Karen Wallace: Wendy

2013. december 28., szombat


Hogy akadtam rá: Pán Péter feldolgozásokat kerestem.

Úgy általában az egészről: Wendy Darling nem olyan lány, akire az apja vágyott: kíváncsi, őszinte, nyughatatlan és nem érdeklik a szép ruhák meg a bálok. Viszont Wendy élete nem mesébe illő, ugyanis a szülei nem figyelnek rá, és a dajka, akire rábízták a Darling testvéreket, egy megkeseredett nő, aki másban sem leli örömét, minthogy rettegésben tartsa a gyerekeket súlyos büntetésekkel a legkisebb véletlenekért is. A verések és lelki terror uralta gyerekszobában ezért Wendy a saját képzeletébe menekül, és váltig állítja bárkinek, hogy a kutyája beszél hozzá. De a lánynak nem csak ezzel kell megküzdenie, egy másik jómódú család gyermekeivel kéne összebarátkozniuk, akiket legjobban a szociopata jelzővel lehetne illetni, és Wendy egyik éjszakai kirándulásai során felfedez egy titkot, ami lassan romba dönti az egész életét: Édesapjának viszonya van egy másik nővel. De mit tehetne Wendy, aki még messze nem felnőtt és nem is ért mindent, egy ilyen lehetetlen helyzetben?

Pán Péter sosem veszít... és csalódást sem okoz.
Pán Péter átdolgozás ez a könyv, és ha szétnéztek, mindenhol le van pontozva. Ezért is féltem, amikor karácsonyra megkaptam, hogy vajon ugyanúgy járok-e vele, mint a Csontszürettel, hogy kötelességből végig kell majd olvasnom. Félve kezdtem neki, de aztán egy nagyon jó regényt kaptam, bár abszolút nem azt, amire számítottam.

Úgy reklámozzák, hogy a történet Wendy életét mutatja be mielőtt Pán Péter elment volna érte, ezért sokan arra gondoltak, hogy ez majd megindokolja, hogy Wendy miért ment el olyan könnyen Pánnal Sohaországba. Csak abba nem gondoltak bele, hogy ez vajon mit jelenthet.

Hiába írja a Pán Péter mesekönyv, hogy Wendyék családja boldog volt, már az eredetiben is lehet érezni, hogy Wendy szülei nem szerelemből házasodtak, és ebben a könyvben ezt mutatja be Wallace. Wendy családja nem kifejezetten rémes, de mégis mindkét szülő annyira el van foglalva a saját kis világával, hogy nem látják az egyre növekvő problémát a gyerekek körül.

A könyv bár nem fog könnyeket fakasztani, nyomasztó, és lassú olvasnivaló, nem csak azért, mert nem cselekményközpontú és igazából könnyen kitalálható a családi titok, hanem mert abban rejlik a szörnyű varázsa, ahogy az olvasó összeköti ezt a Pán Péterben megismert világgal. Sok helyen láttam kritikákban, hogy kérdezgették ugyan mi köze van ennek az eredeti meséhez, és noha tényleg különálló történet, egyfajta újraértelmezése annak. Wendy itt annyira lelki sérült – amit még önmaga sem vesz észre, és legtöbbször ő a narrátorunk –, hogy a traumái már skizofréniát váltottak ki belőle, és a felnőttekben való csalódása miatt fogja felépíteni Sohaországot a történet utolsó mondataiban. A könyvben mindenfelé látunk apróbb utalásokat az eredeti mesére, ezek hol láthatóbbak (a kutya, aki Wendy kedvence és akit emberi értelemmel ruház fel és inkább őt szeretné dadusának), hol elrejtett utalások: A dadust jellemzik krokodilként, Wendy anyaszerepet vállal magára a többi testvérével szemben, albatrosz madárról beszél, ami eléggé hasonlít a Sohamadárra, a rokonoknál a gyerekekkel kis faházat építenek, mint az eredeti mesében, és az egyik szereplő mániája az indiánok kalandjai.

Ezek mellett két szereplő is fellelhető árnyaltan, akiket nem nevez nevén Wendy, de fel lehet ismerni. Az édesanyját tündérnek nézi egy rajzon (ő lenne Csingiling), és Thomast, a mentálisan sérült kisfiú, aki agyilag sosem tud felnőni, pedig teljesen elbűvöli a repülés. Thomas így megformálja Pán Péter karakterét teljesen, hiszen ahol lakik, Wendy rokonainál vidéken, a lány számára maga a paradicsom, mert úgy érzi, ott megáll az idő, nem kell a felnőttek dolgával foglalkoznia, és Wendy Thomasnál nem szeret senkit jobban. Ám jön Wendy anyja a képbe, akivel Wendynek „versenyeznie” kell Thomas szeretetéért. Ismerősen cseng a Wendy/Pán/Csingiling háromszöggel. Viszont pont ez a háromszög adhat sokaknak okot, hogy ezt a könyvet ne olvassa el, mert bár nem részletes, elég kellemetlen vérfertőzéses alhangjai vannak, és aki Pán/Wendy páros rajongója, az valószínűleg nem fogja szeretni ezt a fajta értelmezést.

