Ugrás a fő tartalomra

Neil Gaiman: Anansi fiúk


Hogy akadtam rá: Neil Gaiman fanatikus vagyok. Ennél többet nem kell mondani.

Úgy általában az egészről: Megláttam ezt a kötetet és nagyot csalódtam. Kellemesen is meg nem is. No de kezdjük a rosszal: vékony. Nagyon. :D Nekem ebből több kéne. A kellemes csalódás: A borító egyszerű, mégis minden megtalálható rajta, tökéletes Agave alkotás. Hát még amikor megláttam azt, amit képen nem lehet. A szép kis csillogó pókháló mintát. Mondanom se kell órákat azzal töltöttem, hogy néztem a borítóm és csorgattam a nyálam.

A történetről is legyen ám szó: Van nekünk Kövér Charlie, akinek átlagos élete van, fogjuk rá, hogy jó munkája és menyasszonya. Ismerős felállás Gaiman-módra. Kövér Charlie igazából nem kövér, csak hát sajnos ráragadt ez a becenév kiskorából, mivel apja nagyon is kedvelte kínos helyzetbe hozni fiát. Szóval azzal indítunk, hogy Charlie és Rosie azon vitatkoznak, hogy meghívják-e Kövér Charlie apját. Mondjuk úgy Rosie győz, és Charlie összevissza telefonál, hogy megtalálja apját, míg végül megtudja a hírt: Édesapja meghalt.

Elmegy a temetésre, de persze amilyen szerencsétlen először más temetésén köt ki. Aztán a régi utcájában lakó öreg néni elmondja neki, hogy az apja isten volt és van egy bátyja, aki minden isteni képességet örökölt, és úgy tud kapcsolatba lépni vele, hogy beszél egy pókkal. Persze Kövér Charlie először nem hisz ebben, persze végül kissé illuminált állapotban beszél egy pókhoz. És megtörténik a csoda, vagy a szerencsétlenség, bátyja megjelenik életében, és fenekestül felforgatja azt. Bátyja mellesleg Pók névre hallgat. Innen a borító.

Az írás élvezetes, igazi Gaiman darab, mit lehet mondani? Nem tudom eléggé dicsérni a könyvet. A karaktereket zseniálisan mozgatja Gaiman és persze a szálakat is (a történet akár egy pókháló). Imádom, ahogy épp annyit ír le a karakterekről, hogy meg lehessen őket ismerni, teljesen ki van dolgozva mindenki, senki sem felületesen odabökött izé. (Mostanában túl sok gyenge könyvet olvastam, és csodálkozom, hogy valaki még tud írni.) A szálak meg... imádtam azt is. Nagyjából az összes szereplő szemszögéből olvashatjuk a könyvet, és mivel mindenki fontos szál, így sosem válik ez az írásmódszer unalmassá. Sosem izgalmasabb az egyik szál a másiknál. (Néha azt tudom utálni a több szálban, hogy az egyik jobban érdekli az embert, mint a másik és alig bír a másik szálra koncentrálni.) Mellesleg a csattanókat nagyjából ki lehetett találni, már az elején tudtam, Gaiman ad nekünk elég segítséget, nem rejteget, de így is izgalmas, és mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kedvenc karakter: Pók

Ami kifejezetten tetszett: A hangvétel, az írásmód, a mitológia

Ami nem tetszett: -, Maximum annyi, hogy rövid. :D

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Megjegyzések

  1. Breaking news: Neil Gaiman Doctor Who-epizódot fog írni.
    http://www.imdb.com/title/tt0436992/news#ni1539345
    Alexm

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige