Ugrás a fő tartalomra

Lisa Jane Smith: The Struggle - A küzdelem


Hogy akadtam rá: A sorozat (Vámpírnaplók) megtetszett, és gondoltam nosza olvassuk el a könyveket is. Sok helyen olvastam, hogy hasonlít az Alkonyatra, csakhogy ezt 1991-ben adták ki. Így egészen biztosan ez volt előbb.

Várható magyar megjelenés: 2010. április - Könyvmolyképző kiadó

Úgy általában az egészről: Hol is kezdjem ezt a kritikát? A Vámpírnaplók kedvelői megfognak engem utálni... az biztos. Aki látta a sorozatot és arra kíváncsi húha, mi lesz a folytatás, hátha a könyvből megtudja, az ne, ismétlem NE OLVASSA EL a könyveket. A sorozat és a könyv ég és föld.

Aztán, miért is ezt olvastam, mikor nem is volt a listán? Mondjuk úgy magánéleti problémáim megkövetelték, hogy ne olvassak, és Damonos videókkal szórakoztattam magam, míg rájöttem, el akarom olvasni ezt a könyvet. Szóval végeztem vele két nap alatt.

Mivel az első rész ott ért véget, hogy Stefan eltűnt, Elena pedig elviharzik a suliból a temetőbe, a második rész pont ugyanitt folytatódi. Esküszöm, előbb hasonlít ez a vágási módszer egy tévésorozatra, de én nem találom ide illőnek egy könyvbe, de erről inkább később. Elena kérdőre vonja Damont, Stefan gonosz, emberevő, veszedelmes, és igen szexi testvérét, hogy merre van Stefan, Damon természetesen, a mi ügyeletes rosszfiúnk persze egyből ráindul Elenára, és közli vele, hogy következő tél előtt már az övé lesz, ja és mellesleg megölte Stefant. Elena nem hisz neki, és egymaga vág neki, hogy megkeresse vámpír fiúját.

Lényegében a fülszöveg ennyit árul el nekünk, de az egész történetben nem Stefan keresése van, szinte lényegtelen. Az előző kötet "cselekménytelensége" kicsit itt is előfordul, mert az ember azt hinné, hogy ha ez vámpíros sorozat, akkor nem Elena ellopott naplójának megtalálása lenne a főszál. Pedig az.

Nem tudom megítélni ezt a könyvet reálisan. A karakterekkel nagy bajom van, hiszen Elena és Stefan már nagyon-nagyon-nagyon szerelmesek, olyan mindjárt házasodjunk össze módon, mikor még csak egy hónapja ismerik egymást, ráadásul a nagy szerelem deklarálása is úgy történik meg, ami szerintem hihetetlen. Ez az egyik fele, aztán persze nekünk kéne lennie szerelmiháromszögnek, ami itt sincs. Hiszen Damon nem szerelmes Elenába, csak úgy üldözi és szórakozik vele, de persze Elena rettenetesen olvadozik iránta, néha olyan gondolatok jelennek meg a fejében, amin eltöprengek, hogyan lehet, hogy ha a fent említett módon szereti Stefant. A karakterek bakija még: senki az égadta világon nem tudja, micsoda Stefan, de mindenki segít Elenának, pedig valljuk be, egy felszínes csitri (legalábbis volt, bár azóta vannak értelmes és logikus gondolatai, ami nagy plusz pont, mégsem változott annyit a barátai felé), de mégis minden barátja rohan, bízik benne.

Elena karaktere is furcsa számomra, ugyanolyan logikátlan módon viseltetetik a vámpírok iránt, mint egy pöppet Bella, elragadottan szerelmes, mert elhiszem, első szerelem, no de ne ennyire. Mégis mégis, karakterfejlődés lenne, bár szerintem az írónő ezzel nem bánik jól. A karakterek nagy része inkább 14 éves agyilag, mint 16 és ez a legnagyobb baki az egészben. Még a vámpírtestvéreket sem lehet több száz évesnek mondani, hiszen annyira együgyűen viselkednek néha.

És megint egy L. J. Smith-szes húzásnak lehetünk szemtanúi. Ugyanis a könyv vége a megszokott izgalommal zárulna. Az az végre egy remény, hogy lesz valami történés is, van egy kicsi akció a végén, de a csata jelenet végét sem láthatjuk. Addig várnunk kell a következő kötetre. Nem, ismétlem nem állja meg a helyét egy regényként.

