Ha azt hittem, hogy tavaly kezdtem el a legtöbb sorozatomat és hogy soha nem fogom ezt überelni, hát nagyot tévedtem! Idén rekordot döntöttem a nézett sorozataim számával, és bár akadt 1-2 nézhetetlen szenny vagy enyhén mazochista sorozat, azért leginkább kellemes csalódások és kikapcsolódás fogadott.
Természetesen kommentben várom az erre járók tavalyi legjobbjait és/vagy legrosszabbjait. :)
KEDVENC SOROZATOK:
5. Jessica Jones: A rövid életű, tragédiába torkollott szuperhősködése óta Jessica Jones az életét és a karrierjét próbálja újraépíteni, indulatos, szarkasztikus hell's kitcheni magánnyomozóként. Miközben önutálat és poszttraumás stressz zavar emészti fel, Jessica külső és belső démonaival küzd, különleges képességeit pedig arra használja, hogy a rászorulókon segítsen, még ha nem is az a hős típus... főleg, ha meg is fizetik érte. (akció, dráma, krimi, sci-fi)
Őszintén azért kezdtem el nézni ezt a sorozatot, mert a Marvel univerzumba tartozik és elsőre nem sokat tudtam róla, aztán fanfórumokon elkezdték rebesgetni, hogy a főgonosz ereje nem más, mint hogy képes bárkit rávenni arra, amire akar, és Jessica traumája az, hogy a főgonosz kihasználta. Egyből kíváncsi lettem erre a dinamikára, hiszen ez az egyik kedvenc hős/gonosz helyzetem, és jajj, de beleszerettem ebbe a sorozatba!
Történetvezetésileg ez is hasonló, mint a Marvel másik alkotása a Daredevil, vagyis mivel Netflix-gyártotta, ezért nem arra készült, hogy hetente fenntartsa az érdeklődésünket, hanem egyben ledaráljuk. Szóval nem epizodikus, és bár az elején egy eltűnt lány utáni nyomozással kezdünk, ez csak bevezető az igazi történethez. Ami nem más, minthogy Jessica megküzd a traumájával és szembenéz azzal, aki tönkre tette az életét, Kilgrave-vel.
Nem akarok túl sokat elárulni, de annyit mindenképpen leírok, miben rejlik ennek a sorozatnak a varázsa: A hangulat sötét és komor, a főhős az a tipikus karakter, amit leginkább férfiak szoktak megkapni (és milyen jó volt morcos, szarkasztikus, magányos farkas nyomozót nőként látni!), és az egész sztori a nemi erőszak utáni trauma kezeléséről szól. Nem csak hogy Jessicával bemutatják az írók milyen is egy áldozatnak túlélni és megpróbálni visszatérni a rendes életébe, de még a történet is erre párhuzam. Zseniálisan használják Kilgrave láthatatlan erejét arra, hogy bemutassák azt, hogy milyen az, amikor egy elbűvölő ifjú tehetséges férfiról nem hiszik el, hogy nemi erőszakot képes elkövetni, hiszen neki minek kéne ehhez folyamodni és milyen nehéz a nemi erőszakot bebizonyítani. Plusz azt is gyönyörűen kezelik, hogy bárki lehet áldozat, és az, hogy ha valaki éppen nagyszájú vagy nem kellemes személyiség, még nem vonja azt kétségbe, hogy valami rossz történhetett vele. (Mint amit olyan sokszor ilyen esetben elővesz a média a való világban.)
Kilgrave karaktere még plusz - nemcsak azért, mert David Tennant játssza és eszméletlen jól -, hanem mert félelmetesen jól összehozták az írók. Megtestesíti, szinte komikusan, azokat a férfiakat, akiknek annyi privilégiumai vannak, hogy nem értik, hogy működik a világ, egyszerre gyerekes és indulatos, de mégis tud elbűvölő is lenni. És ezek mellett pedig emberivé teszi az elkövetőket is, ezzel bemutatva, hogy nem feltétlen csak a kétdimenziós, gonosz emberek képesek elképzelhetetlenül gonosz tettekre.
4. The 100: A történet 97 évvel egy majdnem mindent elpusztító nukleáris háború után játszódik. A túlélők a Föld körüli pályán lévő tizenkét űrállomáson élnek, amiket egyetlen nagy állomássá kötöttek össze "Bárka" néven, ahol 2400 vannak. A forrásaik fogytán, és minden bűntény, minden milyen súlyosságú halállal büntetendő, kivéve ha az elkövető még nem töltötte be a 18. életévét. Miután a Bárka ellátórendszere kritikus állapotba kerül, száz fiatalkorú bűnözőt "feláldozhatónak" ítélnek, és végső elkeseredésükben a Földre küldenek, hogy megtudják, visszatérhetnek-e oda. A tinédzserek megérkeznek a bolygóra, amit eddig csak az űrből láttak. A durva, új világ veszélyeivel szembenézve kezdetleges közösséget próbálnak létrehozni. De hamar rájönnek, hogy nem minden ember halt meg. Voltak, akik túlélték a háborút, ők pedig a "Földiek." (dráma, rejtély, sci-fi)
Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy imádni fogom ezt a sorozatot, biztos nevetek rajta, pedig már bizonyított tény, hogy sok mindent utáltam elsőre, amibe később beleszerettem. Az első évad nagyon kevés, hetente néznek szembe valami pitiáner dologgal, miközben búvóhelyeket építenek és megpróbálnak valami élelmet szerezni. Ezzel ellentétben a második évad, te jó ég! :D Többféle közösséget látunk, amit kifejezetten szerettem a világfelépítésben, és nagyon hasonlít a Tisztákhoz ilyen téren, szóval lehet azért lettem ennyire elfogult ezzel a sorozattal. Másfelől a karakterekre kinövik magukat a 2. évadban, és remek csapatnyi női főhőssel találjuk magunkat szembe, ami mindig kiemelésre érdemes. A karakterek közötti kémia, a szürke moralitás, a kérdés, hogy miket kell egy embernek megtennie a túlélésért mind-mind érdekes és az abszolút kedvenceim közé emelik ezt a sorozatot. Azért remélem, hogy a nemsokára visszatérő harmadik évadban nem kell csalódnom, főleg a kellemes függővég után.
