni. Bianca minuszos IQ szintje miatt érdemli ki a címet, Zoey azért, mert mindenkit ribancozik, holott ő a legnagyobb ribanc, Jette pedig azért, mert naiv, és nem hiszem el neki azt sem, amit kérdez...
12. A legrosszabb író: A Cast -ok (Az Éjszaka háza miatt), illetve nálam Gray is eléri ezt a színvonalat... Nekem nemigazán tetszettek, amiket összehoztak... Illetve még Margit Sandemo, aki kezd lejjebb adni a Varázsjelek színvonalából... Legalábbis az én szememben...
13. A legrosszabb novella: Erre nemtok mit írni... Szélesi minden novellája tetszett, Oscar Wilde -nál meg minden novellájával ugyanaz volt a bajom... Mindegyikben ugyanaz lett a főhősök sorsa...
és az utolsó kérdés:
VálaszTörlés14. 2009 legrosszabb könyve: Ez komoly kérdés... Vetekszik nálam a Ryeki tűz, Az Éjszaka háza sorozat, az Evernight
Talán azért szavaznám meg Az Éjszaka házának, mert abból 2 kötetet olvastam, ami ugyanolyan gáz volt... Egyik rosszabb, mint a másik. Nem értem, hogy gyönyörű leírásokat hogy lehet eltorzítani ilyen cselekménnyel, és ilyen gyérül megirt szerelmi szálakkal... Így Zoey tényleg úgy néz ki, mint egy könnyűvérű lány, mert folyton kívánja az ex-pasiját, közben a suliba járó csávóval kavar, és a tanárával meg lefekszik... Erre most mit mondjak?
(by Percy)