Libba Bray: Lázadó Angyalok

2009. december 30., szerda

Hogy akadtam rá: A Könyvmolyképzősök újdonsága volt, de nem volt kedvem elolvasni először, mondván, hogy nem a mondern időkben játszódik. De a fogadott ikertesóm (Percy) ajánlotta.

Úgy általában az egészről: Végre itt a Rettentő Gyönyörűség folytatása. Mit is lehetne mondani? Nekem az első rész, akár zártnak is tűnt volna, de persze ez egy trilógia, és kíváncsian vártam, mi lesz. Mikor megláttam a karácsonyfa alatt a kötetet, az első benyomásom az volt, hogy jéé ez milyen vastag könyv. Persze ez még mindig egy napos olvasási határon belül maradt, de mégis megint előjött, ami egy sorozatnál szokott. A második kötet hosszabb, már csak a színvonalat kéne tartania.
De lássuk a sztorit: Van nekünk egy prológusunk, amit Kartik szemszögéből látunk, elkapják, és jól megszidják, hogy mit is tett Gemmával. A lényeg az, hogy a Raksana azt akarja, hogy Gemma az ő nevükben kösse meg a mágiát a birodalmakban, ehhez meg kell találnia a Templomot. Szóval Kartiknak ha kell, udvarolnia kell Gemmának, távol tartania tőle minden más pasit, rá kell vennie, hogy keresse meg a Templomot és át kell vernie, hogy a hatalmat a Raksanának adja. Utána pedig meg kell ölnie.
Gemmát látjuk ezután, aki a szokásos szarkasztikus hangulatban készül a karácsonyra. Mindenki hazamegy, kivétel az ösztöndíjas Ann-t, de persze ezt is megoldják. Aztán még ugye látogatják a két hónapja halott Pippának emelt oltárféleséget is.
A történet lényegében két szálon fut: a Templom keresése és persze az élet a viktóriánus korban. Ugyanolyan jól leírja Bray a régi kort, ahogy eddig. Mindent megértünk és mindent átélünk. Gemmának akad még egy jóképű, gazdag udvarlója is Simon Middleton képében. Jó a történet, izgalmas, de sajnos mindent ki lehet találni, ki a gonosz, ki mit akar. Ami persze nem baj, amíg jól van megírva.
Azért kap csak négy pöttyöt, mert túl elhúzottnak találom. Mi már rájövünk sok mindenre, de Bray hagyja tovább futni a szálakat, és sokszor feleslegesnek éreztem pár cselekmény darabkát. Magyarán: röviden el lehet mondani, miről szól az az 500 oldal, ezért kár volt ennyire elhúznia. Néha-néha le kellett tennem a kötetet, mert valahol beleuntam. De végül is egy nap alatt azért végeztem vele. Kíváncsian várom a befejező részt.

Kedvenc karakter: Simon

Ami kifejezetten tetszett: A kor ábrázolása, a nem tökéletes karakterek, az egyik karakter háttértörténete

Ami nem tetszett: nincs senki komolyabban megkedvelhető karakter, kifejezetten zavar, hogy mennyiszer átvágják Gemmát, mégis barátnők, túlságosan elhúzott történet

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem az első kötetnél volt olyan érzésem, hogy Felicity azért barátkozik csak Gemmával, mert át tudja juttatni a Birodalmakba... A másodikkal még mindig csak szemezek, de a te hibádból egyszer már majdnem rávetettem magam, hogy elolvassam :D Nem tettem meg :D És igazad volt, Simon tényleg ott van a fülszövegben...
Hát, kíváncsi leszek rá, mert tényleg azt olvastam sok helyen, hogy jobb, mint az első kötet, és még néhányan így is rövidnek találták...

(by Percy)

Gigi írta...

Nekem is ez az érzésem, hogy az összes lány csak azért barátkozott vele. Van is az elején olyan szöveg, amiből az derül ki: "Kit érdekel milyen veszélyes, bammeg, át akarunk menni!" Egyáltalán nem érdekli őket a mágia sorsa... Persze, megvan a maguk baja is, de Gemmának is. Ann meg oké, változatosság, hogy egy karakter, aki nem áll ki magáért, sem másokért, mégis annyira... annyira... idegesítő.

Nekem azért volt elhúzva, mert már az előző könyvben rájöttem az itteni nagy titokra. Így amíg ők kerülgettek, addig én unatkoztam és csak a kor lefestése kötött le. De Bray még így is tud írni.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.