Mint mondtam, nehéz megítélnem a könyvet, mert a sorozat belejátszik. Mert közben nézem, és tudom, hogy az az Elena és az a Stefan tényleg szeretik egymást, és reális keretek között, és ott minden szereplőnek megvan a maga karaktere, és mindenki szép és összetett. No de. Én csak örülök, hogy L. J. Smith megírta nekünk ezt a sorozatot, még ha könyvként nem is szeretem. Mert az alapötlet jó, a kivitelezés annyira nem, de hát Damon karakterét csak köszönni tudjuk. :)

Kedvenc karakter: Damon, Meredith

Ami kifejezetten tetszett: Damon

Ami nem tetszett: az érzelmek hiánya, a cselekménytelenség, a vége

A történet: 2/5 pontból

A karakterek: 4/5 pontból

A borító: ehhez túl régi a borító, de a Könyvmolyosok biztos alkotnak valami szépet

Megjegyzések

  1. Szia:)Végre frissült a blog:)A sorozatot én is nézem, el akartam olvasni a könyveket is, de úgy tűnik a sorozat fényévekkel jobb, így kihagyom. Utóbbi 2 hétben én a Night Huntress sorozat (Jeaniene Frost)meglévő 4 részét olvastam. Irtótra tetszett:)Miért olvasol mostanában keveset ha érdeklődhetek?

    Üdv

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Amúgy nem akarok senkit eltántorítani a Vámpírnaplók könyvektől, de a sorozat után csalódás lesz, az biztos. És nem csak mert a nagy része a szereplőknek át van írva, hanem mert valahogy többet vár az ember a könyvtől. Viszont aki a könyvet ismerte előbb, az azért szitkozódik, mert Elena a sorozatban nem szőke, kiírtak pár szereplőt, stb. De én mégis úgy vagyok vele, hogy a sorozat értékelhetően jó, míg a könyv nem.

    Hogy miért olvasok keveset? Februárban voltak az utó-utó-utó vizsgáim, amit szépen sorra el is buktam, így kérvényeznem kellett tantárgy felvételt, és azért is rohangásztam, most pedig jött a szerelmi életem taccsra vágódása, így az olvasás kihúzódott a tehendőim közül. Ámbár ha már ezt végig tudtam olvasni, úgy gondolom, már van remény. :D Szóval igyekszem.

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom hogy sok a gondod:(Remélem hamarosan megoldódnak a dolgaid!

    Elég nagy az átfedés az olvasott könyveink között, és a kritikáid alapján 90%-ban egyezik a véleményünk, ezért biztos engem is bosszantana a vámpírnaplók, de más olvassa el nyugodtan:)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Én is ugyan így voltam a könyv/sorozat kérdéssel. Szerintem Elena karaktere teljesen más a könyvben és a filmben. Épp ma kérdeztem meg a barátnőimet a Damon/Stefan kérdésről, de ők az utóbbit választották, így nagyon örülök, hogy nem vagyok egyedül "Team Damon"-os :) Remélem megoldódnak a gondjaid, mert már sokszor merítettem innen ötletet az olvasáshoz (pl.:Richelle Mead: Vámpírakadémia) szóval csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
  5. Szia(sztok)!

    Titti: Köszönöm a jó kívánságod. Én is remélem, hogy hamarosan már nem kell ennyit ugrálnom és/vagy az élet szomorú dolgait emésztenem.

    Dorci: Szintén köszönöm a jó kívásnágod, és igyekszem. A könyvvel úgy vagyok, hogy szinte minden karakter teljesen más, és a sorozatban ez a legszebb. Valahogy mindenki összetett és imádom őket. Még Caroline-nak és Tylernek is megvannak az indítékaik, és bár a könyvben még csak a másodiknál tartok, valahogy úgy érzem, hogy itt csak szimpla "hülye gyerekek." Bár az alapötlet a könyvben is tetszik, hogy Elena hasonlít Katherine-ra és a két testvér vonzódik hozzá, na meg a két testvér kapcsolata. De a könyvben úgy érzem a kidolgozás kimaradt, és a felépítés is hagy kivetnivalót maga után (hiányzik a szép felépítés, nincs izgalom és a vége eddig mindkét kötet esetében hihetetlen függővég).

    Én mindig is a rosszfiúkhoz "vonzódom." Szóval nálam nem is kérdés a Team Damon.:D Valahogy Stefan mint karakter nem tetszik, bár az Alkonyatban Edward is vega vámpír, valahogy őt, mint karaktert kedveltem, de Stefan még azt a szintet sem éri el nálam. Se könyvben, se sorozatban.

