2013-as tévésorozatos toplisták

2013. december 27., péntek

Mivel már elmentek a sorozataim téli szünetre, úgy gondoltam, előrehozom az éves sorozatos posztomat, amire tavaly is volt igény. Amit meg kell állapítanom, hogy az idei év számomra borzalmas volt – ez majd látszódik a könyves záróposztomon is – és a sorozatokkal se volt szerencsém. Egyszerűen az újoncok nem ragadtak úgy magukkal, főleg nem elsőre, és noha akad jó pár sorozatban potenciál, semmi sem A Nagybetűs Sorozat, ami tartja a lelket az emberben hétről hétre.

Megtörtént idén, hogy kaszálnom kellett sorozatokat, ezekre általában évadok után esik sor, de idén annyira, de annyira romlott a színvonal, hogy két régi kedvencemtől is meg kellett válnom. Már tavaly kijelentettem, hogy a Vámpírnaplók rozoga lábakon állt, és igazam lett, mikor azt mondtam, hogy az Originalok kiválásával nézhetetlen lesz a sorozat. Míg a legtöbben Damon-Elena-Stefan miatt nézték a sorozatot, én a kellemes történetért szerettem, ami a 3. évadban volt a legjobb, és már látszott, hogy a 4-ben sem tudtak semmit csinálni. Számomra a Silas szál behozásával szétrombolták az eddig mitológiát és az 5x01 résszel búcsút vettem a sorozattól.

Még rosszabb, hogy megtettem azt, amit sosem hittem volna, kaszáltam az Odaátot. Tudom, hogy rengeteg olyan rajongó van, aki visszasírta az első három évadot, én viszont a démonszál kedvelői közé tartoztam, de… amit előhoztak most a 9. évadban, az számomra minősíthetetlen. A történet jóformán semmiről nem szólt, ha igen, az is annyira unalmas ismétlés, hogy még én sem tudom elnézni, mert közben még csak nem is érdekes és izgalmas (Sam, aki nem Sam, a nyolcvanadik új angyal tábornok, mikor eddig nem volt ennyi tökös, vezető angyal, Dean hazudozása). Ami a legrosszabb, hogy számomra elcseszték a karaktereket, el kéne hinnünk, hogy Kevin, az írók kiskedvence olyan családtag, mint Cas, mikor alig kapott eddig szerepet, csak cselekményelemként, Dean pedig abszolút nem Deanes, ahogy Cas karakterét is képtelenek normálisan és egyensúlyozottan megírni (a pisilés totál újdonság, de az üzletvezetés nem?) És akkor ne is beszéljünk az egekbe szökő nőgyűlölő elemekről (Cast is gonosz vaginával csábítják el) és a nemi erőszak pozitív beállításáról. A 9x06 résszel örökre búcsút mondtam az Odaátnak, bár valószínűleg vidáman lehúz még egy évadot, én már nem leszek ott.

Ami még meglepett, hogy az Egyszer volt, hol nem volt, a sorozat, ami átvette a szívemben az Odaát első helyét, kasza közelben van, ez a jövő évtől és az új történetszáltól függ, hogy egyáltalán végigmaradok-e a 3. évadnál. Igen, én azok közé tartozom, akiknek a nagy, rohadtul átlátszó csavar nem tetszett, mert logikátlan és értelme nincsen így a nagy főgonoszunknak. Azon pedig csak sírva nevetek, hogy ennyi rész elhúzás után, milyen egyszerűen végeztek két nagy gonosszal. (Az Árnyék is annak számít.)

De nézzük a toplistákat:

KEDVENC SOROZATOK:

5. Emberi tényező (Almost Human): A sorozatról dióhéjban: A jövőben a rendőrök robotpartnereket kapnak maguk mellé. (akció, krimi, dráma)

Nem vagyok egy robotrajongó, igazából ezt is Abrams neve miatt kezdtem nézni, de már a trailerből láttam, hogy lesz itt kedvemre való párosítás. És igazam is lett! Noha a sorozat eddig epizódikus, rendőrségi nyomozós, kikapcsolódásnak tökéletes, és reménykedem, hogy egyszer valami nagy történet is kikerekedik, addig a humor miatt elnézegetem. Igazság szerint a karakterizálás sem az igazi, de a főszereplő páros dinamikája egy ideig még elviszi a sorozatot a hátán.


4. Az Álmosvölgy legendája (Sleepy Hollow): A sorozatról dióhéjban: Ichabod Crane 250 évvel később ébred, a mi világunkban, és valami nagy rejtélyt kell felfednie, ami egészen az ő koráig visszanyúl. (kaland, dráma, fantasy)

Tudom, hogy sokaknak ez a legjobb újonc idén, de számomra még nem volt az igazi az eleje. Szó szerint nevettem a sorozaton és közben sírtam, hogy lehet ezt szeretni, hiszen annyira szedett-vedett és logikátlan, és a nevetséges kameramozgatásokról ne is beszéljünk. Miután végigutáltam az első három részt (miután letettek arról, hogy a hazugságvizsgáló egy egész történetet tud elemezni, nem csak igen-nem kérdéseket, és a rendőrségi munkák is elhagyták a túlzásokat), végre egy természetfeletti nyomozós sorozatot kezdtem látni. Noha vajmi köze lehet az Álmosvölgy legendájához, egészen megszerettem, többek között persze az egyik kedvenc témámért, ami a Bibliai Apokalipszis.

3. Agents of S.H.I.E.L.D.: A sorozatról dióhéjban: A S.H.I.E.L.D. küldetéseiről szól. (akció, dráma, sci-fi)

Őszintén várható volt, hogy ez a sorozat a kedvenceim között fog szerepelni, hiszen a szuperhősös korszakomat élem, és visszakaptuk a filmekből Coulsont is. Szintén, mint a többi újonc, nem nyitott erősen, a karakterizálással nagyon sok gondja van, és egyszerűen hiányzik belőle valami, amitől igazi sorozatnak venném. Biztosan emlékeztek még a régi délutáni sorozatokra, na, nekem pont azt az érzést nyújtja. Nem tudok rá őszinte szívvel fangirlködni, nem gyújt bennem nagy érzéseket, de kellemes kikapcsolódás, amolyan popcorn mozi, mint ahogy a Marvel filmek is. Jelenleg itt is várom, hogy legyen valami nagy történet és jussunk túl a sok epizódikus nyomozáson, vagy legalább legyen fókuszban többet Fitz-Simmons és May.

2. Once Upon a Time in Wonderland: A sorozatról dióhéjban: A Viktória-kori Angliában élő Alice története egy különös világról, ami a nyúlüreg túloldalán van. Aka az Egyszer volt, hol nem volt sorozat melléksorozata Csodaországról. (kaland, dráma, fantasy)

Mikor a posztot elkezdtem írni, ez a sorozat állt az első helyen, de aztán jött a félévadzáró rész, és kezdek félni, hova tartunk. Az OUATiW másabb, mint az elődje, látszik, hogy nem több évados sorozatnak tervezték, hiszen már az első részek után a főgonoszaink háttértörténete kap szerepet, és mintha tanultak volna valamennyit az OUAT készítői, itt egyből fantasy történet van és nem minden flashback szól a nyálas főpárosunkról. Az egyetlen hiba a történetben sajnos eme románc, ami egészen biztosan a végcélja az íróknak, de roppantul unalmas és közhelyes, viszont Alice eddigi segítőtársa, a Kőr Bubi az, aki feldobta a sorozatot. Igazából lehetett volna a sorozat címe Alice és Bubi története. Nem éppen fordulatos sorozat (ugyan, hol vannak ma már az igazi izgalmas sorozatok), de a karakterek és a gonoszok kidolgozása remek, még ha a szemünket kiolvasztják is a gyenge, kisköltségvetésű számítógépes effektek.

1. Zöld Íjász (Arrow): A sorozatról dióhéjban: Az elkényeztetett, milliárdos Oliver Queen hajótörést szenved, feltehetően halott, ám öt évvel később teljesen más emberként tér vissza, elhatározza, hogy íjjal felszerelkezve, csuklyás igazságosztóként megtisztítja a várost. (akció, kaland, krimi)

Tavaly ez a sorozat volt az év újonca, bár akadtak lassúbb és felesleges részek benne, azt mondanám, hogy majdnem ez a tökéletes sorozat számomra. A töltelék részek is élvezhetőek és azért ügyelnek rá, hogy kapjunk egy-két nyomot a nagy sztori ívre is, ezek mellett pedig tényleg van dráma, nem csak álbesorolás. Az idei évben a Zöld Íjász másabb lett, egyrészt több karakterünk akadt és néha úgy éreztem, nem tudnak velük mit kezdeni (egyszerre mutatni a Team Arrow-t és Team Roy-t, plusz még az egyéb gyilkosokat nem mindig volt előnyös), és már úgy látom, hogy az írók hallgattak a közönségre és Laurelt leépítették. Tavaly nagyon idegesítően tolták Laurel karakterét az arcunkba, és nem is érdekel, ha végül mégis ő is lesz a Kanári, (bár a mostani Kanárit jobban bírom), mert idén végre az írók lemondtak róla, hogy ránk erőltessék az Oliver/Laurel szálat és ez mindkét karakternek jót tett. :D És persze a sorozatnak is. Nem utolsósorban a félévadzáró nagyon felhúzta a sorozatot, így kerülhetett fel az első helyre a listámon.

INNENTŐL SPOILERES A BEJEGYZÉS A KÜLFÖLDÖN LEADOTT RÉSZEKRE.

KEDVENC SZEREPLŐK

5. Pán Péter|Malcolm (OUAT): A blogomon elég erőteljesen látszik, hogy az OUAT miatt lettem Pán Péter rajongó, és bár a sorozatra nagyon haragszom a 3x08 utáni részekért, Pán mégis helyet kap a listán. Egyrészt, mert mint a legtöbb rajongó, én is kivágtam az elmémből az értelmetlen részeket és nem fogadom el az írók véleményét (tagadás a köbön :D), másrészt mert Robbie Kay játéka és Pán Péter karaktere vitte a hátán a sorozatot. (Igen, Rumplestiltskin örök szenvedése is unalmassá kezdett válni már, és talán már nem is hiányozna a sorozatból, főleg hogy nehéz mellé olyan gonoszt kitalálni, aki méltó ellenfele lenne.) Pán a karakterek kínzásával és a szórakoztató stílusával belopta magát a szívembe, és mint könyv fanatikus a 8. részig teljesen jó és karakterű Pán ábrázolásnak tartottam. Azért reménykedem, hogy amit rebesgetnek, az tényleg megtörténik és jövőre indul a Once Upon a Time in Neverland. (Csak tudjanak vele mit kezdeni.)

4. Jenny Mills (SH): Imádom a Jenny-s részeket, és rá kellett jönnöm, hogy részben azért, mert Jenny jól működik Abbie-vel, és ő hozza ki a testvéréből a szerethető figurát, ő ösztökéli részben változásra. Másfelől pedig Jenny egy igazi kemény női karakter, amiből mindig jó minél többet látni a képernyőn.

3. Ichabod Crane (SH): Kit ne bűvölne el Ichabod Crane a múltbéli modorával? Igazából eleinte még nem szerettem, de egyedül Crane és a modernkor összeszokása jelentette azt a pár percet, amit elviseltem az elején a sorozatból. Aztán végre elkezdték felfedezni a múltját, és kiderült, hogy Crane is kellően összetett karakter, akit úgy látom, jó sok kínzás elé fognak állítani a készítők.

2. Vörös Királynő| Anastasia (OUATiW): Nem, nem lehet Reginához hasonlítani és kár is. A Vörös Királynő elsőre szimpatikus volt, mert bár Jafarral szemben nem tűnt erősnek, mégsem hagyta magát, és az alapelve, miszerint amije van, azt mind kemény munkával kellett megszereznie, igazán tetszik. Sőt szeretem látni azért egy Reginától különböző tragédiát, hiszen hiába ugyanaz a két nő kiindulópontja, Anastasia jobban a maga hibájából veszítette el a boldogságát, és a szívem csücskei az ilyen tragikus karakterek.

1. Kőr Bubi| Will Scarlett (OUATiW): Bár a jó oldalon álló karakter, mégis egy rész alatt beleszerettem, és ez nagy szó nálam. Will szarkasztikus humora tartja javarészt életben a sorozatot számomra, és kifejezhetetlenül imádom, hogy mennyire hűséges Alice-hoz, hiába első látásra egy link alak.


KEDVENC RÉSZEK:

5. Good Form (3x05) OUAT: Nem akartam OUAT részt idetenni, mert nem érdemli meg a sorozat, hogy bármivel bekerüljön a listámra, de őszintén nem találtam mást az ötödik helyre, és nem akartam Arrow részekkel teletömni ezt a részleget. Ez volt az a rész az OUATban, ami miatt sikítoztam, ami a rajongói szívemet éltette, és amire azt mondtam, „ez igen, ezért szeretem ezt a sorozatot.” Szeretnék úgy emlékezni az OUATra, hogy itt lett vége. A rész fénypontjai: Henryt tovább manipulálja Pán (én ezeket a részeket különösen élveztem), Davidet megmenti Hook, de az ellenszernek ára van, amit őszintén jobban kihasználhattak volna az írók, Emma Regina pártját fogja, és piszkos eszközökhöz folyamodik, hogy megmentsék Henryt. És végre a párosom átsétált kánon területre, azaz Hook és Emma csókolóztak. És a rész vége! Pán, a kis manipulátor választás elé állította Hookot, és hogy örültem, hogy Hook jól döntött. Bónusz: A Pán Péter könyvimádó énemnek az összes apró könyvutalás.
                        
4. Who’s Alice (1x06) OUATiW: Ahogy a cím is mutatja, ez a rész azzal foglalkozott, hogy ki is Alice, és bár történetileg nem sokat haladtunk előre, igazából nem is zavart, mert minden megvolt benne, hogy teljesen lekössön. Szeretem Alice karakterét, ezt ki kell emelni, hiába nem került fel a TOP 5-ös listámra, úgy vagyok vele, mint Emma Swannal, hogy tökéletes főhősnek, mert bár jószívű, mégsem nyámnyila, és szenvedett annyit, hogy lehessen vele azonosulni. Valamiért szeretem a sokat szenvedett karaktereket. :D Végre láthattuk Alice-t sebezhető állapotában és egy kicsit be is ismerte, hogy szeretne a problémái elől elfutni, tehát bármennyire is optimista és mosolygós, belül azért fáj neki, főleg, ahogy az apja viselkedett vele… ami elhoz minket a következő ponthoz:

3. Bad Blood (1x07) OUATiW: Alice is okos volt és Jafar is ebben a részben, és hiába az ő játékuk lenne a főcselekmény, engem mégis az kötött le, hogy Alice nem csak a Vörös királynővel tudna azonosulni, hanem Jafarral is láthatóak a párhuzamok. Most a rossz apa-gyerek kapcsolat volt a középpontban (ha-ha, ami egy személyes téma nekem), és olyan jól bántak ezzel a készítők, hogy végre sikerült Jafart is megszeretnem.

2. The Scientist (2x08) Arrow: Végre elérkeztünk a flashbackben is a tetőpontra, ami egy pozitívum számomra, mert nem mindig szeretem a visszaemlékezéseket, néha csak elnyújtják az adott részt. Barry karakterétől már a híresztelések óta nagyon féltem, mert hát, a fanfictionök rémesek voltak, de kellemes meglepetést nyújtott, és már várom az ő melléksorozatát is. (Végre egy amolyan backdoor pilot, ami nem rombolta szét a sorozat felépítését. Khm, mint az Originals például.) És végre Oliver olyan gonoszokkal találta magát szembe, akiket nem lőtt le egyszerűen. Plusz pedig Moira tökössége végre, pedig alapjáraton nem kedvenc szereplőm.

1. Three Ghosts (2x09) Arrow: Ez a rész aztán ütött! Nem lehetne mindig ilyen ez a sorozat? Kellemes karácsonyi hangulatot adott a három szellem, és elég karakterdrámát Olivernek, amit én mindig szeretek. (Nincs jobb, mint egy önmarcangoló főhős, persze bizonyos határokon belül.) Barry rajongása Oliver körül megadta a vicces szüneteket a nagy dráma és fordulatok között. Bár persze lehetett számítani A Nagy Csavarra, mégis azt mondom, hogy nagyon jól megoldották, és jajj, alig várom ebből mi fog kisülni. Roy és a kis nyomozócsapata pedig remélem, hamarosan csatlakoznak Oliverhez, mert egymagukban már kezdenek picit unalmasak lenni, és azt hiszem Roy az erejével előbb-utóbb szintén bekerül Team Arrow-hoz. És persze, hogy is felejthetném ki a személyes kedvenc jelenetem, ami szerint igen, Felicity talán érez valamit Oliver iránt. (Csak el ne rontsák ezt a párost az írók.)



KEDVENC KÁNON PÁROS:

Azaz, amik ténylegesen megtörténtek a sorozatokban.

5. Rumple/Belle (OUAT): Igazából ez a páros úgy rajta maradt a listán, és sosem volt eddig öt kánon párosom, és azért szívesen elnézegetem a képernyőn a Szépség és a Szörnyeteg modernizálását, noha elég erőltetettnek találtam az ál!Belle-t Sohaországon.