3. Stitchers: A történet Kirstent követi, akit egy kormányügynökség szervez be egy olyan programba, ahol a nemrég elhunytak emlékeibe nézhetnek bele, hogy gyilkosságokat és egyéb rejtélyeket oldjanak meg, amit amúgy nem tudnának. Cameron, a zseni neuro-tudós, segíti Kirstent a titkos programban, amit Maggie vezet. A programban részt vesz még Linus, a bio-mérnök és kommunikációs technikus, valamint Camille, Kirsten szobatársa és informatikus is. (sci-fi)
Összességében erre a sorozatra annyit lehet mondani, hogy olyan édes! Semmi máshoz nem tudom hasonlítani, mint egy jó nagy adag mályvacukros forrócsoki. Nevetségesek az áltudomány magyarázatok, sőt, az is, hogy a kormányügynökség miért akar kis gyilkosságok után nyomozni (elvileg erre lesz magyarázat, de akkor is, hogy hiszik el ezt a szereplők, az ég tudja). Viszont! A sorozat nem veszi magát komolyan, idiótán vicces, butus, "over-the-top cheesy," csak szórakoztatni akar. A Kirsten és Cameron közötti kémia rettenetesen jó, bár a többi szereplő abszolút papírmasé figura, már értük megéri nézni. Legalábbis azoknak, akik valami könnyed, epizodikus, agykikapcsoló dologra vágynak.
2. iZombie: Egy orvostanhallgató, akiből zombi lesz beáll boncnoknak, hogy hozzájusson az agyakhoz, amit vonakodva, de muszáj ennie, ha meg akarja őrizni az emberiségét. De minden elfogyasztott agy velejárója a hozzátartozó emlékek is. Liv a képességét arra használja, hogy gyilkosságokat oldjon meg az orvosi szakértő és egy nyomozó segítségével. (vígjáték, krimi, dráma, horror, sci-fi)
Két dolog vonzott a sorozathoz: Az egyik kedvenc képregényemből készült és David Anders játszik benne. :D Noha a képregényből még a neveket sem tartották meg, mégis nagyon jól visszaadja a humoros hangulatot - habár annyira nem elborult, mint az eredeti sztori, mégis kiérdemli a vígjáték jelzőt.
Epizodikus nyomozós sorozat, ami nem sok hangsúlyt fektet a miértekre - bár később azért belecsempésznek egy főszálat, de mégsem olyan kidolgozott - és inkább a karakterek közötti kapcsolaton és a humoron van a hangsúly. Habár Liv szerelmi nyöszörgése és a többi romantikus szál is katasztrofális, mégis imádom a sorozatot, mindig kellemes kikapcsolódás.
1. Agent Carter: A háborúnak vége és majdnem mindenkit veszteségek sújtottak. Peggy Carter ügynök például elvesztette az élete szerelmét. Ehhez csak ráadás, hogy Howard Starkot hazaárulással vádolják meg, így titokban felkéri Peggyt, hogy segítsen tisztázni a nevét. Stark komornyikjával az oldalán Peggy nekivág az őrült kalandnak, ami tele van árulással, gyilkossággal és problémákkal, no meg szarkasztikus szobatársakkal. (akció, kaland, sci-fi)
Végre! Ezt vártam egy igazi Marvel-SHIELD-féle-kémes dologtól! Míg a SHIELD ügynökei író csapata teljesen leszerepelt nálam, addig legalább bemutatta a csatorna, hogy képes valami jót is alkotni ugyanebben a témában. Tudom, hogy sokaknak nem tetszett, csak úgy, mint a Jessica Jonesnál, hogy mennyire feminista, de ezen csak nevetni tudok, mert azért lássuk be, ez nem volt elnagyzolt tálalás.
Szóval adott nekünk végre badass női főhős, aki okos és egy kicsit érzelmileg sérült, ezért leginkább egymaga menne nyomozni, és e mellé párosul a nagyon is házias, cseppet sem kiképzett férfi szárnysegéd, Jarvis képében, akit imádtam. A karakterek közötti kémia (látszik, mi az ami nálam kedvencé emel egy sorozatot), a remek cselekmény teljesen megvett magának, és várom a következő évadot.
EZ A RÉSZ SPOILERES A BEJEGYZÉS A KÜLFÖLDÖN LEADOTT RÉSZEKRE.
Ami meglepetésként ért idén, hogy mennyire megkedveltem a Flasht, pedig tavaly még nagyon morogtam rá. Persze, nem vedlette le a sorozat teljesen a bakijait, de úgy érzem, végre összekapták magukat történet szinten, legalábbis az új főgonosz és hogy megtartották Tom Cavanagh-t nagyon sokat segít a színvonalon. :D
KEDVENC RÉSZEK:
10. Legends of Today (The Flash 2x08): Vandal Savage megérkezik Central Citybe és Kendra Saunderst veszi a célkeresztjébe. Miután Vandal megtámadja Kendrát és Ciscót, Barryhez fordulnak segítségért. Mikor rájön, hogy Vandal milyen veszélyes, Barry Kendrát Star Citybe viszi és megkéri Olivert és a csapatát, hogy rejtsék el a lányt, amíg rá nem jönnek, hogyan állítsák meg Vandalt. De a dolgok hamar még rosszabbra fordulnak, amikor felbukkan egy szárnyas ember AKA Sólyom és elrepül Kendrával. Eközben Harrison egy szérumot fejleszt ki, amivel Barry gyorsabban tudna futni és Jayt kéri fel, hogy tesztelje. A zöld íjászos crossover rész első fele.
9. AKA 1,000 Cuts (Jessica Jones 1x10): Egy felfedezés megváltoztathat mindent - ha Jessica vissza tudja utasítani Kilgrave ajánlatát.
8. AKA Take a Bloody Number (Jessica Jones 1x12): A Kilgrave utáni hajsza Jessicát újra Luke útjába sodorja. Trish váratlan információhoz Simpsonnal és Jessicával kapcsolatban.
7. SNAFU (Agent Carter 1x07): Peggy soha nem volt ennyire sarokba szorítva és védtelen, mint most, ahogy Leviathán fellép ellene. Ahogy az SSR utoléri Howard Starkot, lehet, hogy nagy árat fizetnek, amikor rájönnek, hogy a valódi ellenségük közelebb van, mint gondolnák.
6. Valediction (Agent Carter 1x08): Peggy szembenéz Leviathán teljes erejével, miközben Howard Stark
5. Enter Zoom (The Flash 2x06): Barry úgy dönt, hogy itt az ideje szembe néznie Zoommal és veszélyes tervet sző. Caitlin Jay pártját fogja, és úgy véli, hogy túl veszélyes Barry számára, hogy megküzdjön a sebesség démonnal. Iris viszont támogatja őt és egy meglepő szövetségest hoz magával. Meglátjuk, hogy milyen volt a Föld-2-ről származó Harrison Wells élete, mielőtt átjött a szakadékon.
4. Blood Must Have Blood (2) (The 100 2x16): A Fények Városa felé vezető út folytatódik, Jaha pedig olyan dologhoz folyamodik, ami meglepi Murphyt. Clarke váratlan helyről kap segítséget, egy látogató lepi meg Octaviát, Lincoln pedig bosszút áll. Eközben Weather-hegyben Cage tovább folytatja a küldetését, Bellamy pedig megpróbál kiszabadulni.
3. The Trap (The Flash 1x20): Wells titkos szobájában Barry tudomást szerez a Reverse-Flashsel való harcáról, és egyéb kulcsfontosságú eseményekről az életéből úgy, mint, hogy hozzámegy Irishez, előléptetik a rendőrségnél és, hogy egy Gideon nevű mesterséges intelligenciát alkotott. Barry, Caitlin, Cisco és Joe csapdát állítanak Wellsnek. Cisco csaliként használja magát, amivel veszélybe sodorja az életét. Miközben Eddie döntést hoz Irisszel kapcsolatban, ami Joe-t enyhén elbizonytalanítja.
2. Fast Enough (The Flash 1x23): Wells mindent megváltoztató döntés elé állítja Barryt. Dr. Martin Stein és Ronnie Raymond visszatérnek, hogy segítsék a S.T.A.R. Labor csapatát.
1. Operation Mongoose (2) (OUAT 4x23): Az Író meglehetősen veszélyes, kiszámíthatatlan ellenfélnek bizonyul és Golddal köt szövetséget. Emma, a szülei, Hook és Regina megpróbálják megállítani őket, de amikor Gold és az Író mind a hősök, mind a gonoszok eszén túljárnak, a boldog befejezés lehetőségétől egy világ választja el őket. Henry rájön, hogy nehéz fába vágta a fejszéjét, ahogy megpróbálja megmenteni a családját, mielőtt a történet véglegesen véget ér. Minden egy meglepő fordulattal ér véget, ami teljes sokkolja Storybrooke lakóit.
A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK:
5. Hősök - Újjászületés (Heroes Reborn): Új inspiráló hősökről szól a spin-off, akik folytatják a harcot a különleges képességekkel megáldottak és azok között, akik gonosz célokkal vadásszák le őket, hogy kizsákmányolják az erejüket. Eposzi kalandok várnak ezekre az újonnan képességet szerzett szövetségesekre, ahogy néhány eredeti karakterrel találkoznak, és felfedezik az univerzum rejtélyes sorsát és hogy mi közük van hozzá. (dráma, fantasy, sci-fi, thriller)
Emlékszem még, amikor az eredeti sorozat elindult Magyarországon, abszolút szerelmes voltam belé. (És akkoriban még nem eredeti nyelven néztem sorozatokat, ejj, de régen volt.) És bár két évadot bírtam a Hősökből, úgy gondoltam, hogy a nosztalgiámra építve, csak szeretni fogom valamennyire ezt a sorozatot.
Csak hogy a karakterek teljesen érdektelenek és hülye hibát hülye hibára halmoznak. A régi szereplők közül egyedül Noah tűnt fel érdemi részben, és ő miatta szenvedtem egészen a 8. részig, ahol is kaszáltam. Nincs nagy cselekmény, a szereplők drámája átérezhetetlen és több szál is felettébb idegesítő: többek között a rasszista pár, akik minden különleges képességű embert meg akarnak ölni - egyszerűen nem éreztem azt, hogy szeretik egymást, és nem értettem a pasi miért tart a nővel végig. A másik fenomenális szál a számítógépes játékba bekerülő lány - komolyan, ez a képessége -, ahol még a rossz grafika nem is zavart, mindinkább az a végtelen sok félresikerült poén, amivel bemutatták, hogy csak lenézik a gamereket, pedig az egyik karakter e-sportoló. Az a pár World of Warcraft utalás, amit kaptunk nem volt elég, hogy lenyugtasson.
És akkor még nem is említettük az agyament tinédzser romantikát, ami bármelyik klisés és idegtépő ifjúsági romantikus könyvet leveri logikátlanságban. Grrr. Ezt a sorozatot az 1x08 résszel kaszáltam.
4. A S.H.I.E.L.D. ügynökei (Agents of S.H.I.E.L.D.): A New York-i Csata után a világ megváltozott. Mindenki tud a Bosszúállók létezéséről, de ugyanakkor azokról az erős gonoszokról is, akik miatt szükség van ezekre a szuperhősökre és másokra. Ezért is állítja össze Phil Coulson, a S.H.I.E.L.D. ügynök az elit titkos csapatát, hogy felkutassa és elintézze ezeket a fenyegetéseket. (akció, dráma, sci-fi, thriller)
Szóval az elején bájos, esetlen és bugyuta sorozatnak indult ez, de nem akart többnek látszani, ami, így beleszerettem. Kellemes kikapcsolódást nyújtott az igazi, velős sorozatok között és újranézések és ficolvasások után a karakterek hozzám nőttek. Az első évad második fele nagyon jóra sikerült A Csavarral, de utána úgy érzem, teljesen kifulladtak.
A második évad nagy csalódásnak bizonyult, mert a karakterek csak körbe-körbe mentek, nulla fejlődéssel és kaptunk nyolcmillió új karaktert, akik végképp nem lettek kidolgozva, és minden történetileg csak megmaradt potenciál szinten - Jemma és a helyzete kihasználatlan maradt, Donnie és a SHIELD és a HYDRA hasonlósága szintén. Addig nem is zavart annyira ez az egész, amíg el nem kezdték a rajongókat kigúnyolni nem csak interjúkban, de még a 2. évadzáró epizódokban a képernyőn is a karakterekkel.
A harmadik évad viszont egy teljes katyvasz lett, Jemma szálát ismételten kihasználatlanul hagyva, a mellékszereplők leginkább csak cselekményelemek és olyan hülyeségeket kellett elhinnünk, minthogy a gonosz szervezetébe beépüléséhez nem kér fényképet az újoncokról, se nem csinál semmiféle utánuk nyomozást. A gonoszunk természetesen csak egy két dimenziós, bajszát pödrő figura lett és hiába csinálja dettó ugyanazt, mint a hőseink, ő gonosz. Éljen a főhős központú moralitás! Ezt a sorozatot a 3x06 résszel kaszáltam.
3. A hírnökök (The Messengers): Az Új-Mexikói sivatagban a tudós Vera Ivanov elbűvölve nézi, ahogy egy rejtélyes tárgy zuhan a Föld felé, majd felrobban, a becsapódás pedig megállítja a szívét. De nemcsak Verára hat ez: egyből találkozik négy idegennel, akik szintén összeestek, majd csodával határos módon feltámadtak. Aztán egy rejtélyes figura, akit csak "Az Emberként" ismernek eljön hozzá, és felajánlja, hogy elvezeti a régen elrabolt fiához, ha végre hajt egy nem éppen etikus feladatot. Ez a csoportnyi idegen a Világvége megakadályozásának egyetlen reménye... Vagy pont épp ők fogják elhozni azt. (dráma, rejtély)
Blah. Erre a sorozatra kb. ennyit lehet mondani. Az alapkoncepció abszolút a kedvencem lenne: összeverődött kis csapat, akik egymásra találnak és barátok lesznek, zavaros jóslatok és Világvége. De igazából annyira lassú ez a sorozat és itt is minden karakter abszolút kidolgozatlan, hogy nem bírtam végignézni, csak hat részt. A bónusz, hogy tele van logikai bakikkal, így igazából csak a képernyőre üvöltöztem a sorozat nézése közben. Persze, tudós, és megfogja az ismeretlen tárgyat PUSZTA KÉZZEL!
2. Wayward Pines: A titkos ügynök Ethan Burke azért megy az idilli kisvárosba, Wayward Pinesba, hogy megtaláljon két eltűnt szövetségi ügynököt. De válaszok helyett Ethan nyomozása még több kérdést vet fel. Mi nem stimmel Wayward Pinesszal? Minden lépés, ami egyre közelebb viszi az igazsághoz, egyre távolabb viszi a megszokott életétől, attól a férjtől és apától, aki volt, amíg szembe nem néz a rémisztő valósággal, hogy lehet sosem jut ki élve Wayward Pinesból. (dráma, rejtély, sci-fi, thriller)
Könyvadaptáció, amit itthon az Agave kiadó adott ki, és a három rész szinte egymás után jelent meg, és csak a pénztárcám szabott gátat annak, hogy nem vettem meg. És de jól tettem! Habár nem tudom, hogy a könyv és a sorozat mennyire hasonlítanak egymáshoz, úgy hallottam, hogy csak a vége tér el és semmi más. (Majd egyszer meglátom, talán még belelapozok a könyvekbe.)
Ez a sorozat is szintén egy olyan alapfelállással indul, amit imádok: rejtélyes, horrorisztikus kisváros, ahol furcsaságok történnek. És ezt már az elején sikerül elcsesznie a készítőknek, ugyanis a főhős egy a feleségét megcsaló, de szent-és-mindig-igaza-van-és-bátor pasi, aki a legnagyobb vágybeteljesítő, akit eddig sorozatban láttam (aztán megnéztem a The Magicians első részét...). Ethan okosnak és talpraesettnek van feltüntetve, mégis vagy 3-4 részen át azon szenved, hogy senki nem akar vele beszélni, mikor aki ezt megteszi, meghal és/vagy eltűnik. Annyi utalást adnak a kezébe - "ne beszélj a múltadról, mert meghalsz" - és képtelen észrevenni, megmutatják neki a poloskákat és nem veszi észre, hogy azok működnek és kihallgatják.
Ha ezen a frusztráló hülyeségen túllépünk, a csavar túl későn jön - ami igazából csak sokkolásnak van beletéve, mert ez tipikusan az, hogy egy valaminek reklámozzák a történetet és az író röhögve közli velünk, hogy ha-ha, te hülye, elhitted, amit a reklámszöveg mondott? És igazából nem is épít egyik zsáner elmeire sem, ami ez lenne, túlságosan arra koncentráltak a történet elején, hogy jól meglepődjünk, onnantól kezdve meg semmi értelme a sztorinak, mert nincs kidolgozva semmi. (Igen, tele van ez is akkora logikai bakikkal, amit csak akkor néznék el, ha lenne bármiféle szerethető dolog a történetben. De niiiiiiiiincs, csak unalom meg hajtépés Ethan és a dilettáns gyereke miatt. Megjegyzés: Meglepő, de az írók nem tudtak hiteles gyerekkaraktert írni.) A sorozatot kaszáltam az 1x06 résszel.
1. The Magicians: Miután beszervezik őket egy titkos akadémiára, egy csapatnyi diák rájön, hogy a mágia, amiről gyerekekként olvastak, nagyon is valóságos és sokkal veszélyesebb, mint képzelték. De a mágia újdonsága eltereli-e majd a figyelmüket és nem készülnek fel rendesen arra, ami vár rájuk? Lev Grossman regénye alapján. (dráma, horror, fantasy, rejtély)
Ismét egy adaptáció és ismét az Agave csapott le rá itthon, szóval ez azt jelenti, hogy ezt is egyből meg akartam venni, és hajj, de jól tettem, hogy ezt is félretettem.
Rengeteg külföldi kritikát olvastam a könyvekről, miszerint csak egy túlhype-olt Harry Potter/Narnia fanfiction ez, és valahol igazuk van. Egyértelmű, hogy a két adott történetben felhasznált fantáziaelemeket használja és a karakterek felosztása és a világfelépítés, sőt a kezdő jelenet is, teljes áthallások. Ami nem lenne gond, mert egyrészt nincs új a nap alatt, másrészt mert lehet ezzel játszani, hogy egy bizonyos történetre utalgat és azt fricskázza.
Na, de ez... Életemben egy hasonló dologhoz volt szerencsém, ami egy szekta vezér által írt Harry Potter fanfiction volt, és egy vágybeteljesítő, sznobista katyvasz - ez sem másabb semmiben sem. A főhősünk szereti a könyveket, de depressziós, és a nő, akibe szerelmes, nem akarja a farkát - hogy képzeli egy nő, hogy nem akar egy pasit? És innentől, hogy a férfi főszereplő egy elkényeztetett pöcs, aki jogosultnak érzi magát arra, amit impulzusai szerint megkíván, el is ásta magát a sorozat. Állandóan azt érezni, hogy gratulál magának az író, hogy ő mennyivel felette van a Harry Potter gyermetegségeinek, mert ő sötét és valós sztorit ír, és emellett pedig annyira nevetségesen gyermeteg dolgok vannak benne, hogy teljesen hihetetlenné válik, hogy ez a valami drámának készült. Van egy jelenet, ahol a főhős barátja (aki nem akarja a farkát :() kijelenti, hogy tök béna, hogy ő könyveket olvas és nőjön fel - na most ez annyira sarkítottan van tálalva, hogy leginkább az jött le belőle, ez valami "jól megmondom" dolog mindenkinek, akik szerint az írás nem igazi foglalkozás és nőjön fel az író. Lehet nem ez volt a szándék, de annyira átüt az egész történetet ez a vágybeteljesítés és a csökött kicsinyesség, hogy idegesített. Bónusz az, hogy a nő hogy kap mágikus erőt? Na hogy? Szexuálisan zaklatva. Köszönjük. (Ezt a sorozatot még nem kaszáltam, adok neki esélyt, hátha megölik a főhőst. :P)
Természetesen kommentben várom az erre járók tavalyi legjobbjait és/vagy legrosszabbjait. :)
KEDVENC SOROZATOK:
Őszintén azért kezdtem el nézni ezt a sorozatot, mert a Marvel univerzumba tartozik és elsőre nem sokat tudtam róla, aztán fanfórumokon elkezdték rebesgetni, hogy a főgonosz ereje nem más, mint hogy képes bárkit rávenni arra, amire akar, és Jessica traumája az, hogy a főgonosz kihasználta. Egyből kíváncsi lettem erre a dinamikára, hiszen ez az egyik kedvenc hős/gonosz helyzetem, és jajj, de beleszerettem ebbe a sorozatba!
Történetvezetésileg ez is hasonló, mint a Marvel másik alkotása a Daredevil, vagyis mivel Netflix-gyártotta, ezért nem arra készült, hogy hetente fenntartsa az érdeklődésünket, hanem egyben ledaráljuk. Szóval nem epizodikus, és bár az elején egy eltűnt lány utáni nyomozással kezdünk, ez csak bevezető az igazi történethez. Ami nem más, minthogy Jessica megküzd a traumájával és szembenéz azzal, aki tönkre tette az életét, Kilgrave-vel.
Nem akarok túl sokat elárulni, de annyit mindenképpen leírok, miben rejlik ennek a sorozatnak a varázsa: A hangulat sötét és komor, a főhős az a tipikus karakter, amit leginkább férfiak szoktak megkapni (és milyen jó volt morcos, szarkasztikus, magányos farkas nyomozót nőként látni!), és az egész sztori a nemi erőszak utáni trauma kezeléséről szól. Nem csak hogy Jessicával bemutatják az írók milyen is egy áldozatnak túlélni és megpróbálni visszatérni a rendes életébe, de még a történet is erre párhuzam. Zseniálisan használják Kilgrave láthatatlan erejét arra, hogy bemutassák azt, hogy milyen az, amikor egy elbűvölő ifjú tehetséges férfiról nem hiszik el, hogy nemi erőszakot képes elkövetni, hiszen neki minek kéne ehhez folyamodni és milyen nehéz a nemi erőszakot bebizonyítani. Plusz azt is gyönyörűen kezelik, hogy bárki lehet áldozat, és az, hogy ha valaki éppen nagyszájú vagy nem kellemes személyiség, még nem vonja azt kétségbe, hogy valami rossz történhetett vele. (Mint amit olyan sokszor ilyen esetben elővesz a média a való világban.)
Kilgrave karaktere még plusz - nemcsak azért, mert David Tennant játssza és eszméletlen jól -, hanem mert félelmetesen jól összehozták az írók. Megtestesíti, szinte komikusan, azokat a férfiakat, akiknek annyi privilégiumai vannak, hogy nem értik, hogy működik a világ, egyszerre gyerekes és indulatos, de mégis tud elbűvölő is lenni. És ezek mellett pedig emberivé teszi az elkövetőket is, ezzel bemutatva, hogy nem feltétlen csak a kétdimenziós, gonosz emberek képesek elképzelhetetlenül gonosz tettekre.
