Ugrás a fő tartalomra

Richelle Mead: Vámpírakadémia


Hogy akadtam rá: Nézegettem a YA fantasy sorozatokat, gondoltam ezt is el kéne olvasni, mire eljutottam odáig, az Agave kiadta.

Úgy általában az egészről: Íme egy újabb vámpíros sorozat, ezúttal az Agave (kedvenc kiadóm) kiadásában. Ha már vámpíros, félek hozzányúlni, ha bentlakásos iskolás, félek hozzányúlni, ha vámpíros bentlakásos iskolás, egyenesen sikítva futok a könyvtől.
De gondoltam, ha Agave (és én bízok az ízlésükben), akkor csak jó lehet. Nem is csalódtam bennük. Sikerült a mostani a sok vámpíros sorozat között egy olyat kiszemelniük, ami szórakoztató, érdekes, izgalmas és jól megírt.
A bajom csak annyi volt, hogy rövid az első rész, de legalább nem húznak el benne semmit, pont olyan, amilyennek egy első résznek lennie kell. Van nekünk Rose Hathaway főhősnőnk és legjobb barátnője Lissa Dragomir hercegnő. Rose és Lissa megszöktek a Szent Vlagyimir Akadémiáról, és két év bujkálás után elkapják őket, majd visszaszállítják hőseinket az Akadémiára. Ahol a vámpírok (végre valahára értelmesen) a mágiájukat tanulják meg használni, a testőrök pedig testőrködni. Rose szeretne barátnője testőre lenni, ezért is vállal különórákat Dimitrijjel a mogorva testőrrel.
Hmm, érdemes lenne leírni a vámpírokat ebben a történetben. Vannak nekünk az élő vámpírok, akik születnek, őket annyira nem bántja a fény, vért isznak, de sosem ölnek és egy-egy elemnek tudnak parancsolni, mágiájukat nem használják támadásra, ők a morák. (Ilyen Lissa.) Akkor vannak a testőreik, akik önmagukban csak úgy nem tudnak szaporodni, csak a morákkal, ők fél ember, fél vámpírok, azaz dampyrok. (Ilyen Rose.) És vannak, azok, akik régen morák vagy emberek voltak, átváltoztatták őket vagy morák esetében embert öltek, ők a halott vámpírok, ők vágynak a vérre, a gyilkolásra, nincs mágiájuk, ők a strigák, és legfőbb dolguk morákat ölni.
A vámpír társadalom ebben a könyvben is más, de hihető és jó. A történet élvezhető, a főhősnek hálistennek csípős humora van, ami csak gazdagítja a kötetet. Rossz szó nem lehet erre a könyvre, bár már a 60. oldalon lelőttem magamnak minden poént. Ráadásul sok szerethető karakter is van, és mindegyik hihető is, senki nem csak kivágott papírmasé figura. Alig várom a folytatást.

Kedvenc karakter: Christian

Ami kifejezetten tetszett: A vámpírok társadalmának felvázolása

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból, csodálatos alkotás

Megjegyzések

  1. Christian, mint kedvenc szereplő? Furcsa választás, hugi :D, de tőled megszoktam már, hogy a sötét karakterek a kedvenceid :D
    Szerintem ez a kötet össze sem hasonlítható Az Éjszaka házával, vagy az Evernight -tal... Azok ehhez képest ott vannak a béka alatt, nem gondolod? (by Percy)

    VálaszTörlés
  2. Nem, össze nem hasonlítható velük. Bár itt is megvan az, ami engem idegesít (bulik, ribancozás), mégis azért beismerjük, hogy az iskolában előfordul az ilyesmi, és nincs annyira elnagyzolva, mint máshol.

    Christian meg... tényleg jobban kedveltem, mint Dimitrijt. xD Meg mint bármelyik más szereplőt. De hát igen, az említett "fekete folt."

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Azt nemtudod hogy hány részes ez az egész történet?
    Hallottam róla, hogy csütörtökön (márc 11) jelenik meg a második kötete a Dermesztő Ölelés...

    VálaszTörlés
  4. Szia!

    Jelenleg 5 része van a sorozatnak. Nem tudom, hogy mennyi lesz még, ennek még nem jártam utána. Most viszont utánaolvastam, és 6 részesre van tervezve, tehát még egyet ír az írónő. És ha jól értelmeztem, talán még lesz hozzá egy spin-off sorozat, ami valamilyen féle mellékszál, vagy folytatás.

    VálaszTörlés
  5. Most olvasom a sorozatot (múlt héten kezdtem) és nagyon tetszik. Nem bírok aludni, mert muszály tudnom, hogy mi fog következni:D és végre ez a könyv nem annyira vagy egyáltalán nem kiszámítható... bár ki tudja még csak most kezdem a 4.-et, de nem hiszem, hogy csalódni fogok :)
    Remélem a 6. után még lesz belőle könyv:)

    ja és a kedvenc szereplőt illetően nekem is Christian volt az elején, nem tudom, hogy olvastad e a többit, de lehet hogy megváltozik a véleményed mikor feltűnik Adrian :P

    VálaszTörlés
  6. Dius, angolul vagy magyarul olvasod? Mert most olvastam el az első három részt két éjszaka alatt, és megőrülök ha télig várnom kell a folytatásra, de eddig csak angolul találtam meg...
    Ha esetleg megvan magyarul, elküldenéd nekem?
    Üdv,
    Szandra

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Én olvastam az 5. részt is és nekem eddig az első meg a második volt a kedvencem. Christian kedvenc karakternek az elsőben érdekes választás, de a későbbiekben nekem is sokszor volt úgy, hogy őt bírtam a legjobban. :)
    Amúgy nekem megvan magyarul az 5.rész ha kell akkor szólj.
    Üdv,
    Chrisssy

    VálaszTörlés
  8. Kedves Chrissy!

    Írtam, hogy ne ajánlj a blogomon kalózfordítást, mert nem szeretem, és törlöm az ilyen hozzászólásokat. Tudok angolul, meg is tudnám venni, de én annyival megtisztelem az Agavét, hogy megvárom őket, és megveszem úgy. A többi Vámpírakadémiás hozzászólásod is spoileres, és nem is jelölted benne, úgyhogy sajnos törölnöm kell párat.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige