Ugrás a fő tartalomra

Kelley Armstrong: Omens (Ómenek)

Hogy akadtam rá: Kelley Armstrong fanatikus vagyok.

Sorozat: A Cainsville 1. része.

Úgy általában az egészről: Olivia Taylor-Jonesnak mindene megvan: dúsgazdag családja van, a város egyik legjobb partija a vőlegénye, és bár nem tudja pontosan, mit szeretne az élettől, olyan egyetemre mehetne újabb diplomáért, amilyenre csak szeretne. Ám ez a tündérmesébe illő élet darabokra hullik, mikor kiderül, hogy igazából örökbe fogadták és a biológiai szülei nem mások, mint a Larsenék, az ország egyik leghírhedtebb sorozatgyilkos párja, akik nyolc embert mészároltak le. A média zaklatása és az anyja nem éppen szerető szülői viselkedése miatt Olivia kénytelen menekülőre fogni és a saját lábára állnia.

Mivel pár hónapja semennyire nem ment az olvasás, úgy gondoltam, hogy úgy hozom vissza a kedvemet, hogy a kedvenc íróimtól fogok maratonozni, és négy Kelley Armstrong könyv után úgy érzem, ismét visszatértem. (Noha kevesebb idegem van olyan könyvekhez, amik nem fognak meg az elején, szóval kevesebb mazochista értékelést várhattok.)

Emlékszem, még ask.fm-en is kérdezték tőlem, hogy mikor fogok a Cainsville sorozatnak nekiállni, mert annyira jó, hogy ez lett a kérdező kedvence az írónőtől. Noha meg nem tudom mondani, hol áll nekem ez a könyv Kelley Armstrong többijéhez képest, mégis egyszerűen annyira egy húron pendülök az írónővel, hogy azt kell mondjam, mintha tényleg nekem írna. (A high fantasys ifjúsági sorozatától most eltekintünk. :D) Vannak az Omensben hibák, illetve nem is lehet pontosan annak hívni őket, inkább apróbb bukkanók, mégis teljesen beszippantott a történet és imádtam minden sorát.

Az első, ami szembetűnő − és nem egy Armstrong regényben megtalálható −, hogy iszonyatosan hosszú a bevezető. Eleve nem egy vékonyka kötet ez, és az elején jóformán csak megismerjük Olivia tökéletes életét, aztán amint ez felborul, azt látjuk, hogyan próbál egyedül boldogulni a családja pénze nélkül. Ebben egy kicsit hasonlított Chloe-ra is (a Sötét erő sorozatból), ugyanis mindketten elkényeztetett, jómódban élő főhősök, akik egyedül maradnak, senkiben nem bízhatnak és gyorsan bele kell tanulniuk a túlélés és a nyomozás fortélyaiba. Olivia társadalmi helyzetileg bármennyire is távol áll tőlem, mégis abszolút szerethető főhősnek bizonyult emiatt: Imádtam, hogy milyen leleményes, és bár lehet néhány helyzetben naiv volt, sosem olyan dolgokban, amik túl evidensek.

Ezek mellett pedig Olivia még keresi önmagát, hiszen épp most tudta meg, hogy örökbe fogadták, elgondolkozik rajta, hogy vajon a genetika mennyire határozza meg az embereket és hogy a gyilkos hajlam örökölhető-e, illetve retteg attól, hogy olyan lesz, mint a biológiai szülei. Ott van még Olivia nevelő anyja is, akivel nincs zökkenőmentes kapcsolata, és nehéz eldönteni, hogy szereti-e a lányát vagy mégsem, ezeket a jeleneteket kifejezetten szerettem. És bár nem hangsúlyosan, de előkerül az a téma is, hogy mi történik azokkal, akiket tévesen vádolnak meg − milyen nehézségeket szül a médiacirkusz és a törvényen kívüli igazságosztók, sőt nem csak romba dönthetik az ilyenek egy ember életét, de akár véget is vethetnek neki.

Viszont a sorozat nevét is adó misztikus, kis városkába csak a 100. oldal után érünk el, ami egy kicsit lelombozott az elején, ráadásul ezek után is csak Olivia beilleszkedéséről olvashatunk, és noha pár E/3-as más szemszögből látott apróbb részletekben csurran-cseppen valami az olvasónak a Nagy Fantasy Rejtélyről, ez a könyv mégsem annyira urban fantasy, mint reméltem. Igen, Olivia ómeneket lát és fejből tudja az összeset értelmezni − amiket érdekes volt olvasni, mert Armstrong létező babonákat használ fel és ezek közül nagyon keveset ismertem −, de nem lépünk ezen túl. Cainsville sem a horror sztorikba illő, rejtélyes város, hanem az a kis elszigetelt, "mindenki-ismer-mindenkit" fajta, ami néha thrillereknek ad otthont, de valahogy elmaradt az a hangulati hatás, amit vártam.

Ugyanakkor ez nem negatív dolog, amikor túlléptem azon, hogy ez a könyv bizony "csak" egy Armstrong-féle krimi-thriller lesz, némi fantasztikus elemmel, amiknek semmi köze a nyomozáshoz. Amikor már nem vártam, hogy a gyilkosság, amit meg akarnak oldani, fantasy eredetű lesz, akkor teljesen belemerültem a könyvbe. Igaz, hogy csak a kötet közepefelé indul be a nyomozás, és ha már olvastunk az írónőtől könyvet, eléggé hasonlít az Exit Strategyre és az Unquiet Pastre, de Armstrong könyvei annyira nekem íródtak, hogy nem találtam cseppet sem unalmasnak, és még így sem volt a rejtély túl átlátszó.

Ahogy már megszokott az írónőtől, a karakterek és a közöttük lévő kémia és évődés az, ami igazán kiemelkedő. Olivia és Gabriel a jól bejáratott Armstrong-féle romantika vonalát követi, noha itt még semmi romantikus nincs köztük, látszik, hogy a morcona, borongós, emberi kapcsolatokat nem igazán kedvelő Gabriel mennyire nyílik meg Oliviának. Imádtam olvasni arról, ahogyan összeszoknak és bár elsőre teljesen félreismerik egymást, később felfedezik, milyen is igazából a másik.

Az Omens bár kellemes krimi, nagyon látszik rajta, hogy bevezető kötet − sok szereplőt csak 1-2 mondat erejéig látunk és egészen biztosan lesz még szerepük, a világfelépítést épp hogy csak érintjük. Igazából lehetne ezt a kötetet aránytalannak nevezni, de Armstrong úgy ír, hogy még így is teljesen magával ragadt és kikapcsolt.

Kedvenc karakter: Olivia, Gabriel, Patrick

Ami kifejezetten tetszett: a Gabriel/Olivia páros kémiája, a krimiszál

Ami nem tetszett: hol a fantasym?

A történet: 5/5 pontból

A karakterek: 6/5 pontból

A borító: 4/5 pontból

Kiadó: Penguin

Kiadás dátuma: 2013. augusztus 20.

Oldalszám: 512 oldal

Honnan: saját, e-book

Megjegyzések

  1. Nemrég szereztem be én is, és most már tényleg alig várom, hogy olvashassam. :D Én is nagyon szeretem Armstrongot, és az Omens remekül hangzik, még akkor is, ha a fantasy nem dominál annyira, mint amennyire a tartalomból tűnik (máshol is láttam már ezt értékelésekben).

