Ugrás a fő tartalomra

Erin Jade Lange: Zsír

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Egy fiú, akit csak Zsírnak hívnak már annyira elhízott, hogy az osztálytársai se merik csúfolni érte. Mivel ultragazdag, ezért megengedheti magának a legjobb orvost, de egyszerűen nincs motivációja lefogyni. Az apja nem beszél vele, amióta elérte a 200 kilót, az anyja nem tud mit kezdeni a súlyával, a kedvenc zenetanára pedig hiába próbálja rávenni, hogy csatlakozzon az iskolai zenekarhoz, mert Zsír olyan tehetséges szaxofonos, a fiút egyszerűen nem érdekli, hiszen a súlya miatt nem mer mások előtt szerepelni. Ráadásul az egyik fogyitáboros barátjának tényleg sikerült elkezdeni fogyni, és a lány, akibe Zsír szerelmes észre sem veszi, ezért neten álnéven hódította meg, viszont a lány türelmetlen és már szeretné a fiút személyesen látni. Zsír pedig megígéri, hogy szilveszterkor lesz az első, igazi randijuk. Csak éppenséggel Zsír a tehetetlensége miatt úgy dönt, hogy szilveszter éjfélkor élő adásban fog öngyilkosságot elkövetni.

Amikor megjelenés előtt állt ez a könyv angol nyelven, már akkor nagyon vágytam rá, mert az öngyilkos és iskolai bántalmazó témák közel állnak hozzám, és szeretek ilyen regényeket olvasni. Aztán még jobban megörültem, mikor megláttam, hogy a Ciceró adja ki, mert bízok az ízlésükben, ha komoly könyvekről van szó. Nem gondoltam, hogy csalódhatok ebben a regényben, mégis így lett, mert a Zsír minden, csak nem komoly hangvételű és reális.

Azt vártam, hogy az iskolai kegyetlenkedésről olvashatok, hiszen Zsírt az osztálytársai biztatják, hogy ölje meg magát, és ezek mellett ott lesz Zsír túlsúly problémája és a depressziója, amiért végül megpróbál végezni az életével. Ehelyett ez a regény nem más, mint ultragazdag gyerekek idegesítő siralmai. Nem azt akarom mondani, hogy aki gazdag, azoknak nem lehetnek problémái, félreértés ne essék, de Zsírnak abszolút nincsenek érzelmei az Anna megdöntése miatti szenvedésein kívül. Elvileg a fiúval nem beszél az apja, az ő elismerésére vágyik a legjobban, elvileg Zsír magányos, de ebből soha, semmit nem ad át az írónő, mert Zsír se gondol rájuk, csak futtában. Az érzelmek helyét ebben a regényben átveszi egy banális szerelmi történet, így nem éreztem úgy, hogy tényleg a beharangozott témákkal foglalkozott volna.

Szeretem a tökéletlen, emberi karaktereket, és látom, hogy Zsírt is ennek szánták, de annyira, annyira, annyira logikátlan döntéseket hoz, hogy csak szimplán idegesített a srác, főleg, hogy az írónő nem is erőlködik, hogy karakterfejlődést vigyen a regénybe, mert a végén Zsír ugyanolyan mint eddig: Mindenkit elítél, önző, fetreng az önsajnálatban, egyedül annyi változáson megy át, hogy végre nem a szüleit hibáztatja a túlsúlyosságáért.

Mert Zsír az elejétől kezdve ellenséges szereplő: Azt mondja, hogy az nem gyerekes, hogy a szüleire hárítja a felelőséget a saját súlya miatt − az elején, amikor az írónő tényleg a gyerekes viselkedést akarta bemutatni még nem zavart, hogy Zsír mindenkire fogja, de a végén az a nagy változás, hogy az orvosra fogja… Zsír nem szomorú, igazából nem, mert annyira érzelemmentes a regény, és ehhez még hozzájön az, hogy Zsírnak mindene megvan: extra nagy ház, minden, ami kellhet neki, van jövője, hiszen bármelyik iskolába könnyedén felveszik, OLYAN TEHETSÉGES, HOGY 17 ÉVESEN TÖKÉLETES ZENÉT SZEREZ, és a legfontosabb, hogy bár az apjával picit rossz a kapcsolata, vannak barátai, akik őszintén szeretik és a legjobb fej felnőttek veszik körbe. Mind az orvosa, mind a (persze, hogy zene) tanára úgy néz rá, mint a saját fiára, és Zsír egyet füttyent, ők ott vannak. Tudom, hogy a tinédzserkor szól arról is, hogy az ember rájön, mi a fontos az életében, hogy megtanulja értékelni azt, amije van, de Zsír nem teszi. A regény végéig azon lovagol, hogy a buta barmok és Anna miért nem szereti, és bár szeretem a népszerűség után vágyó karakterek morálisan kétséges történeteit, a Zsír egyszerűen nem az, mert annyira leegyszerűsíti a dolgokat.