    VálaszTörlés
  6. Szia! Hát igen, szerintem a könyv alapötlete nagyon jó, csak sajnos nincs jól megírva. A szereplők nem teljesek, a sztori nagy részben unalmas, a könyvek vége pedig mintha mindig befejezetlen. Vagyis nekem annak tűnik.

    Én először a könyveket olvastam,és azután a sorozatot is elkezdtem nézni. És ilyen még soha nem fordult elő velem,m de a film sokkal jobban tetszik. Izgalmasabb, tele van fordulatokkal,és még akkor is ha kiírták a kedvenc karaktereimet(pl. Meredith) szerintem jobb a könyvnél.

    P.S. Remélem megoldódnak minél hamarabb a problémáid, mert én mindig szívesen olvasom a kritikáidat,és már hiányoznak :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Hogy akadtam rá:   Szeretem az írónőt. Úgy általában az egészről:   Harper Curtis az 1930-as években tengeti unalmas napjait egészen addig, amíg egy véletlen folytán rátalál a Házra, ami értelmet ad az életének. Furcsán hívja magához ez a rejtélyes Ház és odabent nem csak egy hullát talál, hanem egy szobát, ahol nevek várják, és egyből, zsigeri módon tudja, mit kell tennie ezekkel a lányokkal. Az 1970-es években cseperedő kislány, Kirby, pedig nem is sejti mekkora veszélynek van kitéve, amikor egy különös férfi megkörnyékezi, hogy egy játék pónit adjon neki. Sőt, később sem veszi észre a lány, hogy ugyanez a férfi követi élete folyamán, meglepően az öregedés minden jele nélkül. Szóval Lauren Beukes − akitől egy rendesen összerakott krimit olvastam csak − és sorozatgyilkosok meg az időutazás, ráadásul mindennek középpontjában egy rejtélyes ház áll! Úgy gondoltam, ennél izgalmasabb és hátborzongatóbb könyvet most nem is választhatok! És mekkorát tévedtem… Sajnálatos módon is

Steven Rowley: Lily és a polip

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   Ted Flask noha rendelkezik emberi barátokkal, mégis a legjobb barátjának Lilyt mondhatja, aki történetesen egy idős tacskó. Megvan a saját kis rituáléjuk: Minden csütörtökön kibeszélik a helyes pasikat, péntekenként társasoznak, vasárnaponként pizzát esznek. Tednek ez az élet tökéletesen megfelel, még ha éppenséggel a pszichológusa próbál rámutatni, hogy miért is ódzkodik a férfi a randizástól egy rosszul elsült kapcsolata után. Egészen addig minden nyugodt is, amíg meg nem jelenik a polip Lily fején és az életét nem követeli. Alapvetően nem szeretem az állatos történeteket, noha magukat az állatokat imádom, mégis úgy érzem, hogy sokszor az ilyen könyvek csak olcsó húzásként választják az állatos témát, hiszen attól nagyon könnyen elérzékenyülnek az állatbarát szívek. Valamiért viszont mégis úgy éreztem, hogy a Lily és a polip más lesz és amikor belelapoztam, már az első pár oldalon ére

Paul Tremblay: Szellemek a fejben

Hogy akadtam rá:   Keresgéltem a friss megjelenések között. Úgy általában az egészről:   A Barrett család élete összeomlik, amikor az egyik lányuk, Marjorie skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Mivel az orvosi kezelés úgy tűnik, nem használ, a családapa a hitébe menekülve a helyi paphoz fordul, aki pedig ördögűzést javasol. A család anyagi gondjai megoldása végett pedig beleegyeznek, hogy valóságshow-ként közvetítsék az egészet. Viszont az egész tragédiába torkollik, amiről tizenöt év után, Meredith, Marjorie kishúga nyilatkozik egy bestseller írónak. Noha a szimpla horrorok nem az én asztalom, az ördögűzés témája mindig is érdekelt, ezért kétség sem férhetett hozzá, hogy ez a könyv azonnal a várólistámra kerül. Nem teljesen azt kaptam, amire számítottam − borzongató horror −, viszont annyira a bőröm alá kúszott a könyv, hogy abszolút nem csalódtam. A Szellemek a fejben ereje abban rejlik, hogy igazából egy kommentár a horror műfaj egészére, és ezáltal egy nagyon intellige