4. Will/Anastasia (OUATiW): Bár nem teljesen drukkolok nekik, hogy összejöjjenek, mégis a múltbeli kapcsolatukat szeretem nézni, amolyan tragikus szerelmi történetként.

3. Mulan/Aurora (OUAT): Az első LGBT szál a készítőktől. Bár tudom, hogy csak csontként dobták oda a rajongóknak, hogy nesze kaptok valamit, mégis teljes szívvel elfogadom, hiszen szerettem őket. Nem is zavar, (csak egy kicsit), hogy nem láttuk tovább a kalandjaikat, legalább nem lett unalmas és elhúzott Mulan szenvedésre, de a szerelmi vallomásos majdnem jelenet az egyik kedvencem az egész sorozatból, és úgy reménykedem, valami pozitív végkifejletben.

2. Hook/Emma (OUAT): Az idei év meglepetése, hogy az OUATban két nem kánon párosom is az lett! Végre Hook elengedte a régi szerelmét, és visszatalált régi önmagához Emma mellett. Noha a szerelmi háromszög lehet elnyújtott lesz, azért várom még a Hook/Emma jeleneteket.

1. Oliver/Felicity (Arrow): Nekem ez bőven kánon a legutolsó rész után. Oliverhez egyértelműen Felicity illik a leginkább, hiszen hiába voltak már Olivernek olyan női, akik mindent tudtak róla, azok is megtört harcos típusok voltak, és Felicity tudja rendesen ellensúlyozni az önmarcangolását és ő tudja Olivert a normál világhoz kötni.


KEDVENC NEM KÁNON PÁROS:

Párosok, amik csak rajongói írásokban élnek. Mivel NAGYON furcsa ízlésem van, kérem, a „fújj, beteg vagy” kommenteket mellőzni, úgysem engedem fel őket, és mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább.

5. Sebastian Monroe/Charlie Matheson (Revolution): Nézem ám még a sorozatot, noha semmivel nem került fel eddig a listára, és tényleg már szerencsétlen történetnek semmi pozitívuma nincs, mint ők ketten. Mind Miles, mind Bass és Charlie egyszerűen ki lettek írva, és számomra ők vitték magukon a sorozatot. Mivel túl sok vérfertőzés rajongó volt, Milest elkerítették Charlie-tól, így hát nem maradt mást shippelni, mint a Bass/Charlie-t, és van is alapanyag, hiszen szinte fanficbe illő utazáson vettek együtt részt.

4. Pán Péter/Wendy Darling (OUAT): Természetesen ez csakis a könyv miatt van nekem, hiszen Péter és Wendy kapcsolata egy alap motívum és minden feldolgozásban kap valamilyen szerepet. CSAK ITT NEM! De ez engem (és a többi rajongót) igazán nem érdekel, és shippelem tovább.

3. Pán Péter/Hook (OUAT): A másik ship, ami sok feldolgozásban előkerül, de igazából nem is gondoltam addig rá, amíg Pán nem mászott bele Hook személyes terébe, arról beszélve, hogy szereti az akciót. Hát igen, Pánt minden élő emberrel lehet shippelni. (Létezik Pán/Emma ship is, csakhogy sokkoljalak titeket.)

2. Pán Péter/Henry Mills (OUAT): Ha hiszitek, ha nem, ez volt a harmadik évad egyik legnagyobb shipje, noha sokan elgondolkoztak rajta, hogy de hát Henry annyira pici. De egyszerűen mikor Péter kijelentette, hogy Henry az övé, a szívét akarta állandóan, és évszázadok óta őt kereste, jajj, beütött nálam is a shippelés. ÉS IGEN, jött a nyolcadik rész. AMI NEM ÉRDEKEL!

1. Kőr Bubi/Alice (OUATiW): Ha a történet róluk szólna, sokkal szebb lenne az élet. Alice visszaszerezte Bubi szívét, ami nálam mindig shipper pont, és habár bármikor nemet mondhatna Alice-nek, mégis mindig mellette marad. Sokkal jobban érződik közöttük valamiféle kapcsolat (a kémiáról nem is beszélve), mint a saját romantikus szálukkal. Tökéletes párt alkotnak az „ellentéteikkel:” Will, aki szeretne olyan szerelmet, mint ahogy Alice érez Cyrus iránt, Alice pedig átlát Will álarcán, és próbálja visszaönteni belé a hitet a szerelemben.

RÉSZEK, AMIHEZ AGYTISZTÍTÓ HIPÓ KÉNE, MERT SOHA NEM AKAROK RÁJUK GONDOLNI

5. Heaven Can’t Wait (9x06) SPN: Az utolsó Odaát rész, amit láttam. Ami igazán megmaradt belőle, hogy Dean bunkó Castiellel, minek akar ő ilyen alantas munkát végezni, mikor HELLÓ, DEAN, te dobtad ki egy fitying nélkül, mégis mit vársz? Aztán ott van Cas, aki te jó ég, nem tud pisilni, de boltvezető az tud lenni. Mikor döntik el az írók végre, hogy Cas egy poénokat nyújtó karakter vagy kemény harcos, aki azért annyira hülye nem lehet, ha már X évet töltött a földön. Aztán ne is beszéljünk a főcselekményről, ami egy romantikus vígjátéknak felelt meg, azaz Cast, akit előtte meggyanúsítanak azzal, hogy hajléktalan, megkérik, hogy bébiszitter legyen. Hány nő fogja a gyerekét odaadni egy idegennek, akiről semmit sem tud?

4. Dog Dean Afternoon (9x05) SPN: Isten hozott az amerikai tévévilágban, ahol biszexuálisnak lenni bűn, de ha egy kutyát akarsz teherbe ejteni, az rendkívül vicces.

3. Pilot (1x01) Sleepy Hollow: A lehető legrémesebb Pilot volt ez nekem, de mennyire örülök, hogy folytattam a sorozatot. Itt aztán minden volt, ami elvehette a kedvemet: a rémes kameramozgatástól (amire allergiás vagyok), a logikai bakikig. Persze, hogy a hazugságvizsgáló nem eldöntendő kérdésekre jelez, hanem mesékről tudja eldönteni igaz-e vagy sem. Persze, hogy ok nélkül bárkit letartóztathatnak. Persze, hogy véletlen megtalálja a kiutat abból a szép kis barlangból Ichabod. Persze, hogy a neje sírkövén ott lesz, hogy máglyán égették el boszorkányságért, amikor elvileg akkor és ott nem is égettek, hanem felakasztottak és egészen biztosan nem temették őket szentelt földre. Nem, az sem kifogás, hogy Katrina teste nincs is ott, mert akkor is, KI ENGEDTE ODA AZT A SÍRKÖVET. Halál pedig túl vicces sikerült szerintem, a világító lámpás szemű lóval nagyon nem lehetett komolyan venni.

2. Think Lovely Thoughts (3x08) OUAT: A rész, ami után megutáltam az OUATot, legalábbis most összeveszett szeretők állapotban vagyunk egymással. Mondhatjátok, hogy de ugyan, ez csak egy tévésorozat, de szerintem mind tudjuk, hogy a rajongóknak a rajongásuk tárgya, legyen az könyv, képregény, sorozat, film, egyfajta értéket ad, és lelkitámaszt nyújt. Nekem ez volt az OUAT, egészen eddig a részig. Egy hónappal a rész előtt kikerültek promó képek, hogy NÉZD RUMPLE APJA ÉS RUMPLE és épp Rumple megöli az apját. (Ami a 11. részben van.) Elszomorodtunk, hogy Pán Rumple apja, mert mekkora hülyeség, mert ezzel mindent szétromboltak, de az írók tagadták, hogy Pán Rumple apja lenne… Ja… aztán jött ez a rész.

A bajom az ezzel a csavarral, hogy erőltetett, csak a sokkérték miatt írták bele, és azt is rosszul. Pán és Rumple egyedül, mindenki nélkül beszélgetnek és akkor is Rumple apját E/3-ban említik, tehát a szereplők tudják, hogy mi, a nézők ott állunk. Ezt hívják szimplán rossz írásnak, és a könyvekben is rémesen utálom a „nézd milyen okos vagyok” információkivágásokat a közönség elől. Ha ehhez kell folyamodnia egy írónak, az már régen rossz.

