Lisa Jane Smith: Sötét Szövetség

2010. március 18., csütörtök


Hogy akadtam rá: A sorozat (Vámpírnaplók) megtetszett, és gondoltam nosza olvassuk el a könyveket is. Sok helyen olvastam, hogy hasonlít az Alkonyatra, csakhogy ezt 1991-ben adták ki. Így egészen biztosan ez volt előbb.

Várható magyar megjelenés: ???

Úgy általában az egészről: Hol is kezdjem ezt a kritikát? A Vámpírnaplók kedvelői megfognak engem utálni... az biztos. Aki látta a sorozatot és arra kíváncsi húha, mi lesz a folytatás, hátha a könyvből megtudja, az ne, ismétlem NE OLVASSA EL a könyveket. A sorozat és a könyv ég és föld.

Egy szép napon Damonos videókkal szórakoztattam magam, míg rájöttem, el akarom olvasni ezt a sorozatot. Így jött a negyedik rész...

Eltelt hat hónap Elena temetése óta. Mindenki szomorú, és nehéz túllépni rajta, hogy az annyiszor majdnem meghalt főhősünk tényleg véglegesen meghalt. A főhősünk így Bonnie lesz, a mi boszorkányunk, mivel Stefan adott neki naplót a harmadik kötet végén, így Bonnie napló bejegyzéseit olvashatjuk.

A történet ott kezdődik, hogy Meredith elmaradt születésnapját akarja Caroline ünnepelni. (Igen, az a Caroline, aki eddig egész végig ellenük dolgozott.) Mondván, hogy Elena is azt akarná, hogy ők legyenek boldogok, és Elena szerette a partikat. Szóval legyen megint egy kis buli. Természetesen Bonnie ezt nem akarja, hiszen Meredith-szel együtt ők még igazán nem léptek túl barátnőjük (kétszeri) halálán. Caroline persze ragaszkodik ehhez, és Elena helyett negyediknek elhívja Sue Carson-t, aki szép beszédet mondott anno Elena temetésén. Mellesleg a lány szőke, ezért Bonnie-ban felmerül az is, hogy esetleg csak "helyettesíteni" akarja legjobb barátnőjét a mi Caroline-unk. Persze, mivel kell még ember, ezért elhívják Vicki Bennettet is, akit anno Katherine megtámadt, és a vámpírtámadás miatt szegény nem éppen volt jól pár hónapig, és kell neki a társaság.

Bonnie aztán álmodik egy rémet Elenáról. Szép kis délutáni teázgatás, átcsap egy temetőbéli jelenetbe, ahol Elena és Bonnie sarat és egeret eszik. (Hmm... horrorfilmes klisé #1) Elena elkezd zombiba átmenni, és kiderül, hogy ott van "ő," aki az egészet csinálja és zavarja a kommunikációt, de fontos, hogy Bonnie idéző varázsigét hajtson végre, mert Fell's Churchben gonosz dolgok mászkálnak és az egész város veszélyben van.

Bonnie próbálja leküzdeni a rossz érzését, és elkezdődik a meglepetés buli. Kiderül, hogy Meredith-nek nem május 30-án van a szülinapja (mindig akkor ünneplik), hanem június 6-án (a mostani buli napján), mivel a nagyapját akkor támadta meg egy vámpír, és az öreg azóta elmegyógyintézetben hever, és ez rossz a családnak. Természetesen ha már médiumunk van és halott barátnőnk, akkor előkerül a szellemtábla és a beszélgessünk-a-halottakkal téma. Természetesen Elena tényleg megjelenik, megint jön a pár ködös üzenet, és megérkezik Ő is. Áram el, lányok szanaszét, ablak kitörik és a végén még egy halottunk is lesz! Vicki látta a gyilkost, aki azt mondta neki, hogy ő lesz a következő, így a mentálisan alig beszámíható lány, teljesen kiakad.

A lányok meg akarnak mindenkit győzni, hogy Elena beszélt velük (még a rendőröknek is ezt mondják), de persze senki nem veszi komolyan, hogy valami természetfeletti erő végzett Sue-val, arra tippelnek, hogy Vicki a tettes. Egyedül Matt van a lányok oldalán, így nekilátnak Elena kérését teljesíteni a túlvilágból.