Ha valaki azt mondja nekem egy évvel ezelőtt, hogy imádni fogom ezt a sorozatot, biztos nevetek rajta, pedig már bizonyított tény, hogy sok mindent utáltam elsőre, amibe később beleszerettem. Az első évad nagyon kevés, hetente néznek szembe valami pitiáner dologgal, miközben búvóhelyeket építenek és megpróbálnak valami élelmet szerezni. Ezzel ellentétben a második évad, te jó ég! :D Többféle közösséget látunk, amit kifejezetten szerettem a világfelépítésben, és nagyon hasonlít a Tisztákhoz ilyen téren, szóval lehet azért lettem ennyire elfogult ezzel a sorozattal. Másfelől a karakterekre kinövik magukat a 2. évadban, és remek csapatnyi női főhőssel találjuk magunkat szembe, ami mindig kiemelésre érdemes. A karakterek közötti kémia, a szürke moralitás, a kérdés, hogy miket kell egy embernek megtennie a túlélésért mind-mind érdekes és az abszolút kedvenceim közé emelik ezt a sorozatot. Azért remélem, hogy a nemsokára visszatérő harmadik évadban nem kell csalódnom, főleg a kellemes függővég után.
Összességében erre a sorozatra annyit lehet mondani, hogy olyan édes! Semmi máshoz nem tudom hasonlítani, mint egy jó nagy adag mályvacukros forrócsoki. Nevetségesek az áltudomány magyarázatok, sőt, az is, hogy a kormányügynökség miért akar kis gyilkosságok után nyomozni (elvileg erre lesz magyarázat, de akkor is, hogy hiszik el ezt a szereplők, az ég tudja). Viszont! A sorozat nem veszi magát komolyan, idiótán vicces, butus, "over-the-top cheesy," csak szórakoztatni akar. A Kirsten és Cameron közötti kémia rettenetesen jó, bár a többi szereplő abszolút papírmasé figura, már értük megéri nézni. Legalábbis azoknak, akik valami könnyed, epizodikus, agykikapcsoló dologra vágynak.
Két dolog vonzott a sorozathoz: Az egyik kedvenc képregényemből készült és David Anders játszik benne. :D Noha a képregényből még a neveket sem tartották meg, mégis nagyon jól visszaadja a humoros hangulatot - habár annyira nem elborult, mint az eredeti sztori, mégis kiérdemli a vígjáték jelzőt.
Epizodikus nyomozós sorozat, ami nem sok hangsúlyt fektet a miértekre - bár később azért belecsempésznek egy főszálat, de mégsem olyan kidolgozott - és inkább a karakterek közötti kapcsolaton és a humoron van a hangsúly. Habár Liv szerelmi nyöszörgése és a többi romantikus szál is katasztrofális, mégis imádom a sorozatot, mindig kellemes kikapcsolódás.
Végre! Ezt vártam egy igazi Marvel-SHIELD-féle-kémes dologtól! Míg a SHIELD ügynökei író csapata teljesen leszerepelt nálam, addig legalább bemutatta a csatorna, hogy képes valami jót is alkotni ugyanebben a témában. Tudom, hogy sokaknak nem tetszett, csak úgy, mint a Jessica Jonesnál, hogy mennyire feminista, de ezen csak nevetni tudok, mert azért lássuk be, ez nem volt elnagyzolt tálalás.
Szóval adott nekünk végre badass női főhős, aki okos és egy kicsit érzelmileg sérült, ezért leginkább egymaga menne nyomozni, és e mellé párosul a nagyon is házias, cseppet sem kiképzett férfi szárnysegéd, Jarvis képében, akit imádtam. A karakterek közötti kémia (látszik, mi az ami nálam kedvencé emel egy sorozatot), a remek cselekmény teljesen megvett magának, és várom a következő évadot.
EZ A RÉSZ SPOILERES A BEJEGYZÉS A KÜLFÖLDÖN LEADOTT RÉSZEKRE.
Ami meglepetésként ért idén, hogy mennyire megkedveltem a Flasht, pedig tavaly még nagyon morogtam rá. Persze, nem vedlette le a sorozat teljesen a bakijait, de úgy érzem, végre összekapták magukat történet szinten, legalábbis az új főgonosz és hogy megtartották Tom Cavanagh-t nagyon sokat segít a színvonalon. :D
KEDVENC RÉSZEK:
Peggy faces the full fury of Leviathan, as Howard Stark makes his return.
A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK:
Emlékszem még, amikor az eredeti sorozat elindult Magyarországon, abszolút szerelmes voltam belé. (És akkoriban még nem eredeti nyelven néztem sorozatokat, ejj, de régen volt.) És bár két évadot bírtam a Hősökből, úgy gondoltam, hogy a nosztalgiámra építve, csak szeretni fogom valamennyire ezt a sorozatot.
Csak hogy a karakterek teljesen érdektelenek és hülye hibát hülye hibára halmoznak. A régi szereplők közül egyedül Noah tűnt fel érdemi részben, és ő miatta szenvedtem egészen a 8. részig, ahol is kaszáltam. Nincs nagy cselekmény, a szereplők drámája átérezhetetlen és több szál is felettébb idegesítő: többek között a rasszista pár, akik minden különleges képességű embert meg akarnak ölni - egyszerűen nem éreztem azt, hogy szeretik egymást, és nem értettem a pasi miért tart a nővel végig. A másik fenomenális szál a számítógépes játékba bekerülő lány - komolyan, ez a képessége -, ahol még a rossz grafika nem is zavart, mindinkább az a végtelen sok félresikerült poén, amivel bemutatták, hogy csak lenézik a gamereket, pedig az egyik karakter e-sportoló. Az a pár World of Warcraft utalás, amit kaptunk nem volt elég, hogy lenyugtasson.
És akkor még nem is említettük az agyament tinédzser romantikát, ami bármelyik klisés és idegtépő ifjúsági romantikus könyvet leveri logikátlanságban. Grrr. Ezt a sorozatot az 1x08 résszel kaszáltam.
Szóval az elején bájos, esetlen és bugyuta sorozatnak indult ez, de nem akart többnek látszani, ami, így beleszerettem. Kellemes kikapcsolódást nyújtott az igazi, velős sorozatok között és újranézések és ficolvasások után a karakterek hozzám nőttek. Az első évad második fele nagyon jóra sikerült A Csavarral, de utána úgy érzem, teljesen kifulladtak.
