Ugrás a fő tartalomra

Karen Wallace: Wendy


Hogy akadtam rá: Pán Péter feldolgozásokat kerestem.

Úgy általában az egészről: Wendy Darling nem olyan lány, akire az apja vágyott: kíváncsi, őszinte, nyughatatlan és nem érdeklik a szép ruhák meg a bálok. Viszont Wendy élete nem mesébe illő, ugyanis a szülei nem figyelnek rá, és a dajka, akire rábízták a Darling testvéreket, egy megkeseredett nő, aki másban sem leli örömét, minthogy rettegésben tartsa a gyerekeket súlyos büntetésekkel a legkisebb véletlenekért is. A verések és lelki terror uralta gyerekszobában ezért Wendy a saját képzeletébe menekül, és váltig állítja bárkinek, hogy a kutyája beszél hozzá. De a lánynak nem csak ezzel kell megküzdenie, egy másik jómódú család gyermekeivel kéne összebarátkozniuk, akiket legjobban a szociopata jelzővel lehetne illetni, és Wendy egyik éjszakai kirándulásai során felfedez egy titkot, ami lassan romba dönti az egész életét: Édesapjának viszonya van egy másik nővel. De mit tehetne Wendy, aki még messze nem felnőtt és nem is ért mindent, egy ilyen lehetetlen helyzetben?

Pán Péter sosem veszít... és csalódást sem okoz.
Pán Péter átdolgozás ez a könyv, és ha szétnéztek, mindenhol le van pontozva. Ezért is féltem, amikor karácsonyra megkaptam, hogy vajon ugyanúgy járok-e vele, mint a Csontszürettel, hogy kötelességből végig kell majd olvasnom. Félve kezdtem neki, de aztán egy nagyon jó regényt kaptam, bár abszolút nem azt, amire számítottam.

Úgy reklámozzák, hogy a történet Wendy életét mutatja be mielőtt Pán Péter elment volna érte, ezért sokan arra gondoltak, hogy ez majd megindokolja, hogy Wendy miért ment el olyan könnyen Pánnal Sohaországba. Csak abba nem gondoltak bele, hogy ez vajon mit jelenthet.

Hiába írja a Pán Péter mesekönyv, hogy Wendyék családja boldog volt, már az eredetiben is lehet érezni, hogy Wendy szülei nem szerelemből házasodtak, és ebben a könyvben ezt mutatja be Wallace. Wendy családja nem kifejezetten rémes, de mégis mindkét szülő annyira el van foglalva a saját kis világával, hogy nem látják az egyre növekvő problémát a gyerekek körül.

A könyv bár nem fog könnyeket fakasztani, nyomasztó, és lassú olvasnivaló, nem csak azért, mert nem cselekményközpontú és igazából könnyen kitalálható a családi titok, hanem mert abban rejlik a szörnyű varázsa, ahogy az olvasó összeköti ezt a Pán Péterben megismert világgal. Sok helyen láttam kritikákban, hogy kérdezgették ugyan mi köze van ennek az eredeti meséhez, és noha tényleg különálló történet, egyfajta újraértelmezése annak. Wendy itt annyira lelki sérült – amit még önmaga sem vesz észre, és legtöbbször ő a narrátorunk –, hogy a traumái már skizofréniát váltottak ki belőle, és a felnőttekben való csalódása miatt fogja felépíteni Sohaországot a történet utolsó mondataiban. A könyvben mindenfelé látunk apróbb utalásokat az eredeti mesére, ezek hol láthatóbbak (a kutya, aki Wendy kedvence és akit emberi értelemmel ruház fel és inkább őt szeretné dadusának), hol elrejtett utalások: A dadust jellemzik krokodilként, Wendy anyaszerepet vállal magára a többi testvérével szemben, albatrosz madárról beszél, ami eléggé hasonlít a Sohamadárra, a rokonoknál a gyerekekkel kis faházat építenek, mint az eredeti mesében, és az egyik szereplő mániája az indiánok kalandjai.

Ezek mellett két szereplő is fellelhető árnyaltan, akiket nem nevez nevén Wendy, de fel lehet ismerni. Az édesanyját tündérnek nézi egy rajzon (ő lenne Csingiling), és Thomast, a mentálisan sérült kisfiú, aki agyilag sosem tud felnőni, pedig teljesen elbűvöli a repülés. Thomas így megformálja Pán Péter karakterét teljesen, hiszen ahol lakik, Wendy rokonainál vidéken, a lány számára maga a paradicsom, mert úgy érzi, ott megáll az idő, nem kell a felnőttek dolgával foglalkoznia, és Wendy Thomasnál nem szeret senkit jobban. Ám jön Wendy anyja a képbe, akivel Wendynek „versenyeznie” kell Thomas szeretetéért. Ismerősen cseng a Wendy/Pán/Csingiling háromszöggel. Viszont pont ez a háromszög adhat sokaknak okot, hogy ezt a könyvet ne olvassa el, mert bár nem részletes, elég kellemetlen vérfertőzéses alhangjai vannak, és aki Pán/Wendy páros rajongója, az valószínűleg nem fogja szeretni ezt a fajta értelmezést.

