Keri Arthur: Darkness Unbound (Feloldozott Sötétség)

2011. október 4., kedd


Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Risa Jones nem éppen átlagos főhős, bár köszöni szépen, ő nem kérne belőle. Édesanyja genetikailag módosított vérfarkas, édesapja pedig egy angyal, vagyis Rise félvérfarkas, félangyal.

No de Risa életében nem csak az a probléma, hogy mi is ő, főleg, mert két iskolai barátjával él és vezetik a valóra vált álmukat, egy éttermet, mindketten persze félvérűek, ezért is találtak egymásra anno. Viszont Risa képes a szürke teret járni, a határmezsgyét élet és halál között, ezért néha a nagyon híres, sztár médium édesanyját néha kisegíti munkákon, és beszél a haldoklók szellemével, bár nagyon nem szereti ezt csinálni, mert látja a kaszásokat, akik a lelkeket viszik tovább a Mennybe vagy a Pokolba, és mindig megviseli a halál gondolata és közelsége. De Risa vonakodva megint elvállal egy munkát, egy kómába esett kislányt, csak egy bökkenő van, a lelkét nem vitték el a kaszások, hanem valami elrabolta, így a kislány nem nyugodhat békében, nem élhet utóéletet. Természetesen Risa ki akarja deríteni, hogy mi is okozta ezt, és ugyanezen van egy titokzatos kaszás is, akit azzal bíztak meg, hogy Risát figyelje. No de miért?

Mert Risa, eddig távol élő angyal apja, úgy gondolta, ideje visszatérni Melbourne-be, és főhősünk kénytelen rájönni, hogy mindenki az apját akarja, és azt az őrültséget hangoztatják, hogy az apja ki akarja vonni a forgalomból a Pokol Kapuját, ezzel előidézve az emberek és természetfeletti lények végét. Ha ez még nem lenne elég, rejtélyes alakváltók támadják meg Risát, az anyja szerint a barátnője meg fog halni. De senki nem mondta, hogy egy félangyal élete könnyű.

Nagyon féltem ettől a regénytől, mert ausztrál felnőtt irodalom első darabja, amit olvastam, a két bejegyzéssel hátrább olvasható Shadow Kin volt. Valahogy az ausztráloknak van egy fajta hangulata, íze, hogy úgy mondjam, és az bejön és tetszik, de na… Felnőtt fantasy, biztosan erotikus is, rettegtem, hogy megüli a gyomrom, de vonakodva belekezdtem, hiszen a sorozat címe Dark Angels (tehát angyalok!) és szép az angol borítója. Akkora pozitív csalódás volt ez a könyv, és akkora kedvenc lett, hogy kifejezhetetlen!

Arthur pompásan ír, falni lehet a sorokat és mindenhez annyira ért, hogy mintapéldány, és minden mondatot tényleg öröm volt olvasni. A cselekmény, te jó ég, milyen cselekmény van itt! Ha röviden jellemeznem kéne, azt mondanám ez olyan, mintha fogtuk volna a Tündérkrónikákat, az Anita Blake-et és az Odaát tévésorozatot, és összegyúrtuk volna valami fenséges masszává.

Bár ez eredetileg egy spin-off sorozat, mert ugyanabban a világban játszódik, mint Arthur többi kötete, teljesen nem összefüggőek és élvezhető, érthető minden előzmény olvasása nélkül. A régebbi sztorikban szerepelt Riley és Quinn, akik itt csak nagyon mellékszereplők, a főhős nagynénje és nagybátyja. Az első három oldalon úgy érezhetjük, hogy az egész egy nagy információ halom, és el is sápadtam, hogy én ezt nem fogom érteni, biztos annyi visszautalás lesz. DE NEM! Tökéletesen elmagyaráz minden fogalmat, minden lényt, és nem viszi túlzásba, noha az első három oldal kicsit sűrű volt, utána már egyből kezdődtek a történések is.

És ez az, ami rettenetesen jó! Az első jelenet izgalmas, követi valaki a főhőst, és úgy gondoltam, áh, ezek után biztos belassul. Soha nem tévedtem még ekkorát. Arthur az olyan író, amilyen én szeretnék lenni, fog egy szálat, elkezdi, rém izgalmas, vége a jelenetnek, van egy halom kérdésünk, majd jön egy még egy szál, akció jelenet, pörgünk, harcolunk, nyomozunk, majd megjelenik egy jóképű férfi, van egy darab rövid randi, néhány erotikus jelenet, aztán minden kezdődik elölről. Annyira jól adagolja a romantika szálat (ami nincs előtérben, szerelemről szó sincs, csak erotikáról) és az akció szálat, hogy egyszerűen nem lehet letenni a könyvet, és én is egy szuszra elolvastam.