Miért zavart még? Mert eddig minden gonosz kidolgozott volt, és ezzel Pán karakterét egydimenziós, unszimpatikus gonosszá tették, akit meg lehet ölni, úgyse bánná senki. Továbbá aztán nem igen következetes, hogy egyik percben azt mondják, utálta a fiát mindig, majd azt, hogy nem, persze, értem, a karakter hazudna, de egyszerűen a készítők is tettek rá, hogy bemutassák, mert nem ez volt a lényeg, hanem…

Rumplestiltskin. Soha nem akartak a készítők a Pán Péter rajongóknak kedvezni, míg a többi mesére több gondot fordítottak, ezt bármivel pótolhatták volna. A Pán Péter karaktereket (Csingiling, Wendy, a Darling testvérek) feleslegesen hozták be, ha nem akartak semmit mutatni belőlük, és így csak még zsúfoltabb és egyenetlenebb lett az eddig is bajokkal küszködő mellékszereplők szálainak vezetése.

1. I'm No Angel (9x03) SPN: Erre a részre nagyon dühös voltam, és itt sejtettem már, hogy az Odaátnak, amit én szerettem, vége. Tudom, hogy eddig sem bánt jól a női karaktereivel a sorozat, de ez a rész, mindent tetézett. Nem elég, hogy Cast már az előző részekben is nők rontották meg, most ismét nő csapja be, mi mással, mint a gonoszság vaginájával. Természetesen utána szex poénokat kell elsütni, mert oké, hogy átverték Cast, de végre nem szűz. Ja, hogy a nőt megerőszakolták? Ki a francot érdekel? Viccesek vagyunk, nem? Nem, kedves írók, rohadtul nem.

Az meg őszintén nevetséges, hogy Sammel mit csináltak, hogy ennyire nem veszi észre, hogy valami nincs rendben. (Nem, az se kifogás, amit később behoztak az írók, olvastam róla, de attól még ez a nézők számára idegesítő és logikátlan.)

És ti hogy álltok a sorozatokkal? :) Mit kaszáltatok? Mit imádtok? És legfőképpen, mit shippeltek? :D

6 megjegyzés:

Ciel írta...

Én Pán Pétert és Felixet shippelem, amióta volt egyszer egy jelenet - nem is tudom már melyik részben-, hogy Felix olyan kis csúnyán nézett Henry-re. Bár elég rendesen megszakadt a shipper szívem, mikor PP megölte. Brühü.
A Supernaturalt én is "kaszáltam", már ha lehet annak nevezni azt, hogy nincs kedvem folytatni, mert már nem köt le.
A TVD negyedik évadát is csak azért néztem végig anno, mert bizonygatták nekem, hogy jaj de jó, hát annak nyilván igen, aki mindent megeszik, amit elé raknak. Viszont az ötödiket már csak azért sem vagyok hajlandó folytatni, a negyedik-ötödik résznél abbahagytam, mert már szánalmas, amit azzal a sorozattal művelnek. Elvileg az Originals sokkal jobb, de annak meg - számomra - olyan unalmas pilot része volt, hogy azon majdnem bealudtam, úgyhogy az se izgatja túlságosan a fantáziámat.
A legjobban egy OUAT in Neverland spinoffnak örülnék, még többet Robbie akcentusából, na meg PP-ből, mert ez nem volt elég :D

Gigi írta...

@Ciel: megértem a Pán/Felixet is, Pánt úgy tényleg minden élővel lehet shippelni. :D

Supernatural engem is untatott, ha éppen nem idegesített fel, pedig annyira szerettem. Utálom, hogy ritkán tudnak úgy befejezni sorozatot, hogy végig szeressem.

Originalsról én is hallom, hogy jó, hogy újraírták a backdoor pilotot, de nem tudnak meggyőzni, mert hogy Marcel a gonosz Klausékkal szemben nekem annyira nem hiteles, na meg a magical babytől még most is sírok.

:D Reméljük a legjobbakat OUAT Neverlanddel kapcsolatban, Felix színésze is mondta, hogy nagyon örülne neki.

Anna írta...

Szia Gigi!

Jaj, de vártam már ezt az év végi sorozatértékelő posztodat és nagy részben egyetértek veled. Sok dologban egyezik az ízlésünk, némelyikben nem, de hát nem lehetünk egyformák.
Teljesen büszke vagyok magamra mert végre én is eljutottam odáig, hogy kaszáltam a Vámpírnaplókat, az 5. évadot nem is néztem, és nem is érdekel. A totális érdektelenségig süllyedtem a Vámpírnaplókkal kapcsolatban. Régen nagy kedvenc volt, a 2. vagy még talán a 3. évad végéig, a 4. borzalmas volt, és ott feladtam. Azt hittem nem lesz erőm kaszálni, de már egyáltalán nem érdekel.

