Ugrás a fő tartalomra

Erin Jade Lange: Zsír

Hogy akadtam rá: Keresgéltem a friss megjelenések között.

Úgy általában az egészről: Egy fiú, akit csak Zsírnak hívnak már annyira elhízott, hogy az osztálytársai se merik csúfolni érte. Mivel ultragazdag, ezért megengedheti magának a legjobb orvost, de egyszerűen nincs motivációja lefogyni. Az apja nem beszél vele, amióta elérte a 200 kilót, az anyja nem tud mit kezdeni a súlyával, a kedvenc zenetanára pedig hiába próbálja rávenni, hogy csatlakozzon az iskolai zenekarhoz, mert Zsír olyan tehetséges szaxofonos, a fiút egyszerűen nem érdekli, hiszen a súlya miatt nem mer mások előtt szerepelni. Ráadásul az egyik fogyitáboros barátjának tényleg sikerült elkezdeni fogyni, és a lány, akibe Zsír szerelmes észre sem veszi, ezért neten álnéven hódította meg, viszont a lány türelmetlen és már szeretné a fiút személyesen látni. Zsír pedig megígéri, hogy szilveszterkor lesz az első, igazi randijuk. Csak éppenséggel Zsír a tehetetlensége miatt úgy dönt, hogy szilveszter éjfélkor élő adásban fog öngyilkosságot elkövetni.

Amikor megjelenés előtt állt ez a könyv angol nyelven, már akkor nagyon vágytam rá, mert az öngyilkos és iskolai bántalmazó témák közel állnak hozzám, és szeretek ilyen regényeket olvasni. Aztán még jobban megörültem, mikor megláttam, hogy a Ciceró adja ki, mert bízok az ízlésükben, ha komoly könyvekről van szó. Nem gondoltam, hogy csalódhatok ebben a regényben, mégis így lett, mert a Zsír minden, csak nem komoly hangvételű és reális.

Azt vártam, hogy az iskolai kegyetlenkedésről olvashatok, hiszen Zsírt az osztálytársai biztatják, hogy ölje meg magát, és ezek mellett ott lesz Zsír túlsúly problémája és a depressziója, amiért végül megpróbál végezni az életével. Ehelyett ez a regény nem más, mint ultragazdag gyerekek idegesítő siralmai. Nem azt akarom mondani, hogy aki gazdag, azoknak nem lehetnek problémái, félreértés ne essék, de Zsírnak abszolút nincsenek érzelmei az Anna megdöntése miatti szenvedésein kívül. Elvileg a fiúval nem beszél az apja, az ő elismerésére vágyik a legjobban, elvileg Zsír magányos, de ebből soha, semmit nem ad át az írónő, mert Zsír se gondol rájuk, csak futtában. Az érzelmek helyét ebben a regényben átveszi egy banális szerelmi történet, így nem éreztem úgy, hogy tényleg a beharangozott témákkal foglalkozott volna.

Szeretem a tökéletlen, emberi karaktereket, és látom, hogy Zsírt is ennek szánták, de annyira, annyira, annyira logikátlan döntéseket hoz, hogy csak szimplán idegesített a srác, főleg, hogy az írónő nem is erőlködik, hogy karakterfejlődést vigyen a regénybe, mert a végén Zsír ugyanolyan mint eddig: Mindenkit elítél, önző, fetreng az önsajnálatban, egyedül annyi változáson megy át, hogy végre nem a szüleit hibáztatja a túlsúlyosságáért.

