Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.
Sorozat: A Cainsville 1. része.
Úgy általában az egészről: Olivia Taylor-Jonesnak mindene megvan: dúsgazdag családja
van, a város egyik legjobb partija a vőlegénye, és bár nem tudja pontosan, mit
szeretne az élettől, olyan egyetemre mehetne újabb diplomáért, amilyenre csak
szeretne. Ám ez a tündérmesébe illő élet darabokra hullik, mikor kiderül, hogy
igazából örökbe fogadták és a biológiai szülei nem mások, mint a Larsenék, az
ország egyik leghírhedtebb sorozatgyilkos párja, akik nyolc embert mészároltak
le. A média zaklatása és az anyja nem éppen szerető szülői viselkedése miatt
Olivia kénytelen menekülőre fogni és a saját lábára állnia.
Mivel pár hónapja semennyire nem ment az olvasás, úgy
gondoltam, hogy úgy hozom vissza a kedvemet, hogy a kedvenc íróimtól fogok
maratonozni, és négy Kelley Armstrong könyv után úgy érzem, ismét visszatértem.
(Noha kevesebb idegem van olyan könyvekhez, amik nem fognak meg az elején,
szóval kevesebb mazochista értékelést várhattok.)
Emlékszem, még ask.fm-en is kérdezték tőlem, hogy mikor
fogok a Cainsville sorozatnak nekiállni, mert annyira jó, hogy ez lett a
kérdező kedvence az írónőtől. Noha meg nem tudom mondani, hol áll nekem ez a
könyv Kelley Armstrong többijéhez képest, mégis egyszerűen annyira egy húron
pendülök az írónővel, hogy azt kell mondjam, mintha tényleg nekem írna. (A high
fantasys ifjúsági sorozatától most eltekintünk. :D) Vannak az Omensben hibák,
illetve nem is lehet pontosan annak hívni őket, inkább apróbb bukkanók, mégis
teljesen beszippantott a történet és imádtam minden sorát.
Az első, ami szembetűnő − és nem egy Armstrong regényben
megtalálható −, hogy iszonyatosan hosszú a bevezető. Eleve nem egy vékonyka
kötet ez, és az elején jóformán csak megismerjük Olivia tökéletes életét, aztán
amint ez felborul, azt látjuk, hogyan próbál egyedül boldogulni a családja pénze
nélkül. Ebben egy kicsit hasonlított Chloe-ra is (a Sötét erő sorozatból), ugyanis mindketten elkényeztetett, jómódban
élő főhősök, akik egyedül maradnak, senkiben nem bízhatnak és gyorsan bele kell
tanulniuk a túlélés és a nyomozás fortélyaiba. Olivia társadalmi helyzetileg
bármennyire is távol áll tőlem, mégis abszolút szerethető főhősnek bizonyult
emiatt: Imádtam, hogy milyen leleményes, és bár lehet néhány helyzetben naiv
volt, sosem olyan dolgokban, amik túl evidensek.
Ezek mellett pedig Olivia még
keresi önmagát, hiszen épp most tudta meg, hogy örökbe fogadták, elgondolkozik
rajta, hogy vajon a genetika mennyire határozza meg az embereket és hogy a
gyilkos hajlam örökölhető-e, illetve retteg attól, hogy olyan lesz, mint a
biológiai szülei. Ott van még Olivia nevelő anyja is, akivel nincs
zökkenőmentes kapcsolata, és nehéz eldönteni, hogy szereti-e a lányát vagy
mégsem, ezeket a jeleneteket kifejezetten szerettem. És bár nem hangsúlyosan,
de előkerül az a téma is, hogy mi történik azokkal, akiket tévesen vádolnak meg
− milyen nehézségeket szül a médiacirkusz és a törvényen kívüli igazságosztók,
sőt nem csak romba dönthetik az ilyenek egy ember életét, de akár véget is
vethetnek neki.
Viszont a sorozat nevét is adó misztikus, kis városkába csak
a 100. oldal után érünk el, ami egy kicsit lelombozott az elején, ráadásul ezek
után is csak Olivia beilleszkedéséről olvashatunk, és noha pár E/3-as más
szemszögből látott apróbb részletekben csurran-cseppen valami az olvasónak a
Nagy Fantasy Rejtélyről, ez a könyv mégsem annyira urban fantasy, mint
reméltem. Igen, Olivia ómeneket lát és fejből tudja az összeset értelmezni −
amiket érdekes volt olvasni, mert Armstrong létező babonákat használ fel és
ezek közül nagyon keveset ismertem −, de nem lépünk ezen túl. Cainsville sem a
horror sztorikba illő, rejtélyes város, hanem az a kis elszigetelt,
"mindenki-ismer-mindenkit" fajta, ami néha thrillereknek ad otthont,
de valahogy elmaradt az a hangulati hatás, amit vártam.
Ugyanakkor ez nem negatív dolog, amikor túlléptem azon, hogy
ez a könyv bizony "csak" egy Armstrong-féle krimi-thriller lesz, némi
fantasztikus elemmel, amiknek semmi köze a nyomozáshoz. Amikor már nem vártam,
hogy a gyilkosság, amit meg akarnak oldani, fantasy eredetű lesz, akkor
teljesen belemerültem a könyvbe. Igaz, hogy csak a kötet közepefelé indul be a
nyomozás, és ha már olvastunk az írónőtől könyvet, eléggé hasonlít az Exit Strategyre és az Unquiet Pastre, de Armstrong könyvei
annyira nekem íródtak, hogy nem találtam cseppet sem unalmasnak, és még így sem
volt a rejtély túl átlátszó.
Ahogy már megszokott az írónőtől, a karakterek és a közöttük
lévő kémia és évődés az, ami igazán kiemelkedő. Olivia és Gabriel a jól
bejáratott Armstrong-féle romantika vonalát követi, noha itt még semmi
romantikus nincs köztük, látszik, hogy a morcona, borongós, emberi
kapcsolatokat nem igazán kedvelő Gabriel mennyire nyílik meg Oliviának. Imádtam
olvasni arról, ahogyan összeszoknak és bár elsőre teljesen félreismerik
egymást, később felfedezik, milyen is igazából a másik.
Az Omens bár
kellemes krimi, nagyon látszik rajta, hogy bevezető kötet − sok szereplőt csak
1-2 mondat erejéig látunk és egészen biztosan lesz még szerepük, a
világfelépítést épp hogy csak érintjük. Igazából lehetne ezt a kötetet aránytalannak
nevezni, de Armstrong úgy ír, hogy még így is teljesen magával ragadt és
kikapcsolt.
Kedvenc karakter: Olivia, Gabriel, Patrick
Ami kifejezetten tetszett: a Gabriel/Olivia páros kémiája, a krimiszál
Ami nem tetszett: hol a fantasym?
A történet: 5/5 pontból
A karakterek: 6/5 pontból
A borító: 4/5 pontból
Kiadó: Penguin
Kiadás dátuma: 2013. augusztus 20.
Oldalszám: 512 oldal
Honnan: saját, e-book
Nemrég szereztem be én is, és most már tényleg alig várom, hogy olvashassam. :D Én is nagyon szeretem Armstrongot, és az Omens remekül hangzik, még akkor is, ha a fantasy nem dominál annyira, mint amennyire a tartalomból tűnik (máshol is láttam már ezt értékelésekben).
VálaszTörlés@Raven S.: A második részben egy kicsit több fantasy van, csak ezt még nem is merném urban fantasynak hívni, főleg ha a nyomozásnál annyira nem lényeg. :D De attól még szerintem - főleg ha Armstrong fan vagy - biztos tetszeni fog.
VálaszTörlés