Samantha Shannon: Csontszüret

2013. december 4., szerda

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Sorozat: A Csontszüret 1. része.

Úgy általában az egészről: 2059-et írunk. Paige Mahoney Scion London fellegvárában lakik, ahol egy igazi bűn létezik csak: ha természetfeletti képességekkel rendelkezik az ember. Mindenkit, aki tud a halottak szellemeivel beszélni, egy kegyetlen börtönbe kerül. Paige tizenhat éves kora óta beállt egy bűnöző bandába, mivel a látók csak így védhetik meg magukat, és a lánynak nem akármilyen képessége van, a legritkább, tud mások álomplánjában járni. Amikor véletlen megöl pár embert, érte is eljönnek az őrök, de börtön helyett Oxford rég elveszett városába viszik, hogy a földönkívüliek (röviden innentől ufók – bár tudom, hogy az az azonosítatlan repülő tárgy) katonának fogják kiképezni, miközben rabszolgaként tartják.  

Valószínűleg sokan hallottatok erről a könyvről, ugyanis most a csapból is ez folyik, mert te atyaég! Filmesítési jogokat is eladták! Megjelenés előtt! (Nem mintha ilyet nem láttunk volna még, megnyugtatásként mondom, azokból sem lett film már két éve.) Sőt! Úgy megvette mind a hét rész jogát a kiadó, hogy 50 oldalt olvasott a műből. Ha engem kérdeztek, akkor itt van a bökkenő: az első 50 oldal nem rossz, de a többi 480 igen. (Amúgy szinopszist nem is kértek vajon az írónőtől? De inkább ne menjünk bele a kiadás rejtelmeibe.)

Szóval hasonlították a Csontszüretet a Harry Potterhez (mert hét részes és angol?), de tudtam, hogy köze nem lesz hozzá, hiszen nem meseregény, és kétlem, hogy Rowling után valaki első könyves íróként, de legfőképpen 21 évesen valami akkora átütő sikert tudna írni. Hasonlították a Trónok harcához (!!!), mikor ez aztán nem felnőtt könyv és nem is high fantasy és persze ezt is az Éhezők Viadalával próbálták eladni, ezért még reménykedtem, hogy izgalmas és pörgős lesz és disztópia. Hiszen mindenki azt mondta nekem, hogy ez disztópia! Lássuk eme műfaj fogalmát:

„A disztópia, más néven negatív utópia olyan történet, ami olyan társadalomformákról szól, amitől félnénk. Gyakran használt elem, hogy kiválaszt egy társadalmi problémát és felnagyítja.” – a saját kifejezési szótáram tv tropes után.

„A disztópia olyan irodalmi fajta, ami politikai és társadalmi felépítéseket mutat be. Rémálomszerű világképet fest, az utópiával szemben, ami az ideális világkép. A disztópiában gyakran van diktatórikus állam. Általában valamilyen elnyomásban élnek az emberek, gyakran nincs akár személyes szabadság sem.” – Nagyon szabad fordítás Goodreadsről.

Megegyezhetünk, hogy a lényege, hogy a MI VILÁGUNKBÓL indul ki és ezt kritizálja, és úgy festik le az állam totális hatalmát, mintha jót tennének az emberekkel. Na már most itt 1856 óta létezik Scion (amiről az égvilágon semmit nem tudunk meg, de itt egyedül törvényen kívüli a természetfeletti), összesen pedig 3-4 Scion van. Tehát nem is globális… Összevetve ezeket ez a könyv nem disztópia, semmi személyi szabadságkorlátozás nincs, annyi igen, hogy egy fajt el akarnak fogni, de ettől ez még a mostani hátrányos faji megkülönböztetéseknek sem kritikája, mert nem úgy van felépítve a világ. (Erről később bővebben.) Mezei fantasy ez, a megszokott ifjúsági sablonokkal, hiába 19 éves a főhős, egyszerűen nem hittem el, mert a legtöbb 16 éves ennél értelmesebb. Tehát aki sötét hangulatú, kemény disztópiára vágyik, az csalódni fog.

Nem is feltétlen vártam disztópiát, hiszen annyiszor csalódtam már a besorolások miatt, de sok kritikában azt olvastam, hogy egyedi és izgalmas. Már az első 50 oldalon úgy éreztem, hogy kismilliószor olvastam ezt a történetet, az ódon kastélyban „bentlakásos iskola”-hatással képzés, az ultra kiválasztottság, és az utállak-de-majd-beléd-szeretek-párosítás. Ezzel semmi gond nincs, hiszen nincs új a nap alatt, de ahogy olvastam a sorokat, azt éreztem, Shannon – vagy aki ezt tényleg írta, mert meggyőződésem, hogy adtak neki egy listát a legnépszerűbb fanfic elemekből, hogy írjon belőle valamit – mindent bele akar zsúfolni, amit életében olvasott, ezért van egy „túlontúl” érzete a könyvnek. Ettől nem lesz kiforrott a regény és lecsiszolt, annyi minden témát beleerőltet, hogy egy rossz koktél lesz belőle.

Ha lett volna történet, nem zavart volna, de: Hiába ez első kötet egy hét részes sorozatból, nekem kell cselekmény, kérdések, izgalom. Itt semmi nincs, javarészt csak Paige belső monológja, és a regény fele visszaemlékezés Paige semmitmondó gyerekkorára, sőt még azt is látjuk EGY EGÉSZ, 10-15 oldalas fejezetben, hogyan veszítette el a szüzességét. Azt hinné az ember, ha 260 oldal csak Paige szenvedése, akkor megismernénk a karakterét, de nem, mert karakterábrázolás ebben a könyvben nincs. Jegyzetelnem kellett a neveket, mert annyi van, de senkiről semmi nem derül ki, mind üres papírmasé figurák, még Paige is. Ettől pedig még semmilyenebb lesz a könyv, komolyan úgy éreztem, mintha fűrészport nyomtak volna le a torkomon.

Az egész száraz volt, amin az sem segít, hogy az a kevés párbeszéd, ami van életszerűtlen. A kifejezéseket, amik a világ szlengjébe tartoznak, nem magyarázzák el nagyon, (a magyar kiadásból az összefoglaló függelék kimaradt) és az ember feje szinte belefájdul, mikor órákon át az ektoplazma éteri plánjának éteri küszöbének másik dimenzióbeli kulcsáról kell olvasni. Persze, ki lehet hámozni a lényeget, de annyit szenvednek rajta a szereplők, mintha ők se értenék a saját világukat. Ezek mellett pedig a főhős és a romantikára kijelölt személye (egyszerűen Nagymester) között több száz oldalon át ugyanazt a párbeszédet olvashatjuk: Gyűllölkek-utállak-bízz-bennem-segíteni-akarok-miért-azt-nem-mondom-el-gyűlöllek-utállak… és egy idő után a hajamat téptem tőle, mert olyan volt az egész, mint egy megakadt lemez.

El kéne hinnünk, hogy a könyv több hónapról szól, a végén oda van írva „hónapok óta ismerlek,” mégis számoltam a napokat és összesen 6 volt. Két napig képezték a főhőst, amitől professzionális világmegmentő lett, és a kötelező Nagymester-Paige „meg akarlak ismerni, ezért mindennap beszélned kell velem” vacsorából is egy történt meg. Egyrészt így nehéz volt a párosnak szurkolni, hiszen nem volt semmiféle Szépség és a Szörnyeteg-féle átmenet (pedig arra építene a könyv) és Paige-ről se tudtam elhinni, hogy annyira szuper lett a képzései során, hiszen TÉNYLEG AZ KÉT NAP VOLT! A többit elvileg az újdonsült barátnőjénél töltötte a nyomornegyedben…

Ezzel még az is a baj, hogy aránytalanná teszi a könyvet, említettem már Paige múltjából, amit 1-2 mondattal, esetleg 10 oldallal el lehetne intézni, nagyon elnyújtott rétes tésztát csinált az írónő, de az akció jelenetek, az a kevés, ami lenne, el van intézve pár sorban. Az egész vége jelenet/nagyon nagy, nagyon komoly akció/”20 évet vártam erre az alkalomra” le van rendezve összefoglaló mondatokban. „Megszerveztük. Gyorsan.” Mert egy lázadást/kitörést ilyen könnyű megszervezni, de a szex jelenetre kellett egy egész fejezet!

Nézzük végre a világfelépítést, ami a könyv erős pontja, az egyetlen pontja, amit értékelni lehet. Már írtam, hogy jegyzetfüzet kell hozzá, és tényleg, az első 200 oldalon semmi más nincs, csak egy kusza világleírás. Akit érdekel, az olvassa el a következő bekezdést, de ha valaki spoilernek tartja a részletes világbemutatást, az ugorjon tovább három bekezdést, onnantól a világfelépítés hibáit emelem ki. (Azért nem tartom spoilernek, mert a könyv legelején van és a fülszöveg is ellövi az ufókat.)

Vannak a szellemek, és minden látó, vagyis aki természetfeletti erővel bír, tud velük valahogyan beszélni és segítséget kérni. A látóknak rengeteg fajtája van, ezt kesze-kuszán sorolja fel Shannon, vannak nagy csoportok (a manipulálók, fúriák, orákulomok, jövendőmondók), és ebben vannak a különböző fajták. Például a főhősünk manipuláló és azon belül álomjáró. Ezeknek van mind görög neve is, hogy még nehezebben lehessen megjegyezni őket. (Oneiromanta, Augur, Kineromanta, stb.) Mind látó, de nem mindenki tisztánlátó, ez azt jelenti, hogy van, akinek van harmadik szeme (ami a második szemében egy kulcslyuk alakú folt), és folyamatosan látják a szellemeket.

Aztán ott van Oxford, amit elvileg karanténba zártak, ide viszik a főhőst, és kiderül, hogy itt laknak a rephaiták, én csak ufóknak hívom őket, akik egy másik dimenzióból jöttek, mert: 1856-ban VII. Edward átment Hasfelmetsző Jackbe, ő volt az első tisztánlátó, és azóta az emberek túl sok lelket hagytak az éterben (ami egy szellemi dimenzió a világunkkal párhuzamban), ezért átszakadt az éteri küszöb (bármi legyen is az) és a rephaiták megérkeztek a Túlvilágról.

Igen ám, de velük jött egy parazita faj, akik ember- és rephaita húst esznek, ezek ellen nem tudnak küzdeni (miért?), ezért kell nekik az összes tisztánlátó, akiket katonának besoroznak, de állatokként tartanak. Megalapították ők Sciont az emberekkel együtt, és ezért vadássza Scion a tisztánlátókat, tehát aki azt mondja, hogy ez a faji megkülönböztetés társadalmi kritikája lenne, az itt téved. Egyszerűen a parazitákkal szembeni védelem miatt adják oda a különleges képességgel bírókat.

És itt jön a nagy logikai bukfenc! Csak 10 évenként – ez a Csontszüret – kapnak szállítmányt az ufók, 10 éven át be kell érniük annyi katonával. Miért? Miért nem folyamatos a szállítás? Mert addig ám, akit előbb elkapnak, azt elküldik börtönbe, ahol kínozzák őket. Sőt talán bele is halnak a kínzásokba. Ez hol logikus? Azt állítják, ez azért szükséges, mert ezek után örülni fognak az ufóknak, ha megtörik őket. De így is van, aki el se jut a kínzó börtönbe, lássatok csodát, a főhősünk ilyen. Aztán amikor oda megérkeznek, egy-egy ufó fogadja be őket rabszolgának, pincében alszanak, nemi erőszakolják őket, verik őket, eltörik a csontjaikat, nem etetik őket, persze a főhős kerül az egyetlen nem ilyen helyre, de még őt is elfelejtik etetni, habár adnak kajára pénzt… amit a nyomornegyedből kéne vennie, ahol NEM LEHET élelmiszer, csak ha lopnak a konyháról. DE HA RAJTAKAPJÁK ŐKET, MEGÖLIK ŐKET! Ráadásul mondhatjátok, hogy a nyomornegyedet minek etessék, hát azért, mert az ufók BELŐLÜK TÁPLÁLKOZNAK. Kijelentik az ufók, hogy az emberek mind állatok, és az állatnak sosem kell orvos, meg ezek szerint élelem sem. Nem tudom, őszintén, de ha én tyúkot tartok, nem várom el, hogy a tojást a semmiből tojja, esetleg megetetem, és próbálom, nem megölni, mielőtt a levágásra kerülne a sor, ezért hívnék orvost hozzá, MERT HALOTT TYÚKBÓL NINCS PROFIT! Ebből az jön le, hogy Shannon próbált valami kegyetlen világot ábrázolni, ami szimplán kegyetlen, minden ok és józanész nélkül. Így nem tudtam komolyan venni és átérezni a szenvedéseiket.

Aztán amivel még ellentmond magának az írónő, hogy állítólag katonák kellenek nekik, minél több, mert ők nem bírnak a parazitákkal, még ha ez valami álindok is, ezt mondják Scionnak, TEHÁT HOL LOGIKUS, hogy eddig csak Londonból hozattak embereket? Az aztán a nagy hadsereg tényleg…  De ezen felül a saját világfelépítésébe is belekavarodik az írónő, mert például a varázsvesszősök, akik botokat hajigálnak és a szellemek úgy közlik velük, hol van elásott kincs vagy amit keresnek… várjunk csak mégsem. Egész 200 év alatt rosszul tudták, mert tök mást mutat meg nekik a bot, EKÖZBEN VÉLETLEN találnak rá kincsre. És akkor ebből élnek, hogy véletlen találnak dolgokat… Arról már nem is mondok semmit, hogy van egy szellemnyelv, amit véletlenszerűen minden szellem megtanul, ha meghal? Hogyan? És a 325. oldalon közli velünk Shannon, hogy hopszika, ezek 1856-os ruhába járnak, mert minden Scion város divatja és kultúrája ott megáll, amikor megalakul a Scion. Most akkor visszamenőleg át kell képzelnünk, hogy a Pókember módjára falakon közlekedő Paige ezt fűzővel, kiskalappal és napernyővel tette?! A végén már említi a fűzőt, de előtte nem, majd megint modern kori, rövid csipkeruhát vesz fel a főhős egy scioni emlékében. HOGYAN? De persze, úgy kell ezt elképzelni, hogy számítógépük, kamerájuk, és minden modern kütyüjük van. Miért állna meg a divat?

Aztán bejön a könyv vége felé ismét egy oltári nagy logikátlan hülyeség: az aranyfonál. Ezüstfonálnak hívják azt, ami a testet a lélekhez köti. Aranyfonálnak azt, ami NAGYOOOOOOOOOON különleges és két lelket köt össze, akik… háromszor megmentették egymás életét kölcsönösen. Mekkora értelme van ennek? Miért háromszor? Egy nem lenne logikusabb? Úgy érzem, csak a hasára csapott Shannon, a három amúgy is mesés szám, miért ne legyen az. A vicc az, senki nem tud semmit az aranyfonálról, alig páran hallottak róla, de ezt a hármas szabályt bezzeg tudják.

Jegyezzük meg, hogy még a szexhez is van köze a természetfelettinek (mert ugyan miért ne sulykolja belénk ezt Shannon, hogy a főhősnek orbitális orgazmusa lenne a Nagymesterrel, ha eljutnának oda?) Paige egy nem látó emberrel veszíti el a szüzességét, ezért fáj neki (nem másért), később felvilágosítja a Nagymester, hogy a látók csak látókkal tudnak szexelni, mert ők olyanok, mint az olaj, a világtalanok, mint a víz, vagyis nem keverednek, a rephaiták, mint a tűz, ami ugye hajjj, belobbantja az olajt. Főhősünk alig várja, hogy orgazmikus robbanásban legyen része. (Amikor még utálja a Nagymestert.) Azért hozzátenném, hogy a főhős is látó/világtalan dologból született, szóval vagy rémes házassága volt a nőnek, vagy Shannon ezt elfelejtette menet közben. És ha már szex, csak a nőknek adnak fogamzásgátlót, pedig van férfiaknak is kifejlesztve ebben a világban…

Végre eljutottunk a kedvenc dolgomhoz, az ufókhoz. Ők bugyinedvesítően szexik, de a főhősünk mestere a legvonzóbb az egész univerzumban, annyira szép. Ragyogó barna bőrük van, ragyogó szemük és… FOSZFORESZKÁLÓ, VILÁGÍTÓ SÁRGA VÉRÜK, ami amúgy az ektoplazma, ami erősíti a látók képességeit, bár persze nem adnak nekik. Erről az jutott eszembe, hogy alapvetően a vérünk adná az alapszínűnket, és jó, fantasy könyv, ezen ne akadjak fent. De vajon milyen testnedvük világít még?





Ami persze még ehhez az ál-mitológiához tartozik, hogy éjjel vannak ébren, extra erősek, extra szépek, és vért isznak alkalom adtán, de mindenféleképpen mások energiájából táplálkoznak. Ennyit a nagyon különleges és egyedi világfelépítésről. És, hogy egy picit hasonlítson a Vámpírnaplókra is, itt is virágokkal lehet elpusztítani a nagy halhatatlanokat, történetesen rózsa virágporral. Hogy milyen indoka van? Mert csak.

az új szexszimbólum

A romantikát már említettem az elején, és igazából annyit lehet róla mondani, hogy egyik karaktert sem ismerjük meg, mert nincsenek kidolgozva, és nem lehet a romantikával sem azonosulni, hiszen az „úgy gyűlöltem, hogy fájt” szövegből jön a smárolás-maradj velem olyan hirtelen, hogy kapkodtam a fejemet. Szinte szóba se álltak egymással, de azért már meghalnának egymásért. Bár ez az érzelemmentesség az egész könyvre igaz, nem csak a romantikus szálra. Amit ki lehet emelni, hogy Shannon direkt lebutítja az ő okos, nagyon zseni karakterét, és bár jó emberismerő lenne Paige, azon sír, hogy de mocsok vele a Nagymester, mert emberként kezeli, nem veri meg, és nem erőszakolja meg. A vak is látja, hogy a Nagymester hímes tojásként bánik vele, Paige viszont nem veszi észre, mert akkor hová lenne a rejtélyesség a romantikából. Ezek mellett a Nagymester engedély nélkül tesz valamit, amire párhuzamra vonható a nemi erőszak, és bár Paige itt jogosan lesz dühös, nem sokáig teszi, mert a Nagymester azt mondja: „én jobban tudtam, akartad, erre volt szükséged.” Undorító, én erre ennyit mondanék, mert ha ráerőszakoljuk magunkat valakire, az romantikus szépség.

Térjünk vissza a logikai bukfencekhez, mert az a kevés, ami történik, tele van hibákkal és erőltetett véletlenekkel. A véletlenekről annyit, hogy a főhőst VÉLETLEN kapják el, nem is tudják, hogy ő ahhoz a menő bűnbandához tartozik, amit az ufók maguknak akarnak, és ezt VÉLETLEN kihallgatja Paige, majd azt is, VÉLETLEN megtudja, miközben VÉLETLEN arra sétál, hogy ellene mit terveznek.

A könyv fő jelenete, amire épül az egész, hogy a főhős megmenti az első napon a Nagymestert. Nevessetek hogyan: Egy harapott sebet a karján lemos vízzel és bekötözi. Ez azért vicces, mert a Nagymester tudta, hogy halálos seb, akkor miért nem intézte el maga (mert meg tudta volna tenni), miért zuhanyozik le fél óra alatt, és utána fekszik le aludni? Másfelől a Nagymester annyira béna harcos (a főhősünk jobb harcos, pedig a saját lábában is eleső típus), hogy minden este a halálán van…

Na innentől már csak felsorolás:
– Az őröknél papírvágó kés van az övükben, így Paige azt veszi el és azzal tud csak harcolni. Mi a francot keres egy papírvágó az őrnél fegyverként?
– Agyrázkódásra a legjobb, ha alszunk, minek felébreszteni 2 óránként.
– Van mindent gyógyító lötty, de fertőtlenítőszer és lázcsillapító az nincs, mert ez olyan középkori telep. Mire való a mindent gyógyító lötty? A főhős piti, szépséget romboló sebeire.
– Úgy vadásszuk le a katonajelölteket, hogy halálos mérget adunk be nekik, ha egy hetet túlélnek kómában, maradhatnak, az se baj, ha az ellenanyag nem mindig működik. Ezek után teljesen logikus, ha a főszereplőt úton-útfélen belövik a méreggel, hiszen a királynő megmondta, hogy a képessége miatt életben kell tartani.
– Paige színeket lát a vaksötétben.
– Emlékszünk azokra a fanficekre, ahol az állatok, főleg a vad teremtmények Hófehérke-Disney-style vonzódnak a főhőshöz? Igen, Samantha Shannon is.
– Tüzet gyújtani két kő összepattintásával lehet egyből. Gyújtós, száraz fű nélkül. És rögtön lobog a nagy láng.
– Ha természetfeletti világban élünk, és aurából meg tudjuk állapítani mindenki képességét, NE NÉZZÜK MEG a támadóink auráját, legyen meglepetés az erejük.

De a regény legnagyobb buktatója mégis a főszereplő, már írtam, hogy túlságosan sok mindent akart belezsúfolni Shannon a történetbe (ami meglepően unalmas lett), és ez Paige-re is igaz. Tökéletes karakter, azaz Mary-Sue: kezdve onnan, hogy a pici őzike egyből az ölében alszik, hogy akik utálják Paige-t, azok mind gonoszak, amúgy mindenki isteníti, hogy micsoda hős, és hát, bár éhezik (de etetik is, ki érti ezt), van egy olyan kajálása leírva, amit fizikai képtelenség lenne egy olyan alkatú lánynak megenni.* De persze attól még ő karcsú és szép, ha éppen verik, akkor is gyönyörű, minden pasi azért segít neki.



*”A palacsinták pusztító éhséget ébresztettek fel bennem, és a végén megettem az egész kupacot, valamint két rongyoskiflit eperlekvárral, egy tál kukoricapelyhet, négy szelet forró vajas pirítóst, egy tányér rántottát, egy ropogósan fehér húsú, piros almát, három bögre kávé, és egy bő fél liter jéghideg narancslevet.”


De emlékezzünk rá, hogy szegénnyel olyan csúnyán bánnak. :( Menten sírva fakadok, úgy éhezik szegény…

Paige-ről el kéne hinnünk, hogy tizenhat éves korától félig az utcán felnőtt bűnöző. Azért maradt eddig életben, ezt hangsúlyozzák, mert okos és erős, és szuper okos, mondtam már? De képtelen voltam ezt összeegyeztetni a tetteivel és inkább egy önző, iszonyatos buta lány képét festette. Mivel már a kritika így is rémesen hosszú, és nem is vicces, íme felsorolásban:

– Amikor időre elhívják az egyik nyomornegyedbeli jóst, hogy tartson előadást vagy meghal, Paige megkéri, ugyan jósoljon már neki, kit érdekel, ha elkésik és… megölik.
– A koldusoknak való „pénzeszközt” kapott, ami gyűrűkből és tűkből áll, különféle jósoknak segítőanyag, erre egy ufó nemest próbál ezekkel megzsarolni…
– Megfenyeget valakit (egy nála kétszer nagyobb férfit) olyan infóért, amivel lebuktatja magát, hogy a bűnszövetkezetbe tartozik. Ezt azzal magyarázza ki, hogy nagyon izgul a katonai vizsga miatt, amire a férfi meghatódik…
– Egy tizenöt éves fiúra azt hiszi, hogy a saját apja, mert a fiú fején zsák volt.
– Kijelenti, hogy „Nyilván csak véletlen maradtam életben.” Mikor már egyszer elmagyarázták neki, hogy a királynő akarja a képességéért, tehát nem fogják megölni.
– Egyszer megsebzik, és már öngyilkos akar lenni, mert „naon fáj.” Nem, nem akkora seb, és fel is ajánlotta a Nagymester, hogy meggyógyítja és semmit nem kér cserébe.
– Mikor a Nagymester segít egy haldoklón, azaz megmenti az életét, Paige kijelenti, milyen rideg és mocskos szemétláda a Nagymester. Miért is?
– Paige meglepődik, hogy Oxfordot azért hívják az „éteri világítótoronynak,” mert a sok aura nagy fényt vet, ő azt hitte a sok tűz miatt…
– Jósolnak Paige-nek manipulálásról, erre felsikkant, hogy „Atyám, lesz pasim, de szupcsi.” – Nem konkrét idézet.
– Amikor a Nagymester megkéri, hogy beszéljen vele mindennap, inkább megölné magát…
– Majd két oldallal lejjebb kijelenti, hogy inkább beszél vele, mint edzenie kelljen.
– Kijelenti, hogy hideg, sötét szobában tartják, mikor van saját ágya és saját szobája, a többieknek az sem… De nem értjük, hogy itt Paige-nek a legrosszabb az egész világon?
– Megkérdezi, hogy mérgező-e a paraziták harapása, mikor tudja, hogy van ellenanyag a méreghez… Nem, Paige, véletlen van hozzá ellenméreg.
– A huszadik alkalommal veszi észre, hogy jééé, az ufók, ha esznek, színt vált a szemük.
– Nem esett le neki három év alatt – de ő profi szellemkezelő –, hogy a szellemek közelében hideg van.
– Azért lett bűnöző Paige, hogy vadóc lehessen, nem azért, hogy túlélje a kivégzéseket és bebörtönzéseket?
– Utálja a Nagymestert, mégis sikerül teljesítenie az egyik képzési feladatot, ezért bocsánatot kér (!!!), mert biztosan csalódást okozott. Legnagyobb problémája egy fejezetig, hogy a pasi biztos dühös rá. DE Ő UTÁLJA A PASIT!
– Annyira jó a túlélésben, hogy az erdőben a túlélő túrán otthagyja a vízhatlan ponyvából készült sátrat (esőben), mert majd ez jelzi a kiindulópontját… nem a tűzrakó hely, a sziklák, esetleg a jellegzetes sókör.
– Sír azon, hogy katona lesz belőle, de ő eddig is kemény harcos csaj volt.
– Mikor mondják neki, hogy a mágikus kerítésen senki nem tud átmenni, mert halálos sebet ejt, igen, megfogja, mert ő okos.
– „Ostobaság lenne lelőni az üldözőm.” – Miért? Azért kaptad a francos pisztolyt.
– Ha fentről, egy faágról rávilágít valakire zseblámpával, nem fognak rájönni, hol van. Nyilvánvaló, hogy a fénypászmát senki nem látja rajta kívül.
– Rálő valakire közelről, majd eltöpreng, vajon észrevették-e.
– Jobb fogolynak lenni, mint meghalni, de jobb meghalni, mint a Nagymesterrel beszélni.
– Nem akar senkit megmenteni, mikor kérik, hogy vigyen másokat is magával.
– Paige felháborodik, hogy rabszolga-színészetet kell előadnia mások előtt. Örülne, hogy nem verik…
– A bűnöző bandában a főnöke mindennap felmondatta vele a jósok fajtáit, Paige öt nap alatt elfelejti ezt, pedig 3 éven át mindennap felmondta. De említettem már, hogy okos?
– Meglepődik azon, hogy egy maffiavezér szokott ölni. 3 évig dolgozott nála.
– Egy mentálisan sérült karaktert röhög körbe többször is. Mert ő cukika és vicces.
– Mikor menekülnie kéne gonosz elől, felmászik egy polcra, mert onnan nem tudják levenni?