Van nagy keret történet, igazi vérbeli, nyomozós urban fantasy, annyi szálon fut minden, hogy a főhőssel együtt próbáltam befogadni minden adatot, tippelgetni ki a jó fiú és ki a rossz, mert bizony ez itt nem egyértelmű. Nagyobb csavar nincs a könyvben, semmin nem lepődtem úgy nagyon meg, de nem tudtam előre, csak egy dolgot, a vége jelenetet, amit nem is palástól Arthur, tehát nem akart minket félrevezetni se. Ez a jó benne, hogy mindent a főhőssel együtt tudunk meg, vele nyomozunk.

De nem csak emiatt kedvelhető a főhős. Bár Mary-Sue-nak lehetne mondani a leírásból és a fülszövegből, hiszen félvér, biztos sok képessége van, de nem! Amilyen mázlista, mindkét fajból igen keveset örökölt, és nem éppen a leghasznosabb képességeket. Tud a jövőbe látni, de csak nagyon halványan és inkább csak apróbb megérzései vannak, így médiumként nem tud megélni, a vérfarkas géneknek köszönhetően picivel kifinomultabbak az érzékei és valamivel erősebb, de nem számottevően, alakot váltani pedig egyáltalán nem tud. Az angyal félről pedig csak a teleportálás képességét kapta, amit szintén csak nagy erőfeszítések árán tud használni, és nem is tökéletesen. Ez benne a nagyon jó! A főhős inkább az eszére és a bátorságára támaszkodik, mint ezekre az erőkre, és vannak határai, mert igenis erőfeszítésbe kerül például teleportálnia, ezért nem úszik meg minden támadást, és teljesen reális minden, hiszen mivel nem ügyes, nem minden ruhadarabját tudja megőrizni egy-egy teleportáláskor. Emellett a főhősünknek szarkasztikus humora is van, és bár nagyon hormonális (szex klubba jár, az istenit!), attól még nem bízik meg egyből egy jóképű pasiban, az már más kérdés, hogy lefekszik vele.

Ez lehetne a nagyon kényes pont, mert Risa, mivel vérfarkas, no meg angyal, eléggé szexuális lény, és vannak egyrészt szexuális poénok, másrészt, ez egy 18 karikás regény. Mivel Risa bevallja, hogy szereti az egy éjszakás kalandokat, ezért nekem abszolút nem keltette olyan ellenséges és paradox szereplő hatását, mint például Miss Blake (Anita Blake, a vámpírvadász), aki azon agonizál, hogy kivel fekszik össze. Őszintén Risa olyan pasival is összejön, akinek a nevét se tudja… De! De egyrészt jól ír Arthur vonzalmat és csak úgy süt a lapokból a forróság és a fülledtség, ha éppen olyan jelenet van, másrészt összesen két darab erotikus helyzet adódik a 360 oldalas könyvben, és bár mondjuk a szex klubos részt nem éreztem fontos résznek a cselekményhez (noha megtudtuk, hogy az orgia nem zavarja Lucient, és szívesen osztozik a főhősön), nem zavart egyáltalán. Miért? Mert ez nem olyan regény, hogy leülnek enni meg aludni meg agonizálni, komolyan mondom, legalább 800 oldalasnak éreztem a regényt annyi minden történt, csak úgy kapkodtam a fejem, így szinte bolhányi pöttynek mondanám az erotikus részeket. Mindenestre, aki csak a monogám kapcsolatokat támogatja és kirázza a hideg az orgia jelenetektől, annak nem ajánlom.

Tudom, hogy túl sokat írtam a szexuális részéről, de általában egy erotikus fantasynak, romantikus kriminek ez is mérvadó pontja, főleg értékelés szempontjából. No, de lépjünk túl ezen, bár még annyit megjegyeznék, hogy mind a két pasi, akit felvázoltak a főhősnek, mint potenciális jelölt, jól kidolgozott karakter, és abszolút favorit mindkettő. Lehet utánuk csorgatni a nyálunkat. (Az egyik kaszás, azaz sötét angyal – lásd a sorozatcímet, a másik bukott angyal, kell ennél több?)