Amúgy a könyv karakterközpontú regény, és bár a mindent tudó E/3-as narráció inkább olyan érzést keltett, mintha karakterről karakterre ugráltunk volna, nem volt zavaró, és jót tett a regénynek, hogy nagyjából az összes szereplő szemszögéből láthattuk a történetet.

Mindenki teljes és kidolgozott karakter, viszont a legtöbbet az ember meg akarja fojtani egy kanál vízben is. Nagyjából mindenki önző, csak a saját érdekei és a pénz érdekli, egy kicsit ezt is mutatja be ez a regény, hogy mennyire el tudunk távolodni mi, emberek egymástól, hiába lakunk akár egy fedél alatt, ha képtelenek vagyunk a saját orrunknál tovább látni a világból bármit is. Wendy és a szomszéd lány Esther az egyetlenek, akikre teljességgel azt lehet mondani, hogy szerethetőek és mindkét lány előbb helyezi mások érdekeit, és gondoskodni akarnak másokról.

Ezenfelül persze minden személynek meg van a maga kis problémája, és inkább erről szól a könyv, hogy hogyan oldják meg, vagy hogyan nem, hiszen van, aki annyira önző, hogy nem képes változtatni semmin. Wendynek meg kell küzdenie azzal, hogy az apja szeretné, ha lányos lány lenne, amit a társadalom elvár, és miután rájön, hogy az apja félrelépett próbálja gyűlölni, később az anyját ugyanezért, és rá kell jönnie, hogy bármilyen rémesen is viselkednek a szülők egy gyerekkel, nehéz leküzdeni azt a vágyat, hogy a szülők oltalmazzanak minket. Még az abuzív dadust is megsiratja, mikor elküldik a háztól, mert annyira megszokta. Esther, a másik család előző házasságból való gyereke, küzd az anyja halálával és az új mostohaanyjával (aki nem egy szimpatikus személyiség), és a nők jogaiért is harcol, amiért sokan megvetik.

Mrs. Darling már egy nehezebben besorolható karakter, valahol önző, és Pán Péter motívumként valahol azért, mert sosem nőtt fel igazán, gyerekként gazdag családban mindene megvolt, és most nem tudja, hogyan kezelni a szűkös anyagi helyzetet. Elsőre a külsőségek fontosak számára, és mindenben a férje kedvére tesz, míg amikor Mr. Darling a földbe is tiporja. Ő fejlődik valamennyit a regény folyamán, bár nem mondanám rá, hogy tökéletes anya lesz. (Főleg, ha vérfertőzésesen értelmezzük a regényt.) Mrs. Darling ezek mellett a mintaképe annak, amikor hercegnőnek képzelik magukat a nők, és elvarázsolja őket a fényes jövő képe annyira, hogy nem veszik észre, hogy nincsenek hercegek.

Mr. Darling teljesen ellenszenves – nekem az eredeti mesében is az volt –, aki a tipikus „mindig mindenért más a hibás” alapelvet vallja, ezek mellett pluszban még alkoholista is, és szintén a külsőségek és a pénz rabja. Letitia, Wendy kínzója pedig egy olyan lány, aki nem éppen okos, de az anyját utánozza mindenben, és annak lesz áldozata, hogy meg akar felelni az édesanyjának. Nem áll tőle távol a manipuláció, érzelmi zsarolás és az öngyilkossági kísérlet sem. Ezek a karakterek viszont nem sokat változnak, vagyis…

Hiába mondják sokan, hogy a regénynek pozitívan csengő vége van, mert nem igazán. Minden problémamegoldás gyorsan jön, átmeneti érzést kelt, és ne feledkezzünk meg a közelgő háborúról, ahova Michaelt és Johnt is küldeni fogják. (Plusz akikről mintázták a Darling fiúkat, azok közül tényleg halt meg egy a háborúban.) És persze, míg sok olvasó azzal nyugtatta magát, hogy majd jön Pán Péter és elröpíti Wendyt, de igazából az utolsó sorok arra utalnak, hogy bár minden normálisnak tűnik már a házban, Wendy teljesen összeomlott, hiszen annyira megutálta a felnőtteket, hogy a fejében Sohaországban fog élni.

A Wendy nem egy kedves könyv, de nem is végtelenül szomorú. Nem akar megríkatni, nem akar semmilyen tanulsággal fejbe vágni. Ez a regény minden, ami Sohaország nem: kegyetlen, nyers, rideg és rettentően valós. Bemutatja, hogy a világ szürkeségében is lakhat egy kis Sohaország, és nem kell hozzá tündérpor, egy halhatatlan fiú és repülés, csak egy kis képzelet. Ha ártatlan meseként szereted a Pán Pétert, jobb ezt a könyvet kihagynod. Viszont ha Pán Péter világa megbabonázott a sötét rejtett dolgaival, akkor lehet ez a te könyved.

Kedvenc karakter: Wendy, Esther, Thomas

Ami kifejezetten tetszett: hogyan lehet összekötni a Pán Péter mesével

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2005. augusztus 1. (eredeti: 2003. október 6.)

Oldalszám: 320 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, karácsonyi ajándék édesanyámtól

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…