    VálaszTörlés
  2. @Raven S.: A második részben egy kicsit több fantasy van, csak ezt még nem is merném urban fantasynak hívni, főleg ha a nyomozásnál annyira nem lényeg. :D De attól még szerintem - főleg ha Armstrong fan vagy - biztos tetszeni fog.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Természetfeletti lény szerinti ajánlók

Mivel annyira unatkoztam a The Haunted olvasása közben, csináltam szép polcokat molyon. Amiből jött az, hogy miért ne írnám össze ennek az eredményét a blogomon. Észrevettem, hogy sokan kérnek tőlem úgy ajánlást, hogy „legyen vámpíros,” vagy „legyen szellemes,” és valljuk be, mindenkinek megvan a kedvenc lénye fantasyban, ezért gondoltam, hogy írok egy ilyen posztot. Kaptam olyan ajánlást, hogy írjak TOP 10-es listát vámpíros könyvekből, de mivel a többi lény sajnos háttérbe szorult még eddigi olvasmányaimban, és nem akarom őket sem kihagyni, ezért egybevonok mindenfajta lényt.

Nem spoilerezek, így aminek a fülszövegéből nem egyértelmű, hogy milyen lény a főhős pasija (lásd példának okáért Dark Divine) azt nem fogom oda ajánlani. Plusz, amit én nem tartok annak (lásd Káprázat), azt nem fogom oda ajánlani. Szóval teljesen szubjektív vélemény lesz, mint eddig is megszokhattuk, és természetesen tetszési sorrendbe fogom szedni az ajánlásokat.


AZ ÉJSZAKA LÉNYEI, AZAZ A VÁMPÍROK

Szerintem ez…

Top 10: Kedvenc romantikus regény

Mostanában megrögzötten néztem, hogy mely posztokra van kereslet, és valamilyen úton-módon a régi Top 10 romantikus könyves listám időről-időre előkerül a legolvasottabb bejegyzések közé. Ezért felötlött bennem az a gondolat, hogy írok egy újabb posztot, de most mindenféle kategória szerint (a többi kategória később várható), és ezt ám frissíteni is fogom, ahogy változik. (Mert most ahogy ránéztem a régi listámra, elszörnyedtem, hiszen a sorozatok folytatásai eléggé lerontották a színvonalat.) Előre leszögezem, hogy klasszikus és szépirodalmat nem teszek fel listákra, mert nem egy kategória a szórakoztató irodalommal, így tehát a legjobb romantikusok között persze, hogy ott van számomra az Üvöltő szelek, de a végén a klasszikusok kilöknének minden modern regényt. :)

A LISTA FOLYAMATOSAN FRISSÜL! (utoljára frissítve 2014. február 17.)

10. Victoria Schwab: Az Archívum (ifjúsági, 3 részes sorozat)
Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A …

Top 10: Kedvenc Romantikus Regény

MIVEL VALAMIÉRT EZ A POSZT VAN ÁLLANDÓAN A NÉPSZERŰ BEJEGYZÉSEK KÖZÖTT, SZERETNÉM FELHÍVNI A FIGYELMET, HOGY VAN FRISSEBB ÉS FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ LISTÁM EBBEN A TÉMÁBAN [ITT].

Sokan szeretik a romantikát, és ezért olvasnak romantikus könyveket. Na már most én nagyon válogatós vagyok. Ritka az, ahol tényleg átérzem a dolgokat. A felnőtt irodalomban az a baj, hogy pornósítják és ott is inkább csak a testi vágy van előtérben (természetesen ez csak azokra vonatkozik, amiket én olvastam), az ifjúsági fantasyknál meg az írónénik ritkán emlékeznek rá, milyen volt 16-18 évesen tényleg szerelmesnek lenni, ezért csak nagy szavakkal vagdalkoznak. Felsorakoztatom a 10 legjobb romantikus regényt, amit én olvastam, és SZERINTEM a legjobban mutatják be az érzelmeket. Ezeknek a könyveknek általában nincs nagyobb témája, minthogy egy pár összejön (vagy nem), szóval nem nyomozós-akciós fantasyk. És javarészt ifjúsági regények, mert én is nagy részben azt olvasok. Nem, nem fogok külön csak magyar listá…