A Once Upon a Time-ot és az Alices spinoffot én is nézem, és majdnem ugyanazok a kedvenceim mint neked. Pán természetesen, mondjuk nekem nem volt bajom a "nagy csavarral", de tényleg logikátlan belegondolva, mert visszanéztem az egyik korábbi részt és akkor Pán és Rumple tényleg kettesben beszélgetnek és úgy emlegetik Rumple apját, mintha valami kívülálló személy lehet. És ez tényleg nagy baki. Ennek ellenére én imádtam Pánt és sajnáltam, hogy meghalt. :(
ÉS EZ A ONCE UPON A TIME IN NEVERLAND MOST HALÁL KOMOLY???? Hol hallottad, mit hallottál? :) (És ugye természetesen Pán is szerepelne benne?)
Az Alices sorozatban meg nekem is a Bubi a kedvencem, azon az akcentuson minden részben behalok. Ő a legjobb karakter, és ő viszi a hátán azt a sorozatot. :)

Ja és vissza egy kicsit Pán és Wendyre. Az szerintem is egy kihagyott ziccer volt, tök aranyosak lettek volna együtt, meg úgy alapból Pánt nem kellett volna ilyen hamar kinyírni.

Luca írta...

Hát ez tényleg nem volt valami fényes év, Vámpírnaplókat kaszáltam, OUAT-ra baromi mérges vagyok még mindig, Supernatural eddig nagyon lapos nekem, de azért nézem, hátha csoda történik (meg a Destiel shippelése változatlanul kedves tevékenységem, bár eddig borzalmasan bánnak vele az írók) - és ez volt éveken át a három kedvenc sorozatom. :( A Revolutiont még szeretem, az Arrow-t meg egyszerűen még nem tudtam elkezdeni időhiány miatt.
Az újoncok között azért van néhány, ami tetszik, az Originals és a The Blacklist eddig a kedvenceim, de egyik sem olyan, hogy alig bírom kivárni az egy hetet. Ja, meg még a The Tomorrow People tetszett nagyon, de csak két részt láttam belőle eddig. :D Most a Sherlock harmadik évadát várom nagyon, abban van minden bizodalmam, hogy az végre igazán jó lesz.

Gigi írta...

@Anna: Én még azért bízok benne, hogy nem halt meg Pán, legalábbis én kétlem, hogy Rumple-t tényleg kiírnák, és ott magyaráztak róla (amit miért nem fejtettek ki bővebben?), hogy Pán úgy halhat meg, ha Rumple is. Szóval valamiért össze van kötve az életük. Azért ha ezt nem magyaráznák meg, az még nagyobb baki lenne. Habár nagyon azzal se törődtek, hogy olvadt egybe az Árnyék Pánnal...

Most ha nem baj, nem keresem elő az interjút, de Robbie nyilatkozta (ilyen spoiler kérős kérdésre), hogy ha lenne OUAT in Neverland, ő nagyon örülne neki, mert az OUAT in Wonderland nagyjából jól szerepel (finoman fogalmazott, de lehet, a készítők se vártak nagy nézettséget :D), és hogy érdekes lenne Sohaországot bemutatni, mert annyi lehetőség van benne. Ez nem 100%, de szerintem simán meg fogják csinálni, lett akkora rajongói bázisa Pánnak. :)

A Pán Wendyt pedig azért is sajnálom, mert eddig minden gonosznak olyan jó szerelmi sztorit csináltak, és olyan szívesen láttam volna ezt OUAT feldolgozásban.

@Luca: Csodálom, hogy bírod még a Supernaturalt, le a kalappal előtted. :D Majd évad végén mesélhetsz, merre tartanak. Én is nézem a The Tomorrow People, de nekem olyan tingli-tangli, az elején még volt benne sok potenciál, de a romantikával szerintem elrontották, meg a történettel se tudnak mit kezdeni, de kikapcsolódásnak jó. Végül is ugyanaz az alkotója, mint a Vámpírnaplóknak, szóval sokat nem vártam. Annyira elkeserítő, hogy már a jövő szeptembert várom sorozatokért. :D

Anna írta...

Szia!

Amúgy közben már én is utánajártam a Sohaországos spin-off cuccnak, és tényleg jó lenne, ha megvalósulna és lenne belőle valami. Én drukkolok neki az biztos. :)

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.