A világkidolgozás fenomenális. Soklényes dolog ez, vannak itt boszorkányok, vámpírok, vérfarkasok, mindenféle vérállatok, démonok, angyalok, kaszások, szellemek, ley-vonalak, élő kardok, pokolkutyák. Minden abszolút mitológiához hű, tehát látszik, hogy bizonyos néphitekből merít Arthur, tehát a vámpírokat be kell hívni, vért szívnak és gonoszok (nem, pasi vámpír nem is volt a színen!), legalábbis a saját érdeküket nézik. Van itt vámpír tanács, meg Igazgatóság (akik védik az embereket a természetfelettiektől), van itt Pokol meg Menny Kapuja, amik veszélyben vannak, vérmágia, lélekevő démonok, élő tetoválások és ki tudja még mi vár minket. És a legjobb, hogy nem csak fantasy szál van itt, a legtöbb fantasy könyvben megfigyeltem, hogy kihagyják a mai modern technikát, főleg, ha nyomozós dologról van szó, pedig valljuk be, ha valami nagy szervezet van, annak vannak bankszámlái, fedőcégei, és a többi. Itt behozták ezt a kémes kütyüs dolgokat is, poloskák, nyomkövető készülékek, amiktől majdnem sírtam örömömben, ennek következtében, van egy számítógépes geek vérfarkasunk is.

Van pár mellékkarakter, főleg a főhős anyja, nagynénje és barátai. Mivel a főhős anyja és nagynénje szerepelt másik regényben, ezért náluk nem lepődünk meg, hogy van kidolgozott múltjuk és nagy lelki problémájuk, no de minden többi mellékszereplőnek is. És ez még bónusz pont, hogy itt inkább a barátokra és a családra támaszkodik a főhős, mint a véletlenszerűen felbukkanó, eszméletlen szexi szexpartnerekre. És az egyik mellékszeplőnk leszbikus, ami eddig reálisan van ábrázolva, és nem is akar ezzel nekünk nagyon semmit belénk nevelni Arthur, egyszerűen csak reálisabbá teszi vele a világábrázolását, amit ugye az is segít, hogy minden karakternek vannak tulajdonságai és háttértörténetük.

Lezárt a kötet, annyiban, hogy egy nagyobb szál kibogozódott, de hogy ki a rejtélyes főgonosz? Ki a jó és ki a rossz ebben a közelgő háborúban? Senki nem tudja. Van egy halom megválaszolatlan kérdésünk, épp annyi, hogy megőrüljünk a második részért. Viszont nem kell aggódni, Arthur mindig lezárja a sorozatait, és nem szokott 10-nél több részt írni, úgyhogy ez nem lesz rétestészta sorozat. A vége jelenetre számítottam, tudtam, nem lepődtem meg, mégis Arthur az én szívembe is döfte a kést, mert bizony nincs happy end, hanem gyülekeznek a vihar fellegek és valószínű, hogy a többi rész véresebb lesz.

Ez a könyv nekem nagyon bejött, így kéne romantikus/erotikus fantasyt írni, nem csak a karakterekre és a világra kell összpontosítani, hanem A CSELEKMÉNYRE is. Itt pedig az nagyon csillagos ötös. Keri Arthurt felírtam kedvenc írónak és neki fogok esni az összes sorozatának is!
Kedvenc karakter: Risa, Stane, Lucien, Azriel

Ami kifejezetten tetszett: az isteni nyomozós cselekmény (ki, mit, hol akar? úristen, mi fog történni?), az erotika része is jó, karakterek, VILÁGKIDOLGOZÁS! ELSŐ JÓ ANGYALOS KÖNYVEM!

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Del (ez a verzió jelent meg, de a másik borítóját tettem ki, mert ez jobban tetszik. :D)

Kiadás dátuma: 2011. szeptember 27.

Oldalszám: 364 oldal

2 megjegyzés:

Nuscsi írta...

Szia!
A kritika, amit erről a könyvről írtál, felkeltette az érdeklődésem. Bár tanulok angolul, még annyira jó nem vagyok, hogy nekikezdjek a könyvnek így azt szeretném megkérdezni, hogy tudsz-e valamit a magyar megjelenéséről? Mert eddig még sehol nem találtam róla semmit...
Egyébként nagyon szeretem a kritikáidat, szinte mindig megmosolyogtat :)

Gigi írta...

Szia!
Nem, nem tudok magyar megjelenésről. Erre annyit tudok mondani, hogy kiadóknak lehet ajánlani, már amelyikük elfogad ajánlást. :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.