Összességében a Csontszüret nem egy jó regény, és semmi olyan nincs benne, amivel kiérdemelné az egyedi jelzőt. Aki szeretne egy szokásos, rejtélyes, goromba fiús romantikát, az nyugodtan olvassa, de aki történetre, izgalmakra vágyik, az jobb, ha messze elkerüli. Természetesen lehet, hogy sokan szeretni fogják, nem akarok senkit eltántorítani tőle, de gondoljátok meg kétszer is, hogy meg akarjátok-e venni, olvassatok előbb bele.



Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: -

Ami nem tetszett: a mentális sérültek körberöhögése, nem történt semmi, nulla karakterizálás, rémes romantika

A történet: 1/5 pontból

A karakterek: 1/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Athenaeum

Kiadás dátuma: 2013. november (eredeti: 2013.)

Oldalszám: 524 oldal


Honnan: saját, papírpéldány 

8 megjegyzés:

horsegirl írta...

Jól szórakoztam a kritikádon. A kedvencem az volt, amikor idézted, milyen sokat eszik. Én ennyit egy nap alatt nem eszem, nemhogy egyszerre... Azt furcsállom, hogy ezek a logikai bakik miért nem tűntek fel a szerkesztőnek?

Gigi írta...

@horsegirl: nem minden szerkesztő veszi a fáradságot tartalmi szerkesztésre, én azon csodálkozom, hogy ennyi ember odavan a könyvért. :) de ízlések és pofonok.

Jeanne írta...

Oké, ezt kölcsönkérjük. :D Vagy könyvtárazok, max csúnyán néznek rám, ha salátaként kapják vissza a könyvet. :D (Bááá, a francba, sehol nem képesek valami normális szerelmi szálat összehozni? A mostaniaktól már a falat kaparom,)

Jeanne írta...