A második évad nagy csalódásnak bizonyult, mert a karakterek csak körbe-körbe mentek, nulla fejlődéssel és kaptunk nyolcmillió új karaktert, akik végképp nem lettek kidolgozva, és minden történetileg csak megmaradt potenciál szinten - Jemma és a helyzete kihasználatlan maradt, Donnie és a SHIELD és a HYDRA hasonlósága szintén. Addig nem is zavart annyira ez az egész, amíg el nem kezdték a rajongókat kigúnyolni nem csak interjúkban, de még a 2. évadzáró epizódokban a képernyőn is a karakterekkel.
A harmadik évad viszont egy teljes katyvasz lett, Jemma szálát ismételten kihasználatlanul hagyva, a mellékszereplők leginkább csak cselekményelemek és olyan hülyeségeket kellett elhinnünk, minthogy a gonosz szervezetébe beépüléséhez nem kér fényképet az újoncokról, se nem csinál semmiféle utánuk nyomozást. A gonoszunk természetesen csak egy két dimenziós, bajszát pödrő figura lett és hiába csinálja dettó ugyanazt, mint a hőseink, ő gonosz. Éljen a főhős központú moralitás! Ezt a sorozatot a 3x06 résszel kaszáltam.
Blah. Erre a sorozatra kb. ennyit lehet mondani. Az alapkoncepció abszolút a kedvencem lenne: összeverődött kis csapat, akik egymásra találnak és barátok lesznek, zavaros jóslatok és Világvége. De igazából annyira lassú ez a sorozat és itt is minden karakter abszolút kidolgozatlan, hogy nem bírtam végignézni, csak hat részt. A bónusz, hogy tele van logikai bakikkal, így igazából csak a képernyőre üvöltöztem a sorozat nézése közben. Persze, tudós, és megfogja az ismeretlen tárgyat PUSZTA KÉZZEL!
Könyvadaptáció, amit itthon az Agave kiadó adott ki, és a három rész szinte egymás után jelent meg, és csak a pénztárcám szabott gátat annak, hogy nem vettem meg. És de jól tettem! Habár nem tudom, hogy a könyv és a sorozat mennyire hasonlítanak egymáshoz, úgy hallottam, hogy csak a vége tér el és semmi más. (Majd egyszer meglátom, talán még belelapozok a könyvekbe.)
Ez a sorozat is szintén egy olyan alapfelállással indul, amit imádok: rejtélyes, horrorisztikus kisváros, ahol furcsaságok történnek. És ezt már az elején sikerül elcsesznie a készítőknek, ugyanis a főhős egy a feleségét megcsaló, de szent-és-mindig-igaza-van-és-bátor pasi, aki a legnagyobb vágybeteljesítő, akit eddig sorozatban láttam (aztán megnéztem a The Magicians első részét...). Ethan okosnak és talpraesettnek van feltüntetve, mégis vagy 3-4 részen át azon szenved, hogy senki nem akar vele beszélni, mikor aki ezt megteszi, meghal és/vagy eltűnik. Annyi utalást adnak a kezébe - "ne beszélj a múltadról, mert meghalsz" - és képtelen észrevenni, megmutatják neki a poloskákat és nem veszi észre, hogy azok működnek és kihallgatják.
Ha ezen a frusztráló hülyeségen túllépünk, a csavar túl későn jön - ami igazából csak sokkolásnak van beletéve, mert ez tipikusan az, hogy egy valaminek reklámozzák a történetet és az író röhögve közli velünk, hogy ha-ha, te hülye, elhitted, amit a reklámszöveg mondott? És igazából nem is épít egyik zsáner elmeire sem, ami ez lenne, túlságosan arra koncentráltak a történet elején, hogy jól meglepődjünk, onnantól kezdve meg semmi értelme a sztorinak, mert nincs kidolgozva semmi. (Igen, tele van ez is akkora logikai bakikkal, amit csak akkor néznék el, ha lenne bármiféle szerethető dolog a történetben. De niiiiiiiiincs, csak unalom meg hajtépés Ethan és a dilettáns gyereke miatt. Megjegyzés: Meglepő, de az írók nem tudtak hiteles gyerekkaraktert írni.) A sorozatot kaszáltam az 1x06 résszel.
Ismét egy adaptáció és ismét az Agave csapott le rá itthon, szóval ez azt jelenti, hogy ezt is egyből meg akartam venni, és hajj, de jól tettem, hogy ezt is félretettem.
Rengeteg külföldi kritikát olvastam a könyvekről, miszerint csak egy túlhype-olt Harry Potter/Narnia fanfiction ez, és valahol igazuk van. Egyértelmű, hogy a két adott történetben felhasznált fantáziaelemeket használja és a karakterek felosztása és a világfelépítés, sőt a kezdő jelenet is, teljes áthallások. Ami nem lenne gond, mert egyrészt nincs új a nap alatt, másrészt mert lehet ezzel játszani, hogy egy bizonyos történetre utalgat és azt fricskázza.
Na, de ez... Életemben egy hasonló dologhoz volt szerencsém, ami egy szekta vezér által írt Harry Potter fanfiction volt, és egy vágybeteljesítő, sznobista katyvasz - ez sem másabb semmiben sem. A főhősünk szereti a könyveket, de depressziós, és a nő, akibe szerelmes, nem akarja a farkát - hogy képzeli egy nő, hogy nem akar egy pasit? És innentől, hogy a férfi főszereplő egy elkényeztetett pöcs, aki jogosultnak érzi magát arra, amit impulzusai szerint megkíván, el is ásta magát a sorozat. Állandóan azt érezni, hogy gratulál magának az író, hogy ő mennyivel felette van a Harry Potter gyermetegségeinek, mert ő sötét és valós sztorit ír, és emellett pedig annyira nevetségesen gyermeteg dolgok vannak benne, hogy teljesen hihetetlenné válik, hogy ez a valami drámának készült. Van egy jelenet, ahol a főhős barátja (aki nem akarja a farkát :() kijelenti, hogy tök béna, hogy ő könyveket olvas és nőjön fel - na most ez annyira sarkítottan van tálalva, hogy leginkább az jött le belőle, ez valami "jól megmondom" dolog mindenkinek, akik szerint az írás nem igazi foglalkozás és nőjön fel az író. Lehet nem ez volt a szándék, de annyira átüt az egész történetet ez a vágybeteljesítés és a csökött kicsinyesség, hogy idegesített. Bónusz az, hogy a nő hogy kap mágikus erőt? Na hogy? Szexuálisan zaklatva. Köszönjük. (Ezt a sorozatot még nem kaszáltam, adok neki esélyt, hátha megölik a főhőst. :P)
A Wayward Pines könyvben nagyon jó, a sorozat nekem sem tetszett, nagyon elnagyolt a regényhez képest, szóval szerintem egy próbát megér. A könyv sokkal jobban kidolgozott és hitelesebb, a sorozatot szerintem nagyon elrontották.