Amúgy a könyv karakterközpontú regény, és bár a mindent tudó E/3-as narráció inkább olyan érzést keltett, mintha karakterről karakterre ugráltunk volna, nem volt zavaró, és jót tett a regénynek, hogy nagyjából az összes szereplő szemszögéből láthattuk a történetet.

Mindenki teljes és kidolgozott karakter, viszont a legtöbbet az ember meg akarja fojtani egy kanál vízben is. Nagyjából mindenki önző, csak a saját érdekei és a pénz érdekli, egy kicsit ezt is mutatja be ez a regény, hogy mennyire el tudunk távolodni mi, emberek egymástól, hiába lakunk akár egy fedél alatt, ha képtelenek vagyunk a saját orrunknál tovább látni a világból bármit is. Wendy és a szomszéd lány Esther az egyetlenek, akikre teljességgel azt lehet mondani, hogy szerethetőek és mindkét lány előbb helyezi mások érdekeit, és gondoskodni akarnak másokról.

Ezenfelül persze minden személynek meg van a maga kis problémája, és inkább erről szól a könyv, hogy hogyan oldják meg, vagy hogyan nem, hiszen van, aki annyira önző, hogy nem képes változtatni semmin. Wendynek meg kell küzdenie azzal, hogy az apja szeretné, ha lányos lány lenne, amit a társadalom elvár, és miután rájön, hogy az apja félrelépett próbálja gyűlölni, később az anyját ugyanezért, és rá kell jönnie, hogy bármilyen rémesen is viselkednek a szülők egy gyerekkel, nehéz leküzdeni azt a vágyat, hogy a szülők oltalmazzanak minket. Még az abuzív dadust is megsiratja, mikor elküldik a háztól, mert annyira megszokta. Esther, a másik család előző házasságból való gyereke, küzd az anyja halálával és az új mostohaanyjával (aki nem egy szimpatikus személyiség), és a nők jogaiért is harcol, amiért sokan megvetik.

Mrs. Darling már egy nehezebben besorolható karakter, valahol önző, és Pán Péter motívumként valahol azért, mert sosem nőtt fel igazán, gyerekként gazdag családban mindene megvolt, és most nem tudja, hogyan kezelni a szűkös anyagi helyzetet. Elsőre a külsőségek fontosak számára, és mindenben a férje kedvére tesz, míg amikor Mr. Darling a földbe is tiporja. Ő fejlődik valamennyit a regény folyamán, bár nem mondanám rá, hogy tökéletes anya lesz. (Főleg, ha vérfertőzésesen értelmezzük a regényt.) Mrs. Darling ezek mellett a mintaképe annak, amikor hercegnőnek képzelik magukat a nők, és elvarázsolja őket a fényes jövő képe annyira, hogy nem veszik észre, hogy nincsenek hercegek.

Mr. Darling teljesen ellenszenves – nekem az eredeti mesében is az volt –, aki a tipikus „mindig mindenért más a hibás” alapelvet vallja, ezek mellett pluszban még alkoholista is, és szintén a külsőségek és a pénz rabja. Letitia, Wendy kínzója pedig egy olyan lány, aki nem éppen okos, de az anyját utánozza mindenben, és annak lesz áldozata, hogy meg akar felelni az édesanyjának. Nem áll tőle távol a manipuláció, érzelmi zsarolás és az öngyilkossági kísérlet sem. Ezek a karakterek viszont nem sokat változnak, vagyis…

Hiába mondják sokan, hogy a regénynek pozitívan csengő vége van, mert nem igazán. Minden problémamegoldás gyorsan jön, átmeneti érzést kelt, és ne feledkezzünk meg a közelgő háborúról, ahova Michaelt és Johnt is küldeni fogják. (Plusz akikről mintázták a Darling fiúkat, azok közül tényleg halt meg egy a háborúban.) És persze, míg sok olvasó azzal nyugtatta magát, hogy majd jön Pán Péter és elröpíti Wendyt, de igazából az utolsó sorok arra utalnak, hogy bár minden normálisnak tűnik már a házban, Wendy teljesen összeomlott, hiszen annyira megutálta a felnőtteket, hogy a fejében Sohaországban fog élni.

A Wendy nem egy kedves könyv, de nem is végtelenül szomorú. Nem akar megríkatni, nem akar semmilyen tanulsággal fejbe vágni. Ez a regény minden, ami Sohaország nem: kegyetlen, nyers, rideg és rettentően valós. Bemutatja, hogy a világ szürkeségében is lakhat egy kis Sohaország, és nem kell hozzá tündérpor, egy halhatatlan fiú és repülés, csak egy kis képzelet. Ha ártatlan meseként szereted a Pán Pétert, jobb ezt a könyvet kihagynod. Viszont ha Pán Péter világa megbabonázott a sötét rejtett dolgaival, akkor lehet ez a te könyved.

Kedvenc karakter: Wendy, Esther, Thomas

Ami kifejezetten tetszett: hogyan lehet összekötni a Pán Péter mesével

Ami nem tetszett: -

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 5/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Simon Pulse

Kiadás dátuma: 2005. augusztus 1. (eredeti: 2003. október 6.)

Oldalszám: 320 oldal

Honnan: saját, papírpéldány, karácsonyi ajándék édesanyámtól

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.