Zsír a lányt, akibe szerelmes interneten zaklatja és követi, és folyamatosan mindenről hazudik neki, mégis ő van felháborodva, hogy a lány őt külsőről ítéli meg az iskolában. Elhiszem, hogy Annától ez szemét dolog, de az ő karaktere legalább valamennyit fejlődik, bár amúgy is idegesítő ő is. Viszont Zsírral nem tudtam együtt érezni, amikor arra képtelen, hogy Annát meghallgassa egy rossz napján, csak a saját gondjai kötik le (amik semmiségek szintén), és ezek után ő hívja önzőnek Annát, mert nem Zsírra figyel, miközben a fiú is elfelejt bárki másra figyelni.

Sajnos az egész öngyilkos téma is rosszul van feldolgozva: Zsír nem a kilátástalan helyzet miatt akar véget vetni az életének, hanem csak úgy unalomból, aztán figyelemfelkeltésből. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel aláásta azokat, akiknek tényleg szüksége lenne segítségre, mert bárki próbált Zsírnak segíteni és segélykiáltásnak fogta fel az ő nagyon morbid viccét, azok már az életben talán sosem fognak olyannak segíteni, akiknek tényleg kéne. Ja, de Zsír erre nem gondol, őt csak az érdekli, hogy a szexuális bántalmazást normálisnak tartó fiúk befogadják őt (nem szeressék, mert tudja, hogy nem szeretik.) És ettől esik szét a regény: Azt vártam, hogy látjuk, hogy Zsír hogyan kavarodik bele ebbe az önpusztító népszerűségért való hajszába, de ehelyett annyira kuszák a gondolatai, és annyira folyamatosan ellentmond magának, hogy egyáltalán nincs értelme se a motivációjának, ezzel együtt a regénynek se.

Ugyanakkor egy-két erőltetett cselekményelem is rombolta a történet hihetőségét: Persze, majd senki nem fog szólni egy felnőttnek se Zsír öngyilkos kísérletéről, miközben nagyon sokan tényleg komolyan gondolták. Az meg, hogy Zsír a barátját megesketi, hogy ne árulja el, hogy weboldala van, és el is várja, hogy majd ezt betartja… Néha óvódásként viselkedtek a szereplők, pedig 17 évesnek kellett volna lenniük.

A Zsír igazából egy rosszul kivitelezett könyv, ami elnevetgél csak a főtémáján, ahol a főhős szexista, előítéletekkel teli ellenszenves karakter, aki semmit sem fejlődik. Nem is tudnám ezt igazán regénynek nevezni, mert semmi nem tartja össze.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: annyi, hogy bemutatja, hogy a fiúkat is érinti az evészavar

Ami nem tetszett: mindenki egy önző dög, nincs semminek következménye, nincs karakterfejlődés, a főtéma valótlan feldolgozása

A történet: 2/5 pontból

A karakterek:3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2013. (eredeti: 2012. szeptember 4.)

Oldalszám: 272 oldal

Honnan: saját, papírpéldány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt. Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat. AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK Szer

Lauren Kate: Torment - Kín (Loki edition)

Hogy akadtam rá: A borítója csábított el. Sorozat: A Fallen - Kitaszítva 2. része. Úgy általában az egészről:  Lucinda Price élete kínszenvedés, de nem azért, mert az egyetlen majdnem-barátnőjét megölték a szeme láttára, vagy mert nem láthatja a szüleit, esetleg mert fogalma sincs arról, mi történt vele az előző életében, nem, Lucinda problémája sokkal nagyobb: Daniel, a bukott angyal pasija otthagyja egy magániskolában, ahol három hetet kell kibírnia. Mert csak így tudják megvédeni a különböző teremtményektől, akik Luce-ra pályáznak. Mit csinál a kedves kis főhősünk a félangyaloknak fenntartott oktatási intézményben? HÁT BEFESTI A HAJÁT! Meg sír… sokat… Az első részre négy csillagot adtam, mert noha a kivitelezése nem volt az igazi, az alapötlet kiváló lett volna, megvan benne minden, ami egy igazán jó ifjúsági, romantikus, fantasyhoz kéne: reinkarnáció, angyalok, démonok, Világvége harc. Na igen ám, de sikerült a nagyszerű koncepciót elrontani… Hogy mivel is? Ez egy olyan j

Sally Nicholls: Shadow Girl (Árnylány)

Hogy akadtam rá:   Sally Nicholls rajongó vagyok. Úgy általában az egészről:   Clare élete nem a legvidámabb: Sehova sem tud beilleszkedni és állandóan zaklatják az iskolában. Nem foglalkozik a tanulmányaival vagy azzal hogy barátokat szerezzen, hiszen mindig gyorsan átpasszolják másik gyámszülőkhöz, és költözhet tovább. Aztán egy napon eltéved hazafelé menet és találkozik Maddyvel, aki szintén árva és talán ő lehet az első igaz barátja. Sally Nicholls diszlexiásoknak szánt mesekönyve ez, vagyis eleve könnyen olvasható a nyelvezete, kellemesen nagy térközökkel és alapvetően rövid, de még így is egy összetett és elbűvölő mesét tudott összehozni. Az alapötlete ugyanaz, mint a Close Your Pretty Eyes nak, mivel egy másik kiadónak is feldobta ugyanazt az ötletet az írónő, így egy ihletből született a két könyv: milyen az élete egy árvaházban nevelkedett gyereknek. Míg a Close Your Pretty Eyes egy szívet tépő történet, ami enyhén reménytelen, addig ez a történet csupa remény, d