"Aranyfonálnak azt, ami NAGYOOOOOOOOOON különleges és két lelket köt össze, akik… háromszor megmentették egymás életét kölcsönösen. Mekkora értelme van ennek? Miért háromszor? Egy nem lenne logikusabb? Úgy érzem, csak a hasára csapott Shannon, a három amúgy is mesés szám, miért ne legyen az." Nem lehet, hogy Shannon csak nagyon shippingelni akart, és más módszert nem talált ki? A fanficesebb írok amúgy is naaagyon szeretik a megmentős cselekményelemet (én is megírni, részletkérdés), itt még tobzódhat is benne az egyszeri olvasó. :D

WildWorld írta...

Nekem a kedvencem a harmadik szem, ami egy folt az egyik szemben, meg a világító vér. XD mekkora hülyeségek vannak ebben a könyvben, hajaj...

Gigi írta...

@Jeanne: itt a romantika a legrosszabb része, tényleg olyan váltás van utállak és szeretlek között, hogy hihetetlen, ha hét kötetes miért nem ért volna rá? (mert akkor nem lehetne New Moonos szenvedős a második rész, de na...)

az aranyfonál engem is a fanficek souldboundjaira emlékeztet, amit szeretek, mint elem, meg lehet jól írni, de a legtöbben elszúrják, ahogy Shannon is. ráadásul eszembe jutott, hogy pl. ha épp harcmezőn katonáskodnak, akkor megmentik egymást sorra, akkor annyi soulboundos van? nem értem én ezt.

@WildWorld: :) de attól ez még világsiker.

Névtelen írta...

Valahova már beírtam a saját véleményemet, de ennél jobban nem fogalmazta meg senki sem. A beharangozónál azt hittem, hogy a csak igazi Sci-fi témában irta a könyvet, gondoltam végre megint egy (eredet jellegű mű), sajnos nem sikerült belőle sok.

Sajnos azt kell mondjam, hogy az első 200 oldal után sem tudott megfogni a könyv, annak ellenére, hogy a világot megpróbálta részletesen leirni a könyv szerzője, a cselekményszál ellaposodott. Talán a metrós jelenet és az az után következő üldözésen kívül a történet végi összecsapás az ami kissé felrázza az olvasót, akár egész jó történet is kerekedhetett volna belőle ha többet mutatott volna Paige a tudományából.
Hiányzott az amit a többi könyvajánlóban olvastam, hogy a főszereplő bimbózó tudása rengeteg tréninggel felfejlődik.
A rengetek tréning 2 alkamat jelent ami egy több mint 500 oldalas könyv esetében karcsúnak tűnik.
Voltak pontok a könyvben mikor éreztem, hogy ha igy halad tovább nem jutunk sehova a történetben.
Ellenben a sok különböző képesség birtokában lévő "látók" kicsivel több leírást kaphattak volna, ennek ellenére a könyvben eléggé összeszedett volt ez a fajta információ halmaz.
A könyvé végére előszedett romantikus szál használatakor majdnem letettem a könyvet. Megfordult a gyomrom, nem gondoltam, volna hogy ezt tényleg eröltetni kéne.
Maradtak kérdések a könyv elolvasása után, gondolom ezt majd a második kötet elején kitaglalják részletesen.

Biztos hogy ha a filmadaptáció jól sikerül (nagy CGI animációk tömegét belevetni) akár kellemes mozi is lehet belőle. Szellemek ábrázolását már eléggé jól megoldották filmeken,sorozatokban (Supernatural, tessék velük konzultálni)
Személy szerint több akció jelenetet vártam volna egy ilyen jellegű könyvtől. A könyv inkább paranormális-fantázia-disztópia egyveleg inkább. Tehát aki nem igazán van oda ezekért, nem biztos hogy annak tetszeni fog a könyv.



Gigi írta...

@Névtelen: Teljesen egyetértek veled. :) Az is a baj nálam, hogy valami izgalmas könyvet vártam, főleg, hogy 500 oldalas, és olyan semmilyen, inkább tini tingli-tangli volt. És hiába vannak kérdések, nem érzem, hogy ez lehetne 7 részes, márpedig annyi lesz.

A film - ha elkészül - lehet jó, élvezhető és nézhető, biztos adok neki esélyt, mert az átdolgozás sokat segíthet rajta - muszáj lesz kivágniuk a sok üresjáratot.

Megjegyzés küldése

Blog contents © Gigi olvasmányai 2010. Blogger Theme by Nymphont.