A kötet jóval izgalmasabb, mint eddig, bár a mi főlányunk, Elena hiányzik a képből. (De elnézzük neki, hiszen halott.) Egész végig megy a nyomozás, de persze ilyen magán szinten, annyira mégsem izgalmasan. Ugyanis ki lehet találgatni a dolgokat, és még csak egy nem is olyan szépen megírt könyv.

Ami szemetszúr L. J. Smith-nél az az egyszerű fogalmazás, sok tőmondat és az érzelmek ábrázolásának hiánya. "Félt. Nagyon." És ehhez hasonló mondatok. Ez az, ami lehúzza a kötetet, elvégre az alapötlet tetszik, tetszik, de mégis, mindig találok valami hibát a Vámpírnaplók kötetekben. Itt végre komolyabb problémával foglalkozunk, mint tinilányok gondjai, és megint kapunk egy vérbeli főgonoszt, aki kár hogy keveset szerepelt, mert nagyon tetszettek a szövegei. Mégis le kell értékeljem egy picit a könyvet, hiszen az előző részek is idetaroznak, a nagy szerelmet még mindig nem lehet elhinni, szerelmi háromszög egyáltalán nincs benne. (Pedig minden fülszövegen ezt hangsúlyozzák, és ezért is kezdtem neki a sorozatnak.)

Bár Smith nem nagyon bánik jól a karakterfejlődéssel, mégis azt kell mondjam, most egész szép jelenetek voltak benne. És a mi kis félős Bonnie-nk is kiállt magáért, Damon is megmutatta az érző oldalát, Matt is elmélkedik, és látunk egy-két szép szövegrészletet is. Mégis a karakterek inkább hasonlítanak egy tizenéveshez, és nem végzősökhöz, és ez érvényes a vámpírokra is. Egyszerűen mindenki kicsit gyermeteg, és ezzel elég sok bajom akad.

Ebben a kötetben Smith belevágott és folyt rendesen a vér és az egyéb belsőszerv. Ami lehetne jó pont is, hiszen horror könyv, és az is! De (!) túl sok helyen volt olyan klisé, ami a leggyengébb horrofilmekben szerepel (szellem által rúzzsal tükörre írt üzenet, lányok rohangálnak a sötét házban, csupavér szoba), ami nem lenne baj, ha jól lenne összehozva.

A négyest azért kapja a kötet, mert bár még mindig nem hiszem el az érzelmi részt, a karakterek mégis fejlődtek, valami történt itt, folyt egy kis vér is, volt logika is, bár például a nyomozás még mindig nem az igazi. Az írónő valakinek hatszor kiemeli a fogát, és hogy milyen állatias, és mi kb. a második lapon tudjuk, hogy micsoda ő, míg a szereplőink később tudják meg, ami rendben is lenne, de Smith még elhúzza, hogy úgy tesz, mintha a szereplők nem tudnák, de ők is csak rejtegetik előlünk. Ismét csak azt mondom, hogy ha jól lenne megírva, még jó is lenne.

És a végéről is essen szó. Végre nem egy nyitvahagyott dolog, hiszen ez lett volna a sorozat ténylegesen befejező része. (Vagy nem.) Mégis megmagyarázatlanul marad egy olyan nagy dolog benne, ami zavaró. Miért? Hogyan? Minek? Gondolom tervezett volna még Smith könyvet, de hogy tíz év után kezdjen bele, az azért érdekes. Ráadásul én túlságosan erőltetett boldog-végnek éreztem, de ez legyen az én bajom. Eddig ezt találtam talán a legélvezhetőbb Vámpírnaplók kötetnek a négy részből.

Kedvenc karakter: Damon, Meredith, Klaus

Ami kifejezetten tetszett: Damon

Ami nem tetszett: az érzelmek hiánya, a sok filmes klisé, a vége

A történet: 4/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: ehhez túl régi a borító, de a Könyvmolyosok biztos alkotnak valami szépet

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.