Mert Zsír az elejétől kezdve ellenséges szereplő: Azt mondja, hogy az nem gyerekes, hogy a szüleire hárítja a felelőséget a saját súlya miatt − az elején, amikor az írónő tényleg a gyerekes viselkedést akarta bemutatni még nem zavart, hogy Zsír mindenkire fogja, de a végén az a nagy változás, hogy az orvosra fogja… Zsír nem szomorú, igazából nem, mert annyira érzelemmentes a regény, és ehhez még hozzájön az, hogy Zsírnak mindene megvan: extra nagy ház, minden, ami kellhet neki, van jövője, hiszen bármelyik iskolába könnyedén felveszik, OLYAN TEHETSÉGES, HOGY 17 ÉVESEN TÖKÉLETES ZENÉT SZEREZ, és a legfontosabb, hogy bár az apjával picit rossz a kapcsolata, vannak barátai, akik őszintén szeretik és a legjobb fej felnőttek veszik körbe. Mind az orvosa, mind a (persze, hogy zene) tanára úgy néz rá, mint a saját fiára, és Zsír egyet füttyent, ők ott vannak. Tudom, hogy a tinédzserkor szól arról is, hogy az ember rájön, mi a fontos az életében, hogy megtanulja értékelni azt, amije van, de Zsír nem teszi. A regény végéig azon lovagol, hogy a buta barmok és Anna miért nem szereti, és bár szeretem a népszerűség után vágyó karakterek morálisan kétséges történeteit, a Zsír egyszerűen nem az, mert annyira leegyszerűsíti a dolgokat.

Zsír a lányt, akibe szerelmes interneten zaklatja és követi, és folyamatosan mindenről hazudik neki, mégis ő van felháborodva, hogy a lány őt külsőről ítéli meg az iskolában. Elhiszem, hogy Annától ez szemét dolog, de az ő karaktere legalább valamennyit fejlődik, bár amúgy is idegesítő ő is. Viszont Zsírral nem tudtam együtt érezni, amikor arra képtelen, hogy Annát meghallgassa egy rossz napján, csak a saját gondjai kötik le (amik semmiségek szintén), és ezek után ő hívja önzőnek Annát, mert nem Zsírra figyel, miközben a fiú is elfelejt bárki másra figyelni.

Sajnos az egész öngyilkos téma is rosszul van feldolgozva: Zsír nem a kilátástalan helyzet miatt akar véget vetni az életének, hanem csak úgy unalomból, aztán figyelemfelkeltésből. Kicsit úgy érzem, hogy ezzel aláásta azokat, akiknek tényleg szüksége lenne segítségre, mert bárki próbált Zsírnak segíteni és segélykiáltásnak fogta fel az ő nagyon morbid viccét, azok már az életben talán sosem fognak olyannak segíteni, akiknek tényleg kéne. Ja, de Zsír erre nem gondol, őt csak az érdekli, hogy a szexuális bántalmazást normálisnak tartó fiúk befogadják őt (nem szeressék, mert tudja, hogy nem szeretik.) És ettől esik szét a regény: Azt vártam, hogy látjuk, hogy Zsír hogyan kavarodik bele ebbe az önpusztító népszerűségért való hajszába, de ehelyett annyira kuszák a gondolatai, és annyira folyamatosan ellentmond magának, hogy egyáltalán nincs értelme se a motivációjának, ezzel együtt a regénynek se.

Ugyanakkor egy-két erőltetett cselekményelem is rombolta a történet hihetőségét: Persze, majd senki nem fog szólni egy felnőttnek se Zsír öngyilkos kísérletéről, miközben nagyon sokan tényleg komolyan gondolták. Az meg, hogy Zsír a barátját megesketi, hogy ne árulja el, hogy weboldala van, és el is várja, hogy majd ezt betartja… Néha óvódásként viselkedtek a szereplők, pedig 17 évesnek kellett volna lenniük.

A Zsír igazából egy rosszul kivitelezett könyv, ami elnevetgél csak a főtémáján, ahol a főhős szexista, előítéletekkel teli ellenszenves karakter, aki semmit sem fejlődik. Nem is tudnám ezt igazán regénynek nevezni, mert semmi nem tartja össze.

Kedvenc karakter: -

Ami kifejezetten tetszett: annyi, hogy bemutatja, hogy a fiúkat is érinti az evészavar

Ami nem tetszett: mindenki egy önző dög, nincs semminek következménye, nincs karakterfejlődés, a főtéma valótlan feldolgozása

A történet: 2/5 pontból

A karakterek:3/5 pontból

A borító: 5/5 pontból

Kiadó: Ciceró

Kiadás dátuma: 2013. (eredeti: 2012. szeptember 4.)

Oldalszám: 272 oldal

Honnan: saját, papírpéldány

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…