VálaszTörlés@Névtelen: Azért reménykedem, hogy ott másabb a világfelépítés és a főszereplő nem fog ennyire idegesíteni. :) Majd meglátom, bár fogalmam sincs, mikor jutok el odáig, hogy olvassam a könyvet.
VálaszTörlésAnnyira mondják már ezt a Jessica Jones-t mások is, lehet, elkezdem :D Az Agent Cartért meg juhéé! Én is nagyon imádtam :))
VálaszTörlés@Üstökös: Vannak a Jessica Jonesban üresjáratok, de hát Netflix sorozat, inkább arra tervezték, hogy egyben nézze meg az ember. :D Remélem, tetszeni fog!
VálaszTörlésÉs, yay, Agent Carter. :D Nemsokára második évad, már úgy várom.
A Stitchers kivételével (azt nem láttam), az 5 kedvenccel csak egyetérteni tudok.:)) Persze még raknék bele jó párat (Daredevil, Fargo, How to get away with murder stb.), de akkor már nem top 5 lenne. :D Mondjuk tény hogy a tavalyi év nagyon erős volt sorozatok szempontjából. Kivéve a régi kedvencek, mint az Once upon a time vagy Game of thrones. Azokban sikerült csalódni jó párszor...
VálaszTörlés@Bess: A Stitchers az valami nagyon könnyed és butus sorozat, de én szeretem. :D Annak jó, ami szeretne lenni. Daredevilt én is nézem, nekem azért az egy fokkal kevésbé jött be, mint a Jessica Jones, bár szerettem Fisket, mint gonoszt és Mattet, mint főhőst, Foggy meg Karen (főleg Karen) eléggé a nem kategóriába tartoztak.
VálaszTörlésOnce Upon a Time az nekem már csak a karakterek miatt megy a nézhető/jó sorozat rubrikába, mert igazából látom, hogy enyhén elfáradtak már, főleg, hogy minden évadot két részre szednek, de az idei Arthuros sztorit élveztem, bár visszanézve eléggé elkapkodott volt, de mikor éppen néztem, annyira nem tűnt fel.
Hu-hú, én olvastam A varázslókat, és csak annyit mondok, hogy a sorozatos Quentin a könyveshez képest egy szerethető balfék:D Magát a könyvet nem utáltam különösebben (sőt, a második részt már szerettem is), de Quentint minden második oldalon meg akartam ölni és neeeeem segített rajta, hogy még a fejében is voltunk... Még egy ilyen idegesítő, pozitív hősnek beállított férfinek nem nevezhető rinyagépet én még soha...
VálaszTörlésHa már a sorozatban is ennyire idegesített, szerintem a könyvet csak akkor vedd a kezedbe, ha nagyon mazochista könyvre vágysz, mert Quentin miatt garantáltan a sarokba fogod hajítani:D (Bár a többi szereplő se kutya, én egyetlen embert kedveltem meg, akinek a jellemét a sorozatban TERMÉSZETESEN teljesen kifacsarták.)
@Zillah: Tervezek idén belelapozni a Varázslókba, de az biztos, hogy meg nem veszem. :D Pedig ah, amiket először hallottam róla, hogy depressziós, sötét urban fantasy, nagyon vágytam rá, de a sorozatban épp elég volt Quentin.
VálaszTörlésMelyik volt az a szereplő, akit szerettél, de átírták?
Penny! A könyvben is punknak volt leírva, tarajjal meg minden, de egyáltalán nem úgy viselkedett, teljesen antiszociális volt, imádta a mágiát, szorgalmasan tanult és ő is odáig volt a Fillory-könyvekért, míg a sorozatban... kábé teljesen az ellenkezője, ilyen csajozós, vad csávó. Oké, hogy "punkosabb", de én a könyvben pont azt szerettem benne, hogy egyáltalán nem viselkedett úgy, ahogy az előítéletek szerint kellett volna neki:D
VálaszTörlésMeg lehet az is segített, hogy a többi szereplő mind kivétel nélkül utálta, én meg mivel a többieket utáltam, hát adta magát hogy őt szeressem. Meg annyira úgy éreztem, hogy Grossman, az író próbálta rám erőltetni, hogy mit érezzek iránta, de teljesen máshogy viselkedett, mint ahogy leírták, pl Quentin. Mintha elfelejtették volna az íróval közölni a mutasd, ne mondd szabályt.
Sok sikert amúgy hozzá, ha elkezded majd olvasni, szerintem az első részén ha átrágod magad, akkor a második rész már sooooookkal élvezetesebb, és eleve Julia szála csak abban szerepel és értelmesebben van kibontva, nem ilyen "hirtelen kitör belőle a mágia, már hívnak is egy szektába" módon. Meg egyébként is mi volt az a tűzijáték?:D
A sorozatot én is csak azért folytatom, mert kíváncsi vagyok, mit fognak még megváltoztatni, meg az utolsó jelenet speciel nagyon tetszett:D
@Zillah: Idén már leteszek arról, hogy mazochista sorozatokat folytassak, szóval, ha nem adok az elsőre részre legalább 4 csillagot, akkor nem fogom folytatni. Mostanában nincs rá energiám. A sorozatoknál azért mazózom, mert csak bámulni kell a képernyőt, nem kell annyira koncentrálnom. :D És igen, az utolsó jelenet tök jó volt.
VálaszTörlés